Életrajzi lexikon

Festőasztalos mesterek. Contra András és fia Contra Mátyás együtt készítették a Rudabányai Református Templom festett famennyezetét (1758), valamint a Zubogyi Református Templom szószékét, padelőlapjait, karzatát és Mózes-székét (1758).

Építész, szakíró, a Hajlék című folyóirat szerkesztője. A népies szecesszió, a korabeli nevén magyaros stílus jeles képviselője. 1927-ben szerzett építőiparművészi képesítést. Főbb művei az akkor kiépülő Budapesten tervezett templomok: Rákosszentmihály-Sashalmi Református Templom (1928, Árkay Aladárral közösen), Pestszentlőrinc–Kossuth téri Református Templom (1941), Rákospalota-Újvárosi Református Templom (1936), Mátyásföldi Református Templom (1939), Rákospalota-Óvárosi Református Templom (1941), Ősrákosi Református Templom (1944), (Született: Zeitler Rudolf)

Festőművész, építész, pedagógus. Részt vett a Gyulavári Református Templom felépítésében (1892). A neoromán stílusú Békéscsabai Református Templom tervezője és anyagi támogatója (1912). Fő műve: a békéscsabai Kultúrpalota (ma Munkácsy Mihály Múzeum, 1906). (Eredeti neve: Wagner József)

Építész, a Királyi József-Műegyetemen szerzett diplomát (1911). Leginkább Debrecenben és környékén dolgozott art deco majd népi szecessziós stílusban, terveiben szívesen használta a klinkertéglát. Főbb művei: berettyóújfalusi tisztviselőtelep, közkórház és Levente Ház (1927), derecskei református elemi népiskola (1930), a Debrecen - Mester utcai Református Templom (1938).

Építész, grafikus, művészettörténész, műegyetemi tanár. A Műegyetemen szerzett oklevelet (1896), tanárai Steindl Imre, Hauszmann Alajos és Czigler Győző voltak. Az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. Steindl Imre mellett részt vett több műemlék restaurálási munkájában. Czigler Győzővel közösen tervezte a Győri Református Templomot (1905-1906).

Építész, akadémikus (MMA), Lechner Ödön és Kós Károly örökségének képviselője, a magyar organikus építészet iskolateremtő alkotója. Főbb alkotásai: a Kőszegi Református Csillagtemplom (1998) és a Debrecen-Tégláskerti Református Templom (2005), Forrásház (Orfű,1974), Világmagyarság Háza-hajléka (Ópusztaszer,1996), Erdők temploma és múzeuma (Ópusztaszer,1998).

Építész, műegyetemi tanár. Bécsben tanult Teophil Hansen tanítványaként. Historizáló stílusban tervezett, de újszerű építési technológiákat használt alkotásaiban. 1880-ban tervezte a Hajdúböszörmény-Bocskai téri Református Templomot. Főbb művei: Saxlehner-palota (Andrássy út 3.), Hunyadi téri és Hold utcai vásárcsarnokok, Központi Statisztikai Hivatal főépülete, a Gozsdu-udvar modernizálása, Széchenyi-gyógyfürdő (Dvorák Edével közösen).

Építész, grafikus, építésztörténész, műemlékvédelmi szakember. Az Erdélyi Református Egyházkerület megbízásából dokumentálta az erdélyi református egyházi épületeket (1928-1944). 1929-ben jelent meg "Erdélyi Református Templomok és Tornyok" című könyve. Tervei alapján restauráltak több református templomot, így a magyarkiskapusit (1931) és a rettegit (1969) .

Szentes város tistviselője, építész. Jellegzetes tégla architektúrás, historizáló, illetve szecessziós stílusú épületei közül megemlítendő Tiszakécske (1909), Déva (1910), Ráckeve (1913), Szentes-Felsőpárt (1914) református templomai. Egyéb művei: a túrkevei polgári fiú- és leányiskola, a kunszentmártoni zsinagóga, a hajdúhadházi városháza, és a szentesi Járásbíróság és Fogház.

Építész, a késői historizmus képviselője. A Műegyetemen szerzett építőmesteri oklevelet. Főbb művei: a Pápai Református Templom (Dunántúl legnagyobb református temploma, 1941), a Celldömölki Református Templom (1937), a Budapest-Nagyvárad téri Református Templom (Emlékezet Temploma, 1935), a Komáromi Református Templom (1928).