Örökségtár

A település főútja mentén álló, kelet-nyugati tengelyű, nyugati tornyos, íves záródású, egyhajós, eklektikus templom, melynek déli oldala előtt nagyméretű előcsarnok, északi oldalán két lépcsőház áll. Az első földesi templom keletkezése nem ismert, annyi bizonyos, hogy a 16. század óta van már a református gyülekezet használatában álló templom a településen. 1769-ben a templom és a torony megújítására kért engedélyt a gyülekezet, amely során a templomhajót megnagyobbították és két végébe karzatot is állítottak. 1822-28 között tovább bővítették és felújították a templomot, majd 1834-ban a tornyot is. 1868-ban három új harangot helyezett el a gyülekezet a toronyba. 1884-ben Suján Ferencz és Czigler Győző budapesti építészek tervei alapján nemcsak felújították, hanem ki is bővítették a templom: északi oldalához két lépcsőházat toldottak. 

A templomtorony gombjában, egy bádogszelencében az alábbi iratok vannak elhelyezve: – Sólyom Balázs lelkész 1818-as Emlékeztető írása – Bakoss Gábor lelkész 1884-es Emlékirata – Karácsony Imre lelkész 1910-es Emlékirata

A település főútjától beljebb, a Károlyi-kastély parkja mellett álló, északnyugat-délkeleti tengelyű egyhajós, egyenes záródású historizáló-neogótikus templom, amelynek délkeleti végében alul négyszögletes, a padlásszint felett nyölcszögű, gúlasisakos torony áll. A templomhajó hosszoldalainak toronyközeli végéhez, kétszint magasságú oromzatos bejárati építmények kapcsolódnak, amelyek tengelyében szintén oromzattal fedett kapuk nyílnak, felettük neogótikus rózsaablakokkal. A torony délkeleti oldala előtt is hasonló kialakítású kapuépítmény áll. Az oldalfalakat kétszintes, csúcsív záródású ablakok tagolják. A síkmennyezetes belső tér mindkét végében fa karzat áll.

A fóti egyházközség 1554-ben alakult meg, 1554. október 31-én tartották az első református istentiszteletet korábbi templomunkban. 1700-ban ezt a templomot is felvették arra a listára, amelyen azok a templomok voltak, amelyeket a váci egyházfő vissza kívánt foglalni az „eretnekektől”, de református földesurai a templom-visszavételi szándéknak mindig sikerrel ellenálltak.
1714-ben, majd 1725-ben megújították a templomot. 1747-ben adományozták egyik úrvacsorai kannát, ezzel a felirattal: „A fóthi reformata szent eklézsia számára készítette Vank István Istenhez való szeretetiből”. 1787-es átalakítás során kapta a templom jelenlegi nagyságát. 
A templom a falu központjául szolgált, és annak főutcáján helyezkedett el egészen 1825-ig, amikor gróf Károlyi István új kastélyt és kertet kívánt létrehozni. A gróf több ajánlatot is tett a templom megvételére, és egy új, másik helyen való felépítésére, de mindegyik próbálkozása az egyháztagok ellenállásába ütközött.

1829-ben villám csapott a toronyba, ezért azt lebontották, és csak 1867-re készült el új formájában. 1887-ben készült a templom orgonája, amely Országh Sándor műve. 
 

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, félköríves záródású barokk épület, amelynek nyugati homlokzata előtt támpilléres torony emelkedik. 

A templom 1750-ben épült, tornya 1761-ben készült el, majd 1812-ben megmagasították, ami a torony mai arányait is meghatározza. Az összetett sisakú torony első két emeletén mélyített faltükörben egyenes záródású, szemöldökös ablakok állnak, a harmadik szinten félköríves záródású ajtó nyílik, előtte kovácsoltvas erkély, fölötte óra kapott helyet. A torony tér felé néző oldalán félköríves lezárású, szalagkeretes kapu található, zárókövében az 1914-es évszámmal. A templomhajó ablakai szegmensíves záródásúak, az oldalhomlokzaton a négy ablaktengely között függőleges vakolatsávok futnak végig.

A belső tér faloszlopokkal öt részre osztott, csehsüvegboltozatos hajó, amelynek első és utolsó szakaszában kettős oszlopokon nyugvó karzat áll. A karzat mellvédjén, az oszlopok fejezetein és a boltozaton látható stukkódíszítés 1812-ből származik, és a templom egyik legértékesebb művészeti eleme. A padok alatt kőburkolat található, közöttük kelheimi lapokkal. A keleti oldalon magas, fából készült szószék áll, egyszerű, volutákkal díszített koronával, alatta törtvonalú oromzattal ellátott papi szék, előtte pedig alacsony bábkorláttal övezett ovális úrasztala. A templom orgonája 1820-ban készült, Märtz Ádám munkája.

A templom építése idején Fülöpszállás református közössége gyorsan növekedett, és a templom felépítése a gyülekezet megerősödésének egyik legfontosabb jele volt. A torony 1812-es megmagasítása a település rangjának növekedését is tükrözte, hiszen a magasabb torony a környék egyik meghatározó látványelemévé vált. A templom belső stukkódíszei a korai 19. századi alföldi református templomok jellegzetes, de ritkán ilyen épen fennmaradt példái. A gyülekezet a 19. század folyamán több kisebb felújítást végzett, így a templom máig őrzi eredeti barokk karakterét és a későbbi korszakok rétegződő építészeti jegyeit.

A település nyugati végében álló, egyhajós, téglalap alaprajzú, félkörívesen záródó templom, déli homlokzata előtt historizáló, neoromán toronnyal, nyugati és keleti homlokzata előtt előcsarnokokkal. 

Egy valószínűleg középkori eredetű kicsiny kőtemplomot a 18. század végén kibővítettek. Különálló kőtornyot is építettek, melyet 1794-ben villám sújtott, és így elpusztult. A 19. század elején teljesen új templom építéséről határoztak, 1815-ben helyezték el az alapkövet, az építkezés Stamma Máron derecskei kőműves tervei alapján 1827-ig tartott. Az épülethez használt téglákat maguk a hívek vetették ki. 1872-ben, a régi torony lebontása után, egy 37 m magas neoromán stílusú tornyot építettek. 

A templom faltükrökkel képzett vakolt homlokzatain egyszerű nyíláskeretetésű ablakok állnak, felettük főpárkánnyal. A torony neoromán műformákkal díszített.  

A síkmennyezetes egyhajós templombelső mindkét végében karzat áll.  A templom berendezése, a padok, a karzatok, a hangvetős szószék, a Mózes-pad 1867-ben készült. Az orgonát Friedl Lipót építette. A szószékkel szemben az I. világháborúban hősi halált halt furtai református katonák emléktáblája, a bejáratnál a falba beépítve az 1771-es korábbi templom építéséről megemlékező kőtábla. 

 

A főút mentén álló, keletelt, egyhajós, íves záródású templom, amelynek nyugati oldalán kétlépcsős támpillérekkel gyámolított, laternás sisakú torony emelkedik, déli oldalán pedig nagyméretű bejárati csarnok helyezkedik el. A már 1023-ban létező templomot 1552-ben vették birtokba a reformátusok. Nagyobb felújításokat 1651-ben, 1730-ban, 1818-ban és 1860-ban végeztek az épületen. 1734-ben leégett a torony, utána a templom 126 évig torony nélkül állt. A templom jelenlegi formáját az 1860-as években nyerte el, amikor romantikus stílusban átépítették. A templombelső síkmennyezetes, két végében és az előcsarnok emeleti részén karzat áll. A nyugati orgonakarzat födémét 27 festett kazetta díszíti, amelyből 15 tábla a 18. század közepéből való.

A település főútjának tengelyében álló, keletelt, egyhajós, poligonális záródású, támpillérekkel megtámasztott, gótikus templom. Nyugati tornya hatszintes, első három szintje négyzet alaprajzú, feljebb nyolcszög alakú. A tornyot szintenként változó számú és megformálású, keskeny, csúcsíves ablakok törik át. Nyugati falában csúcsíves, vimpergával díszített, bélletes kapuzat nyílik. Egy 14. század eleji egyhajós, egyenes záródású templom helyére a 16. században szélesebb hajójú, hosszabb, boltozott szentélyű, gótikus templom épült úgy, hogy a románkori templom tornyát megtartották. Ekkor a szentély északi oldalához egy nagyobb sekrestyét is építettek. Az 1717-es tatárdúlás miatt súlyosan megsérült templomot 1734-1759 között építették újjá. Rómer Flóris 1864-ben készült jegyzetei és vázlatai, illetve Schulcz Ferenc 1868-as rajzai ezt az állapotot dokumentálják. 1902-1911 között a Műemlékek Országos Bizottsága által végeztetett felújítási munkák eredményeként nyerte el most is látható formáját. A templom mennyezetét eredetileg 172 darab 1759-ben készült festett fakazetta díszítette, ebből a 20. századi rekonstrukció idején már csak 46 táblát sikerült megmenteni. Az egységes szín-, és formavilágú, ugyanakkor egyedi kazetták ornamentális motívumai a reneszánsz hagyományú díszítőművészet rendkívüli értékei.

A település központja mellett, egy kis dombon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, keleti homlokzata előtt toronnyal, déli oldala közepén négyzetes alaprajzú, három oldalán kosáríves záródású nyílásokkal megnyitott, bejárati előcsarnokkal. 

Homlokzatait falpillérek tagolják, ablakai félköríves záródásúak. A toronytest hullámvonalú vonalú féloromzatokkal csatlakozik a hajóhoz, az oromzat szélein, kis oszlopszékeken kővázák állnak. Az órapárkány felett a tornyot összetett, laternás hagymasisak koronázza.

A templombelős csehsüveg boltozattal fedett, a záródás felett negyedgömb boltozat van. A keleti oldalon fa karzat emelkedik. A szószék, a Mózes-szék, az úrasztala, a padok 1861–1864-ből valók. Orgonáját 1907-ben Országh Sándor készítette. 

Az 1793-ban épített favázas templomot leromlott állapota miatt a 19. század közepén elbontották. Helyette új kőtemplomot 1861–1864 között emelt a gyülekezet.

A főút kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, nyugati tornyos templom. A templomot 1844-ben kezdték el építeni, de teljesen csak 1886-1888 között készült el. A torony vitorláján 1867-es évszám látható. A templom tornya neobarokk és neoromán stílusjegyek keverednek. Oldal homlokzatai dísztelenek, a déli és nyugati oldalon 4-4, a keleti oldal tengelyében 1 nagyméretű szegmensíves ablak áll. A síkmennyezetes templombelsőben, torony felőli, nyugati oldalon ácsolt fakarzat, a déli oldalon falazott szószék található.

A település északi végén elhelyezkedő, körítőfallal övezett, keletelt, román stílusú templom, amelynek nyugati homlokzata felett kisméretű huszártorony áll. A templom három részből áll: nyugati oldalon egy nagyobb, négyzet alakú hajóból, középen egy kisebb hajótestből, a keleti végén egy félköríves záródású szentélyből. Ezen tömegformából is jól kiolvashatóan, a 13. századi templomot a 14. században gótikus stílusban bővítették. Az épület a 15. században került református használatba. Szószékét 1708-ban Vay Zsigmond készíttette, szószékkoronája ugyanakkor csak 1785-ben készült, amikor a templomot barokk stílusban átalakították. Bejárata a déli oldalon, egy faragott keretezésű, csúcsíves kapun keresztül nyílik. A nyugati oldalon még látható a már megsemmisült, középkori torony alapja, valamint egy befalazott egykori kapu nyíláskeretezése. Nagy Lajos király által építtetett Borsó-hegyi pálos kolostor faragott kövei közül több a templomkertben lett elhelyezve, amelyet 1774-ig temetkezési helyül használtak.

Az egykori gyomai Vásártér mellett álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, copf-klasszicista stílusú templom. A négyszintes torony legfelső szintjén tűzőrszoba van kialakítva, körülötte vasrácsos tűzkiáltó erkély. A templombelsőt hét szakaszos csehsüveg boltozat fedi, három oldalán pillérekre támaszkodó, kosáríves, árkádos, keresztboltozatos karzatok állnak. A jelenlegi templom elődjének számító vályogból készült épülethez 1791-ben tornyot emeltek. Később ehhez építették hozzá 1805-1813 között az új templomhajót Fischer Ágost tervei alapján. Az 1848-as tűzvészben leégett a torony teteje. A helyreállítás Gyoma nevezetes irodalmár papjának, Garzó Gyulának nevéhez fűződik, akinek köszönhető a templom körüli gyönyörű park létrejötte is. Az 1936-38 közötti külső-belső felújítás során alakult ki a templom jelenlegi állapota, amelyhez a gyomai születésű polihisztor, Papp Zsigmond presbiter egy évi munkájával járult hozzá.