Örökségtár

A község Pata településrészének központjában található, kelet-nyugati tájolású, keleti tornyos, egyhajós, egyenes záródású templom, melynek déli oldalán kisméretű bejárati csarnok áll. 

Főbejárata a ráccsal elzárt, nyitott toronyaljon keresztül nyílik, felette a világháborús hősök emléktáblája. A toronytest íves homlokzatokkal kapcsolódik a templomhajóhoz, az oromfalak végén kis gömbdíszek láthatók. A  torony első emeletén, a főpárkány felett ovális ablak, a második emeletének mindegyik oldalán egyenes záródású, zsaluzott harangablakok nyílnak. A templomhajó oldalait falsávokkal keretezett tükrökben álló, szegmensíves ablakok tagolják.

A templombelső többszakaszos, csehsüvegboltozattal fedett. A fakarzat festett mellvédjei, a karzatalj kazettás mennyezete, szószéke, Mózes-széke, és a padok népies rokokó stílusban 1792-ben készültek.    

Késő barokk stílusú épület 1792-ben épült. 

A település főútjának kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, támpillérekkel gyámolított falú, egyhajós templom, amelynek nyugati oldalán félig kilépő torony, déli oldalán bejárati előcsarnok, északi végfalánál pedig félnyeregtetővel fedett kisméretű építmény áll.

A templom főbejárata a toronyaljon keresztül, egy díszes kőkeretű kapun át nyílik, felette kosáríves ablak áll. A főpárkány felett ovális ablak nyílik. A torony egyenes féloromzatokkal csatlakozik a templomhajóhoz, amelyek végében kővázák vannak. A torony osztópárkánya felett, minden oldalon, gazdag vakolatkeretelésű, köténydíszes, zsaluzott harangablakok nyílnak. Az órapárkány felett a tornyot hagymasisak koronázza. 

A templomhajó többszakaszos, csehsüveg boltozattal fedett, mindkét végében - az északi végében kétszintes  - falazott, árkádíveken nyugvó karzat áll.

A késő barokk épület 1783-ban épült. Tornyát 1800 körül emelték. Rokokó stílusú, színes, festett szószéke a 18. század közepén készült

A templom utcájában, de attól távolabb, délre, egy kereszteződés kiteresedésében elhelyezkedő, földszintes, részben alápincézett, L alakú lakóépítmény, melynek déli szárnyában a parókia, keleti szárnyában gazdasági épületrészek találhatóak. 

A parókia kéttraktusos, csonkakontyos nyeregtetővel fedett épület, melynek déli főhomlokzatán 1+2+2+1 rendben hat, vakolatkeretes, szemöldökpárkányos ablak nyílik, a homlokzat széleit vakolatrusztikázás erősíti. 

A település északi részén, a Püspökszentlászlóra vezető út mentén, arra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, visszametszett sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, váll- és záróköves, kőkeretes, félkörív záródású ajtón keresztül nyílik. Hasnló kialakítású ajtók nyílnak a hajó déli, négyaxisos homlokzatának 3. tengelyében, illetve a nyugati végfal közepén. A háromszintes toronytestet fő- és osztópárkány tagolja, alsó részét lizénák keretezik, csakúgy mint a padlásszintet, ahol egy lantablak nyílik.  A félköríves záródású harangablakokat pilaszterek keretezik. 

A templomhajó és a torony egyenes féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó oldalfalai tagolás nélküliek, a déli oldalon négy, a nyugati falon egy félöríves záródású ablak áll. Északi fala is négytengelyes.

A templombelsőt négy szakaszban csehsüvegboltozat fedi, melyeket páros falpillérekről induló pároshevederek támasztanak alá. Két végében oszlopokkal alátámasztott falazott karzatok állnak. A liturgikus tér az északi falnál helyezkedik el.
A barokk stílusú templom 1783-ban épült. A 19. század első felében klasszicista, majd a 19. század közepén historizáló stílusban részleges átalakították.

A település központjában, a főutca kiteresedésében álló, keletelt, íves záródású, egyhajós, középkori eredetű templom, amelynek nyugati oldala felett gúlasisakos, neogótikus stílusú torony áll. 

Egy korábbi, itt álló románkori templom a 12. századból származott, amelyet a 13. században bővítettek. A mai templom elődje a 15. században épült. Ezt 1768-ban felújították és tornyát újjáépítették. 1836-ban ismét felújították és átalakították a templomot, majd további átalakítások 1905-ben és 1936-ban történtek.   

Lázár Gy. Levente – Református templomok Baranyában, Pécs, 2011., 104-105.

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású, lépcsőzetes támpillérekkel gyámolított, román kori templom, melynek északkeleti sarkához sekrestye, nyugati oldalához boltozott kapuépítmény csatlakozik. 

A templombelsőben a dongaboltozatos szentélyt és a kissé szélesebb hajót félköríves diadalív választja el egymástól. Ennek jobb szára nyugati falrészén gótikus freskótöredék látható, amely a fájdalmas Szűz Máriát ábrázolja. Emellett, az észak falrészen lévő rozettás díszítőfestés már az 1590-es években megalakult református gyülekezethez köthető, amikor a gótikus freskókat lemeszelték, és helyükre ornamentális díszítést festettek. 

A templomtól délre álló fa harangtorony 1791-ből való, vázszerkezete tölgyfából, deszkázata és zsindelyezése fenyőfából készült.

A település főutcája mentén, arra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, téglafallal övezett, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, kőkeretes, napsugaras díszítésű ajtón keresztül nyílik. A templom másik bejárata a végfal közepén áll. A háromemeletes toronytestet a háromrészes főpárkány és osztópárkány tagolja, széleit pilaszterek, illetve lizénák keretezik, közöttük szintenként félköríves záródású ablakok nyílnak. A félköríves harangablakokat vakolatdísz párjány ékesíti. A torony két oldalán ferde támfalak gyámolítják a hajó nyugati falát.

A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal kapcsolódik, melyek végén vázák álltak, jelenleg ez már csak a déli oldalon található. A hajó falait párospilaszterek osztják mezőkre, melyeket félköríves záródású ablakok törnek át.  
A türelmi rendelet után a szomszédos Kemse református gyülekezetével együtt épített fatemplomot a piskói közösség. 1862-ben épült a jelenlegi klasszicista stílusú kőtemplom egy új parókiával és iskolával együtt. 

A település főútjának kiszélesedő terében, a tér hangsúlyos tengelyében áll egy kelet–nyugati irányú, egyhajós, poligonális záródású, keleti tornyos klasszicista templom, amely 1814 és 1828 között épült. 

Keleti homlokzatának középtengelyében két széles falpillér hordozza a timpanont, közöttük egyenes záródású, kőkeretes kapu nyílik, eredeti empire ajtószárnyakkal és bronzveretekkel. A kapu fölött félköríves világítóablak jelenik meg, az oromfal enyhén ívelt háromszögeinek sarkait kővázák díszítik. 

A toronytestet sarokpilaszterek fogják közre; az osztópárkány alatt ovális ablak, felette pedig mind a négy oldalon félköríves, zsalus harangablakok sorakoznak. A torony csúcsát párnatagos sisak zárja le. Az oldalfalakon mélyített falsávokban három-három szegmensíves, kőkeretes ablak áll.

A templom építése a 19. század eleji klasszicizmus egyik jellegzetes vidéki példája, amely a korszak letisztult formavilágát és arányérzékét tükrözi. A homlokzat empire részletei különösen értékesek, hiszen kevés templom őriz ilyen korai, eredeti ajtószárnyakat és bronz szerelvényeket. A templom elhelyezkedése tudatos városképi döntés eredménye: a főút táguló terében állva a település egyik vizuális fókuszpontját alkotja. A torony arányos, visszafogott díszítése és a kővázákkal ékesített oromfal a klasszicista templomépítészet elegáns, ünnepélyes karakterét erősíti. A gyülekezet a 19. század folyamán több alkalommal végzett kisebb javításokat, de az épület máig megőrizte eredeti, harmonikus megjelenését.
 

A település központjának déli részén, utca tengelybe állított, parkkal körülvett, észak-déli tengelyű, egyhajós, félköríves záródású barokk templom, melynek északi főhomlokzata előtt tűzkiáltó erkélyes torony emelkedik, keleti és nyugati oldalához oromfalas bejárati előcsarnokok csatlakoznak. 

A torony északi oldalának tengelyében helyezkedik el a féloszlopokkal, tagolt szemöldökpárkánnyal, lunettával keretezett főbejárat. A lekerekített toronytestet sarokpillérek keretezik, fő- és osztópárkányok tagolják szintekre. A padlástér szintjén keretezetlen félkörív záródású, az osztópárkány felett kicsiny szellőző ablak, majd a harangszinten nagyméretű, félkörív záródású ablakok nyílnak. A tűzkiáltóerkélytől felmagasodó toronytest keskenyebb tömegű. Az őrszobába egyenes záródású ajtók nyílnak, felettük órák. A tornyot törtvonalú gúlasisak koronázza. A toronytestet a hajóval hullámvonalas féloromzatok kötik össze.

A templohajó oldalait pilaszterek, felül háromrészes főpárkány tagolja, a falmezőkben nagyméretű, félkörív záródású ablakok állnak. A félköríves záradék tengelyében felül körablak, a földszinten egyenes szemöldökpárkányú, félköríves ajtó nyílik. 
A tükörboltozatos templombelső két végében fakarzatok emelkednek, a déli oldalin található a templom Angster-orgonája. A nyugati oldal mellett helyezkedik el a copf stílusú, díszes hangvetős szószék előtte a kerített úrasztala.
A templom 1792-ben későbarokk stílusban épült fel. Püspökladányban 1840-ben tűzvész pusztított, mely után 1859-ben a templomtornyot felújították, és tűzkiáltó erkéllyel látták el. 1935-ben a templom teljes belső és külső felújítása történt meg.

A település központjában, a templomtól nyugatra elhelyezkedő, utcavonalon és azzal párhuzamosan álló, kelet-nyugati tengelyű, téglány alaprajzú, földszintes, konytyolt nyeregtetős épület. 

Utcai főhomlokzata 1+2+1 axisos, lizénákkal tagolt. Egyenes szemöldökű, 6 szemes ablakait díszes vakolatkeretezés ékesíti.