Örökségtár

A település északi részén, erdős dombon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós, késő barokk templom, amelynek nyugati homlokzata előtt háromszintes, órapárkányos, párnatagos sisakkal koronázott torony áll. A toronytest a hajóhoz íves falszakasszal és egyenes féloromzatokkal kapcsolódik. A templom 1828-ban épült. Berendezése, a festett padok, a szószék és szószékkorona, a mellvédes karzat 19. század elejéről való.

A település főútja mentén, útkereszteződés kiteresedésében álló, keletelt, egyhajós, a hajónál keskenyebb, egyeneszáródású szentélyrészes templom, amelynek nyugati oldala előtt szecessziós süvegű, barokk torony áll. A templomot északi oldalán keresztszárny, déli oldalán bejárati előcsarnok bővíti.  A templomot középkori eredetű kerítésfal övezi.
A templomhajót kazettás mennyezet, az északi szárnyat keresztboltozat fedi. A torony felőli végében falazott, árkádíves orgonakarzat áll, a keresztszárnyban fakarzat. 
A templom gótikus, 14. századi eredetű. 1786-ban átépítették, a 19. században kibővítették. Tornya 1811-ben épült. Sekrestyeajtaja reneszánsz stílusú. 

A település központjában, a főút kanyarulatában elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós, félköríves záródású, barokk templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt órapárkányos, hagymasisakkal koronázott torony áll. 
Főbejárata a délnyugati torony alatt egy vállas, szegmensíves kapuzaton keresztül nyílik, de van egy kőkeretes bejárata délről is. Tornya kettőzött, homorú íves féloromzatokkal és homorú falívvel kapcsolódik a hajóhoz. Homlokzatait fejezetes pilaszterek tagolják. Bejárata felett félköríves záródású ablak, főpárkányzat felett vakolatkeretes körablak áll. Az íves záródású harangablakokat szemöldökpárkány keretezi. A hajó két hosszoldalát három-három félköríves záródású, köténydíszes ablak töri át. 
A belsőtér síkmennyezetes, melyet keresztgerendák tagolnak. Két végében falazott, árkádíves karzatok állnak, a karzatok alja boltozott.
A copf stílusú templom 1792-ben épült. Berendezése – a papiszék, a koronás szószék - 1795-ből való. 

A Bakonszeg egykori településközpontjában, az utcavonalra szerkesztve áll a református templom, amely szabadon álló, egyhajós, egyenes záródású épületként a 18. század második felének alföldi protestáns templomépítészetét képviseli. Nyugati homlokzatát hagymasisakos torony uralja, déli oldalához pedig téglány alaprajzú, kontyolt nyeregtetős előtér kapcsolódik. A templom építése 1779-ben kezdődött, és 1784-ben fejeződött be, amikor a gyülekezet már kellő erőforrással rendelkezett egy nagyobb méretű kőtemplom megvalósításához.

A hajó déli oldalhomlokzatához csatlakozó előcsarnok félnyeregtetős kialakítású, amely a korszak vidéki református templomainak jellegzetes megoldása. A nyugati homlokzat elé lépő, kétszintes torony alsó szintjéhez lépcsőzötten képzett, vízvetős, rézsűs támpillérek kapcsolódnak, biztosítva a torony statikai megerősítését. A bejárati ajtó egyenes záródású, felette körablak nyílik. A torony felső szintjének magasabb alsó zónáját minden oldalon félköríves ablak töri át, a szintet órapárkány zárja le. A tornyot két oldalról a hajó íves oromfala fogja közre, ami harmonikusan kapcsolja össze a templom tömegét. A hajó ablakai könyöklőpárkányosak és félköríves záródásúak, a középső tengelyekben álló ajtók pedig szegmensíves kialakításúak. Az előcsarnok déli oldalán szegmensíves bejárat található. A hajó tetőszerkezete a torony felőli rövid szakaszon bádoglemezzel fedett, ami későbbi felújítások eredménye.

A toronyalj boltozott, az előcsarnok síkfedésű. A háromtengelyes hajó síkmennyezetes, két végében fa karzat húzódik. A déli fal egykori bejáratát később befalazták, középtengelyében ma falazott, oldalfeljárós szószék áll, amelynek poligonális alaprajzú fa hangvetője koronaszerű kiképzésű. Mindkét karzat középen két faoszloppal alátámasztott, háromszakaszos, kazettás famellvéddel készült; a keleti karzatra egykarú falépcső vezet, míg a nyugati karzatra a torony mellett épített toldalékon keresztül lehet feljutni. A nyugati karzaton áll az egymanuálos orgona, amelyet felirata szerint Váradi Miklós készített 1939-ben, majd Ócsai László újított fel 1998-ban. A templom két harangja közül a nagyobb Szlezák László budapesti műhelyében készült 1924-ben, a kisebb pedig Hilzer Ignác bécsújhelyi harangöntő munkája 1873-ból. A templom fa berendezéseinek jelentős részét – köztük a karzatok, padok és egyéb asztalosmunkák elemeit – Molnár Mihály készítette, aki a 19. század végének és a 20. század elejének meghatározó helyi mestere volt.

A településtől délre, dombon álló, keletelt, egyhajós, nyugati tornyos templom, íves záródással és északi oldala mellett álló bejárati előcsarnokkal.

A templom bejárata a toronyaljon lévő, szegmensíves kapun keresztül nyílik, felette kisméretű körablak látható. A templom másik, barokk ajtószárnyú bejárata az előcsarnokon át vezet a belső térbe. A harangablakok félkörív záródásúak, és a hajó hosszoldalait is ilyen ablakok törik át. A négyszakaszos csehsüveg boltozattal fedett templombelsőt pillérek és hevederek tagolják. Mindkét végében falazott, vakolatdíszes mellvédű, árkádos karzatok állnak. Kehelyformájú, festett, falazott szószékét aranyozott vakolatdíszek ékesítik. 

A 15. században meglévő középkori templomát a 16. század közepén vette birtokba a reformátussá lett lakosság. 1715-ben bontották le a sekrestyét. 1810 körül emelték tornyát. Az 1820. évi tűzvészben teljesen leégett a templom, az égő parókiából a lelkész csak élete kockáztatásával tudta megmenteni az anyakönyveket. A templom jelenlegi formáját az 1823. évi késő barokk stílusú újjáépítéskor nyerte, 1863-ban ismét leégett a tető és a torony, a két harang pedig elolvadt a tűzben, de rövidesen helyreállították.

Az egykori településmag főútja mentén, oldalhatáron álló, téglány alaprajzú, hozzávetőlegesen észak-déli tengelyű, késő barokk és neoromán stíluselemekkel díszített, klasszicista templom. Déli főhomlokzata felett óralapos, órapárkányos, törtvonalú sisakkal koronázott torony, nyugati hosszhomlokzata előtt pedig emeletes bővítmény áll. A templom terét ötszakaszos csehsüveg-boltozat fedi. Az 1590-ben református hitre tért gyülekezet sokáig a Szent Margit tiszteletére épült középkori templomot használta, ám az idővel szűkösnek bizonyult. Így 1826-ban új templom építésébe fogtak, melynek költségeit az egyházközség tagjai adták össze pénzben és borban, egyúttal kétkezi munkájukkal is hozzájárultak a megvalósításhoz. Orgonáját is közadakozásból építették, melyhez maga Jókai Mór is hozzájárult. A gyülekezet értékes relikviaként őrzi a Kenesey Péter tihanyi várkapitány által 1622-ben adományozott úrvacsorai kelyhet.

Főút mellett álló, északkelet-délnyugati tengelyű, szegmensíves záródású, egyhajós templom északkeleti főhomlokzata előtt toronnyal.

Az összetett sisakkal fedett tornyot pilaszterek tagolják, szegmensíves bejárati ajtaja felett félköríves karzatablak áll. A toronytest a hajó homlokfalához volutában végződő féloromzatokkal csatlakozik. Az oldalhomlokzatokat a pilaszterek és pilaszterpárok között félköríves, keretelt nyílások tagolják: a délkeleti oldalon három ablak - a középső alatt szegmensíves bejárattal - az északnyugati oldalon két vakablak között egy ablak nyílik.
Síkmennyezetes belső tér két végében helyezkednek el a karzatok: az íves végfalnál fa karzat áll, a torony felőli oldalon falazott karzat. Berendezése - a Mózes-szék, a falazott szószék és a padok - 18. század végén készült. A fakarzat a 19. század végén készült.

A templom 1794-ben épült. 
 

Település történeti főutcájának keleti oldalán, az utcavonaltól távol, szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, klasszicista templom, a főhomlokzat síkjából kissé előrelépő nyugati toronnyal, és a hajónál valamivel keskenyebb, szegmensíves záródással.
A nyugati főhomlokzaton aediculás kialakítású, vízszintes záródású, kőkeretes bejárat nyílik. A homlokzat és a toronytest széleit pilaszterek keretezik. A tornyon a bejárat felett félkörablak, majd vízszintes záródású, legfelül félköríves záródású harangablakok nyílnak. A torony homorú féloromzatokkal csatlakozik a templomhajóhoz, amelyek szélein kő vázák állnak.  A főbejárat mellett jobbra az 1943-as szárszói konferencia emléktáblája látható. A hajó oldalfalai szélén vízszintes záródású, azok között félköríves ablakok láthatók, szalagkerettel.  Az órapárkány felett laternás sisak emelkedik, rajta évszám: 1897. 

A négyszakaszos, csehsüveg boltozatos belsőtér két végében falazott karzatok állnak: a hajó keleti végében oszloppárra boltozott, egyenes mellvédű karzat, a bejárati oldalon a torony pilléreire támaszkodó, íves mellvédű karzat.

A templom egy 1781-ben emelt templom helyén épült 1839-1843 között. Új tornyát a régi helyére 1897-ben emelték.
 

A település főutcája mellett, egy kőkerítéssel körülvett telek belsejében áll a keletelt, téglány alaprajzú, nyeregtetős templom, melynek déli homlokzata nyugati harmadához törtvonalú sisakkal fedett, támpillérekkel gyámolított tornyot építettek. A templom telkén található a paróka is. A középkori oklevelek tanúsága szerint egy 1313-ból származó, fából épített Mária-kápolna helyére 1343-ban kőből épített plébániatemplomot létesítettek. Ez az épület a 16. században elpusztult, de a török kiűzése után a református gyülekezet helyreállította, majd 1796-ban késő barokk stílusban átépítette, külseje azonban mind e mai napig őriz középkori stílusjegyeket. Ezek egyike a dongaboltozatos toronyalj, amely kőtokos, gótikus kapun keresztül vezet a templombelsőbe. A hajót fiókos dongaboltozat fedi, két végében csehsüveg-boltozatú karzatok állnak. 

László Csaba: A balatonszőlősi református templom kutatása (In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Sarok telken álló, L alaprajzú, nyeregtetős, cseréppel fedett, modern stílusú templom, amelynek utcai homlokzata felett huszártorony emelkedik. 

Neuhauser László tervezte 1988-ban. A Hungaricum Bizottság értéktárában nemzeti értékként van nyilvántartva.