Örökségtár

A település központjában, parkban szabadon álló, keletnyugati tengelyű, egyenes záródású, keleti tornyos eklektikus templom, melynek keleti főhomlokzata széleit lépcsőtornyok keretezik. A templomtorony a főhomlokzat előtt áll, és ez előtt egy, a főpárkány magasságáig emelkedő, összetett kapuépítmény helyezkedik el.

A helyi reformátusok 1782-ben kaptak engedélyt a templom építésére, mely 1803-ra el is készült. 1833-ban tették le a mai templom alapkövét, és még ebben az évben fel is építették. 1871-ben a torony sisakját - a helyi elnevezés szerint - “helvetiai, kálvini hegyes” formájúvá alakíttatták át Tutkovics Jánossal. 1897-ben történt felújítási, észak-déli irányú bővítési munkák után alakult ki a templom jelenlegi formája. 

A közel négyzetes alaprajzú templomtér nyugati végfalánál áll a Mózes-székekkel egybekomponált, elegánsan díszített szószék-együttes. A tér további oldalain öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzatok futnak végig, amelyeknek tartógerendáját indadíszes motívum ékesíti. A keleti oldali karzaton található orgonája 1882-ben készült.

A Túr ágai által körbeölelt település központi útkereszteződése mellett álló, keletelt, poligonális záródású, támpilléres, kőtorony nélküli, késő-gótikus templom. Déli oldalán egy újkori előcsarnok áll. A templom a 15. században a Kölcsey család támogatásával épült, akiknek egészen 1830-ig volt birtokában a falu. Középkori jellegét ma is sok részletében őrzi, annak ellenére, hogy 1768-ban elbontották a belsőterét megosztó diadalívet, szentélyének hálóboltozatát, valamint sekrestyéjét. Ez utóbbi ajtajának kőkerete még felfedezhető az északi falon. Ugyanakkor megmaradt a gazdagon díszített pasztofóriuma, - körülötte egy figurális falképtöredék - vállköves kialakítású kettős ülőfülkéje, csúcsíves, mérműves ablakai és díszes déli kapuja. Nyugati bejárata jelenleg látható formájában rekonstrukció eredménye. A templom szószékkoronája és a karzatmellvéd Vasvári Ódor Gábor mestermunkája. A hosszanti táblákból álló, sarokpontjainál forgóval díszített famennyezete közepén mennyezetkoporsó van elhelyezve. A templom nyugati oldala előtt álló, szoknyás, fűrészelt mellvédes, galériás fatornyot 1794-ben Garda András és Farkas János ácsok készítették.

A település központjában, dombon, a lelkészlakkal közös telken szabadon álló, egyhajós, poligonális záródású templom, délkeleti homlokzata elé kilépő toronnyal. 

A toronyaljba nyíló, záróköves díszű, füles kialakítású, kőkeretes kapu felett latin nyelvű kőtábla van elhelyezve építési felirattal és évszámmal. A délnyugati oldalhomlokzat középtengelyében hasonló kőkeretű kapu áll. A síkfödémes templombelső mindkét végén pilléres, kosáríves árkádú, falazott karzat áll, a délkeleti oldalon található az orgonakarzat. A délnyugati hosszoldal mentén helyezkedik el a falazott, íves mellvédű szószék felette díszes szószékkorona emelkedik. 

A templom 1788-ban épült késő barokk stílusban. Berendezése a 18. század végéből való. 1902-ben lett felújítva, ekkor készült a szecessziós stílusú toronysisakja.

A község két főútvonalának találkozásánál, saroktelken, szabadon álló, egyhajós, téglalap alaprajzú, nyeregtetős templom, keleti homlokzata előtt toronnyal.   

Téglalap alaprajzú templom szegmensíves lekerekített sarkú kőkeretes bejáratához három lépcső vezet. A bejárat fölött kis kiülésű egyenes párkány, a homlokzatot saroklizénák keretezik, közöttük bemélyülő tükörfelület. Az oldalsó két homlokzaton szintén páros lizénasávok keretezik a sarkokat, a tagolt főpárkány fölött a homlokzat ferde, tükörfelületekkel és kővázákkal díszített oromfalakkal kapcsolódik a toronyhoz, a lemetszett sarkok mellett lizénák keretezik a toronytestet. A második szinten félköríves fekvő kórusablak, az osztópárkány felett négy félköríves harangablak van óraíves párkánya felett bádoggal fedett párnatagozatos toronysisak zárja le. Oldalhomlokzatain lizénákkal tagolt tükörfelületekben 3-3 ablak, egyenes záródású hátfalán középen egy keretezetlen szegmensíves záródású ablak áll, alatta egy bejárati ajtó.  

A toronyaljból lépünk az egyszerű kialakítású, síkfödémmel fedett belső térbe, a bejárattal szemben az egyenes hátfal elé épült a két karcsú faoszloppal alátámasztott fa karzat, mellvédjét aranykeretes négyzetes tükrök díszítik, középen egy-egy rozettával. Bal oldalon fa szószék, felületeit hajlított ornamentikával kialakított tükrök díszítik, rokokó stílusú, az 1760-as évekből való. Márvány keresztelőkútja szintén a 18. sz. végén készült. 

A templom a 18. sz. második felében 1760 körül épült késő barokk stílusban, később 1829-30 körül épült hozzá a négyszögletes, homlokzat elé lépő torony 1829-30-ban épült. A berendezésből az 1760-ban készült rokokó szószék és a 18. sz. végi keresztelőkút még eredeti, a karzat és a padok valószínűleg a 19. sz. elejéről valók, klasszicizáló stílusúak.

A település központjában, a Szerencs-patak mellett álló, kőfallal körülvett, keletelt, támpilléres, nyugati tornyos, sokszögzáródású, gótikus templom, amelynek homlokzatát a déli és a szentély felőli oldalon nagyméretű, gazdagon faragott, mérműves ablakok törik át. A 14. században épült gótikus templom jórészt máig megőrizte középkori jellegét. Egy 18. század végi felújítása során alakították ki a déli oldalon nyíló kőkeretes bejáratát, melynek zárókövére az 1816-os évszámot vésték. Korábbi fa harangtornya helyett 1925-ben építettek kőtornyot a nyugati homlokzat fölé, amelyet összetett vonalú, laternás sisak koronáz. A toronyban lakó, védett műtárgyként nyilvántartott harang a 15-16. századból való. A templomhajó mennyezete deszkával fedett, falazata a történeti templomokra jellemző kanálhátas technikával van vakolva. Karzata és orgonája a 20. század elejéből való. A szentély kétszakaszos csillagboltozatának bordázata szürke drachitkőből van kifaragva, északkeleti falán reneszánsz festéssel keretezett szentségház látható.

 Műegyetemi Digitális Archívum

A település főutcájától beljebb álló, kelet–nyugati tengelyű, poligonális záródású templom keleti homlokzata fölött emelkedik a torony, amelyet lizénák, faltükrök és gazdag vakolatarchitektúra tagol. A keleti és déli homlokzaton félköríves záródású, szalagkeretes kapuk nyílnak, eredeti szárnyakkal és vasalatkőkokkal; a keleti kapu zárókövén az 1818-as építési évszám, lunettájában pedig emberarcú, faragott napmotívum látható. 

A torony karzatszintjén félköríves, a főpárkány és az osztópárkány között szegmensíves ablak áll, legfelül pedig minden oldalon félköríves harangablakok nyílnak, amelyeket ión pilaszterek kereteznek. Az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak emelkedik, rajta 1926-os évszámmal. A templomhajót és a tornyot homorú ívű féloromzat kapcsolja össze, szélén kővázákkal. A csehboltozatos belsőtér mindkét végében falazott karzat található: a keleti orgonakarzat ívesen előredomborodó, kosáríves nyílású mellvéddel, a nyugati karzat pedig kétpilléres, alul három kosáríves nyílással.

A templom 1813 és 1818 között épült, a helyi földesúr, Széchenyi Ferenc jelentős támogatásával, aki 35 000 téglát és további 350 000 tégla kiégetéséhez szükséges tűzifát biztosított. 1862-ben tűzvész pusztította el a templom tornyát, a toronyórát, az orgonát és a harangokat, de 1870-re mindent újjáépítettek, 1877-ben pedig új orgona is került a karzatra. A gyülekezet története azonban jóval korábbra nyúlik vissza: már 1619-ben volt református lelkésze és rektora, és a török hódoltság idején is állt itt református templom. A 17–18. században többször építettek ideiglenes fatemplomot, amelyek rendre elpusztultak, így a hívek 35 éven át a prédikátor házának udvarán, „leveles ágakból csinált épület alatt” tartották az istentiszteleteket. A templomépítés jogát II. József 1783-ban engedélyezte, és az első kőtemplom 1784–1786 között készült el, amelyet később a mai, nagyobb méretű templom váltott fel.

A templom berendezései között népies faragású szószék, ón úrasztali edények (1710, 1788, 1863), valamint 1725-ből való kenyérosztó tál található. Az úrasztali terítők 1700 és 1900 között készültek, közülük az 1898-as bordó posztó, arany rojttal, különösen értékes. A harangok története is gazdag: a 18. század közepétől több generáció harangjai szolgálták a gyülekezetet, a tűzvész utáni új harangokat pedig 1870-ben öntötték, majd az I. világháború rekvirálásai miatt 1916-ban kettőt elvittek, amelyeket 1922-ben pótoltak. A templomot az 1970-es években tatarozták, 1984-ben emléktáblát helyeztek el a kufsteini rabként szenvedett Gaál György lelkész tiszteletére, 2007-ben pedig parkosították a templomkertet.
 

A település főutcájától délre, arra merőlegesen álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek déli oldalához hagymasisakos torony kapcsolódik.

 A mennyezet kazettáit, a két karzat és a padok előlapjait gazdag színvilágú növényi ornamentika és református jelképek ékesítik, melyek Gyarmati János vajszlói mester keze munkái. 

Egy korábbi faszerkezetű templom helyébe épült 1792-ben. Néhány évtized elteltével már szűknek bizonyult, mivel a gyülekezet létszáma megháromszorozódott, és ezért 1834-ben a templomhajót meghosszabbították.

A település központjában, saroktelken álló, észak-déli tengelyű, egyhajós historizáló templom, déli oldalán gúlasisakos toronnyal. A templom főbejárata egy, a toronyaljon keresztül nyíló egyenes záródású, timpanonnal koronázott kapuzat, de a keleti oldalon is van bejárata. A templom falait minden oldalról nagyméretű, íves záródású ablakok tagolják, a hajó hosszoldalain három-három ablak, északi fala tengelyében egy ablak áll.

A templombelső déli végében falazott, árkádíves karzat található, amelynek emeleti szintjén a középső szakasz szintén árkádíves. A liturgikus tér - a fa szószékkel, Mózes-székkel és úrasztalával - a templom nyugati oldalánál helyezkedik el 

1742-ben a hívek két kezükkel építették a templomot, fából harangtornyot is állítottak a templom mellé. 1819-ben leégett, a mai épület 1891-ben készült el. Érdekessége, hogy egy máig működő bécsi pianínó található a templomban.

A település északi részén, templomkertben szabadon álló, keletelt, egyenes záródású, délen bejárati előcsarnokkal bővített templom, nyugati homlokzata előtt álló, tűzfigyelő erkélyes toronnyal. 

 Süvegkupolás sisakú, ötszintes tornyának alsó három szintje kváderezett vakolatdíszítésű. Alsó szintjén egyenes záródású, kőkeretes kapuzat, szakállas szemöldökkel. A karzatszinten szegmensíves ablak. A harmadik szinten kisméretű, fekvő téglány alakú, szegmensíves ablakok timpanonnal. A negyedik szinten pilaszterek között félköríves ablakok egyenes szemöldökpárkánnyal, felettük órák. A torony legfelső szintje keskenyebb, és itt konzolokon nyugvó, kovácsoltvas rácsos tűzkiáltó erkély fut körbe. Az oldalhomlokzatokat páros falsávok tagolják négy mezőre, melyek közepén félköríves ablakok állnak. A déli oldalhomlokzaton szegmensíves ablakkal áttört, timpanonos, kontyolt nyeregtetős bejárati előcsarnok áll. Az  keleti homlokzat közepén timpanon koronázott, páros falsávokkal keretezett álrizalit emelkedik ki, alsó szintjén ajtó, karzatszintjén szegmensíves záródású ablakkal. 

A füzérdíszes pillérkötegekkel tagolt, négy boltszakaszos csehsüveggel fedett  templomhajó keleti és nyugati végén árkádíves karzat áll, alattuk az északi és déli oldalfalon egy-egy körablakkal. A nyugati karzataljban klasszicizáló szélfogó lett kialakítva. A déli fal mentén elhelyezkedő liturgikus tér - a szószék a gazdagon képzett hangvetővel, a Mózes-szék és a kerített úrasztala -  valamint a padok későbarokk stílusúak. A keleti karzaton álló, kétmanuálos orgonát Jónás István építette 1854-ben. A két harangot Szlezák László öntötte Budapesten 1923-ban. 

1794-96 között épült, a kecskeméti Fischer Ágoston tervei szerint. A tornyot 1859-ben romatikus stílusban egy emelettel megmagasították, őrszobával és körben tűzkiáltó erkéllyel bővítették (Hardi Venczel szarvasi kőműves, Alföldi Imre öcsödi ács, Pokornyi József szarvasi rézműves). 

A település központjában, az utcavonaltól kissé beljebb elhelyezkedő, megközelítően észak-déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, copf stílusú templom, északi homlokzat elé épített toronnyal, keleti oldalán kis bejárati csarnokkal. 

A torony északi főhomlokzatának sávozott falában egyenes záródású kőkeretes kapu nyílik, szemöldök részében kronosztikonos felirattal. Főpárkánya felett egyenes ívű oromzat és a torony felső két szakasza emelkedik félköríves ablakokkal. A tornyot tükrös köténydísz, egyenes szemöldökpárkány és óraíves párkány felett hagymasisak koronázza. A négytengelyes oldalhomlokzatokat szalagkeretes ablakok tagolják.

A csehsüveg boltozatottal fedett templombelsőt széles hevederívek választják négy szakaszra. A mennyezeten stukkókeretes mezők találhatók. Két végében kőoszlopokkal alátámasztott, díszes mellvédű, fa karzatok állnak.

1918-ban, vörösmészkőből készült úrasztalának lapján csillag alakú véset látható. Az 1939-es keresztelőmedence szintén vörösmészkőből van.

A templom 1783-ban épült, tornya 1809-10-ből való.