Örökségtár

A parókia északi oldalához 1975-ben hozzátoldott emlékszoba, amely Fülep Lajos művészettörténész, az egyházközség 1927 és 1947 közötti lelkipásztora, emlékeit mutatja be.

A parókiához nyugat felől kapcsolódó, L-alakú, földszintes, nyeregtetős gazdasági épület, amelynek keresztszárnyában istálló és pajta volt.

A templomtól délre, utcavonaltól kissé beljebb elhelyezkedő, támpilléres kőfallal övezett, L alaprajzú, nyeregtetős (déli végében csonkakonytyos), földszintes épület, amelynek utcai főhomlokzata négytengelyes. 1886-ban épült.

A település északi részén, emelt helyen, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós, déli oldalán keresztszárnnyal bővített, késő barokk templom, amelynek nyugati homlokzata előtt hagymatagos, laternás sisakú torony áll. A templomot az utcafelől támpillérekkel gyámolított kőfal övezi.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló kosáríves, kőkeretes ajtón keresztül nyílik, mellékbejárata a keresztszárny déli oldalán található. A kétemeletes toronytestet főpárkány és osztópárkány tagolja. A harangszinten félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó homorúíves féloromzatokkal csatlakozik. A hajó oldalfalain a földszinten egyenes szemöldökű ablakok, a karzatszinten félköríves záródású ablakok nyílnak.

A csehsüveg boltozatos hajó két végében és a keresztszárnyban balusztrádos korlátú, ácsolt karzatok állnak. A hangvetős fa szószék az északi fal közepén helyezkedik el, a szószéklépcső mellett magastámlájú Mózes-szék, előttük pedig a fakorláttal kerített úrasztala áll.

A jelenlegi templom helyén két fából templom is állt már az idők folyamán. A türelmi rendeletet követően 1786-ban először tornyot építettek a fatemplomhoz, majd 1802-ben már kőből emeltek egyhajós templomot, amely festett kazettás, vízszintes mennyezetű volt. Ezt 1841-ben keresztszárnnyal bővítették és mennyezetét beboltozták. Az 1877-ben beépített orgona Lesnyik József és Kész Ernő mesterek munkája. 

A település főutcájának keleti oldalán álló, keletelt, nyugati tornyos, egyenes záródású, szerény méretű templom. A torony alatti bejáróban, a templom egykori nyugati oromfalán ma is olvasható évszám alapján 1300-ban épülhetett, később gótikusban átalakították. 

Egy 1595-ös összeírás szerint a templom a 16. század derekától van református használatban. 1711-ben történt barokk stílusú átépítése. 1878-ban haranglábat építettek a templom mellé, majd 1924-ben emeltek a nyugati homlokzata elé zömök, gúlasisakú tornyot. A templombelső vakolt síkmennyezetes. A szentély északi falába szépen keretezett szentségtartó fülke süllyed. Az úrasztala 1700-ban készült.

A település egykori főutcájának kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti oldalán sokszögzáródású, nyugati oldalán lépcsőzetes oromzatú, kőtorony nélküli, historizáló épület, amelynek déli oldalán előcsarnok áll. A településről a szárdi apátság 1067-ből való alapítólevele tesz először említést, azzal, hogy határában áll egy Szent Márton tiszteletére emelt kápolna. 

Zsurkon igen korán, már 1540-ben megalakult a református egyház, de temploma csak később épülhetett, 1794-1795 között létesült egy fatemplom. Ezt elbontva 1891-ben létesítettek új kőtemplomot, és ide helyezték át a régi épületből a szószékkoronát, a keleti karzatot és a festett kazettásmennyezetet. A mennyezet kazettáinak zöme 1795-ben készült, azonban a figurális díszítésűek csak 1841-ben. A templomtól nyugatra 35 méter magas, szoknyás, galériás, zsindellyel borított, négy fiatornyos fa harangtorony áll, amely egyes adatok szerint 1560-ból való.

Gótikus eredetű, 15. század. Festett famennyezete 1726-ban készült, festett karzata, szószéke, padjai 1758-ból. A templom szentélyétől délkeletre magasodik a 18. század közepén épített zömök, fából ácsolt harangtorony. 

A település északkeleti oldalán elhelyezkedő keletelt, támpilléres, poligonális záródású, kőtorony nélküli gótikus templom, melynek déli oldalán barokk portikusz áll. A szentély oldalfalait mérműves ablakok törik át. 

A 12-13. században épített románkori templomot 1500 körül gótikus stílusban építették át. A 16. század óta van az épület a reformátusok használatába. 1670 körül Szalóczi Mihály volt a lelkésze, akit a pozsonyi vésztörvényszék elé idéztek és gályarabságra ítéltek. A törökdúlás után rommá vált épületet 1726-ra sikerült helyreállítani. A beomlott boltozat helyére állított festett deszkamennyezetet Contra András és fia Mátyás készítette, akik a padelőlapokat, karzatmellvédet, a Mózes-széket és a szószéket is készítették. A fa mennyezet deszkáit hullámvonalban végig futó, leveles-virágos indák díszítik. 

1758-62 között barokk stílusban alakították át a templomhajót, ekkor két nagy ablakot vágtak a déli falba, és a csúcsíves déli kapu megépítették a bejárati oldalcsarnokot. A templom mellé a 18. században emeltek szoknyás, galériás fa harangtornyot.