Életrajzi lexikon

Ybl Miklós-díjas építész, belsőépítész, képzőművész. A szakrális építészet kiemelkedő alakja. Nevéhez fűződik a farkasréti Mindenszentek Plébániatemplom (1975-1978), a Budapest-Külső-Kelenföldi Református Templom (1981), a Dunaújvárosi Református Templom (1982-1985) és a Tatabányai Református Templom(1984-1995).

A két világháború közötti református templomépítészet kiemelkedő alakja, aki késő szecessziós, magyaros stílusban alkotott. Kanizsa, majd később Miskolc város főmérnöke volt. Jelentős munkái a Miskolc-Martin-kertvárosi Református Templom és a Miskolc-Tetemvári Református Templom. Rendkívül gazdag élete során számos további Református Templomot tervezett még országszerte, többek között Tapolcán (1936), Bánhidán (1939), Kisbéren (1941), Sümegen (1937), Keszthelyen (1932) és Mosonmagyaróvárott (1940).

A dualizmus kori Budapest meghatározó, neoreneszánsz stílusban tervező építésze volt. 1851–1854 között a prágai főreáltanodában, 1854–1857 között a bécsi Polytechnikumban, végül 1857–1859 között a berlini Építészeti Akadémián végezte tanulmányait. 1859. július 22-én megkapta a berlini építészeti Akadémia ezüstérmét. 1861-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatóválasztmányának tagjává választották. 1873-ban a bécsi Világkiállításon kapott művészeti érem az Oktogonon létesült épületeiért. Főbb művei között szerepel a Hajdúhadházi Református Templom (1872) és Debreceni Református Kistemplom terve.

Magyar építész, a Műemlékek Országos Bizottsága másodépítésze. Pályája elején a kassai dóm helyreállításán dolgozott Steindl Imre mellett. Önálló tervei közül kiemelkedik a neogótikus, vöröstéglás Szolnoki Református Templom. Ő tervezte a ceglédi evangélikus templomot és a székelyudvarhelyi vármegyeházát is. Ő restaurálta a Palágykomoróci Református Templomot (1895), Kárpátalja egyik legjelentősebb műemlékét. Helyreállítási munkái voltak még többek között a kassai Szt Mihály-kápolna (1901 és 1904 között), az okolicsnói katolikus templom, csütörtökhelyi Zápolya-kápolna (1899 és 1901 között), a keszthelyi (1896), a szepesszombati, a kőröshegyi (1906 és 1907 között), a szigetvári római katolikus templomok, az egri minaret, valamint a Tordai Református Templom.

Magyar építész, historizáló stílusban tervezett. Jelentős művei közé tartozik a gyulai és szatmári törvénykezési palota, a ceglédi és monori bírósági épületek, valamint a Debreceni-Árpád téri Református Templom (1913).

Festőasztalos, a Felső-Tisza-vidék legtöbbet foglalkoztatott mestere volt a 18. század második felében. Templomi berendezési tárgyai - szószékkoronák, festett kazettás mennyezetek, padelőlapok, karzatmellvédek, Mózes-székek - népies barokk stíluban, rendkívül gazdag díszítéssel, összetett formák alkalmazásával készültek. Szószékkoronái: Nagyszekeresi Református Templom (1783), Kisszekeresi Református Templom (1771), Gyügyei Református Templom, Túrricsei Református Templom (1798), Hermánszeg (1799)

Építész, Hild József alkalmazásában állt, a magyar romantikus építészet kiemelkedő alakja. Nevéhez fűződik a Budapest-Kálvin téri református paplak és iskola bővítése, és a Miskolc-Belvárosi Református Templom tornya. Jelentős műve a velencei gótikát idéző Pichler-ház (Budapest, Szent István tér 12.).