A Dömsödi Református Templom a Holt‑Duna partjának közelében, szabadon álló, kelet–nyugati tengelyű, egyhajós barokk épületként emelkedik, keleti homlokzata előtt toronnyal, déli oldalán pedig bejárati előcsarnokkal.
A templomhajót kétosztású támpillérek erősítik, a szentély széles, lapos ívvel záródik, amely a hajóval azonos szélességű. A homlokzati torony saroktámpilléres kialakítású, oldalbejárata kőkeretes; emeletét faltükörben sarokpilaszterekre lefutó ívek tagolják. A széles ívekben felül óra kapott helyet, alatta félköríves, zsalus ablak nyílik. A homlokzat oromzatát kővoluták zárják le, az oldalfalakon szegmensíves ablakok sorakoznak, a karzatok alatt pedig ovális ablakok biztosítják a megvilágítást. A legdíszesebb részlet a háromszögű oromzattal lezárt oldalsó előcsarnok kőkeretes ajtaja, ahol két lapos pillér tart egy kosáríves záródású szemöldököt; felette lapított volutákkal keretezett, szegmentíves tábla és cseppsor látható.
A templom 1774 és 1776 között épült, építőmestere Jung József volt. A belső térben a szószék, a Mózes‑szék és a padok a 18. században készültek, egységes barokk jelleggel.
A templom építése idején Dömsöd református közössége gyorsan növekedett, és a templom felépítése a gyülekezet megerősödésének egyik legfontosabb jele volt. A Holt‑Duna közelsége miatt a templom környezete a 19. században többször is vízjárta területnek számított, ezért a gyülekezet rendszeresen végzett állagmegóvó munkálatokat. A templom barokk tömegformálása és a torony díszítettsége a korszak vidéki református templomai között kiemelkedőnek számít, különösen a gazdagon tagolt előcsarnok miatt. A 19. század folyamán több kisebb javítást végeztek rajta, de alapvető szerkezete és arányai mindmáig megőrizték eredeti karakterét.