Örökségtár

A főutca mentén, azzal párhuzamosan álló, szerény méretű, keletelt, torony nélküli, sokszögzáródású, nyerstégla falú, késő román-kora gótikus templom, amely feltehetően a 13. század második felében épült. A szentélyrészt támpillérek támasztják meg, déli oldalán két befalazott kapu helye látható, ezek közül a szentély falában lévő az egykori, faszerkezetű sekrestyébe nyílott. Jelenlegi bejárata a nyugati fal tengelyében van.

A templombelső a hajóban síkmennyezetes, szentélye boltozott. A templom külső falfelületén a sötétszínű, rövid oldalukkal kifelé forduló és a világosabb, hosszoldalú téglák váltakozása szép, dekoratív mintázatot teremt. A különálló szoknyás, zsindelyes harangláb 1888-ban készült. A benne függő harangot 1650-ben Wierdt György öntötte Eperjesen, így egy korábbi harangláb létezése is feltételezhető.

A Szamos töltése mellett, a település déli végén álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, torony nélküli, kora gótikus templom. Északi oldalán egy korábban elbontott sekrestye rekonstrukciója áll. 

A középkori formáját őrző templom két építési periódusban épülhetett. Az első valószínűleg a 14. század elejéhez kapcsolódhat, így bizonyosra mondható, hogy az épület részben azonos lehet egy 1329-es irat által említett Keresztelő Szent János-templommal. A második szakasz 1500 körülire tehető, amikor új szentélyboltozatot, diadalívet és csúcsíves ablakokat építve átalakították az épületet. 

A szamosújlakiak 1545 körül tértek át református hitre. Ezt követően, a 16. század végén többször is gazdát cserélt templom, míg közel száz évre katolikussá lett, majd 1696-tól végleg reformátussá vált. 1857-ben új fatornyot emeltek az épület mellé, ami kisvártatva egy tűzvészben elpusztult. 1867-ben építették a jelenleg is látható zömök haranglábat, és ekkor készült a templom berendezése is. A templombelső nyitott fedélszékes kialakítása az 1990-es évek helyreállításához kötődik.

A település központjában, útkereszteződésben elhelyezkedő, északnyugat-délkeleti tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású, kőkeretes ajtón keresztül nyílik, hasonló kialakítású mellékbejárata a délnyugati oldal közepén van. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, valamint lizénák keretezik. A padlás- és a harangszinten is félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó homorú íves féloromzatokkal csatlakozik.
A lizénákkal tagolt hajófalakon 3-3 félköríves záródású ablak nyílik.

A csehsüveg boltozatos templombelső két végében pillérekkel és hármas árkádívvel alátámasztott, vasrácsos mellvédű, falazott karzatok emelkednek. Fából készült koronás hangvetőjű szószéke az északkeleti oldal mellett áll. 
Egymanuálos, 6 regiszteres Angster orgonája 1888-ban készült.

A toronyban egy 230 kg-os harang függ, amit a Bochumer Verein Gusstahlfabrik készített Bohumban, 1883-ban. Felirata: G. W.
A jelenlegi épület helyén korábban egy 1796-ban emelt, vályogafalú templom állt, amelynek hímesen festett mennyezete és szószéke volt. A mostani templom 1888-ben, Ocsodál János tervei szerint készült. Egyetlen hímes festésű berendezési tárgya maradt meg, egy fogas, amely a karzat falán látható.

A település északi részén, útkereszteződés kiteresedésében elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, egyenes záródású mellékbejárata a déli oldal közepén van. A kétemeletes toronytestet sima vakolatú  lizénák tagolják, amelyek között höbörcsös vakolat fedi a falakat. A karzatszinten szalagkeretes körablak van, a harangszinten félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végén kővázák állnak.

A hajó hosszfalain szegmensíves záródású ablakok nyílnak, az északin 1, a délin 3. A falakat didaktikus vakolatsávok osztják meg, amelyek az egyes építési fázisokra és korábbi nyílásokra utalnak.

A csehsüveg boltozatos templombelső két végében pillérekkel és hármas árkádívvel alátámasztott, tömör mellvédű, falazott karzatok emelkednek. Fából készült aranyozott koronájú hangvetős szószéke az északi oldal mellett áll.  Az úrasztala egy szépen faragott fa monopódium, nyolcszögletű szürke kőlappal.

A templom középkori eredetű. A 18. században barokk stílusban átalakították, majd 1792-ben kibővítették. Tornyot 1805-ben megmagasították. 1834-ben újabb bővítés, átalakítás és a boltozatok megépítése történt. 1839-ben új oldalkapu készült, 1881-ben a tornyot újjáépítették. 

Egymanuálos, 5 regiszteres Angster-orgonája 1937-ben készült.
A nagyharang 90 kg (51,2 cm). Felirata: A hívek buzgóságából 1923-ban a szavai ref. egyház. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. / Légyen Te kőfalaidban csendesség, békesség. Kisharang 30 kg (42,8 cm). Felirata: Közadakozásból a szavai ref. egyház 1923-ban. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. / Jertek imádjuk az Urat.

Tér és utca találkozásában, szabadon álló, ötszög alaprajzú, robosztus, négyzetes homlokzati tornyos, kontyolt nyeregtetős templom. Vasbeton szerkezetű, klinkertéglával burkolt, homlokzatain téglaarchitektúra díszítés, nyílásai jellemzően háromszög alakúak.

Két utca által határolt ékalakú telek szögfelezőjében helyezték el a szabályos ötszög alaprajzú templomteret, melyhez a bejáratnál négyzetes, zömök torony, a szentély felőli két oldalon pedig kisebb helyiségek (lelkészszoba, egyházfilakás) csatlakoznak. A 41 m magas torony indításában, kőlépcsősor felett található a csúcsíves bélletes bejárati kapu. A kapu fölötti háromszög mezőt "Isten bárányát" ábrázoló mozaik díszíti. A toronynak szabályos háromszög alakú ablakai vannak. A toronyóra számlapját kivilágítható négyzetek alkotják. A toronytest tetejére kisebb keresztmetszetű, sétálóval körülvett négyzetes harangház épült, melyet oldalanként 3-3 háromszög záródású kis nyílás tör át. A tornyot kis toronysapka koronázza bronz buzogánycsillaggal. A kupolateret sátortető fedi, csúcsán buzogánnyal. Az oldalfalakat a nagy sík felületek jellemzik, melyeket 5-5 magas, keskeny, csúcsos záródású üvegablak tagol, a két hátsó oldalon. A homlokzatokon kevés díszítés található: a lábazat, a zárópárkány, a bejárati kapu íve és az ablakok szemöldöke kap a többitől eltérő téglaállás, ill. téglaredő által finom hangsúlyt. A templom hátuljához 2003. júniusa óta vendéglátóipari kerthelyiség csatlakozik, melynek kapuja és kerítése a temploménál lényegesen világosabb, égetetlen nyerstéglából van kialakítva.

Az ötszáz férőhelyes templomtér fölött vasbeton kupola, melyet karcsú, lendületesen feltörő tartóívek hordoznak. A tartók 12 méter magasságban csillagalakú koszorúba futnak össze, a kupola záradékpontját festett csillag díszíti. A bejárat fölött alátámasztás nélküli vasbeton lemez képez karzatot hetvenkét férőhellyel. A vasbeton szerkezetű mellvéd könyöklője és felületkitöltése tölgyfából készült. 21 színes üvegablak (Gáborjáni Szabó Kálmán) 1944-1949 és Isten báránya mozaik, 1941. A berendezés fő eleme az ötszög bejárattal szemközti csúcsánál elhelyezkedő, trapézalakú tölgyfa szószék, mely palánkszerűen egymás mellé rakott deszkákból áll, szolid faragás díszíti. A háromrészes úrasztala is tölgyfából készült. A tempomtérből lelkészszoba és egyházfilakás nyílik az ötszög két oldalán, ugyaninnen indul 1-1 lépcsőlejárat a mélyföldszintre, ahol 300 férőhelyes gyülekezeti terem található.

A Tisza Lajos körút és a Földvári utca sarkán lévő telket a város adományozta az építkezés céljára, a meghívásos tervpályázaton a kilenc építészmérnök közül Borsos József tervét fogadták el. Statikusként Gábory Pál működött közre. A templom alapkövét 1941. október 26-án tették le, s a nehéz háborús évek dacára 1944-re fel is épült. Harangjait 1948-ban öntötte Szlezák Ráfáel Rákospalotán, a 21 festett ólomüvegablakot és a bejárat fölötti timpanont díszítő "Isten báránya"-mozaikot 1949-ben készítette el Gáborjáni Szabó Kálmán. A templom felszentelésére 1949. december 26-án került sor.

A Tisza Lajos körút északi részén, parkban szabadon álló, egyhajós, kereszthajóval bővített, poligonális záródású templom, a záródások felé kontyolt nyeregtetővel. A négyezet felett hatszögletű huszártoronnyal, a főbejárat déli oldalán kör alaprajzú kúptetővel lezárt lépcsőtorony.

A háromszögű telek mértani közepén helyezkedik el a templom. A délnyugat-északkeleti tengelyű hosszházhoz háromkaréjos, centrális tér kapcsolódik. A templom főhomlokzata délnyugati irányba néz. A homlokzathoz déli oldalról körkeresztmetszetű, csúcsos sisakban végződő lépcsőtorony csatlakozik. A homlokzat középtengelyében, kis háromszög-oromzatú kapuépítményben nyílik a főbejárat. A kapuépítmény felett, a templomfalon három csúcsíves ablak áll. Az oromfal geometrikus mintázatú téglapárkány fölött indul, íves keretelésű vakmezők tagolják, a középső mezőben ikerablak és háromkaréjos körablak van. A téglapárkány a lépcsőtorony testére is átfut, melynek a párkány feletti részén három kis ablak nyílik. Az oldalhomlokzatok kialakítása egyforma: három-három magas, csúcsíves ablak között támpillérek támasztják a hosszház falát. A hosszházhoz mindkét oldalon a 12 szög 6 oldalával záródó apszisszerű karéj csatlakozik, melyeknek sarkait támpillérek támasztják, oldalukon csúcsíves ablakok nyílnak illetve előtetővel fedett bejárat. A hosszház tengelyében elhelyezkedő, harmadik karéj az ötszög három oldalával záródik, a középső oldalon szabadon álló bejárat, fölötte és a többi oldalon egy-egy csúcsíves ablak nyílik. A háromkaréjos rész mértani középpontja fölött emelkedik a hatszögletű torony, melynek minden oldalán mészkőkeretes, félköríves ikerablakok nyílnak, felettük vimpergák, melyek közepén kör alakú kis nyílás látható.

A templom főbejárata egyhajós, fehérre meszelt falú térbe vezet. Pillérkötegek tartják a három nagy boltívet, melyeken keresztül az apszisszerű terekbe jutunk. Ezeket csúcsíves bordás boltozat fedi, a falon felfutó bordák konzolokban végződnek. Köztük nyílnak a csúcsíves, festett üvegablakok. A három csúcsíves boltív közé illeszkedik a középső tér befedésére szolgáló hatszögletű csillagboltozat, mely alatt az Úrasztala kapott helyet. A hossztengelybe eső pillérköteg előtt áll a fából faragott, gótikus hangvetővel ellátott szószék. A hosszház tere csúcsíves bordás keresztboltozatokkal van fedve. A főbejárat felőli oldalon famellvédes orgonakarzat található, melyet levélfejezetes oszlopok tartanak. Az oszlopok között csúcsíves boltívek nyílnak. A karzat alatt található a lépcsőtorony feljárója, mellette kör alakú festett kis rózsaablak. Az egységes fapadsorokat felső részükön háromkaréjos faragott virágminta díszíti. A tölgyfaszószék és a padok Reiner Károly szegedi asztalosmester munkája. Az üvegablakokat Kratzmann Ede készítette Trefort Ágoston oktatási miniszter ajándékaként.

Az 1879-es árvízben elpusztult a református gyülekezet Szentháromság utcai református imaháza. Gróf Tisza Lajos, az újjáépítés királyi biztosa közbenjárására Szeged telket adományozott az egyházközségnek templomépítés céljára. A templom terveit Schulek Frigyes készítette el, figyelembe véve a nem túl nagy telek háromszög alakját. A templom alapkövét 1882. augusztus 25-én helyezték el, egy emlékirattal, melyben a szegedi reformátusság történetét vázolták. A kivitelezéssel a norvég származású Gregersen Guilbrand-ot bízták meg. 1884. májusára elkészült a templom, melynek felszentelését számos magas rangú vendég jelenlétében 1884. május 25-én tartották.

Zártsorú beépítésben álló, utcai tömbjeivel három, udvari tömbjével egy belsőudvart körbezáró, megközelítőleg L alaprajzú, háromemeletes, egy szárnyán földszintes, alápincézett, manzárdtetős épület, benne református iskola, parókia és bérlakások kaptak helyet.

Az épület két szimmetrikus tömegre bontott, amelyek az utca felé ék alakban nyílnak szét. Az épületrészeket földszintes üzletsor köti össze. A historizáló elemeket is hordozó szecessziós stílusú épülettömb utca felőli homlokzatsíkja törtívű. A főhomlokzat két előreugró véghomlokzati szakasza 6-6 tengelyes, az udvarra néző homlokzati szakasz 5+2+5 kiosztású. A földszintet változatos kiképzésű ablakok és ajtók törik át, szakaszos gyöngysor lezárású párkánytaggal. A középső tengelyben álló kapu félköríves lezárású, orommezejének felirata: REFORMÁTUS EGYHÁZ. Az oldalszárnyak kapubejárói maszkdíszes, sarokgyámköves nyílásúak. A felső szintek ablakai eltérő záródásúak. Mindegyik mélyített mező félköríves lezárású, a középsők orommezejét a vetés és aratás szimbolikus alakjait ábrázoló színes mozaikok díszítik. Az utca felé nyitott belső udvari homlokzat felső három szintjét hengertagos zárt és nyitott erkélyek tagolják. A középmezőben elhelyezett felirat: REFORMÁTUS-EGYHÁZ. Az egyszintes összekötő szárny áttört, pillértagos mellvéddel záródik, középen háromalakos, kisméretű szoborcsoportok állnak. A két szabálytalan alaprajzú belső udvart körülzáró homlokzatok négyszögpillérekkel alátámasztottak, függőfolyosósak. Az udvar járófelületét kerámialapok fedik.

Az épület középső udvarra vezető bejárati folyosója és a két előcsarnok járószintje egy lépcsőfokkal megemelt, járólapokkal burkolt. Az előbbi bejárat háromszakaszos, tükörmezős, hevederekkel határolt, a két külső kazettás dongával fedett, a középső pedig csegelyes, fél-kupolával. A falakat fejezetes, lábazatról indított, pálcatagos hármas oszlopok és teljes párkányzat díszíti. A két oldalsó bejárat folyosójának járószintje eltérő szintmagasságú, lépcsőkkel tagolt. A folyosók dongaboltozatosak, háromtengelyes fülkeszerű faltagolásukat kompozit fejezetű, posztamensre állított oszlopok díszítik. Az íves záródású archivoltokat és az ajtóbélletek éleit orsótagos stukkók díszítik. A belső termek síkmennyezetesek.

A szegedi református egyházközség már 1907-ben úgy döntött, hogy a kiskörúti paplak és iskola telkén lévő épületeket lebontja, és bérpalotát épít a gőzfürdővel szemben. A református palota terveit Magyar Ede készítette 1907-ben, 1911-re az épület fel is épült. Az épületben parókia, az egyházközség négytanítós elemi iskolája, egy 34 lakásból álló bérlakás kapott helyet, a földszinten üzletsor nyílt. A kivitelezést Ottovay István és Winkler Imre végezte. A kerámiamozaik falképeit Magyar Ede tervei alapján, Budapesten készítették. A műkőszobrok alkotója nem ismert. Kecskeméti Antal díszmű-lakatos a geometrikus szecesszió jegyében készítette a kovácsoltvas kapukat.

A település déli részén, a főút mentén kialakított park közepén áll a keletelt, nyugati tornyos, keresztházas templom, amelynek szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. A tornyot tagolt tömegű sisak fedi, míg a hajót és a keresztházakat kontyolt tető borítja. 

A torony szintjeit lizénákkal keretezett mezők tagolják; alsó szintjén szalagkeretes, barokk szárnyakkal és vasalattal ellátott, elváló timpanonos kapu nyílik. Fölötte ovális, szalagkeretes ablak látható, a délin tagolatlan, az északi oldalon kisméretű nyílással. A második szinten a homlokoldalon ovális ablak, az oldalakon négyzetes nyílások jelennek meg. A harmadik szinten oldalanként félköríves, kettős szalagkeretű ablakok sorakoznak, felettük vasbeton konzolos körfolyosóval. A negyedik szinten félköríves, szalagkeretes nyílások állnak, szegmensíves szemöldökkel és plasztikus füzérdísszel, a szintet órás órapárkány zárja. A torony csúcsát tagolt sisak, gömb és csillag koronázza. A keresztházak földszintjén körablakok között kétszárnyú barokk ajtók nyílnak, az emeleteken széles félköríves ablakokkal. A záródás keleti oldalához nyeregtetős, timpanonos toldalék csatlakozik, déli oldalán ajtóval.

A toronyalj fiókos dongaboltozattal fedett, északi oldalán karzatlépcsővel. A karzatalj, a keresztházak és a záródás alsó szintje három-három, pilléreken és falpilléreken nyugvó, hevederekkel elválasztott csehsüveg boltozatos szakasszal épült. A záródás második szakaszát töredékboltozatok fedik. Az orgonakarzat, a keresztházak és a záródás felső szintjei egy-egy csehsüveg boltozatos mezővel rendelkeznek, a záródás második szakasza trapéz alaprajzú csehsüveg boltozattal. A négyezet magasabb csehsüveg boltozata nagy pilléreken és hevedereken nyugszik, záradékát kör alakú nyílás töri át; a hevederek vállait kettős falkötővasak erősítik. A karzatok falazott, profilozott mellvédjén középen Napmotívummal díszített plasztikus fonadék látható, alatta igei feliratokkal. A copf jellegű padok, padmellvédek, a szószékudvar és a klasszicista szószék 1834-ben készültek, a márvány keresztelőkút 1873-ból való.

A templom a források szerint középkori előzmény helyén épült 1780-ban, tornyát 1794-ben emelték hozzá. 1825–1827 között bővítették ki kereszthajókkal és empire karzatokkal Szabó János mérnök, egyházi főgondnok tervei alapján. 1944-ben súlyos tűzkár érte, az 1949–50-es helyreállítás során a torony jelentős átalakítást kapott, ekkor épült a körbefutó erkély is. A templom mai formája így több korszak építészeti rétegeit őrzi, ami különösen értékessé teszi a térség református örökségében.

A település főútja mentén, azzal párhuzamosan álló, keletelt, támpillérekkel támasztott, egyhajós, félköríves záródású, torony nélküli, románkori templom, melynek nyugati oldalán lépcsős bélletű, csúcsíves kapu nyílik. A templom déli homlokzatán és szentélyfalán félköríves záródású, tölcséres ablaknyílások állnak. 

A templomot feltehetően a 12-13. század fordulóján a Hontpázmány nembeli Bánk család építtette. Később a templomot nyugati irányba meghosszabbították, sarkait lépcsős támpillérekkel erősítették meg, és elkészült a ma is látható, felül falfülkével díszített nyugati kapuépítmény. 

A templombelső 15. századi freskótöredékei női szenteket ábrázolnak. A 18. század elején jelentős felújítás történt az épületen, ekkor alakították ki a köríves végfalat, bontották el a középkori diadalívet. 1805-ben a templom mellé fa harangtornyot emeltek, ám ezt száz év múlva – ácsszerkezetét átalakítva – a templom tetőzetére építették rá. 2015-ben új alépítményre helyezve, eredeti helyére állították vissza a tornyot.

Székesfehérvár történelmi városmagjától délre, a Széchenyi utca keleti oldalán áll a település legrégebbi protestáns temploma. Utcavonalon álló, egyhajós, egyenes záródású templom, melynek nyugati homlokzata előtt törtvonalú sisakos torony magasodik. Főhomlokzatán négy, toszkán pilaszterre támaszkodó széles timpanon áll. 

A templom 1829-1837 között épült, mai formáját 1844-ben nyerte el, amikor az 1843-as nagy tűzvészt követően újjáépítették. A fából készült, rozettadíszes szószéket timpanonos lezárású falpillérek keretezik. A szószék előtt süttői vörösmárvány keresztelőkút és úrasztala áll.