Örökségtár

Szabadon álló templomépület, egyhajós belső térrel, egytornyos copf homlokzattal. A templom 1785-86-ban, az addig itt álló plébániatemplom helyén épült.
Alatta az Árpád-kori alapítású, 14-15. században épített királyinői vár részben feltárt maradványai találhatók, közel négyzet alaprajzú épülettömb kettős védőfallal körülvéve, egy részük visszatemetve, másik részük a református templom és parókia pincéjében.
 

Az 1860-as években létrejövő Erzsébetfalván, a reformátusok 1936-ban alakították meg anyaegyházközségüket. Ezt követően rögtön templomépítésbe is fogtak, Szeghalmy Bálint építész tervei szerint. Az 1939-es alapkőletétel után 1940-ben már elkészült az épület alagsori terme. Ezután a világháború miatt leállt az építkezés, amely végül csak 2019-ben fejeződött be Nagy Béla tervei szerint, de az eredeti Szeghalmy-féle elképzeléseknek megfelelően. Az épületet az erdélyi erőd templomok robosztussága és egyben formagazdagsága jellemzi. Az összetett tömegű templom hossztengelyében, az északi főbejárat előtt áll a galériás-mellvéddeszkás torony, melyet gúlasisak koronáz. A nagyfesztávú, egy hajós, 340 ülőhelyes templombelsőben, a főbejárattal szemben helyezkedik el a liturgikus tér: középen a szószék, előtte az úrasztala, kétoldalt pedig a Mózes-székek. A szószék mögött, az azt keretező diadalíven túl egy karzat található, melynek rózsaablakszerű nyílása napkorongként világítja meg a templomot. A berendezés fafaragásait a népi díszítőművészet ihlette.

A Pesterzsébet Szabó-telepi Református Egyházközség 1943 óta önálló egyházközség. A gyülekezet évtizedeken keresztül egy családi házból átalakított épületben tartotta alkalmait. Új templom tervezésére Makovecz Imrét kérték fel, akinek halála után Dósa-Papp Tamás fejezte be a tervek elkészítését. A kivitelezés 2019-ben indult, és 2021-ben szentelték fel az Összetartozás templomát.

Budapest VII. kerületében, a Városligeti fasor délkeleti oldalán elhelyezkedő, szecessziós stílusú templom, előtte boglyaíves kapuépítmény, ettől balra gúlasisakkal fedett, monumentális harangtorony áll. A templom a keleti sarkához kapcsolódó L alakú lelkészlakkal egy épületegyüttest képez. Homlokzatát a magyar népművészet ihlette majolika lapok díszítik, amelyek a pécsi Zsolnay-gyárban készültek. Az 1913-ban felszentelt templom és lelkészlak Árkay Aladár életművének egyik legjelentősebb, európai szinten elismert, összművészeti alkotása. A templom legnagyobb értéke a belső tér, melynek „nagyszerűsége kiérlelt egyszerűségében rejlik”. A tágas, kiegyensúlyozott arányú, görögkereszt alakú templomtér látványát alapvetően meghatározzák a tervezői alapkoncepciót képező félkörívek, köztük is leginkább a magas kupolát tartó hevederek. A liturgikus tér a bejárattal szemben kapott helyet, ahol a szószék, az úrasztala és az orgona egy kompozíciót alkot. A három hatalmas, félköríves festett üvegablak, a majolikák, a faragott padsorok és a növényi motívumokból szerkesztett falfestmények, világítótestek mind Árkay tervei szerint készültek. Külön megemlítendő még ezek közül a hatalmas, áttört díszű bronz csillár is, amely Miákits Károly műiparos-cizellőr kivizelezését dícséri.

Cegléd szívében, a Szabadság tér déli oldalán elhelyezkedő, görögkereszt alaprajzú, csegelyes kupolával fedett, klasszicista stílusú templomépület, melynek északi főhomlokzata előtt két torony, azok között pedig négy ión oszlop tartotta timpanonnal lezárt előcsarnok áll. A ceglédi gyülekezet temploma - az ellenreformáció miatt – sokáig csak egy szűk imaház lehetett, ehhez 1763-ban emelhettek tornyot. Az 1834-es nagy tűzvész elpusztította ezt a kis templomot, csakúgy, mint Szegedi Kis István egykori iskoláját és a lelkészlakot is. A helyette épülő új, monumentális templom megvalósítása 1835-től 1870-ig tartott - Hild József tervei alapján. Azonban 1936-ban ez a templom is leégett. Újjáépítésekor - Benedek Frigyes tervei alapján - az eredetinél magasabb kupolával fedték le az épületet. 1938-ban Ravasz László püspök szentelte fel, aki szerint „itt a puszta homokon Európa egyik legnagyszerűbb templomművét” hozták létre a ceglédi hívek. A templom három 1924-ben öntött harangja közül a legnagyobb több, mint 3 tonnás. Az úrasztali edények legrégebbi ónkannája 1722-ből való, melyet Gesztelyi János, a gyülekezet kurátora adományozott.

A település keleti oldalán, tömbbelsőben álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek nyugati oldala előtt hagymasisakos torony áll. Két bejárata közül az egyik bejárata a toronyaljon, a másik a déli fal mellett elhelyezkedő bejárati csarnokon keresztül nyílik. A templombelső síkmennyezetes, vakolt, mindkét végében ácsolt karzat áll.
A csákberényi református gyülekezet valószínűleg az 1530-as években alakult, amikor a faluban Nádasdy Tamás volt a földesúr. Később, 1543-ban a török uralom alá került falu teljesen elnéptelenedett. Az első írásos adat a csákberényi eklézsiáról 1665-ből való, amikor az újra benépesülő faluban már lelkésszel, templommal és iskolával bíró egyház van. A jelenlegi templomot 1788-ban építették, ez idő tájt új parókia, tanító lakás és iskola is létesült.
Az 1848-49-es Forradalmat és Szabadságharcot lelkesen Szikszai János református lelkész és Mansbarth Antal katolikus plébános 1849 áprilisában kihirdették híveik előtt a Habsburg-ház trónfosztását, ezért osztrákok elfogadták a két lelkészt, és a haditörvényszék a forradalomban való részvételük miatt 1849. július 12-én főbelövette őket.
 

A település déli végében, a Csaroda-patak mellett álló, keletelt, egyhajós, román templom. Nyugati végében emelkedő, karcsú tömegű, galériás, fűrészelt deszkamellvédes, zsindelyezett tornyának falait két szinten ikerablakok törik át. Bejárata a déli oldalon elhelyezett vimpergás, kétlépcsős bélletű kapun keresztül nyílik. A templomtól keletre szoknyás, galériás fa harangláb áll. A templom valószínűleg a 13. században épülhetett, ebből a korszakból származhatnak a templomhajó bizánci hatásokat mutató alakos falfestései, míg a szentély díszítése 14. századi. „A mosolygó szentek templomaként” is ismert épület hajójának északi falán János evangélista, Kozma és Domján orvosszentek, Pál és Péter apostolok, valamint egy női szent alakja látható. A keresztboltozatos szentélyében és a csúcsíves diadalívén lévők Szent Dorottyát, Alexandriai Szent Katalint, az apostolokat és a fájdalmas Krisztust, valamint az egyházatyákat, Ambróziuszt, Ágostont, Jeromost és Nagy Szent Gergelyt ábrázolják. A református hitre tért gyülekezet 1642-ben levakolta a freskókat, és a fehérre meszelt falakra életfára emlékeztető, ornamentális motívumokat festetett. Az 1770-es években készült a különös szépségű szószékkorona, a karzatmellvéd és a padok Asztalos Ódor Gábor munkái. A nyugati oldalon álló karzat alatt találjuk Rhédey Ferenc 1758-as, feliratos, fa epitáfiumát.

A település központjától kissé beljebb, parkosított környezetben áll a Császári Református Templom, amely a késő barokk és klasszicizáló vidéki protestáns építészet egyik jellegzetes példája. Az épület szabadon álló, egyhajós, téglalap alaprajzú, délnyugati homlokzatához illesztett toronnyal és a délkeleti oldalon kialakított, téglalap alaprajzú előcsarnokkal. A templom eredeti magja 1748-ban épült, majd a gyülekezet növekedésével összhangban 1785-ben és 1798-ban is bővítették, utóbbi évben a torony is elkészült.

A főhomlokzat középtengelyében található a kőkeretes, egyenes záródású, emelt záradékú kapu, amelyet zárókő hangsúlyoz. A bejárat két oldalán egyszerű szalagkeretes, téglalap alakú ablakok nyílnak, bújtatott vasráccsal. A hajófalakon az előcsarnok két oldalán egy-egy szegmensíves záródású, szalagkeretes ablak található, mellettük pedig egy fekvő téglalap alakú, rácsozott nyílás. Az északnyugati homlokzat ablakrendje megegyezik ezzel, azzal a különbséggel, hogy az előcsarnok helyén is ablak kapott helyet. Az északkeleti oldalon egy földszinti és egy karzatszinti ablak biztosítja a megvilágítást.

A délnyugati homlokzat hármas tagolású, fölötte két toronyszint emelkedik. Az alsó toronyszint oldalain háromszögű oromzatok jelennek meg, a szinteket osztópárkány választja el. A felső toronyszintet háromrészes órapárkány zárja le, minden oldalán órával. A lizénákkal tagolt faltükrök középtengelyében különböző nyílástípusok sorakoznak: az alsó szinten a templomhajó ablakaihoz hasonló nyílás, az első emeleten fekvő ovális, szalagkeretes ablak, a felső szinten pedig kosáríves záródású, könyöklős, szalagkeretes ablakok. A torony földszintjén, délkeleti oldalon kosáríves záródású, tagolt szalagkeretes, talpköves–záróköves kapu található.

A templom belső tere síkmennyezetes, a padló téglaburkolatú. A bejárat két oldalán falépcsők vezetnek a hajó három oldalán végigfutó ácsolt karzatra, amely mélyen benyúlik a gyülekezeti térbe. A karzatot kihasasodó fapillérek tartják, mellvédje táblás kialakítású, a táblák közepén négyzetes rozettákkal, közöttük karcsú pillérekkel. A mennyezet közepén négykaréjos gipszdísz látható.

A templom berendezése – a karzat, a padok, a Mózes-székek és a hangvetős szószék – 1800 körül készült, egységes késő barokk–klasszicizáló stílusban. A vörösmárvány úrasztala és keresztelőmedencéje 1807-ben készült, felirata szerint Paksi Pálné, szül. Lődi Zsuzsanna adományaként. A szószék két oldalán több emléktábla található, köztük Szilvási István gályarab emléke (1675), Tóth Sándor lelkész (1928–1969), valamint Pálóczi Horváth Ádám, a magyar felvilágosodás kiemelkedő alakja, aki 1760–1782 között szolgált Császárban. A gyülekezet énekkarának 125 éves jubileumát (1873–1988) szintén emléktábla őrzi.

A templom orgonáját Szalay Gyula orgonaépítő készítette 1901-ben; a hangszer később elektromos működtetésűvé alakult. A templomot a 20. század végén, 1989-ben átfogóan felújították.

A Császári Református Templom nemcsak építészeti értékei miatt jelentős, hanem azért is, mert a 18. század második felében a térség egyik legnépesebb református közösségének adott otthont. A templom története szorosan összefonódik a település újratelepítésével és a protestáns lakosság megerősödésével, amelyet az Esterházy-birtok sajátos valláspolitikája is alakított

A település központjában, a főút nyugati oldalán álló, keletelt, poligonális záródású, támpillérekkel megtámasztott, nyerstéglás, gótikus templom, amelynek nyugati oldala előtt monumentális nyolcszögű, hatemeletes, reneszánsz pártázatú torony emelkedik. Északi oldalán középkori sekrestye és barokk toldaléképítmény áll. 1322-től kezdődött a templom építése, amely a század közepéig tartott. A középkori állapotát máig hűen őrző homlokzatának külön érdekessége az a téglamintázat, amelyet a sötétszínű, rövid oldalukkal kifelé forduló és a világosabb, hosszoldalú téglák dekoratív váltakozása teremt meg. A templom 1707-ben leégett, ezután 1713-ban, a helyreállítás során, templomhajóját észak felé kibővítették. A templombelsőben a nyugati karzatos hajót és a dongaboltozatos szentélyrészt köríves diadalív választja el egymástól. Egyedülálló értéket képvisel a 126 kazettából álló famennyezete, amelyet 1745-ben Felsőbányai Asztalos Mihály készített. A levél és virágmintákat, égitesteket, állatokat, angyalokat ábrázoló kazetták a reneszánsz stílusú magyar díszítőművészet remekei. A templom történetének jeles eseménye volt az 1570-ben Méliusz Juhász Péter püspök vezetésével megtartott zsinat, amelyen elfogadták a „Csengeri Hitvallást”.

A Simai-tó íves kanyarulatában álló, keletelt, egyhajós, félköríves záródású románkori templom, melynek nyugati homlokzata előtt ácsolt előcsarnok áll, felette fa huszártorony emelkedik. A szentély homlokzatán idomtéglákból készült, félköríves motívumot mintázó párkányzat fut végig. Ugyanitt rézsűs kialakítású, csúcsíves záródású ablakok állnak. A 13. században épült templomot 1717-ben tatár seregek a településsel együtt feldúlták és felgyújtották. A romos épületet 1729–1734 között építették újjá. 1761-ből való az előcsarnok és a harangtorony. Ekkor készült a templomhajó nyugati és északi oldalán álló fakarzat, a szószék és a festett mennyezetkazetták is. Az 56 kazettát halak, négylábú szarvas, kétfejű sasmadár, Noé bárkája, szárnyas kerub, sárkánykígyó, valamint a nap, a hold és a szél szimbolikus motívumai díszítik. A szentélyfalban két csúcsíves páros ülőfülke és több kisebb (szentségtartó) fülke látható.