Örökségtár

A település főutcája mellett, egy kőkerítéssel körülvett telek belsejében áll a keletelt, téglány alaprajzú, nyeregtetős templom, melynek déli homlokzata nyugati harmadához törtvonalú sisakkal fedett, támpillérekkel gyámolított tornyot építettek. A templom telkén található a paróka is. A középkori oklevelek tanúsága szerint egy 1313-ból származó, fából épített Mária-kápolna helyére 1343-ban kőből épített plébániatemplomot létesítettek. Ez az épület a 16. században elpusztult, de a török kiűzése után a református gyülekezet helyreállította, majd 1796-ban késő barokk stílusban átépítette, külseje azonban mind e mai napig őriz középkori stílusjegyeket. Ezek egyike a dongaboltozatos toronyalj, amely kőtokos, gótikus kapun keresztül vezet a templombelsőbe. A hajót fiókos dongaboltozat fedi, két végében csehsüveg-boltozatú karzatok állnak. 

László Csaba: A balatonszőlősi református templom kutatása (In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Sarok telken álló, L alaprajzú, nyeregtetős, cseréppel fedett, modern stílusú templom, amelynek utcai homlokzata felett huszártorony emelkedik. 

Neuhauser László tervezte 1988-ban. A Hungaricum Bizottság értéktárában nemzeti értékként van nyilvántartva.

A település Bánhorvát nevű részén, az egykori piactéren, a katolikus templom szomszédságában álló, keletelt, egyeneszáródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt egy, a sarkain támpillérekkel gyámolított, galériás sisakkal fedett torony emelkedik, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok található. A gúlasisakos torony galériája faragott konzolsorral van alátámasztva, mellvéddeszkái pedig fűrészelt motívumokkal vannak díszítve. A torony nyugati homlokzatának középtengelyében nyílik a templom egyik bejárata egy csúcsíves kapuzaton keresztül. A másik nyílás a déli portikusz egyenes záródású kőkeretes ajtaja. Ettől nyugatra egy csúcsíves, hengertaggal és homorlattal tagolt kőkeretű, befalazott bejárat látható. A 14. században épített templom a 16. századtól van a reformátusok használatában. 1700-ban, majd 1789-90-be is felújították, ekkor bontották el eredeti szentélyét és nagyobbították meg hajóját, valamint a templombelsőt 144 festett kazettával ékesítették. Copf stílusú kőszószéke és pelikános szószékkoronája szintén ebből az időszakból való készült, mellette két díszes stallum áll. Ezek közül a baloldalit Jobbágy Mihály készítette 1720-ban. A templomot 1924-ben is megújították, a déli bejárat műrészletei ekkorra datálhatók.

A település központjában, a főút mentén elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, féköríves záródású ajtón keresztül nyílik, a nyugati homlokzat közepén is található egy bejárat. A háromemeletes toronytestet pilaszterek keretezik és párkányok tagolják, a háromrészes, tagolt főpárkányt bádog fedi. Ablakai közül a karzati félköríves záródású, a padlástéri körablak, a harangablakok szintén félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony íves oromfallal kapcsolódik. A hajó oldalfalait páros pilaszterek tagolják mezőkre, amelyeket félköríves ablakok törnek át.
A templombelsőt három szakaszban csehsüvegboltozat fedi.
A templom késő barokk-klasszicista stílusú 1840-1844 között épült.

A Bátai Református Templom az utcavonaltól kissé beljebb, rendezett környezetben álló, félkörívesen záródó, egyhajós épület, amelyet kontyolt nyeregtető fed, utcai homlokzata előtt pedig enyhén előrelépő torony emelkedik. A torony tengelyében nyíló főbejárathoz kétkarú, téglakorláttal kísért lépcső vezet, amely hangsúlyos felvezetést biztosít a templomhoz. A torony tömbjét lizénák keretezik, a bejárat fölött fekvő, ovális ablak nyílik. A homlokzat szélein szintén lizénák futnak, a torony második szintjét egyszerű párkány választja el, és félköríves ablak tagolja. A harmadik szinten hasonló kialakítású nyílás található, felette mind a négy oldalon órahely került kialakításra. A templom északi oldalát három, a délit két hosszú, szegmensíves záródású ablak tagolja, valamint egy szegmensíves, kétszárnyú fakapu. A szentély tengelyében egyetlen szegmensíves záródású nyílás látható.

A toronyalj két négyzetes pillérre támaszkodik, tere kolostorboltozatos. A templom egyhajós belső terét sík, kazettákra osztott fafödém fedi; a kazetták díszítetlenek, fehér színűek, keretléceik piros és zöld csíkozást kaptak. A mennyezet közepén festett, csillag alakú farátét található. Az ablakok enyhén rézsűs keretben ülnek, hatosztatúak. A nyugati oldalon elhelyezett, kihasasodó fa karzat mellvédjét függőleges lécek tagolják, alján fűrészelt ívsor fut végig. Az apszist két, négyzetes posztamensen álló, hengeres téglaoszlop tartja; mellvédje alul félköríves kiképzésű, lécekkel tagolt. A karzatmellvéd folytatásaként az épített oszlopokat is befoglalva farostlemezzel zárták le a teret, amelybe egyszárnyú, felső részén üvegezett ajtó vezet, két oldalán négyzetes ablakokkal. Mögötte lépcső vezet fel a karzatra. A hajó északi oldalán, a két ablak között fából készült papiszék és szószék áll.

A templom eredetileg 1828-ban épült, azonban 1849 júliusában tűzvész pusztította el. Újjáépítése az 1850-es években kezdődött meg, ekkor nyerte el mai formáját. A belső berendezés jelentős részét a 19. század végén készítették: a szószéket és a Mózes-széket Neidenbach Péter asztalos alkotta meg 1883-ban. A templom orgonája Angster József pécsi orgonaépítő műhelyéből származik, 1887-ben készült, és a korszak egyik jellegzetes, kiváló minőségű hangszere. A templom két harangja közül a nagyobbik a 20. század elején készült, a kisebb pedig a 19. század második felének harangöntő hagyományait képviseli.

A település központjában, a főutca egyik kereszteződésében, támfallal védett domboldalon elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródásútemplom. A templom főbejárata a keleti oldal előtt emelkedő, gúlasisakos tornyon keresztül nyílik, mellékbejárata a déli oldalon található. A főbejárat egyszerű keretezésű ajtaja felett csúcsíves faltükörben az építés évszáma olvasható. Feljebb szalagkeretes körablak látható. A hajó és torony falain is körbefutó, tagolt főpárkányt csúcsíves ívsor kíséri, ugyanilyen díszíti a torony koronázó párkányát is. A torony széleit, valamint a hajó oldalait falsávok tagolják, a hosszoldalakon a köztük lévő mezőket nagyméretű csúcsíves ablakok törik át. A harangablakok is hasonló kialakításúak. A torony és a hajó tömege egyenes féloromzatokkal csatlakozik, melyek végén kővázák állnak.

A hajót háromszakaszos csehsüveg boltozat fedi. A hajó torony felőli végén három kosáríves boltíven nyugvó falazott karzat emelkedik.
A templom 1866-ban épült neogótikus-romantikus stílusban.

A templom tornyában két harang lakik. A nagyharang tömege 130 kg (alsó átmérő: 63,5 cm), Rudle Ignác készítette Pécsett 1926-ban. Felirata: "Öntötte Ruepprecht testvérek utóda Rudle Ignác Pécs. / A belvárdi ref. hívek áldozatkészségéből 1926". Kisharang 32 kg-os (átmérő: 34,8 cm), Weinbert Péter öntötte Pécsett 1815-ben. Felirata: "VON PETER WEINBERT IN 5 KIRCHEN 1815".

Egy útkereszteződés kiteresedésében lévő, keletelt, egyhajós, sokszögzáródású gótikus templom, amelynek nyugati oldala előtt klasszicizáló torony magasodik. Elődje egy Árpád-korban épült egyhajós, félköríves apszissal záródó téglatemplom volt, amelyet elbontva a 15. század második felében épült meg a jelenlegi boltozatos szentélyű, mérműves ablakú épület. A templom 1465-ös átalakítása során készülhetett csúcsíves, bélletes nyugati kapuzata. Támpillérekkel gyámolított, laternás sisakkal koronázott kőtornyát 1838-ban állították. A templom 1595 óta van a református gyülekezet használatában. 1862-ben nagy tűzvész pusztított a településen, amely során a parókia, az iskola és a templom is súlyos károsodásokat szenvedett, és akkor pusztultak el a templombelsőt díszítő 15. századi falképek is. A hajó festett deszkafödémét csillagok ékesítik, nyugati oldalán fakarzat áll, a diadalív mellett falazott szószék emelkedik.

A település központjában, a főúttól kissé távolabb elhelyezkedő, keletelt, egyhajós, poligonális záródású templom, melynek nyugati oldala előtt laternás sisakú, órapárkányos, historizáló torony, északi oldalán pedig egy rekonstruált sekrestye áll. Lépcsős támpillérekkel gyámolított szentélyének három oldalán csúcsíves ablakok láthatók. A 1335-1363 között épült templom eredetileg torony nélküli volt, majd a 18. században fa harangláb állt mellette. A templom nyugati homlokzata előtt jelenleg álló tornyot Bay György építtette 1893-ban. A templomba két gótikus kőkeretes kapu nyílik: egyik a déli homlokzat tengelyében, a másik a toronyaljában áll. A síkmennyezetes templomhajót és a gótikus boltozatú szentélyrészt csúcsíves diadalív választja el. A szentély déli falában ülőfülke, az északiban pasztofórium mélyed. A falazott szószék mellvédjét indás vakoltdíszek ékesítik. Az 1784-ben készített faragott szószékkoronát valószínűleg Vasvári Ódor Gábor asztalosmester készíthette.

A település központjában álló, keletelt, íveszáródású, egyhajós, késő barokk stílusú templom, melynek nyugati oldala előtt órapárkányos, törtvonalú sisakos torony áll, északi oldalán pedig bejárati csarnok található. A jelenlegi templom gótikus elődje a 13-14. század fordulóján épülhetett. Ezt az 1600-as évek során nyugati irányba meghosszabbították és 1719-ben építettek hozzá egy barokk stílusú tornyot. 1765-ben a templomot átalakították, majd 1805 és 1808 között - miután a gyülekezet kinőtte templomát – teljesen új templomot építettek. Az Úrnak új hajléka közadakozásból épült nagytiszteletű Tóth György lelkipásztor úr és Erdei Mihály gondnok úr szolgálata idején. A templombelső berendezései, szószék, Úr asztala, mózesszék, karzat, padok, copf stílusban készültek, (ülőhelyek száma a karzatokkal együtt 1500 fő). A tornyot 1817-ben megmagasították. A toronyóra már 1763-ban megvolt. Az orgona téglakarzata 1842-ben készült el. A torony és a templomhajó teteje 1899-ben zsindelyről vasbádogra lett cserélve. A templom a második világháború alatt megsérült, a gyülekezet 1946-ban ennek helyreállítását elvégezte. Mivel az úrasztalát is találat érte, ezért Kiss Sándor és neje Nagy Zsuzsanna újat csináltattak helyette Isten dicsőségére. A toronyban három harang lakik: a legkisebb 1778-ban készült, súlya 3 mázsa. A középső 1922-ben készült, súlya 5 mázsa 50 kg. A legnagyobb harang szintén 1922-ben készült, súlya 11 mázsa. 

A Liszt-orgona története: Az Egyházközség 1838-ban határozta el, hogy a templomába orgonát szeretne építtetni. Besnyő Ferenc orgonaépítő mesterrel kötöttek szerződést egy 1 manuálos, 16 regiszteres orgona készítésére 3.200 váltóforint összegért. Ez az orgona 1840-től 1936-ig szolgált. Liszt Ferencnek és a Magyar Királyi Zeneakadémiának 1882-ben készített egy orgonát Dangl Antal orgonaépítő mester Aradon. Liszt Ferenc orgonáját halála után az akkori kultuszminiszter a Debreceni Zenedének ajándékozta, ahol nagysága miatt nem tudták felállítani. Az orgonát a Berettyóújfalui Református Egyházközség 600 pengőért vásárolta meg. A Liszt Orgonát és az 1840-ben készült orgonát Rieger Ottó cége építette egybe, Árokháty Béla református lelkész segítségével, mely 27 regiszteres, 2 manuálos + pedálos. Az orgona ünnepélyes átadása 1936. április 2-án történt. Az orgonaház késő klasszicista stílusú.

Az egykori településközpontban álló, kelet-nyugati tengelyű, kőtorony nélküli, poligonális záródású gótikus eredetű templom, melyhez délről bejárati előtér kapcsolódik. A 14. században épült templomot a 18. században barokk stílusban átalakították, majd 1815-ben és 1890-ben is megújították. A templombelső síkmennyezetes sík, a hajót és a szentélyrészt félköríves diadalív kapcsolja össze, amelynek északi száránál áll a fa szószék. Bejárati előterének nyugati oldalán nyílik a kőkeretes kapuzata, rajta az 1890-es évszám olvasható. A templom délnyugati sarka előtt áll egy 18. századi fa harangtorony. A torony alsó része magason deszkázott, a harangszint alatti szoknya és a gúlatető zsindellyel fedett.