Örökségtár

Szabadon álló, egyhajós, poligonális záródású,északnyugat-délkeleti tengelyú barokk templom, északnyugati homlokzata elé kilépő toronnyal, a toronyaljba vezető, kőkeretes, zárókődíszes kapuval, afelett timpanonnal. Délnyugati homlokzatán aediculás oldalbejárat. 

A torony három részre tagolt: földszintjén kőkeretes, zárókődíszes, szemöldökgyámos kapu, felette háromszögű, tagozott timpanon, a karzatszinten nyújtott arányú, szalagkeretes, váll- és zárókődíszes ablak áll. A torony fentebbi szintje falsávokkal keretezett, ovális, szalagkeretes padlásablakkal áttört. A torony legfelső része párkánnyal összekötött oszlopszékeken nyugvó toszkán pilaszterekkel keretezett, félköríves harangablakokkal áttört, melyeken széles, váll- és zárókődíszes íves szemöldök ül. Az órapárkány felett tagozott gúlasisak emelkedik. A délnyugati oldalhomlokzaton sávozott lizénákkal keretezett, háromrészes párkányú, timpanonos bejárat van.

A templombelső falai toszkán jellegű pilaszterekkel tagoltak, mindkét végében díszes fejezetű vasoszlopokon nyugvó karzat áll, csillagdíszes famellvéddel. 
A liturgikus tere az északkeleti oldalon áll, a szószék előtt elhelyezkedő úrasztala gombdíszes, míves kovácsoltvas korláttal van elválasztva. Orgonáját 1909-ben Soukenik János készítette.

A templom alapkövét 1781. május 3-án tették le. Felszentelése 1783. augusztus 10-én történt meg. A templom tornya 1786-ban készült el. 1836-ban a tetőt, 1843 a torony tetejét javították, melybe 1847/48-ban új órát szerelték. A templom átépítése 1885-ben indult, s 1889-ben fejeződött be az építkezés. 1903-ban új sisakot kapott a torony. 
 

A település központjának nyugati oldalán álló, görögkereszt alaprajzú, keleti homlokzati tornyos, a keresztszárak fölött kontyolt nyeregtetős templom, a keleti homlokzat szélein pilaszterek, az oromzat sarkain akrotérionok. A déli keresztszár homlokzata előtt alacsony, nyeregtetős előcsarnok. 
A templom 1743-1745 között épült, 1808-1810 között bővítették. Tornya 1832-ben épült, melynek építész e Hild József volt.
Oldalhomlokzatain két sorban elhelyezett ablakai közül az alsók ökörszem-, a felsők szegmensíves ablakok. 
A kereszt alaprajzú templombelső három oldalán oszlopokon nyugvó karzat áll. A karzatok felett és alatt csehsüveg boltozat. Barokk ajtóin eredeti vasalás. Szószék 19. századi, empire hangvetővel. A belsőben kelheimi lapburkolat. Berendezése a 19. század első feléből való, orgonáját Komornyik Nándor készítette 1858-ban. 

 

A település központjában, az úgynevezett kastélysziget nyugati oldalán elhelyezkedő, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, amelynek déli oldala előtt bejárati csarnok, nyugati oldala előtt pedig robusztus toronytest áll, felette galériás, mellvédes sisak. A templomhajó déli oldalát és a szentély falait orrtagos, mérműves ablakok törik át. Déli bejárata gazdagon faragott keretezésű bélletes kapuzat, amelynek ajtószárnya 1785-ből való. A templom 1330 körül épült az akkor már mezővárosi rangban lévő településen. A törökuralom idején a település teljesen elnéptelenedett, és véglegesen csak a 17. század végén telepedtek vissza a lakosai. 1696-ban építették a templom nyugati homlokzata elé a kőtornyot, amelyre 1699 körül készült a toronysisak. Berendezése 1705-ben készült el. Szentélye kétszakaszos keresztboltozattal fedett. A templomot 1929-30-ban Schulek János irányításával restaurálták, aki a torony neogótikus bejáratát is tervezte.

A település főutcájának kiteresedésében álló, észak-déli tengelyű, késő barokk templom, melynek déli homlokzata előtt hagymasisakos torony, nyugati homlokzata előtt pedig cintérium áll. A törökdúlás után 1645-ban újraalapított község református lakói többször is építettek maguknak istentiszteleti hajlékot, de kőtemplom csak 1811-ben épült. Ezt az épületet 1817-ben villámcsapás sújtotta, és ezután a bejárati csarnokkal bővítve építették újjá. A II. világháború idején a templom igen súlyosan megrongálódott, de a gyülekezet tagjai még abban az megjavították a tetőszerkezetet, majd 1946-ban a kívül-belül felújították az épületet.

A település délkeleti végében, tömbbelsőben, a lelkészlak mögött álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé félig kilépő toronnyal, ívesen záródó hajóval, kontyolt nyeregtetővel, a déli oldalán aszimmetrikus elhelyezésű, nyeregtetős előcsarnokkal. 

A toronyaljba nyíló nyugati kapu felett latin nyelvű építési tábla, kronosztikonnal. A síkmennyezetes hajó mindkét végén fakarzat, a keleti oldalon van az orgonakarzat. Berendezés jellemzően 18. század végéből való. 1787-1793 között épült, miután a korábbi templom egy nagy tűzvészben megsemmisült. 1852-ben keleti irányban bővítették.

A település főútja mentén elheyezkedő, kelet-nyugati tengelyű szecessziós templom, amelynek keleti főhomlokzata előtt kapuzat és bejárati csarnok, annak észak sarkán pedig gúlasisakos torony áll. Nyugati oldalához a liturgikus teret magába foglaló bővítmény csatlakozik. A templom 1928-ban épült, Hoffer József és Frecska János budapesti műegyetemi tanárok tervei alapján. Az építést: Nagy Sándor és Áy Mihály fegyverneki mesterek végezték. Az épület a fegyverneki, un, „Wagner” féle nagyméretű téglából készült, homlokzatát dekoratív téglaarchitektúra díszíti.

A település központjában, az egykor piacként, jelenleg közparkként használt kiteresedésben álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres templom, amelynek nyugati tornyát galériás, fiatornyos, zsindelyezett gúlasisak fedi. Déli oldalához előcsarnok csatlakozik. A nyugati oldalon csúcsíves, bélletes kapuzat nyílik. A templom építésével kapcsolatban annyi bizonyos, hogy az 1334-es pápai tizedjegyzékben már megemlítik és egy 1436-os okirat szerint is kőtemplom áll itt. A helyi hagyomány szerint a jelenlegi templomot Báthori István erdélyi vajda a kenyérmezei csata után építtette, csakúgy, mint a nyírbátori templomot. A fehérgyarmati gyülekezet az 1545-ös erdődi zsinat után térhetett át református hitre. A templomot 1794-ben építették újjá, amikor a mennyezetét festett fakazettákkal borították, de ezekből egy 20. századi tetőfelújítás után csak két dedikációs kazetta maradt. Klenódiumai között megtalálhatók azok az úrasztali edények, amelyeket az 1742-es pestisjárványt követően Jeremiás István esperes - gyógyulásáért Isten iránt érzett hálaadása gyanánt - adományozott az egyháznak. Legrégibb úrasztali terítője 1640-ből való.

A Fehérvárcsurgói Református Templom a település központjában, kisebb domboldalon álló, megközelítően észak–déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású épület, amelynek északi homlokzata előtt torony, keleti oldalán pedig bejárati előcsarnok található. A torony sarkai lekerekítettek, architektúráját erőteljes, profilált párkányok, órapárkány és saroklizénák határozzák meg, sisakja pedig összetett hagymasisak. A homlokzatok szürke, dörzsölt vakolatot kaptak, a keretezések fehérek, az oldalhomlokzatokon füles keretezésű ablakok sorakoznak. A templom belső tere síkmennyezetes, két végében fakarzat áll; berendezése a 18. század végéről származik. Vörös márvány úrasztala 1878-ban készült, orgonája pedig 1852-ben.

A templom 1789-ben épült, majd 1809-ben földrengés rongálta meg a tornyot, amelyet még ugyanabban az évben Zenna Leopold építőmester irányításával helyreállítottak. A 19. század végére a gyülekezet létszáma jelentősen megnőtt, ezért a templom környezetét is rendezni kezdték, kialakítva a ma is látható templomkertet. A torony hagymasisakos kialakítása a Dunántúl késő barokk templomépítészetének egyik jellegzetes eleme, amely Fehérvárcsurgón különösen harmonikusan illeszkedik a domboldali elhelyezéshez. A templomot 1939-ben átfogóan felújították, ekkor egységesítették a vakolatarchitektúrát és megerősítették a tetőszerkezetet. A gyülekezet a 20. század folyamán is aktív szerepet játszott a település közösségi életében, így a templom máig Fehérvárcsurgó egyik legfontosabb történeti és szakrális épülete.

 A település főutcájától távolabb, tömbbelsőben álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós , poligonálisan záródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal.

A  templom főbejárata a torony földszintjén nyíló, félköríves záródású kapu keresztül nyílik, de a déli homlokzat középtengelyében is van egy vízszintes záródású oldalbejárat. Homlokzatait lizénák tagolják. A nyugati bejárat felett félköríves záródású ablak, a főpárkány és az osztópárkány között ovális ablak nyílik, az harangablakok szintén félköríves záródásúak.  Tornya homorúíves féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz, ablakai félköríves záródásúak, kereteletlenek. 

A templombelső csehsüveg boltozattal fedett, mindkét végén fa karzatok állnak. Berendezése a 18. század végéről-19. század elejéről való.
A késő barokk templom 1796-ban épült, 1821-ben kibővítették.

A település egykori főutcája mentén, kis dombon álló, megközelítően észak-déli tengelyű, íveszáródású, egyhajós késő barokk templom, amely 1792-1796 között épült. Déli homlokzata előtt gúlasisakos torony emelkedik. Keleti oldalhomlokzaton nyíló bejárat fölött konzolsoron nyugvó, ívelt timpanon, a toronyaljba vezető bejárat felett pedig füzérdísszel ékesített, konzolsoron nyugvó timpanon helyezkedik el. A templomhajó csehsüveg boltozattal, az apszis félkupolával fedett. A hajó torony felőli végében pilléres, csehsüveg boltozatos orgonakarzat áll. Lizénás-tükrös tagolású homlokzatait 19. század végén alakították ki.