Örökségtár

A település központjában, az úgynevezett kastélysziget nyugati oldalán elhelyezkedő, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, amelynek déli oldala előtt bejárati csarnok, nyugati oldala előtt pedig robusztus toronytest áll, felette galériás, mellvédes sisak. A templomhajó déli oldalát és a szentély falait orrtagos, mérműves ablakok törik át. Déli bejárata gazdagon faragott keretezésű bélletes kapuzat, amelynek ajtószárnya 1785-ből való. A templom 1330 körül épült az akkor már mezővárosi rangban lévő településen. A törökuralom idején a település teljesen elnéptelenedett, és véglegesen csak a 17. század végén telepedtek vissza a lakosai. 1696-ban építették a templom nyugati homlokzata elé a kőtornyot, amelyre 1699 körül készült a toronysisak. Berendezése 1705-ben készült el. Szentélye kétszakaszos keresztboltozattal fedett. A templomot 1929-30-ban Schulek János irányításával restaurálták, aki a torony neogótikus bejáratát is tervezte.

A település északi részén, parkban szabadon álló, kerített, északkelet-délnyugati tengelyű, polignális záródású, egyhajós templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony emelkedik, délkeleti oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. 

A templom bejárata a torony utca délnyugati oldalán, köríves záródású, kőkeretes ajtón és a bejárati előcsarnok egyenes szemöldökű ajtaján keresztül nyílik. A körítőfalon a torony felőli bejárat előtt törtvonalú keretezésű kapuépítmény áll. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, a padlásszinten körablak van, a félköríves záródású harangablakok zsaluzottak. 
A templomhajó és a torony hullámíves oromfallal kapcsolódik. A hajó hosszoldalait és a végfalat két-két szegmens íves záródású ablak töri át.

A síkmennyezetes templomtér torony felőli végében L alakú, azzal szemben egyenes, pillérekkel és kosáríves árkádokkal alátámasztott, gazdag vakolatarchitektúrájú karzat áll. 
Hangvetős, oszloppal alátámasztott, köríves kosarú falazott szószéke az északnyugati oldal közepén található, az egyenes karú szószéklépcső előtt Mózes-szék áll.
Az 1785-86 között, késő barokk stílusban épült templomot tűzvész pusztította el. 1853-55-ben újjáépítették, majd 1939-ben új tornyot építettek hozzá.

A település főutcájának kiteresedésében álló, észak-déli tengelyű, késő barokk templom, melynek déli homlokzata előtt hagymasisakos torony, nyugati homlokzata előtt pedig cintérium áll. A törökdúlás után 1645-ban újraalapított község református lakói többször is építettek maguknak istentiszteleti hajlékot, de kőtemplom csak 1811-ben épült. Ezt az épületet 1817-ben villámcsapás sújtotta, és ezután a bejárati csarnokkal bővítve építették újjá. A II. világháború idején a templom igen súlyosan megrongálódott, de a gyülekezet tagjai még abban az megjavították a tetőszerkezetet, majd 1946-ban a kívül-belül felújították az épületet.

A település délkeleti végében, tömbbelsőben, a lelkészlak mögött álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé félig kilépő toronnyal, ívesen záródó hajóval, kontyolt nyeregtetővel, a déli oldalán aszimmetrikus elhelyezésű, nyeregtetős előcsarnokkal. 

A toronyaljba nyíló nyugati kapu felett latin nyelvű építési tábla, kronosztikonnal. A síkmennyezetes hajó mindkét végén fakarzat, a keleti oldalon van az orgonakarzat. Berendezés jellemzően 18. század végéből való. 1787-1793 között épült, miután a korábbi templom egy nagy tűzvészben megsemmisült. 1852-ben keleti irányban bővítették.

A település főútja mentén elheyezkedő, kelet-nyugati tengelyű szecessziós templom, amelynek keleti főhomlokzata előtt kapuzat és bejárati csarnok, annak észak sarkán pedig gúlasisakos torony áll. Nyugati oldalához a liturgikus teret magába foglaló bővítmény csatlakozik. A templom 1928-ban épült, Hoffer József és Frecska János budapesti műegyetemi tanárok tervei alapján. Az építést: Nagy Sándor és Áy Mihály fegyverneki mesterek végezték. Az épület a fegyverneki, un, „Wagner” féle nagyméretű téglából készült, homlokzatát dekoratív téglaarchitektúra díszíti.

A település központjában, az egykor piacként, jelenleg közparkként használt kiteresedésben álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres templom, amelynek nyugati tornyát galériás, fiatornyos, zsindelyezett gúlasisak fedi. Déli oldalához előcsarnok csatlakozik. A nyugati oldalon csúcsíves, bélletes kapuzat nyílik. A templom építésével kapcsolatban annyi bizonyos, hogy az 1334-es pápai tizedjegyzékben már megemlítik és egy 1436-os okirat szerint is kőtemplom áll itt. A helyi hagyomány szerint a jelenlegi templomot Báthori István erdélyi vajda a kenyérmezei csata után építtette, csakúgy, mint a nyírbátori templomot. A fehérgyarmati gyülekezet az 1545-ös erdődi zsinat után térhetett át református hitre. A templomot 1794-ben építették újjá, amikor a mennyezetét festett fakazettákkal borították, de ezekből egy 20. századi tetőfelújítás után csak két dedikációs kazetta maradt. Klenódiumai között megtalálhatók azok az úrasztali edények, amelyeket az 1742-es pestisjárványt követően Jeremiás István esperes - gyógyulásáért Isten iránt érzett hálaadása gyanánt - adományozott az egyháznak. Legrégibb úrasztali terítője 1640-ből való.

A Fehérvárcsurgói Református Templom a település központjában, kisebb domboldalon álló, megközelítően észak–déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású épület, amelynek északi homlokzata előtt torony, keleti oldalán pedig bejárati előcsarnok található. A torony sarkai lekerekítettek, architektúráját erőteljes, profilált párkányok, órapárkány és saroklizénák határozzák meg, sisakja pedig összetett hagymasisak. A homlokzatok szürke, dörzsölt vakolatot kaptak, a keretezések fehérek, az oldalhomlokzatokon füles keretezésű ablakok sorakoznak. A templom belső tere síkmennyezetes, két végében fakarzat áll; berendezése a 18. század végéről származik. Vörös márvány úrasztala 1878-ban készült, orgonája pedig 1852-ben.

A templom 1789-ben épült, majd 1809-ben földrengés rongálta meg a tornyot, amelyet még ugyanabban az évben Zenna Leopold építőmester irányításával helyreállítottak. A 19. század végére a gyülekezet létszáma jelentősen megnőtt, ezért a templom környezetét is rendezni kezdték, kialakítva a ma is látható templomkertet. A torony hagymasisakos kialakítása a Dunántúl késő barokk templomépítészetének egyik jellegzetes eleme, amely Fehérvárcsurgón különösen harmonikusan illeszkedik a domboldali elhelyezéshez. A templomot 1939-ben átfogóan felújították, ekkor egységesítették a vakolatarchitektúrát és megerősítették a tetőszerkezetet. A gyülekezet a 20. század folyamán is aktív szerepet játszott a település közösségi életében, így a templom máig Fehérvárcsurgó egyik legfontosabb történeti és szakrális épülete.

 A település főutcájától távolabb, tömbbelsőben álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós , poligonálisan záródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal.

A  templom főbejárata a torony földszintjén nyíló, félköríves záródású kapu keresztül nyílik, de a déli homlokzat középtengelyében is van egy vízszintes záródású oldalbejárat. Homlokzatait lizénák tagolják. A nyugati bejárat felett félköríves záródású ablak, a főpárkány és az osztópárkány között ovális ablak nyílik, az harangablakok szintén félköríves záródásúak.  Tornya homorúíves féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz, ablakai félköríves záródásúak, kereteletlenek. 

A templombelső csehsüveg boltozattal fedett, mindkét végén fa karzatok állnak. Berendezése a 18. század végéről-19. század elejéről való.
A késő barokk templom 1796-ban épült, 1821-ben kibővítették.

A település egykori főutcája mentén, kis dombon álló, megközelítően észak-déli tengelyű, íveszáródású, egyhajós késő barokk templom, amely 1792-1796 között épült. Déli homlokzata előtt gúlasisakos torony emelkedik. Keleti oldalhomlokzaton nyíló bejárat fölött konzolsoron nyugvó, ívelt timpanon, a toronyaljba vezető bejárat felett pedig füzérdísszel ékesített, konzolsoron nyugvó timpanon helyezkedik el. A templomhajó csehsüveg boltozattal, az apszis félkupolával fedett. A hajó torony felőli végében pilléres, csehsüveg boltozatos orgonakarzat áll. Lizénás-tükrös tagolású homlokzatait 19. század végén alakították ki.

A település főútja mentén álló, kelet-nyugati tengelyű, nyugati tornyos, íves záródású, egyhajós, eklektikus templom, melynek déli oldala előtt nagyméretű előcsarnok, északi oldalán két lépcsőház áll. Az első földesi templom keletkezése nem ismert, annyi bizonyos, hogy a 16. század óta van már a református gyülekezet használatában álló templom a településen. 1769-ben a templom és a torony megújítására kért engedélyt a gyülekezet, amely során a templomhajót megnagyobbították és két végébe karzatot is állítottak. 1822-28 között tovább bővítették és felújították a templomot, majd 1834-ban a tornyot is. 1868-ban három új harangot helyezett el a gyülekezet a toronyba. 1884-ben Suján Ferencz és Czigler Győző budapesti építészek tervei alapján nemcsak felújították, hanem ki is bővítették a templom: északi oldalához két lépcsőházat toldottak. 

A templomtorony gombjában, egy bádogszelencében az alábbi iratok vannak elhelyezve: – Sólyom Balázs lelkész 1818-as Emlékeztető írása – Bakoss Gábor lelkész 1884-es Emlékirata – Karácsony Imre lelkész 1910-es Emlékirata