Örökségtár

A település központjában, az utcavonalra merőlegesen álló, észak-déli tengelyű, visszametszett sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt félig kilépő, órapárkányos, laternás, hagymasisakos torony emelkedik. A torony főhomlokzatához két oldalt falazott kerítés kapcsolódik.

A templomba a torony déli oldalán elhelyezkedő, egyenes szemöldökű, kőkeretes ajtón keresztül juthatunk be, de a keleti oldalon is áll egy hasonló kapu. A háromemeletes toronytestet a cseréppel fedett, háromrészes, tagolt főpárkány és osztópárkány tagolja, kétoldalt pillérek keretezik. Ablakai félköríves záródásúak és szemöldök párkánnyal díszítettek.

A templomhajó és a torony homorú íves oromfallal kapcsolódik, amelyek végén kővázák állnak. A hajó páros pillérekkel tagolt hosszoldalait keretezetlen félköríves záródású ablakok törik át.
A klasszicista stílusú templom 1849-ben épült.

Hódmezővásárhely belvárosának északkeleti szélén, a Székkutasra vezető út mentén elhelyezkedő, egyhajós, egyenes záródású, északi homlokzati tornyos, copf stílusú templom, melynek déli végfala, illetve keleti és nyugati oldala mellett bejárati csarnokok állnak. Hosszoldalait árkádsor tagolja. A párnatagos, laternás sisakkal fedett tornyán tűzkiáltó erkély fut körbe. A templom főbejárata az északi oldalon nyílik egy gazdagon keretezett barokk kőkapuzaton keresztül.

A templomhajó mennyezetét négyszakaszos csehsüveg boltozat fedi, a boltszakaszokat füzérdíszes falpillérek támasztják alá. A belső két végében kétemeletes karzatok állnak. A liturgikus tér a gyönyörűen díszített, copf stílusú szószékkel, Mózes-székkel és kerített úrasztalával a templom tér keleti oldalának közepén helyezkedik el. 

A türelmi rendelet után vált lehetővé, hogy Fischer Boldizsár tervei alapján megépülhessen a város második református temploma. Alapkövét 1792-ben Szőnyi Benjámin lelkész-költő tette le, akinek emlékversét a torony gombjában el is helyezték. A templomot 1799-ben szentelték fel. Orognáját 1840-ben Kováts István készítette. Az egyházközség különösen értékes klenódiuma az 1761-ben készült barokk lomb- és szalagdíszes ezüstkehely, valamint két 1756-ból való virágdíszes úrasztali kendő.

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású romantikus stílusú templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő, laternás süvegű toronnyal,  északi oldalán karzatos térbővítménnyel, déli oldalán bejárati előcsarnokkal, ez utóbbiból lehet a szószékre is feljutni. A templom bejáratai a nyugati és keleti oldalakon nyílik, a két karzathoz az északi oldal sarkainál elhelyezett ajtók vezetnek.

A templomhajó dongaboltozattal fedett, oldalait nagyméretű, íves záródású ablakok tagolják, két végében fakarzatok állnak. A liturgikus tér a hajó déli oldalának közepén helyezkedik el. 

Középkori alapokon klasszicista stílusban épült 1803-1807 között, majd 1863-ban romantikus stílusban újjáépítették. 

A település központjában, az utcavonallal párhuzamosan álló, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt, órapárkányos, hagymasisakos torony emelkedik. A torony északi homlokzatához két oldalt falazott kerítés kapcsolódik.

A templomba a torony nyugati oldalán elhelyezkedő, íves szemöldökű nyíláson keresztül juthatunk be, de a déli oldalon is áll egy egyenes záródású, keretezetlen kapu. A háromemeletes toronytestet a főpárkány és osztópárkány tagolja, és vakolatsávok keretezik. A karzatszinti ablaka szalagkeretes vakablak, a padlásszinten  szalagkeretes körablak van, a harangablakok szintén szalagkeretesek és félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony törtvonalú, homorú íves oromfallal kapcsolódik. A hajó vakolatsávokkal tagolt hosszoldalait szalagkeretes, szegmens íves záródású ablakok törik át.
A templomtér két végében fakarzat áll. A szószék fából, az úrasztala fehér márványból készült.
A barokk stílusú templom a 18. század végén épült. 1840-ben bővítették és részlegesen átalakították klasszicista stílusban. 

A település központjától északkeletre elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt, törtvonalú hagymasisakos torony emelkedik. 

A templomba a torony nyugati oldalán elhelyezkedő, íves záródású, szakállas szemöldökpárkányú ajtón keresztül juthatunk be, de a déli oldalon is áll egy íves záródású, keretezetlen kapu. A középkori eredetű,  lépcsőzetes támpillérekkel gyámolított tömör toronytestet csak a főpárkány tagolja, felül keskeny résablakok törik át. Az újkori ráépítés oldalait pillérek keretezik és közöttük szalagkeretes, vállpárkányos, félköríves záródású harangablakok állnak.

A torony vázadíszes féloromzatokkal kapcsolódik a hajó homlokfalához.
A toronyaljat dongaboltozat fedi és benne két ülőfülke taláható. A toronybelsőben kívülről befalazott, csúcsíves ablakok láthatók. A hajót stukkódíszes csehsüveg boltozat fedi, a bejárati oldalon fakarzat áll. Falazott mellvédes szószéke 1771-ből való. A padok és az úrasztala 1930-ban készült.

A templom helyén egy feltehetően a 12. század második felében épült templom állt, amelyet a török hódoltság idején várépítéshez elhordtak. Ezen épületnek csak a tornya maradt meg, amelyhez a református gyülekezet az 1640-es években fatemplomot épített. A 18. század első felében, a torony megmagasításával egydejűleg új hajó épült, amelyet 1930-ban teljesen megújítottak.

A település főutcáján álló parókia kertjében, az utcavonaltól kissé beljebb emelkedik egy kelet–nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek nyugati homlokzata előtt torony, déli oldalán pedig oromfalas előcsarnok található. 

A höbörcsös, színezett meszelt homlokzatokat fehér vakolatsávok keretezik, ami finom kontrasztot ad az épület tömegének. A torony jobb oldalán egyenes záródású, szalagkeretes ajtó nyílik; a torony nyugati oldalának alsó szintjén félköríves ablak, a felső szinten pedig minden oldalon kosáríves, szalagkeretes toronyablak látható. Az órapárkány fölött gúlasisak emelkedik. A déli oldalhomlokzaton, az előcsarnok két oldalán alul egyenes záródású, felül kosáríves, szalagkeretes ablakok sorakoznak, míg az északi oldalhomlokzaton és a véghomlokzaton egy-egy kosáríves záródású, szalagkeretes ablak található.

A síkmennyezetes, stukkódíszes templomhajó mindkét végében fakarzat áll, tükrös kialakítású mellvédekkel. Az északi oldalon helyezkedik el az oszlopon nyugvó, harang alakú, falazott szószék, fa szószékkoronával és falazott feljáróval. A templom egy 14. századi épület helyén épült 1782-ben, tornya 1789-ben készült el, majd 1827-ben megmagasították. Az 1868-as tűzvészben elpusztult berendezést 1911-ben pótolták, ekkor készült a fakarzat és az orgona is, amely azonban 1944-ben megsemmisült.

A templom építéstörténete jól tükrözi a település református közösségének folyamatos megújulását: a középkori eredetű helyszín, a 18. századi barokk átépítés és a 19. századi toronymagasítás egymásra rétegződő korszakokat jelenít meg. A 20. század eleji berendezés pótlása a gyülekezet kitartását mutatja, hiszen a tűzvész után is igyekeztek visszaállítani a templom eredeti jellegét. A templom kertbe helyezett elhelyezése és a parókiával való szoros kapcsolata a hagyományos falusi református településszerkezet egyik szép példája.

A település központi részén, tömbbelsőben álló, megközelítőleg kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyeneszáródású barokk templom, keleti homlokzata előtt hagymasisakos toronnyal. A templomteret a csehsüvegboltozatot alátámasztó széles falpilléreken osztják három részre, melyeket kosáríves hevederek kapcsolnak össze.

A templombelső három oldalán öntöttvas oszlopokkal alátámasztott ácsolt karzat áll. A liturgikus tér a déli oldalon található, ahol az egyik falpillér homlokfelületéhez van a szószék építve, mellette a báboskorláttal körbevett úsztala áll.

A református gyülekezet 1747-ig a falu régi körtemplomát használta, majd az ellenreformáció idején elveszítette azt, és helyette 1792-ig a jelenlegi templom helyén álló, paticsfalazatú templomban tartották az istentiszteleteket. Új, barokk stílusú templom 1792–1794 között épült jakabszállási mészkőből. Negyven méteres tornya tizennégy évvel később, 1806-ban készült el. A toronyban jelenleg három harang van, amelyeket 1839-ben, 1922-ben és 1981-ben öntöttek. A templombelső mai formáját 1892-es átépítésekor kapta.  Orgonája 1869-ből való.

A történeti városközpont északi részén, az utcától távol, egy hosszúkás telek belsejében álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, klasszicizáló, késő barokk templom, melynek északkeleti homlokzata előtt torony emelkedik. Főbejárata a toronyaljból nyílik, de a délkeleti hosszoldalon is van egy kapu. Hosszoldalait 3-3 félköríves ablak tagolja.

A jászberényi reformátusok első templomát 1639-ben építették, amelyet az ellenreformáció során 1688-ban Eszterházy Pál leromboltatott. 1724-ben épült fel a második református templom, de ezt is, Jászberény tanácsa döntése alapján, 1760-ban romba döntötték. Végül a Türelmi Rendelet után 1782 és 1784 között emelhettek kőtemplomot maguknak a reformátusok. Ehhez 1863-ban építettek egy sátortetős tornyot, amelyet azonban csak 1870-ben kapcsoltak össze a templommal. A ma látható párnatagos, laternás toronysisak 1900-ból való. 

A síkfödémes hajó mindkét végében árkádíves, falazott mellvédű karzat áll, a toronyhoz közelinek az emeleti szintjén is árkádív húzódik. Liturgikus tere a délkeleti oldal közepén helyezkedik el.

Sáros András: Jászberény műemlékei. Jászberény, 2006.

A település nyugati oldalán emelkedő domb lábainál elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, téglalap alaprajzú, kőtorony nélküli barokk teremtemplom, melynek déli oldalán két bejárati előcsarnok áll. A templomot lőréses körítőfal övezi. Egy Árpád-kori templom helyén, annak kőanyaga felhasználásával épült a jelenlegi istenháza 1790-ben. Jósvafőn a 16. század végétől már létezik református egyházközség, amelynek hosszú időn keresztül Aggtelek volt a fíliája. A gyülekezet létszámának jelentős gyarapodása tette szükségessé a korábbi templom bővítését. 1851-ben az egykori fa harangtorony helyett új, órapárkányos, hagymakupolás harangtornyot építettek a templomtól mintegy 50 méterre délre. Festett famennyezete 1734-ből, falazott szószéke 1792-ből való.

A település központjától keletre elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, háromhajós neogótikus templom, a záradéknál a főhajónál keskenyebb egyenes záródású térbővülettel. Nyugati homlokzata előtt, lépcsős oromzatú, fiatornyos, gúlasisakos torony emelkedik. A torony két oldalához alacsonyabb lépcsőtornyok simulnak. Hosszoldalain az oldalhajók négy-négy szakaszban a főtengelyre merőlegesen álló konytyolt nyeregtetővel vannak fedve. 

A templom főbejárata a torony nyugati oldalán elhelyezkedő, stilizált, vimpergás és bélletes kialakítású kapuzaton keresztül nyílik. Felette a toronytestet ívsoros párkányzatok tagolják és sarkait kváderezés erősíti. A tornyot több szint magasságú, keskeny résablak-pár töri át, hasonló megformálású ablakok állnak a lépcsőtornyokon is.

Az oldalhajók homlokzatát az emeletnyi magasságú rusztikázott lábazat felett vakolatsávok osztják négy mezőre, felettük ívsoros párkányzat fut végig. A mezőkben 3-3 köríves záradékú résablak, alattuk kisebb, egyenes záródású résablakok tagolják ritmusosan a homlokzatot. A végfalon nagméretű körablak van.

A templombelső toronyfelőli végén, illetve a két hajóban karzat fut végig. A szószék a záradék tengelyében, a végfalnál áll.
A jelenlegi templom helyén 1721-ben épített fából, szalma fedéllel templomot a református gyülekezet (de valószínűleg már korábban is lehetett fatemplomjuk). Ezt a 18. század végén teljesen megújították, és belülről kifestették. Hímes elemei voltak: a kazettás mennyezet, a kórusmellvéd, kórusalj, szószékkosár és -korona.

A fatemplomot 1905-ben elbontották és helyette a Károlyi Emil és Schlauch Imre építészek által tervezett neogótikus épületet emelték.