Örökségtár

A Dömsödi Református Templom a Holt‑Duna partjának közelében, szabadon álló, kelet–nyugati tengelyű, egyhajós barokk épületként emelkedik, keleti homlokzata előtt toronnyal, déli oldalán pedig bejárati előcsarnokkal. 

A templomhajót kétosztású támpillérek erősítik, a szentély széles, lapos ívvel záródik, amely a hajóval azonos szélességű. A homlokzati torony saroktámpilléres kialakítású, oldalbejárata kőkeretes; emeletét faltükörben sarokpilaszterekre lefutó ívek tagolják. A széles ívekben felül óra kapott helyet, alatta félköríves, zsalus ablak nyílik. A homlokzat oromzatát kővoluták zárják le, az oldalfalakon szegmensíves ablakok sorakoznak, a karzatok alatt pedig ovális ablakok biztosítják a megvilágítást. A legdíszesebb részlet a háromszögű oromzattal lezárt oldalsó előcsarnok kőkeretes ajtaja, ahol két lapos pillér tart egy kosáríves záródású szemöldököt; felette lapított volutákkal keretezett, szegmentíves tábla és cseppsor látható.

A templom 1774 és 1776 között épült, építőmestere Jung József volt. A belső térben a szószék, a Mózes‑szék és a padok a 18. században készültek, egységes barokk jelleggel. 

A templom építése idején Dömsöd református közössége gyorsan növekedett, és a templom felépítése a gyülekezet megerősödésének egyik legfontosabb jele volt. A Holt‑Duna közelsége miatt a templom környezete a 19. században többször is vízjárta területnek számított, ezért a gyülekezet rendszeresen végzett állagmegóvó munkálatokat. A templom barokk tömegformálása és a torony díszítettsége a korszak vidéki református templomai között kiemelkedőnek számít, különösen a gazdagon tagolt előcsarnok miatt. A 19. század folyamán több kisebb javítást végeztek rajta, de alapvető szerkezete és arányai mindmáig megőrizték eredeti karakterét.

A település központjában,a főút mentén elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll.

A templom bejáratai a torony keleti és nyugati oldalán lévő, íves záródású ajtókon keresztül nyílnak, de a keleti homlokzat közepén is van egy ajtó. A kétemeletes toronytestet párkányok tagolják. Szalagkeretes ablakai vakolatsávok által keretezett tükrökben állnak, a padlástéri ovális ablak, a harangablakok félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony törtvonalú oromfallal kapcsolódik. A hajó oldalfalait és végfalát vakolatsávok tagolják szabálytalan rend szerint mezőkre, melyeket szegmensíves, szalagkeretes ablakok törnek át.
A síkmennyezetes templomtér torony felőli végében oszlopokkal és félköríves árkádokkal alátámasztott, L alakú falazott karzat áll, amelynek mellvédjét füzérdíszek és gazdag vakolatarchitektúra ékesíti. A falakat és a mellvéd egyes felületeit a meszelés alatt tulipános festés borítja.

Falazott kosarú szószéke a nyugati oldal közepén található, felette díszes korona magasodik.
A templom 1802-ben épült copf stílusban, 1816-ban leégett, de 1817-re már meg is újították. Hímes elemei: Mózes-szék, padelőlapok, karzatmellvéd, de ezek egyrészét jelenleg kortárs (túlszínezett) kifestés fedi.

A település északi részén, a főút mentén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, visszametszett sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymasisakos torony áll. Nyugati végéhez modern lakóépület csatlakozik.

A templom bejárata a torony utca felőli oldalán, szegmensíves záródású, kőkeretes ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, a főpárkány háromrészes. Ablakai minden szinten félköríves záródásúak. A harangablakokat félöríves szemöldökdísz és pilaszterek keretezik.

A templomhajó és a torony homorúíves oromfallal kapcsolódik. A hajó oldalfalait páros pilaszterek tagolják, melyeket félköríves ablakok törnek át.

A település központjában, útkereszteződésben álló, észak-déli tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek északi oldala előtt hagymasisakos torony áll. 

A késő barokk templom 1792-ben épült. Festett kazettás mennyezete, népies rokokó. festett fa, fakarzat, szószék, Mózes-szék, padok szintén 1792-ből való.

A település központjában, a fő út mentén, útkereszteződésben elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, visszametszett sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, süveges szoknyájú, gúlasisakos torony áll. 

A templom bejárata a torony utca felőli oldalán, egyenes záródású, keretezetlen ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, a főpárkányt cserép fedi. A bejárati ajtó felett, a karzat szinten lunetta, a padlásszinten körablak van, a harangablakok félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony hullámíves oromfallal kapcsolódik. A hajó oldalfalai dísztelenek, két-két félköríves ablak töri át őket.

A település központjában, útkereszteződés kiteresedésében elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, visszametszett sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek északi homlokzata elé félig kilépő, órapárkányos, laternás, hagymasisakos torony áll. 

A templom bejárata a torony utca északi oldalán, köríves záródású, kőkeretes, vállköves ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet pilaszterek kerezetik és párkányok tagolják, a főpárkányt cserép fedi. A bejárati ajtó felett, a karzat szinten lantablak, a padlásszinten oválisablak van, a harangablakok félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony hullámíves oromfallal kapcsolódik, melynek végein díszes kővázák állnak. A hajó falait szintén pilaszterek keretezik, a hosszoldalakat három-három félköríves ablak töri át, a keleti oldalon a középső alatt ajtó nyílik. A végfalon körablak található.

A síkmennyezetes, stukkó díszes templomtér torony felőli végében oszlopokkal és kosáríves árkádokkal alátámasztott, középen domború mellvédű, falazott orgonakarzat áll. 
Hangvetős szószéke a nyugati oldal közepén található, az egyenes karú szószék lépcső előtt Mózes-szék áll.
A templom 1838-ban copf stílusban épült.

A Református Templom téglány alaprajzú, megközelítően keletelt épület, amely az utcavonaltól kissé visszahúzva, a Kossuth Lajos utcára néző főhomlokzattal áll. 

Az 1863-ban, Koczka Nándor tervei alapján épült templomot a 19. század végén neoromán stílusban alakították át, amely a homlokzat tagolásában és a torony formálásában is jól érzékelhető. A nyugati főhomlokzat tengelyében széles vakolatkeretbe foglalt, magas tölcsérbélletben nyílik az egyenes záródású kapu, felette kör alakú ablak látható. A homlokzatot pilaszterek keretezik, az oszlopoktól vakíves párkány fut rézsútosan a torony felé, amely alatt szintén vakívekkel kísért párkány húzódik. 

A templom hajója síkmennyezetes, egyenes záródású; mennyezetén a 19. század utolsó évtizedéből származó grisaille festés látható, közepén stukkórozetta-imitációval. A nyugati oldalon karcsú oszlopok által alátámasztott karzat áll, famellvédjének kazettáiban apró rozetták díszlenek. A keleti fal tengelyében magas, fából készült szószék emelkedik, egyszerű, volutákkal díszített koronával, alatta törtvonalú oromzattal ellátott papi szék, előtte pedig alacsony bábkorláttal övezett ovális úrasztala. A keresztelőmedence 1917-ben készült.

A templom építése idején Dunaföldvár református közössége gyorsan növekedett, és a 19. század közepére már jelentős szerepet töltött be a város vallási életében. A neoromán átalakítás a korszak modernizációs törekvéseit tükrözi, és a templomot a település egyik legkarakteresebb épületévé tette. A templom környezete a 19–20. század folyamán több gyülekezeti funkciót is ellátott, és a mai napig meghatározó része Dunaföldvár történeti városképének. A belső berendezés egységes megjelenése jól őrzi a 19. század végi református templomépítészet hangulatát.

A történelmi településmag közepén lévő kiteresedésben, egykor körítő árokkal övezett, keletelt, egyhajós templom, melynek szentélye poligonális záródású. Nyugati homlokzata előtt párnatagos, összetett sisakú torony áll. Mind a templom hajója, mind pedig tornya és az egykori szentély támpillérekkel gyámolított. Déli oldalához nagyméretű előcsarnokot építettek. A templombelső két végében kosáríves árkádon nyugvó karzatok állnak. Padlóját kehlheimi lappal burkolták. A templom a 15. században, Mátyás király korában épült gótikus stílusban, később kétszer is súlyosan megsérült, amikor először a törökök, majd 1707-ben a rácok égették fel Dunapatajt. A 18. században nyerte el most is látható barokk formáját. A kőtorony 1774-ben épült a hajó elé, Mária Terézia külön engedélyével.

Szabadon álló, egyhajós, poligonális záródású,északnyugat-délkeleti tengelyú barokk templom, északnyugati homlokzata elé kilépő toronnyal, a toronyaljba vezető, kőkeretes, zárókődíszes kapuval, afelett timpanonnal. Délnyugati homlokzatán aediculás oldalbejárat. 

A torony három részre tagolt: földszintjén kőkeretes, zárókődíszes, szemöldökgyámos kapu, felette háromszögű, tagozott timpanon, a karzatszinten nyújtott arányú, szalagkeretes, váll- és zárókődíszes ablak áll. A torony fentebbi szintje falsávokkal keretezett, ovális, szalagkeretes padlásablakkal áttört. A torony legfelső része párkánnyal összekötött oszlopszékeken nyugvó toszkán pilaszterekkel keretezett, félköríves harangablakokkal áttört, melyeken széles, váll- és zárókődíszes íves szemöldök ül. Az órapárkány felett tagozott gúlasisak emelkedik. A délnyugati oldalhomlokzaton sávozott lizénákkal keretezett, háromrészes párkányú, timpanonos bejárat van.

A templombelső falai toszkán jellegű pilaszterekkel tagoltak, mindkét végében díszes fejezetű vasoszlopokon nyugvó karzat áll, csillagdíszes famellvéddel. 
A liturgikus tere az északkeleti oldalon áll, a szószék előtt elhelyezkedő úrasztala gombdíszes, míves kovácsoltvas korláttal van elválasztva. Orgonáját 1909-ben Soukenik János készítette.

A templom alapkövét 1781. május 3-án tették le. Felszentelése 1783. augusztus 10-én történt meg. A templom tornya 1786-ban készült el. 1836-ban a tetőt, 1843 a torony tetejét javították, melybe 1847/48-ban új órát szerelték. A templom átépítése 1885-ben indult, s 1889-ben fejeződött be az építkezés. 1903-ban új sisakot kapott a torony. 
 

A település központjának nyugati oldalán álló, görögkereszt alaprajzú, keleti homlokzati tornyos, a keresztszárak fölött kontyolt nyeregtetős templom, a keleti homlokzat szélein pilaszterek, az oromzat sarkain akrotérionok. A déli keresztszár homlokzata előtt alacsony, nyeregtetős előcsarnok. 
A templom 1743-1745 között épült, 1808-1810 között bővítették. Tornya 1832-ben épült, melynek építész e Hild József volt.
Oldalhomlokzatain két sorban elhelyezett ablakai közül az alsók ökörszem-, a felsők szegmensíves ablakok. 
A kereszt alaprajzú templombelső három oldalán oszlopokon nyugvó karzat áll. A karzatok felett és alatt csehsüveg boltozat. Barokk ajtóin eredeti vasalás. Szószék 19. századi, empire hangvetővel. A belsőben kelheimi lapburkolat. Berendezése a 19. század első feléből való, orgonáját Komornyik Nándor készítette 1858-ban.