Örökségtár

A település Bia településrészén főút mentén álló, északkelet-délnyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós historizáló templom, délnyugati homlokzata felett álló nyolcszögletű, gúlasisakos toronnyal.

Bia nevének első írásos említésével egy III. Béla idejében, 1192-ben kelt okiratban találkozunk. Első temploma, melynek megmaradt nyugati homlokfala a református temetőben található, valamikor a 13. század elején épült. A reformáció tanai feltehetően hamar elérték Biát, melynek lakossága a többi Buda környéki településhez hasonlóan teljes egészében protestáns lett. Minden bizonnyal innen indult el az a Biai Gáspár is, aki „Gaspar pastor Hungarus” néven 1542. augusztusában iratkozott be a wittenbergi egyetemre és egy évvel később már Temesvárott, Szegedi Kis István mellett működik prédikátorként és tanítóként. Itt szerezte 1549-ben a protestáns lelkiségű „Dávid királyról és Betzabae Uriásnak feleségéről való história” című verses művét.
A törökkel szemben vívott harcok súlyosan érintették a Buda környéki falvakat is. Sok falu néptelenedett el ezekben a háborús időkben, némelyik örökre. Bia azon települések közé tartozik, ahová visszatelepültek elmenekült lakói. Az újjáéledő falu lakossága református vallású. A biai református anyaegyház létezéséről szóló első igazolt adat 1626-ból való. Az emlékezés azonban tud egy Vecsei Sámuel nevű lelkészről is, aki 26 éven át, 1600-tól volt a gyülekezet lelkipásztora. A próbákkal teli 17. század utolsó harmadában szolgált a gyülekezetben a hitéért gályarabságot szenvedett Alistáli György is, míg a rabságból történt szabadulása után vissza nem térhetett eredeti szolgálati helyére, a szőnyi gyülekezetbe. A 17-18. század eseményeiről viszonylag kevés adat maradt az utókorra. Ehhez nagyban hozzájárult az a tűzvész is, melynek 32 házzal együtt áldozatul esett a lelkészlak is. Az 1811.esztendőben induló új anyakönyvnek első bejegyzése ennek a szomorú eseménynek állít emléket.
A gyülekezet jelenlegi templomát, mely a későbbiek során - a 19. és 20. században is - több átalakításon és bővítésen ment át, 1710-ben építette.

A főút mentén álló, keletelt, egyhajós templom, melynek nyugati oromfala előtt összetett sisakú torony áll. A templom hajójának nyugati fele 1200 körül épülhetett, erre utalnak a déli oldalon látható résablakok is. A törökuralom után, a kipusztult faluba visszatérő református hívők építették újjá barokk stílusban a 18. században. A templombelső síkmennyezetes, két végében faoszlopokon nyugvó karzatok állnak. Faragott szószéke 1860 körül készülhetett. 

Magyar Nemzeti Digitális Archívum

A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő két oldalszárnnyal bővített, nyugati tornyos, íves záródású barokk templom. 

A jelenlegi templom harmadik temploma a településnek. Az első templomot 1423-ban említik először, ez egy Árpád-kori gótikus templom volt, Szent András apostol tiszteletére szentelve. Pontos helyét, elhelyezkedését nem ismerjük. 

A második templomot Petneházyné Király Anna bajomi földbirtokosnő a várban – mert Bajomnak vára is volt –, a várnak délre eső részében, az ún. oltalom várában építtette. Ezt a templomot fából építették, falai sövényből készültek, és 1618-ra már el is készült. Ez a templom azonban az idők folyamán tönkrement, és életveszélyessé vált a benne való tartózkodás. Ezért az egyház akkori vezetői elhatározták, hogy új templomot építenek. Többször is kérelmezték, hogy kőből, téglából építhessenek templomot, végül személyesen Mária Terézia királynőhöz mentek Bécsbe. Kérelmükre válasz érkezett, ebből az iratból világosan kiderül, hogy 1757-ben az új templom építésére csak olyan feltétellel nyertek engedélyt a bajomiak, ha új templomukban nem lesz magasabb a téglázat a föld színénél két mértani lábnyi magasságnál. Ha magasabbra akarják rakni az épületet, megtehetik, de csak sárból, amiből akár tornyot is építhetnek. A hatóság számítása átlátszó volt, ily módon akarták megakadályozni a bajomiakat abban, hogy időtálló templomot építsenek. 

A templomot 1757-ben kezdték el építeni. A biharnagybajomiak ötletesen játszották ki a hatóságokat, kőből, téglából építkeztek, de eközben folyamatosan hordták rá a falazatra kívülről a homokot, vigyázva arra, hogy a homokrakástól számítva 2 mértani lábnyi magasságnál ne legyen magasabb a téglázat. A templom 1760-61-re lett kész. 1761. november 30-án, advent első vasárnapján szentelték fel. A torony építéséhez 1785. július 13-án kezdtek neki. Téglából építették a már meglevő alapra, amelyet a templom építésekor már leraktak. 1787-ben fejeződtek be a torony építésével kapcsolatos munkálatok. Eredetileg egyhajós volt a templom, de 1802-ben egy nagyobb kőből álló portikust ragasztottak az asszonyok számára a templom északi részéhez. 1804-ben készültek el a padok, a szószék, a mennyezet. 1824-ben készült el a déli portikus. Az idők folyamán több renoválásra is sor került. 1944-ben a háború következtében a templom fala, teteje, és a torony sisakja erősen megrongálódott. A háború okozta károkat 1947-48-ban javították ki.

Bőcs északi településrészének központjában elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, nyugati tornyos, kőfallal kerített templom, melynek keleti végében bejárati előcsarnok áll. Egy anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint 1546-ban építették a jelenlegi templom elődjét, amely egy 1595-ös összeírás alapján már református használatban volt. 1711-ben építettek hozzá tornyot, 1810-ben még bővítették is, de végül 1870-ben az egész épületet elbontották és helyette romantikus stílusban újat építettek. A templombelső mennyezete sík, vakolt, keleti végében orgonakarzat áll. 

1. Melléklet Bőcs Község Önkormányzat Képviselő-testületének 16/2017.(XII.22) önkormányzati rendeletéhez A helyi egyedi védelem építészeti értékei - Bőcs, Hősök tere 477. hrsz. református templom és kerített falazata - Bőcs, Hősök tere 6. 387. hrsz. református parókia

A település központjában, tömbbelsőben álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek északkeleti oldala előtt gúlasisakos torony, délkeleti hosszoldala közepén pedig bejárati előcsarnok áll. 

A templom bejárata az bejárati előcsarnokon keresztül nyílik, de a torony délkeleti oldalán is található egy szegmensíves ajtó. A torony északkeleti homlokzatán alul nincs nyílás, a főpárkány felett egy ovális ablak van, az osztópárkány felett pedig, minden oldalon félköríves harangablakok nyílnak. Az órapárkányon nyolcoldalú gúlasisak emelkedik. A templom hosszoldalait, az északnyugati falon egy, a délkeleti falon két szegmensíves ablak tagolja. 

A templombelső mindkét végében fa karzatok állnak.
Egyházi feljegyzések szerint a gyülekezet 1726-ban épített kicsiny templomot a településen, majd 1728-ban parókiát is. A jelenlegi templom 1782-ben épült, a toronnyal és egy új lelkészlakkal.
 

A település központjának keleti részén, a főút mentén elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, íves záródású, egyhajós, késő barokk templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, íves záródású ajtón keresztül nyílik, de a keleti hosszoldal közepén is van egy bejárat. A kétemeletes toronytestet párkányok tagolják, főpárkányt cserép fedi. Szalagkeretes ablakai közül a padlástéri körablak, a harangablakok félköríves záródásúak.
A templomhajó és a torony íves oromfallal kapcsolódik. A hajó oldalfalait faltükrökben álló, íves záródású, szalagkeretes ablakok törik át, a nyugati oldal északi végében és a záradék tengelyében lévők vakablakok.
A síkmennyezetes templomtér torony felőli végében L alakú fakarzat áll, a szószék a nyugati fal közepén helyezkedik el, felette nyolcszögletű korona áll. A Mózes-szék a szószék lépcső mellett van helyezve.
A templom berendezése jelenleg sötétbarnára van mázolva, de a fedőréteg alatt megőrződött a korábbi virágos festés. Hímes elemei: karzat, padelőlapok, karzatalj, szószék, Mózes-szék, úrasztala, számtábla és a mennyezet. Ezek valószínűleg későreneszánsz és rokokó stílusúak. Festő: valószínűleg ifj. gyarmati János
A templom 1843-47 között épült klasszicizáló késő barokk stílusban.

A település nyugati végében elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek északi homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló kapuépítmény félköríves záródású ajtaján keresztül nyílik, felette építési tábla áll. A keleti homlokzat közepén is található egy bejárat. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, főpárkányt cserép fedi. Ablakai faltükrökben állnak, a karzat magasságában lunetta, a padlástérnél egyenes záródású ablak, a harangablakok félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony egyenes féloromzatokkal kapcsolódik, amelyek végében törpe pillérek állnak. A hajó oldalfalait 3-3 faltükrökben álló, félköríves záródású, szalagkeretes ablak töri át.

A síkmennyezetes templomtér torony felöli végében fakarzat emelkedik, a szószék a nyugati fal közepén helyezkedik el, felette korona áll. A Mózes-szék a szószék lépcső mellé van helyezve.

A templom hímes elemei: karzat, padelőlapok, a szószék, Mózes-szék, úrasztala. Ezeket zöldes árnyalatú flóderezés takarja. 
A templom egy 1786-ban emelt fatemplom helyén 1844-ben épült klasszicizáló késő barokk stílusban.

A település közepén, a főúttól távol, egy szalagtelek nyugati végében elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt gúlasisakos torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, egyenes záródású, kőkeretes ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, főpárkányt és az osztópárkányt is cserép fedi. Ablakai faltükrökben állnak, a karzat magasságában lunetta, a padlástérnél körablak, a harangablakok félköríves záródásúak.

A templom egy 1786-ban emelt fatemplom (talpas oratórium) helyén 1834-ben épült klasszicista stílusban. 

A Bogyiszlói Református Templom az utcavonalon szabadon álló, egyhajós épület, amely félkörívesen záródó hajóval és nyeregtetővel készült, déli homlokzata előtt pedig enyhén előrelépő torony emelkedik. 

A templom keleti oldalán nyeregtetővel fedett előcsarnok található, falában másodlagosan beépítve Sarlay Gerson 1863-as sírköve, amely a település 19. századi zsidó közösségének egyik fennmaradt emléke. A templom belső tere csehsüveg boltozatos, a hajó mindkét végén pilléres, boltozatos karzat húzódik, mellvédjük balusztrádsoros díszítést kapott. A berendezés jelentős része az építés korából származik, ami ritka egységességet ad a templomnak. A templom orgonája 1892-ben készült, Angster József pécsi orgonaépítő műhelyének munkája, amely a korszak egyik legjelentősebb hazai orgonaépítő dinasztiájához köthető. Az előcsarnok 1822-ben épült, ami arra utal, hogy a gyülekezet már a 19. század elején is jelentős létszámmal rendelkezett, és igény mutatkozott a templom bővítésére, korszerűsítésére. A templom telkén található a lelkészlak is, amely a 19. század folyamán a helyi református közösség szervezeti és lelkipásztori életének központja volt.

A templom déli homlokzatán álló torony tömbjét lizénák tagolják, a bejárat fölött fekvő, ovális ablak nyílik. A torony második szintjét egyszerű párkány választja el, félköríves ablak töri át, a harmadik szinten hasonló kialakítású nyílás található, felette mind a négy oldalon órahely. A templom északi oldalán három, a délin két hosszú, szegmensíves záródású ablak sorakozik, mellettük egy szegmensíves, kétszárnyú fakapu. A szentély tengelyében egyetlen szegmensíves záródású nyílás látható.

A toronyalj két négyzetes pillérre támaszkodik, tere kolostorboltozatos. A templom egyhajós belső terét sík, kazettákra osztott fafödém fedi; a kazetták díszítetlenek, fehérek, keretléceik piros és zöld csíkozást kaptak, középen festett, csillag alakú farátét található. A nyugati oldalon elhelyezett, kihasasodó fa karzat mellvédjét függőleges lécek tagolják, alján fűrészelt ívsor fut végig. A szentélyt két, négyzetes posztamensen álló, hengeres téglaoszlop tartja, mellvédje alul félköríves kiképzésű, lécekkel tagolt. A karzatmellvéd folytatásaként az épített oszlopokat is befoglalva farostlemezzel zárták le a teret, amelybe egyszárnyú, felső részén üvegezett ajtó vezet, két oldalán négyzetes ablakokkal; mögötte lépcső vezet a karzatra. A hajó északi oldalán, a két ablak között fából készült papiszék és szószék áll.

A templom építéstörténete szorosan kapcsolódik Bogyiszló 18–19. századi református közösségének megerősödéséhez. A település a török kor után újratelepült, és a református gyülekezet a 18. század végére már jelentős szerepet töltött be a környék vallási életében. A templom mai formáját az 1822-es bővítést követően nyerte el, amikor az előcsarnok és a torony is korszerűsítésre került. A templom telkén álló lelkészlak a 19. században a helyi egyházi igazgatás és oktatás fontos helyszíne volt, hiszen a bogyiszlói reformátusok hosszú ideig saját iskolát is fenntartottak.

A Böhönyei Református Templom a település főútjától távolabb, tömbbelsőben álló, szabadon elhelyezett, északnyugat–délkeleti tengelyű, poligonális záródású, egyhajós épület, amelynek délkeleti oldalát torony, délnyugati homlokzatát pedig középen kialakított előcsarnok hangsúlyozza. 

A torony északkeleti oldalához egy újkori toldalék csatlakozik. A torony alsó szintje négyszög alaprajzú, felső része hatszögűvé alakul. Legalsó szintjén két pilaszter fogja közre a nyitott toronyaljon át a templomtérbe vezető bejáratot, felette ovális ablak nyílik. A főpárkány fölött elhelyezkedő második szinten két pilaszter között hullámvonalú vakolatarchitektúra fut egy ovális ablak felett, míg a harmadik szinten kőfalazatot utánzó vakolatdíszítés jelenik meg, és a négyzetes tömeget a hatszögű felső résztől elválasztó párkányzatot áttörő, csúcsíves harangablakok tagolják. A toronytest minden oldalán kerek órahelyek láthatók, fölöttük háromszögű oromzatokkal, amelyek körbeölelik a hatszögű gúlasisakot. A toronytestet a hajóhoz lépcsős féloromzatok kapcsolják. A templom sokszögű záródású végfalán két körablak nyílik, köztük egy vakablak. A hosszoldalakat pilaszterek és félköríves záródású ablakok tagolják. A délnyugati bejárat előtt két vaskos oszlopon álló, oromzatos, nyitott előtér áll.

A templomhajó három boltszakaszos, hevederekkel elválasztott tere csehsüvegboltozattal fedett, két végében karzatok húzódnak. A mennyezet kék alapszínű, aranysárga csillagokkal díszített festése égboltot idéz, amely a 19. század második felének kedvelt templomi dekorációs megoldása volt. A keleti fal középső falszakaszához kapcsolódik az egy oszloppal alátámasztott, oldallépcsős, félköríves alaprajzú szószék, faragott fa hangvetővel. Előtte áll a Mózes-szék, amely 1910-ben készült neogótikus stílusban. A liturgikus tér közepén található az 1915-ben készült, fából faragott úrasztala. A templom berendezése egységes képet mutat, a 19–20. század fordulójának református templombelsőire jellemző formavilággal.

A templom építését Festetics Lajos földesúr kezdeményezte és finanszírozta 1787-ben, amikor a helyi református közösség számára kőtemplomot emeltetett. Ezt követően a gyülekezet prédikátor tartására is engedélyt kapott, ami a közösség megerősödését jelezte. A templomot 1840-ben Festetics Antal újjáépíttette és kibővíttette, ekkor alakult ki a hajó mai mérete. A torony az 1880-as években készült historizáló–neogótikus stílusban, amely a korszak vidéki templomépítészetének egyik jellegzetes irányzata volt. A torony mellé 1949-ben toldaléképületet emeltek, amely a gyülekezeti élet gyakorlati igényeit szolgálta.