Életrajzi lexikon

Építész, Miskolc város főmérnöke. A Műegyetemen végzett 1872-ben. Főbb munkái Miskolcon: Búza téri Vásárcsarnok (1885), református gimnázium (1898), Erzsébet Kórház (1900), Erzsébet Fürdő (1893), Korona Szálló (1894), Népkerti Vigadó (1903), Rudolf laktanya (1896). Laktanyákat tervezett Fehérvár, Losonc, Marosvásárhely és Munkács számára is. Lippai Bélával közösen készítette el Miskolc árvíz utáni városrendezési tervét (1894). (1903-tól Adorján Károly)

Építész, munkáiban a magyaros szecesszió és historizmus stílusjegyei ötvöződnek. A Műegyetemen végzett 1897-ben, majd Lechner Ödönnél és Alpár Ignácnál is dolgozott. Főbb művei: Községi Pedagógia Szeminárium (ma Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, 1911-1912), Óbudai Gázgyár munkás- és tisztviselőtelepe (1911-1914), Marcali Járásbíróság (1928) , Tüdőbeteggondozó Intézet (Budapest, 1931), Budapest-Salétrom utcai Református Templom (Magyar Reménység Temploma, 1927), Diósgyőr-Vasgyári Református Templom (1926-1928).

Építész, a késői historizmus mestere. Berlinben tanult, majd rövid ideig a Műegyetemen tanított, ezt követően saját irodát nyitott. Erdélyben több református templomot is tervezett 1888 és 1901 között (pl. Segesvár, Dicsőszentmárton, Marosludas, Szászrégen, Piskitelep, Abafája, Brassó, Abrudbánya, Kékes, Igazfalva) Főbb művei: vármegyeházák (pl. Déva, Kolozsvár, Nyíregyháza), a városligeti Vajdahunyadvára (1902-1908), banképületek (pl. Tőzsdepalota, a mai Magyar Nemzeti Bank és Pénzügyminisztérium épülete), Petőfi Gimnázium, Eötvös Kollégium (1910), számos iskola (pl. református főgimnázium Miskolcon és Kisújszálláson). (Született: Schöckl Ignác József)

Európa egyik legkeresettebb orgonaépítője, dinasztiaalapító mester. Párizsban tanult és dolgozott, részt vett a Notre-Dame orgonájának felállításában. Pécsett nyitott műhelyt 1866-ban. Számos orgonát épített, többek között a Budapest-Kálvin téri Templomba és Budapest-Fasori Református Templomoba, a Debrecen-Kossuth utcai Református Templomba, valamint a kalocsai székesegyházba (1876) és a szegedi dómba. Fiaival készítette a Szent István Bazilika orgonáját (1905). Családi gyára 1949-ig működött.

Építész, festő, iparművész. A népi díszítőművészet jellegzetességeit hordozó magyar szecesszió európai hírű mestere. Műegyetemen szerzett diplomát, majd apósával, Kallina Mórral közös irodában dolgozott. Legmeghatározóbb alkotása a Budapest-Fasori Református Templom (1913). Csaba Rezsővel együtt tervezte a Budapest-Rákosszentmihály-Sashalmi Református Templomot és lelkészlakot. Főbb művei továbbá: a Honvéd Főparancsnokság, a Budai Vigadó, a Babocsay-villa , Kis-Sváb-hegyi villanegyed. (1911-1913), győr-gyárvárosi római katolikus templom (1929), valamint a fiával, Árkay Bertalannal közösen alkotott Városmajori Jézus Szíve templom (1931-1933).

Festőasztalos. A 18. század második felében, népies barokk stílusban dolgozó mester. Nevéhez fűződik a Lónyai Református Templom gyönyörűen faragott-festett szószékkoronája (1776), a "mezítlábas Notre Dame" azaz a Tákosi Református Templom belső berendezése (1766), a Csetfalvai Református Templom Mózes-széke, festett mennyezete (1753).

Bakos Károly és fia, ifj. Bakos Károly (1857-1942) orgonaépítő mesterek műhelye 1843-tól 1914-ig működött Cegléden. Mintegy 50 orgonájuk építettek a történelmi Magyarország területén és de az általuk javítottak száma 100 felett lehet. Az orgonáik mechanikus csúszkaláda szerkezetűek, id. Bakos Károly orgonái alapvetően klasszicista stílusúak, viszont fia hangszerein már egyértelműen a romantika hatása is felfedezhető.

Orgona és zongorakészítő, Bárány Károly pesti orgonaépítő fia. 1842-től a hangszerkészítő céh tagja. Orgonaépítőként dolgozott Debrecenben, Halason, Miskolcon, valamint Székesfehérváron. 1848-ban készült el 2 manuálos orgonája a Kiskunhalasi Református Templomban, amely jelenleg védett műtárgyként van számontartva.

Építész, a szecesszió mestere. A Műegyetemen végzett (1888), majd Herczegh Zsigmonddal közös irodát tartott fenn. Főleg iskolaépületeiről ismert, ezek között található a nagykőrösi református gimnázium (1901), és a marosvásárhelyi református kollégium (1908). Legismertebb műve a Vakok Intézete (Budapest, 1899-1904).

A 20. századi magyar építészet kiemelkedő alkotója, Debrecen főépítésze (1923-1935). Elkészítette a város szabályozási tervét, és ő alakíttatta ki a Nagyerdő parkját is. Munkásságában a népi kultúra hagyományain alapuló nemzeti építészet megteremtésére törekedett. Alkotásaiban előszeretettel használta a klinkertéglát. Rendkívül gazdag életművének református vonatkozású emlékei: Szeged-Honvéd téri Református Templom (1941), Hódmezővásárhely-Susáni Református Templom (1909), Hódmezővásárhely-Tabáni Református Templom(1900), Debreceni Egyetemi Templom (1938).