Örökségtár

A település központjától északra, kiemelkedő fekvésű téglatámfallal körülvett emelkedőn áll a református templom, amely meghatározó eleme a falu történeti arculatának. Az észak-déli tengelyű, romantikus stílusú épület homlokzati toronnyal és sarokfiatornyokkal készült, fő- és oldalbejáratait kőkeretes kapuk emelik ki.

A templom külső megjelenését a lizénákkal tagolt homlokzatok, a fogazott párkányzat, valamint a szegmentíves záródású ablakok határozzák meg. Külön értéket képviselnek az eredeti vésett táblás fakapuk és a korabeli nyílászárók, amelyek máig őrzik az épület történeti karakterét.

A belső tér négy boltszakaszból álló csehboltozattal fedett. A hajó két végében karzatok találhatók, az északi karzat mellvédjén az 1872-es évszám emlékeztet az építkezés időszakára. A berendezés jelentős része eredeti: a festett, flóderozott szószék, a papi szék és a padsorok a református egyházművészet értékes alkotásai. A templomban található az 1872-ben készült Angster-orgona, valamint az 1875-ben készített süttői vörösmárvány úrasztala.

A mai templom elődje már a 16. században állt a településen, melyet 1772-79-ben kijavítottak, majd 1795-ben tornyot is építettel hozzá. Az új templom alapkövét 1870-ben helyezték el, építése során a korábbi templom egyes falrészeit és tornyát is felhasználták. A boltozat 1873-ra készült el, felszentelésére 1875-ben került sor. A későbbi felújítások során megújították a fiatornyokat, a tetőszerkezetet és a templom környezetét is.

A templom ma is a helyi református közösség lelki és kulturális központja, egyben a település több évszázados református örökségének kiemelkedő emléke.

A település főutcája mellett, az utcavonaltól kissé beljebb álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, északi támpillérekkel gyámolított, késő barokk templom. 

A gótikus eredetű templomot a 19. században teljesen átépítették, tornyot is ekkor emeltek elé. Az összetett vonalú toronysisak bádoglemezzel fedett. A templom bejárata a toronyaljon keresztül nyílik. A templombelső sík mennyezetes, historizáló kifestéssel, melynek sarkainál, négy medallionban egyházi jelképeket láthatunk. Két végében egyszerű kivitelezésű fakarzatok állnak. Az északi oldal közepén gazdagon díszített, íves falazatú szószékkosár emelkedik, hangvető nélkül. Aljzata téglával van burkolva.
 

A település északi részén, útkereszteződésben elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, lekerekített sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll, keleti oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. A templom délről és keletről kovácsoltvas rácsos támfallal van övezve.
A templom főbejárata a torony tengelyében lévő, köríves záródású ajtón keresztül nyílik, felette szegmens íves ablak áll. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A padlásszinten körablak van, a harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves féloromzatokkal csatlakozik, melyek végén kővázák állnak. Az oldalfalakat félköríves záródású ablakok törik át, köztük faltükrök vannak.
Siklós-Máriagyűdön, a későbbi kegytemplom helyén korábban egy református fatemplom állt, amelyet 1680-ban, Naszvadi András prédikátorságának idején elvettek a kálvinistáktól. Az 1770-es évek elején egy új fatemplomot építettek a mai református templom helyén, amit 1770 és 75 között lezárattak. A jelenlegi copf stílusú kőtemplom 1806-ban épült.

A település déli részén, arra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, lekerekített sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, sátortetős torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, váll- és záróköves, kőkeretes, félkörív záródású ajtón keresztül nyílik. Hasonló kialakítású ajtók nyílnak a hajó déli, négyaxisos homlokzatának 3. tengelyében, a nyugati végfal közepén egyenes záródású ajtó van. A háromszintes toronytestet a cseréppel fedett, háromrészes, gazdagon tagolt főpárkány és a szintén cseréppel fedett övpárkány osztja meg és pilaszterek keretezik, melyek között szintenként félköríves záródású ablakok állnak. 

A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal és tömör attikafalakkal kapcsolódik, melyek végén kővázák állnak. A hajó oldalfalait pilaszterek tagolják, melyek között félöríves záródású ablakok vannak. Az ablakok felett a háromrészes főpárkány alatt füzérdíszek ékesítik a falakat.

A templombelsőt négy szakaszban csehsüvegboltozat fedi, melyeket pillérkötegekből induló hevederek támasztanak alá. Két végében pillérekkel és 3-3 kosárívvel alátámasztott falazott karzatok állnak. A karzat párkányokkal tagolt mellvédei az árkádívek felett barokkos vonalú ívben kissé kidomborodik. A liturgikus tér az északi falnál helyezkedik el.
A copf stílusú templom 1791-1803 között épült. Berendezéss - a szószék, padok - szintén copf stílusú, 1800 körül készült.

A település északi részén, az utcavonallal párhuzamosan, attól kissé távolabb elhelyezkedő, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt hagymatagos sisakú torony áll. Déli oldalához nagyméretű, de a hajónál valamivel alacsonyabb bővítmény csatlakozik, amelynek déli fala az utcavonalon áll. A templomot az utcafelől falazott kerítés választja el, ez egyben összeköti a tőle keletre álló parókiával is.

A templom főbejárata a torony déli részén lévő, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg. A mellékbejárata a bővítmény déli oldalán áll az utcára nyíló módon. Az ajtó felett sötétszürke gránit tábla emlékeztet arra, hogy itt voltak az első baranyai nemesi vármegyei közgyűlések. A kétemeletes toronytestet cserepezett főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A padlásszinten körablak van, a harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves féloromzatokkal csatlakozik. Az oldalfalakat egyenes szemöldökű, kereteletlen ablakok törik át.

A szószék fából készült, az úrasztala kerek márványlap.
Angster-orgonája egymanuálos, 6 regiszteres, 1881-ben készült.
Két harangja (312 kg és 81 kg) Szlezák László, budapesti öntödéjében készült 1927-ben. 
A késő barokk stílusú templom 1780-ban épült, 1851-ben kibővítették.

A település nyugati oldalán, tömbbelsőben álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű barokk templom, amelynek keleti oldala előtt torony, déli oldala előtt pedig bejárati előcsarnok áll. 

Régi templomuk pusztulás után reformátusok csak nehezen kaptak engedélyt Mária Terézia királynőtől az új templom megépítésére, de akkor is csak egy városon kívül eső, építkezésre szinte alkalmatlan helyre. Ennek ellenére félév alatt felépítették a templomot, s 1768. november 20-án már a felszentelés is lezajlott. A templom 125 éves fennállásának alkalmából, 1893-ban átépítették a templom tornyát az addigi kupolás forma helyett a ma is látható karcsú alakúra.

A település központjában, a főút mentén áll egy északkelet–délnyugati tengelyű, egyhajós, félköríves záródású barokk templom, amelynek záródása fölött nyeregtető húzódik, és amelyhez az északkeleti homlokzat síkjából homorú falszakasszal előrelépő torony kapcsolódik. 

A főbejárat a toronyaljon át közelíthető meg, szegmensíves záródású kapun keresztül, felette 1794-es évszámot viselő építési tábla található. A toronytest osztópárkánya alatt szegmensíves ablak, felette álló ovális nyílás, majd újabb párkány látható. A torony mind a négy oldalán félköríves, zsalus harangablakok nyílnak, egyszerű szalagkerettel, vállkővel és zárókővel. A főhomlokzat oromzatának szélein kővázák állnak. A templomhajó falait lizénákkal tagolt tükrök osztják, bennük szegmensíves ablakok sorakoznak; a délkeleti oldalon szintén szegmensíves záródású bejárat található.

A toronyalj csehsüveg boltozattal fedett, míg a templomhajót dongaboltozat zárja le. A belső tér déli és nyugati oldalán faoszlopokra támaszkodó karzat húzódik. 

A templom 1794-ben épült, 1806-ban pedig orgonát vásároltak bele, amelyet Märtz Ádám készített. A karzatot 1825-ben bővítették a déli oldalon, a tornyot pedig 1851-ben magasították meg.

A templom építéstörténete jól mutatja a soltvadkerti református közösség folyamatos gyarapodását: a 19. század első felében végzett bővítések és toronymagasítások a gyülekezet növekvő erejét tükrözik. A homorú falszakasszal csatlakozó torony ritka megoldás a környék templomai között, és különleges térhatást ad az épületnek. A templom a főút mentén állva ma is meghatározó eleme Soltvadkert településképének, és a barokk tömegformálás egyik legszebb helyi példája.

A település központjában álló, keletelt templom, a hajónál keskenyebb, egyenesen záródó szentéllyel, a nyugati homlokzata előtt utólagosan épített toronnyal. A hagyomány szerint I. (Szent) István király kápolnát építtetett és nevezett el saját védőszentjéről, a Koppány felett aratott döntő győzelme helyszínén. 

A jelenleg álló barokk templom minden bizonnyal magába foglalja ezt az ősi kápolnát. A reformátusok bizonyítottan már a 17. század eleje óta használják a templomot, az egyházközség napjainkig őrzi az 1718-ban megkezdett keresztelési anyakönyvet. A 18. században a templomot barokk stílusban átépítették. Amikor 1893-ban villám csapott a templom nyugati oromzatán lévő kis fatoronyba, a gyülekezet új torony építését és a templom bővítését határozta el. Így került sor arra, hogy az Iparművészeti Múzeum Koós Károly közreműködésével megvásárolja az 1724-ben festett mennyezetet és faragott balusztrádot. A 2022-es felújítás eredményeként ez utóbbi visszakerült a templomba, a kazettás mennyezetet pedig rekonstruálták. Megújultak a templom 18. századi ornamentális díszítő festései és feltárásra került egy románkori freskórészlet is a hajó északi falán. 

RÁCZ Miklós: A sólyi református templom régészeti kutatásának eredményei (2004, 2008-2009) In.: Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

A település főútja mentén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, sátortetős torony áll. 
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette kisméretű, félköríves ablak van. Mellékbejárata a déli oldalhoz kapcsolódó nyitott bejárati előcsarnokban nyílik. A kétemeletes, lekerekített sarkú toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, valamint lizénák keretezik. A padlásszinten négykaréjos vakolatdísz ékesíti a falat. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves falszakaszokkal és törtvonalú, íves féloromzatokkal csatlakozik.
A hajó oldalain 2-2 szegmensíves ablak nyílik.
A templombelső két végében fából készült karzatok emelkednek, szintén fából épült szószéke, amely mellett áll a Mózes-szék.
A barokk templom 1737-ben épült.
 

A település központjában, a főút kanyarulatában, emelt helyen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú torony áll. 
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette világháborús emléktáblák vannak. Mellékbejárata a déli oldalhoz kapcsolódó nyitott bejárati előcsarnokban nyílik. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A padlásszinten ökörszemablak áll közvetlenül a főpárkány magasságában. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó homorú íves falszakaszokkal csatlakozik, melyek végében kővázák állnak.
A hajó tagolás nélküli oldalain 1, illetve 2 félköríves záródású ablak nyílik.
A csehsüveg boltozatos templombelső két végében fából készült karzatok emelkednek, a keleti oldalon lévő alátámasztás nélküli. Szintén fából épült hangvetős szószéke, amely mellett áll a Mózes-szék. A boltmezőkön és a hevedereken századfordulóból származó festés van.
A késő barokk templom 1784-ben épült. Klasszicista stílusban készült cintériuma a 19. sz. első felében.