Életrajzi lexikon

Orgonaépítő mester, orgonagyár-alapító. Az orgonaépítést apjától tanulta, majd apósával együtt Országh-Fazekas néven dolgoztak Pesten, később már önállóan dolgozott. 1861-ben megalapította az Országh Sándor és Fia Orgonagyárat, melyet 1908-ig vezetett. Számtalan műve között megtaláljuk a Budapest–Óbuda Református Templom, a Paksi Református Templom, a Viski Református Templom orgonáját is.

Építész, a magyar szecesszió képviselője. 1970-ben Berlinben szerzett oklevelet, majd Lechner Ödönnel közös irodát hozott létre. Közös főbb műveik: szegedi Városháza (1881-1884), kecskeméti Városháza (1893-1897) , Iparművészeti Múzeum (1893-1896). Önállóan tervezte a Kecskeméti Református Templomhoz kapcsolódó bazárépületet (1877) és a szekszárdi főgimnáziumot (1896). (Született: Puntzman Gyula)

Építész, mérnökkari főhadnagy, majd tábornok. A debreceni református kollégiumban, majd bécsi katonai és képzőművészeti akadémiákon tanult. A klasszcizmus stílusában alkotott fő művei: a Debreceni Református Nagytemplom (1805-1821) és a Debreceni Református Kollégium (1804-1818).

Magyar építész, műegyetemi tanár, a historizmus építészetének meghatározó alakja. Legfontosabb, neogótikus stílusban alkotott munkái: Országos Levéltár, a Budapest-Szilágyi Dezső téren álló Budai Református Templom, a Debrecen-Kossuth utcai Református Templom, Fasori Evangélikus Gimnázium és Templom, Központi Vásárcsarnok, a Műegyetem könyvtárépülete. (Születési neve: Pecz János Sámuel)

Építész, a magyar klasszicista építészet meghatározó alakja. A Szépészeti Bizottság elnöke, Pest vezető építőmestere Hild János halála után. Fő művei: Magyar Nemzeti Múzeum (1837-1847), Ludovika Akadémia (1829-1835), Sándor-palota (1806). Ő tervezte a Sárospataki Református Kollégium nagykönyvtárát is (1827-1834).

Építőmester, Jung József tanonca volt. A Debreceni Református Nagytemplom kivitelezésében vállalt jelentős szerepet. Fontosabb művei közé tartozik a Kisújszállási Református Templom (1788), a Törökszentmiklósi Református Templom (1789) és a Kunszentmiklósi Református Templom (1791). (Néhol Rábel Károlyként van említve.)

Svájci származású építész. Zürichben és Párizsban tanult, 1868-ban telepedett Magyarországra, ahol historizáló stílusban alkotott. Korai művei közé tartozik a Budapest-Hold utcai Református Templom (1878). Főbb alkotásai: Szent Lukács Gyógyfürdő és Fürdőszálló, számos villa az Andrássy úton, valamint a Törley-kastély (ezt végül fia fejezte be 1904-ben).

Építész, műegyetemi tanár, Steindl Imre és Pecz Samu tanítványaként a historizmus elkötelezett híve. A Magyarországi Evangélikus Egyház főépítésze volt. Számtalan evangélikus templomterve mellett, református templomok újjáépítésében is részt vett. Foerk Ernővel közösen tervezte a Nagykőrösi Református Templom tornyát (1907), amely a városképet azóta is meghatározza. Kiemelkedő tervei között szerepel a Széll Kálmán téren található Postapalota (ma: Pénzmúzeum).

Építész, a Műegyetemen szerzett oklevelet 1894-ben. Munkásságára a téglaarchitektúrás késő historizáló-szecessziós stílus jellemző, mint amilyen a neogótikus Budapest-Kőbányai Református Templom (1900) is. Jelentősebb művei még: a Bábaképző Intézet Pécsett (1908-1909), és a sógorával, Eberling Bélával együtt tervezett az Esplanade Szálló (1909). (Neve néhol Schoditsch-ként van írva.)

Építész, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Műemlékek Országos Bizottságának alapítótagja (1872). Kiemelkedő alkotása a Szeged-Kálvin téri Református Templom ("Kakasos templom"), amely a nagy szegedi árvíz után létesült 1884-ben. Az északnémet neogótika stílusában, új térszervezési kísérletként centrális elrendezést megvalósítva épült. Számos műemlékünk helyreállítása fűződik nevéhez, így a Mátyás-templom (1873 – 1896), a jáki templom, a csütörtökhelyi kápolna, a kisszebeni templom, a lőcsei városháza, az eperjesi Szent Miklós-kegytemplom tornyának átépítése.