Örökségtár

A település központjában, a főút mentén elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, visszametszett sarkú, egyeneszáródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, laternás, párnatagos sisakú torony áll.

Homlokzatait gazdagon tagolt párkányok és pilaszterek tagolják. A hajó homlokfalához homorúíves féloromzatokkal csatlakozik a torony, melynek déli homlokzatának közepén egyenes szemöldökű bejárat áll. Az oldalhomlokzatokon félköríves záródású, váll- és könyöklőpárkányos ablakok nyílnak, a nyugati homlokzat középtengelyében előtetős, kőkeretes ajtó található, felette az 1856-os évszám festése. A toronyaljat síkmennyezet, a hajót csehsüvegboltozat fedi, a hajó északi és déli végén pilléres, falazott, csehsüvegboltozatos karzatok emelkednek. 

A 17. század elejétől létező református közösségtől 1717-ben vették el templomukat. 1785-ben emelhettek maguknak új kőtemplomot, amelyhez 1883-ban építettek tornyot. Ezen templom berendezéseit tarka mintákkal festették ki, ebből az időszakból maradt hímes emlék a régi Mózes-szék. 
A jelenlegi templomot 1856-ben építették klasszicizáló késő barokk stílusban.

A település főtere mellett álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású, klasszicizáló-eklektikus templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő toronnyal. A templomhajót kétoldalról és a két részűs végfalat hatalmas méretű ablakok tagolják. Belső tere négyszakaszos csehsüvegboltozattal fedett. Liturgikus tere a templomhajó végében, a bejárattal szamben helyezkedik el. Vele szemben, a bejárat felett, a toronyhoz közeli oldalon orgonakarzat áll. 1928-ban épült, Csabai Wágner József tervei alapján.

A település főútja mentén, útelágazódásban elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymasisakos torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, szegmensíves ajtón keresztül nyílik, de keleti homlokzat közepén is található egy bejárat. A kétemeletes toronytestet párkányok tagolják, főpárkányt bádog fedi. Szalagkeretes ablakai faltükrökben állnak, a padlástéri körablak, a harangablakok félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony egyenes oromfallal kapcsolódik, melyek végén nyolcszögletű törpepillérek állnak. A hajó oldalfalait faltükrökben álló, félköríves, szalagkeretes ablakok törik át.
A templomtér mennyezetét egykor ornamentális díszítés ékesítette, amelyen kék virágok, ekevas, szőlőfürtök, búzakévék voltak láthatók.  

A templom 1798-ban épült, mely mellett egy nagyobb és két kisebb harangláb állt. A hagyomány szerint harangjait a falu határában lelt ezüstpénzekből vette a gyülekezet. Kőtornyot 1838-ban emeltek, amikor ki is bővítették a templomhajót. 

A Templom a település főútja mentén, az utcavonaltól kissé beljebb, gondozott templomkertben álló, megközelítően észak–déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású épület, amelynek tornya a főhomlokzat elé lép. 

A toronytestet falsávok keretezik, bejárata egyenes záródású, felette timpanonos szemöldök található, a karzatszinten pedig szalagkeretes körablak nyílik. Alatta felirat hirdeti az építéstörténetet: ÉPÜLT 1793 / Tornya / FELEMELTETETT 1888. A kétrészes főpárkány felett – amelynek fele a templom teljes testén körbefut – a padlás fekvő ablaka jelenik meg, könyöklővel kialakítva. Ezt újabb plasztikus párkány követi, majd nagy magasságú szint emelkedik, benne félkörzáródású, váll- és záróköves, kötényes könyöklővel képzett harangablakokkal. A legfelső szinten timpanonos aedicula foglalja magába az órát, a zárópárkány felett pedig nyolcszögű, tört sisak zárja a tornyot.

A templom főhomlokzata íves, vázadíszes oromzattal kapcsolódik a toronytesthez, falsávok tagolják. A templom falait lizénák osztják, közeikben nagy méretű, félkörzáródású ablakok sorakoznak: oldalanként kettő-kettő, a végfalon egy. Az északi homlokzat közepén előépítmény áll, egyenes záródású kapuval és kontyolt nyeregtetővel. A templom copf stílusban épült 1793-ban, tornya pedig az 1880-as évek eklektikus formavilágát tükrözi. A templom udvarában több, az alsódabasi temetőből származó klasszicista sírkő található (1830–1850), amelyek a település 19. századi társadalmi és egyházi életének fontos emlékei.

A dabasi református közösség a 18. század végére már jelentős létszámú volt, és a templom felépítése a gyülekezet megerősödésének egyik legfontosabb jele. A 19. század végén megemelt torony a korszak modernizációs törekvéseit tükrözi, és a település egyik meghatározó látványeleme lett. A templom környezetében álló sírkövek és a templomkert kialakítása a helyi református identitás több évszázados folytonosságát hangsúlyozza.

A település főútjától távolabb, többelsőben álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, déli homlokzati tornyos templom, a hajó keleti oldalához csatlakozó előcsarnokkal. Északi hajófalon befalazott római sírkő. 

Homlokzata elé épült négyszögletes tornyának alsó szintjén szegmensíves keretezett kórusablak. Gazdagon profilált ereszpárkánya felett hasonló, fektetett téglány alakú toronyablak, az osztópárkány fölött kosáríves könyöklőpárkényos, zárköves keretezett harangablakok.  Óraíves párkánya fölött bádoggal fedett törtvonalú hagymasisak zárja le. A torony sarkai lizénákkal díszítettek, mögötte cserépfedésű nyeregtetős templomtest, homlokzatán a torony alsó szintjén kétoldalt egy-egy ablak, oldalain a harangablakokhoz hasonló három-három ablak nyílik. 

A templom jobb oldalához félnyeregtetős toldalék épült, oldalt nyíló, egyenes lezárású kőkeretes bejárattal. A templom jobb oldalán a sekretye mellett befalazott római kori sírkő van: fáklyát lefelé fordító kis géniuszfigurával.

Síkmennyezetes hajó, U alakban faszerkezetű karzat. Berendezés: szószék és karzat, 18. század vége; úrasztala, 1885; keresztelőmedence, 1888. A belső tér téglalap alaprajzú, jobb oldalfalán a középső ablak alatt helyezkedik el a szószék, a többi három oldalon körben famellvédes négy oszlopppal alátámasztott karzat, a végfal falőli oldalon orgona. A karzat és a szószék fehérre festett szép arany rokokó ornamentikával díszítve.  A szószék előtt vörösmárvány úrasztal és keresztelőmedence.

A templom első része alacsonyabban és torony nélkül 1748-ban épült, Fellner Jakab tervei szerint, 1786-ban kapta mai formáját: a templomhajót meghosszabbították és ekkor épült órapárkányos tornya is. 

Berendezése rokokó, a szószék 18. sz-i, a karzat 1792-ben épült. Az épületet később átépítették: 1892-93-ban magasították (építész: Mikos Nándor). Az orgona a pécsi Angster József munkája szintén 1893-ból.  A vörösmárvány Úrasztal 1885-ből özv. Nagy Pálné, Szíj Zsuzsanna adománya, a keresztelőmedence 1888-ból való, Kovács István és Nagy Erzsébet adományából.
 

Debrecen belvárosában, a Piac utca és a Kossuth utca kereszteződésének délnyugati sarkában álló, kelet-nyugati tengelyű, háromhajós, neoromán templom, melynek keleti főhomlokzata előtt pártázatos attikafallal záródó torony áll. A 17. században már állt istentiszteleti hely a Kistemplom helyén, amelyet a feljegyzések „színnek”, illetve „kistemplomnak” neveznek, s valószínűleg eredetileg nem is szakrális célból épült. Ezt az épületet is, csak úgy, mint a Nagytemplomot, az 1705-1706-ban Debrecent dúló császári katonák durván profanizálták, majd az 1719-es tűzvészben megsemmisült. Ezután épült egy háromhajós, oszlopos barokk templom, előtte álló hagymasisakos toronnyal, amely alig lett kész, amikor 1727-ben tűzvész pusztította el. Azonban a hívek áldozatkészségéből csakhamar megtörtént a helyreállítás, sőt a tornyot is megmagasították. A 19. század közepére leromlott állagú templomot Szkalnitzky Antal tervei szerint újították fel romantikus-neoromán stílusban. Az 1907-es szélvihar pusztítása után készült a torony lapostetős kialakítása a csipkés attikafalazattal. A templombelső máig őrzi barokk jellegét a déli oldalon lévő, 1791-ből származó szószékkel és az északi oldalon álló, 1758-ban emelt karzattal.

Debrecen történelmi belvárosának szívében, a Piac utca látványtengelyében álló, keresztirányú, egyhajós, klasszicista templom, amelynek északi és déli végét íves apszisok zárják le. Főhomlokzatának két tornya között ion féloszlopok tartják a timpanonos főpárkányt, amely felett baluszteres oromzat fut végig. A Nagytemplom helyén már az Árpád-korban is állt templom, amelynek pusztulása után 1297 és 1311 között gótikus csarnoktemplom épült. Ez 1564-ben leégett és újjáépítésére sok évtizedig nem volt lehetőség. Végül Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György támogatásával 1628-ban valósulhatott meg az új András-templom. E mellé 1642-ben épült fel a vakolatlan téglafalazatú Verestorony, amelyben 1636-ban helyezték el azt az 56 mázsás harangot, amelyet I. Rákóczi György a harmincéves háborúban zsákmányolt ágyúkból öntetett. A templomot 1707-ben a császári csapatok vandál módon megrongálták, majd az 1802-es nagy tűzvészben leégett. Az újjáépítés szinte azonnal megindult Péchy Mihály tervei alapján, de a később pénzügyi okokból módosuló terveket már Thallherr József építész készítette. Péchy eredeti terveiben a tornyok között kupola magasodott volna, végül a belső teret csehboltozattal fedték le, és a homlokzaton díszes frontgalériát építettek Rabl Károly tervei alapján. Az építkezést 1823-ra fejezték be. Legnagyobb református templomunk egyben nemzeti emlékhelyünk is, ahol 1849. április 14-én kimondatott a Habsburg-ház trónfosztása, és kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot.

Magyar Nemzeti Digitális Archívum 

Hungaricana Közgyűjteményi portál

Utcavonalon zártsorú beépítésben álló, egyhajós templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, nyújtott, a hajónál keskenyebb, poligonális záródású, középkori szentéllyel. A torony és a hajó északi és déli homlokzataihoz L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős lakóházak csatlakoznak. A torony tengelyében nyíló, záróköves díszű, kőkeretes bejárat pilaszteres keretépítménye fölött magyar nyelvű feliratos kőtábla, 1788-as építési évszámmal. A hajót és a szentélyt lépcsőzetes támpillérek támasztják. A déli kapu felett feltehetően a szentélyből származó, II. Ulászló király halálára és a Dózsa felkelésre vonatkozó, latin nyelvű felirat 1516-ból. A hajó és a szentély déli oldalának pillérközeiben egy-egy gótikus záródású ablak. A hajóban és a szentélyben festett deszkafödém, a hajó nyugati végében famellvédes orgonakarzat. A szentély északi falában az egykori sekrestye befalazott bejáratának egyenes záródású, középkori kőkerete és egy szamárhátíves, kőkeretes szentségfülke. Berendezés: 18. század vége és 19. század. 

Az 1402-ben már említett, 1516-ban feltehetőleg átépített, bővített, a 18. századra romossá vált, gótikus templomot 1720-ban befedték, 1745-től átépítették. 1773-ban tűzvész pusztította, tornya 1788-ban épült. Toronysisak: 1907. 

 

A település központjában, a főút mentén, útkereszteződésben elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek észkkeleti homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymasisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves oromzatú, falpillérekkel alátámasztott kapuépítmény egyenes záródású ajtaján keresztül nyílik. A délkeleti homlokzat közepén egy íves oromzatú bejárati előcsarnok áll. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, a főpárkány cseréppel fedett. Keretezetlen ablakai faltükrökben állnak, a padlástéri ablak szegmensíves, a harangablakok félköríves záródásúak, mindegyik nyílásban T alakú osztás van.

A templomhajó és a torony egyenes oromfallal és homorú oldalfalakkal kapcsolódik. A hajó oldalfalait faltükrök tagolják, ezekben az északnyugati oldalon egy, a délkeletin két félköríves, szalagkeretes ablak van.
A templom 1792-ben copf stílusban épült.

A település központjában, a főút mentén, az utcavonaltól kissé beljebb elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek északi homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymasisakos torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, kosáríves ajtón keresztül nyílik, felette emléktábla van elhelyezve. A keleti homlokzat közepén egy oromzatos bejárati előcsarnok áll. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, főpárkányt cserép fedi. Szalagkeretes ablakai vakolatsávok által keretezett tükrökben állnak, a karzati félköríves, a padlástéri körablak, a harangablakok szintén félköríves záródásúak.

A templomhajó és a torony homorúíves oromfallal kapcsolódik. A hajó oldalfalait vakolatsávok tagolják, ezeket szegmensíves, szalagkeretes ablakok törik át, a végfalon befalazott körablak található.
A síkmennyezetes templomtér két végében oszlopokkal és félköríves árkádokkal alátámasztott falazott karzatok állnak. 
A templom 1800-1804 között épült copf stílusban.