Ugrás a tartalomra

Örökségtár

Nyírturai Református Templom

A település központjában álló, keletelt, poligonális záródású, támpilléres, késő gótikus templom, nyolcszögű gúlasisakkal koronázott, klasszicista jellegű nyugati toronnyal. 

A 15. századi eredetű templom nemsokkal a reformációt követően került a református hívek birtokába. A 18. században többször felújították, majd jelentősebb átépítésére 1821-1833 között került sor. Ekkor épült a korábbi fa harangláb helyére a torony, valamint a templom nyugati falát elbontva meghosszabbították a hajót, majd az új nyugati falba beépítették a régi gótikus kaput. 

A pálcatagos, szamárhátívekkel ékesített portál szemöldökén - egy áldó kézfej faragvány mellett - az építés 1488-as dátuma is látható. Ugyanebből az időből való a szószék mellett lévő freskókezdemény is, amely a mennybe emelkedő Krisztust ábrázolja. A belsőteret diadalív osztja meg, két végében fakarzatok állnak.

Ócsai Református Templom

A történelmi településközponttól nyugatra fekvő, keletelt, háromhajós, s kereszthajós román stílusú bazilika, nyugati oldalán két toronnyal, hajói végén poligonális záródású apszisokkal. A templom bejárata az északi és déli oldalon nyílik, ugyanitt két kisméretű sekrestye is áll. 

A bazilika a premontrei szerzetesek számára épült a 13. század első felében, a szentélyben található falképei is ebből az időszakból valók. A templom 1560-tól van az Ócsai Református Egyházközség tulajdonában. 1664-ben tatár csapatok felgyújtották tetőszerkezetét, és ezután több évtizeden keresztül romosan állt. Amikor az Ócsára betelepülő katolikusok a templom köveit el akarták hordani saját új templomuk számára, gróf Teleki József földbirtokos segítségével a református gyülekezet 1774-1777 között újjáépítette azt.

Később több elemi csapás is érte az épületet, ezért 1896 és 1900 között a Műemlékek Országos Bizottságának segítségével újabb helyreállítási munkák kezdődtek, amelyek 1922-1924-ben Foerk Ernő budapesti építész tervei alapján folytatódtak. Időközben, az 1902-es meszelés alkalmával találtak rá az apostolokat, Szent Miklóst, Szent Györgyöt, valamint Szent László királyt ábrázoló freskókra. 1986-tól 1994-ig a templom a teljesen átfogó restaurálás és renoválás alatt zárva volt, és csak ezután vehette birtokba újra templomát a gyülekezet. 

 

Lukács Zsuzsa – Juan Cabello – Csengel Péter: Az ócsai premontrei prépostság kutatása In.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám (Budapest, 1991)

Őcsényi Református Templom

A település központjában, a főút mentén szabadon álló, kelet–nyugati tengelyű, egyhajós késő barokk templom emelkedik, keleti homlokzata előtt enyhén előrelépő toronnyal és hullámíves záródású végfala felől kontyolt nyeregtetővel fedett hajóval. A főbejárat a toronyaljon keresztül közelíthető meg, záróköves, füleskeretű kőkapuzaton át; ajtószárnyain a felújítás 1900-as évszáma olvasható. A torony két oldalán íves féloromzatok húzódnak, végükön egy-egy kőváza áll.

A déli oldal előtt aszimmetrikusan elhelyezett bejárati előtér található, kőkeretes kapujának oromzatában latin nyelvű, kronosztikonos építési tábla látható. A templomhajó síkmennyezetes, gazdag stukkódíszítéssel, mindkét végében pilléres, csehsüveg boltozatos, flóderezett famellvédes karzat emelkedik. Eredetileg kazettás, festett famennyezete volt, a festett barokk padokat 1904-ben flóderezték.

A mai templom 1782–1783 folyamán épült, egy korábbi, gerendavázas, paticsfalú, különálló tornyú épület helyén. A torony 1793–1795 között készült el, toronyórája 1811-ből származik. Berendezése nagyrészt a 18. század végének munkája. Az orgonát 1904-ben helyezték el, az Angster-orgonagyár készítette.

A templom előtti térben ma is áll a világháborúk áldozatainak emlékműve, amely a település 20. századi történetének fontos mementója. A gyülekezet több évszázados jelenléte jól tükröződik az épület rétegzett történetében: a korábbi fa- és paticsfalú templomok helyét a 18. század végére egy tartós, kőből épült, reprezentatív barokk templom váltotta fel. A torony későbbi hozzáépítése a közösség növekvő erejét és igényét jelezte, hogy temploma a település egyik meghatározó épületévé váljon. A stukkódíszes belső tér és a két karzat ritka megoldásnak számít a környék református templomai között. A templom környezete a 19–20. század folyamán többször megújult, így ma is rendezett, hangsúlyos része Őcsény településképének.

Oldi Református Templom

A település főútja mentén álló parókia zárt udvarában, az utcafronttal párhuzamosan elhelyezkedő, északnyugat-délkeleti tengelyű templom, amelynek karcsú tornya - a főbejárattal - a délkeleti homlokzat előtt áll, a mellékbejárat a hajó északkeleti falához épített bejárati előcsarnokból nyílik.

A négyszintes toronytest földszintje vakolatsávozással dízített. A cserepezett főpárkány felett osztópárkányok tagolják a homlokzatokat három emeletre: az alsószinten faltükörben álló körablak, a középső szinten faltükörben álló félkörív záródású ablak nyílik. Harangablakai záró és vállköves díszítésűek és itt a homlokzat széleit pilaszterek keretezik.

A festett kazettás mennyezetű templomtér mindkét végében árkádíveken és pilléreken nyugvó, vakolatdíszes mellvédű, falazott karzatok emelkednek. Eredeti berendezési tárgyaiból megmaradt a fából készült díszes szószék, pelikános koronával és az úrasztala. Néhány eredeti virágos tábláját is megőrizték, amelyek jelenleg a templom előterében láthatók.

A templom 1780-ban épült, 1834-35 között klasszicista stílusban átépítették. A tornyát 1854-ben alakították át. A rossz állapotban lévő templomot 1985-90 között francia protestánsok segítségével állították helyre, akik új, festett kazettás mennyezetet, padelőlapokat is készítettek Tóth Árpádné Boldizsár Margit lelkésznő irányításával.

Nagyarangja 350 kg-os, amelynek palástja 87,5 cm átmérőjű. Felirata: "Istennek dicsőségére újra öntötte Old község adományából Ducsák István harangöntő mester Őrszentmiklóson 1961". Az eredeti harangot Ruepprecht János öntötte Pécsett, 1886-ban. Kisharang: 150 kg (71,2 cm). Felirata: "Az oldi ref. hívek adakozásából öntötte Tóth Árpád Veszprém".

Őriszentpéteri Református Templom

A település központjában, főút mentén álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, egyenes záródású, egyhajós barokk templom, amelynek délkeleti oldala előtt hagymasisakos torony áll. Északnyugati végéhez gyülekezeti terem kapcsolódik. A torony földszintje nyitott, három oldalról félköríves záródású, kváderköves vakolatdíszítésű árkádok vezetnek a templom főbejáratához. A torony falait a kórus szintjén egy, a padlás szintjén három, a harangok szintjén négy, félkörívben záródó, kváderköves vakolatdíszítésű ablak töri át. Az órapárkány felett a tornyot hagymasisak koronázza. A templomfalait falsávokkal keretezett faltükrök tagolják, amelyekben félköríves záródású ablakok állnak, ezek közül a délkeleti oldalon többet befalaztak.

A templomhajó 5 szakaszos, csehsüvegboltozattal fedett, két végében ácsolt fakarzat áll. Az orgonaház és a szószék népies copf alkotás. 

1790-ben épült a templom. Az orgonaházat és a szószéket pár évvel a templom felépülte után készítették helyi mesterek.

Pákozdi Református Templom

A település csendes mellékutcájában áll egy kelet–nyugati tengelyű, téglalap alaprajzú, egyhajós templom, amelynek egyenes záródású hajóját a keleti oldalon torony, a déli homlokzatnál pedig előcsarnok egészíti ki. A záródás felé csonkakontyolt nyeregtető húzódik. 

A torony órapárkánnyal és hagymasisakkal zárul, két oldalán féloromfalakkal, amelyek végén copf stílusú kővázák állnak. A torony földszintjén baloldalt ajtó nyílik, fölötte kisebb ablak, az első emeleten ovális nyílás, a máspodik emeleten pedig mindegyik oldalon félköríves, kőkeretes, zsalus harangablakok sorakoznak. A toronysarkokat egyszerű, sávozott vakolatarchitektúra hangsúlyozza. A templomhajó déli oldalán íves oromzatú előcsarnok áll, oromfalán az 1713–1790, 1894, 1958 évszámokkal. A homlokzatot aszimmetrikusan elhelyezett, két szinten sorakozó, széles szalagkeretű négy ablak törik át. Az északi oldal négy mezőre tagolt, vakolt keretű, rendszertelenül elhelyezett ablakokkal. A hátsó homlokzaton deszkázott kapu és egy kosáríves kórusablak látható.

A belső tér síkmennyezetes, egyszerű stukkódíszítéssel, mindkét végében fa karzat áll. A toronnyal átellenes karzat a korábbi kazettás mennyezet átfestett elemeiből készült, így különleges történeti réteget őriz. A falazott szószék a 18. századból való, a padok 1725-ben készültek. A templomhajó 1713-ban épült, a torony 1790-ben készült el, és a 19. század folyamán kétszer is felújították.

A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan alakult át a közösség igényei szerint: a korai, egyszerűbb szerkezetet fokozatosan egészítették ki reprezentatívabb elemekkel. A torony hagymasisakos kialakítása ritkaságnak számít a környék református templomai között, és a copf kővázák különösen elegáns részletek. A kazettás mennyezet megőrzött darabjai értékes emlékei a 18. századi falusi templomművészetnek, és ma is meghatározzák a belső tér hangulatát.
 

Paksi Református Templom

A település történeti központjában, kisebb magaslaton szabadon álló, megközelítőleg kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, nyugati tornyos, barokk templom, kontyolt nyeregtetővel. Déli oldalán kontyolt nyeregtetős bejárati előtér helyezkedik el. A torony tengelyében nyíló főbejárat felett kőtábla található a torony építési feliratával. 

A hajó síkfödémét két sorban faoszlopok tartják. A hajó nyugati végében fakarzat, keleti végében falazott, famellvédes karzat áll. Szószékét 1834-ben Szervátiusz Ferenc készítette. 1880-ból való orgonája Országh Sándor műve. 

A templomot a Száraz-Daróczy család által adományozott telken 1775 építette a gyülekezet. A torony csak később, 1793-ban készülhetett el. Az épületet többször tűzvészek rongálták meg, az ezeket követő helyreállításokról tanúskodik a tornyon látható 1821-es évszám. Az egyházközség különös értékként őriz egy 1722-ből való úrvacsorai kelyhet és tálat.

Pápai Református Ótemplom - Pannonia Reformata

A történelmi belváros központjában, egy 18. századi egykori lakóház udvarának oldalhatárán álló, északkelet-délnyugati tengelyű, téglány alaprajzú templomépület. 

A már idejekorán, 1531-ben református hitre tért gyülekezettől 1660-ban Eszterházy Miklós földbirtokos császári katonák segítségével vette el addig használt templomukat, amelyet többször sikertelenül próbáltak visszafoglalni. Ezt követően csak kicsiny imaházat építhettek maguknak. Azonban 1752-ben ezt a templomot is elvették a reformátusoktól, és ettől kezdve 31 éven át csak Adásztevelen gyakorolhatták vallásukat. A türelmi rendelet után már felépülhetett ugyan az új kálvinista templom Pápán, de csak torony, harang és utcára nyíló kapu nélkül. Ez az Eőry-Szabó család telkén helyet kapó épület a soproni Neumayer Lőrinc tervei alapján készült 1783-84 között. 

A templom terét síkmennyezet fedi és két pillérsor haránt irányban három hajóra osztja, karzatait erőteljes, négyzetes pillérek hordják. A délkeleti fal közepén, a bejárat mellett, későbarokk szószék áll vázadíszes hangvetővel, előtte pedig a frigyláda alakú úrasztala és keresztelőkút található. Ma a Pápai Református Gyűjtemény múzeuma.

Pápai Református Újtemplom

A település történelmi belvárosában, park közepén álló, kelet-nyugati tengelyű historizáló templom, amelynek keleti homlokzata előtt két torony magasodik.

A pápai református gyülekezet létszámának növekedésével vetődött fel egy új templom építésének a gondolata a 19. század végén. Az előkészítő munkák és adománygyűjtés az első világháborús veszteségek miatt jelentősen elhúzódtak. Végül a Dudás Kálmán tervei alapján készült templom alapkövét 1932-ben rakták le, majd 1936-ban került a tornyokba négy harang: a Diák-, a Revíziós-, a Szalóky- és a Gyenese-harang, ezek közül a két utóbbit 1944-ben háborús célra elkobozták és beolvasztották. 1937-ben készült a templom berendezése, a szószék és a Mózes-szék. 1941-ben szentelték fel a templomot. 

A templomépület neobarokk, neoreneszánsz és szecessziós stílusjegyeket ötvöz. Oszlopos főbejárata felett a 25. zsoltár kezdősora látható: Szívemet hozzád emelem. Főhomlokzatának síkját a tornyok ikerablakai között nagyméretű, hármas tagolású ablak bontja meg, felette a két ötven méter magas tornyot íves oromzat köti össze. Ennek közepén − akár az oszlopcsarnok két sarkán − kőkehely magasodik. A kettős tagolású karcsú tornyokat ugyancsak kettős, ívelt vonalú toronysüveg zárja le.
A templom főhajóját alacsonyabb és keskenyebb kereszthajó szeli át, mely íves bővületekkel csatlakozik a főhajóhoz. Oldalhomlokzatain a megvilágítást egy hármas ablakcsoport biztosítja. Az épület hátsó részén vannak az irodák és az imaterem.
A főbejáraton belépve egy előcsarnokba jutunk. A templomtérbe továbbvivő ajtó felett „az Istennek háza és az égnek kapuja” (I Mózes 28,17) felirat áll.

A templom belső tere rendkívül visszafogott megjelenése ellenére is megkapó szépségű, falai mindenütt fehérek, a boltozat íveit mindössze egy kevés klasszicista díszítés teszi mozgalmasabbá. A csarnok fölé karcsú oszlopokon nyugvó, nagy fesztávú csehsüvegboltozat borul, melyhez négyoldalról dongaboltozatos terek csatlakoznak. A templom 1250 fő számára biztosít ülőhelyet, három oldalról karzat öleli körül. A főbejárat felőli oldalon a karzat kétszintű, ennek felső szintjén található a kétmanuálos, pedálsoros, 32 regiszteres hangversenyorgona. Az elektromos meghajtású, csuszkaládás orgonát a váci Cecília orgonagyár megbízásában Schäfer Ágoston készítette 1949 és 1959 között Ákom Lajos tervei szerint, a régi orgona alkatrészeit is felhasználva.

Az apszis központi elemei a szép díszítésű szószék, a Mózes-szék (az egyházközségi elöljárók ülőhelye) és az ugyancsak gazdagon faragott úrasztala; mindhárom Hittner József asztalosműhelyében készült Győrött, 1937-ben. A keresztelőkút és annak ókeresztény motívumokkal ékesített kupolája Percz János ötvösművész munkája. Az apszis tetején a rómaiakhoz írott levélből vett idézet olvasható: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16). Az apszis két oldalán egy-egy márványtábla idézi a nagy pápai prédikátorok emlékét: a jobb oldali a hitükért gályarabságot szenvedett Séllyei István püspökét és Kocsi Csergő Bálint kollégiumi rektorét, míg a bal oldali Huszár Dávid nyomdász-prédikátorét, a heidelbergi káté fordítójáét. 
 

Páprádi Református Templom

A település főutcája mentén, arra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll. Déli falához pilléreken nyugvó, nyitott bejárati előcsarnok csatlakozik.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, egyenes záródású ajtón keresztül nyílik. A háromszintes toronytestet a háromrészes főpárkány és osztópárkány tagolja, alsó részét pilaszterek keretezik, a főbejárat felett félköríves záródású ablak van. A padlásszinten, faltükörben, egy körablak nyílik. A félköríves záródású harangablakokat pilaszterek keretezik. 

A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó falait párospilaszterek osztják mezőkre, melyeket egyenes záródású ablakok törnek át.  
A késő klasszicista stílusú templom 1863-ban épült.