Örökségtár

A település keleti oldalán elhelyezkedő, keletelt, egyeneszáródású, kora gótikus templom, melynek nyugati homlokzatánál gúlasisakos torony, déli oldalánál bejárati előcsarnok áll. 

A 13. században épült a Szent Keresztről nevezett román stílusú templom, amelyet a 15. században gótikus stílusban átépítették. Az épület 1576-tól van református használatban. A törökuralom alatt romossá vált templomot 1709-ben újjáépítették, majd 1725-ben fiatornyos, fagalériás sisakkal koronázott tornyot is emeltek elé. Ez azonban egy 1893-as tűzvészben leégett és ezután kapta jelenlegi formáját. 

A templomhajó és szentély oldalait rézsűs bélletű, illetve mérműves ablakok törik át. A templombelsőből a toronyba nyíló kapu négylépcsős bélletű, kissé szabálytalan vonalú, míg az előcsarnokban lévő déli kapu csúcsíves keretezésű. Pilléres diadalívének déli szára mellett áll a falazott szószék. A díszítőfestés az 1928-as felújításkor készült. 1760-as években kerítőfalat vették körbe a templomot, ezen nagyméretű, díszes kapuzat nyílik.

A település főutcájának kiteresedésében, az egykori piactéren álló, keletelt, támpilléres, poligonális záródású, gótikus stílusú, de reneszánsz és barokk stílusjegyeket is hordozó templom. Nyugati homlokzatánál erőteljes torony emelkedik, északi és déli kapuja előtt bejárati előcsarnokok, és ez utóbbi mellett karzatfeljáró is áll. Északkeleti sarkához sekrestye csatlakozik. 

A hajó és a szentély falát nagyméretű mérműves ablakok törik át. A 14. században épült templomot a 15. század második felében jelentősen kibővítették. Az épület az 1550-es évek óta áll a református gyülekezet használatában. 1560–61-ben itt szolgált a híres prédikátor, Kálvin János jóbarátja, Thúri Farkas Pál. Egy 1752-es tűzvészben a templom gótikus boltozata beszakadt, csak a bordaindítások és a diadalív is csonkja maradt meg. A helyreállításkor a tornyot galériás, párnázott süvegű, barokk sisakkal fedték le, a toronybelső pedig síkmennyezetes lezárást kapott. Ekkor készült a 173 festett fakazetta is, amely egyedi, medalionos díszítést kapott. A berendezés legtöbb eleme, így a padok, a nyugati és északi oldalon elhelyezkedő L alakú karzat és a szentély orgonakarzata, valamint a szószék és Mózes-szék is a tűzvész után készült.

A település északi részén, az utcavonaltól távolabb, a parókia kertjében elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt hagymatagos, latermás sisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében lévő, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette kisméretű zsaluzott ablak áll. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja és lizénák keretezik. A padlásszinten körablak van, a harangablakok félköríves záródásúak. A toronytest és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik, az északi végfal is oromzatos. Az oldalfalakat a homolokzat teljes magasságában támpillérek tagolják, köztük nagyméretű, félköríves záródású ablakok törik át a falakat.

A késő barokk templom 18. század végén épült, a 19. sz. második felében romantikus stílusban átalakították.

A település központjában álló északkelet-délnyugati tengelyű, téglány alaprajzú, szerényméretű templom, amelynek déli sarkán nyeregtetős torony áll. 

Bakó László lelkész munkássága révén 1928-ban jött létre a Szeged külterületein és a környező falvakban élő reformátusok Újszegedi Missziói Egyházközsége, melynek gondozása alatt áll a sándorfalvi gyülekezet is. Vályogból épült templomukat 1940-ben szentelték fel.

A főút mentén álló, egyhajós, keletelt, nyugati tornyos barokk templom, amelynek déli oldalán bejárati oldalcsarnok található. Egy korábban itt álló, középkori templom helyén létesült 1700 körül, mely 1766-ban leégett, de két évvel később újjáépítették, s mellé fából készült tornyot emeltek. Mivel az 1866-os városi tűzvész során ez a torony megsemmisült, 1868-ra új kőtornyot építenek Veres Károly és Csaba János tervei szerint. 

A torony kétszintes, nyolc fiatornyos, laternás sisakja az egykori linzi templom tornyának mása, amelyet az ott katonáskodó sarkadiak dicsérete alapján vettek mintául. Tiszántúl egyik legnagyobb, 3000 fő befogadására alkalmas temploma síkmennyezetű, két végében nagyméretű fakarzatok állnak.

Település főutcájának kanyarulatában, körbekerített kertben szabadon álló, északkelt-délnyugati tengelyű, egyhajós, félköríves záródású, délnyugati főhomlokzatán harangtornyos templom.

A torony délnyugati homlokzatán áll a keretezés nélküli, egyenes záródású főbejárat, mely fölött ugyancsak egyenes záródású, téglány alakú ablak nyílik. A bejáratot két oldalt egy-egy széles pilaszter keretezi, ezután egy-egy keskeny, mélyített falsáv, majd az épület sarkain ismét egy-egy pilaszter tagolja a falsíkot. A pilaszterek fejezetének magasságáig tartó első szintet hangsúlyos, profilozott párkány zárja le. A torony további két emelettel magasodik a hajó fölé. Az alsót a középtengelyben kör alakú, szalagkeretes ablak, széleit a földszint pillérjeinek vonalát folytató, erősen kiugró falsáv díszít. Ezt a szintet is hangsúlyos osztópárkány zárja. A harmadik szinten félköríves, szalagkeretes ablak áll. A toronytest órával és azt keretező órapárkánnyal záródik, rajta süveg és hegyes gúla formájú, törtvonalú sisak ül, alsó részén az 1913-as évszám az utolsó jelentős felújítás évére utal.

Az egyhajós belső tér falai és síkmennyezete fehérre vannak vakolva. Belépve a tornyot és a déli karzatot tartó hatalmas, boltívekkel összekötött pillérekkel határolt toronyaljba jutunk. Efölött falazott karzat emelkedik. A toronyaljból három boltíves nyílás vezet a hajóba. A templomhajó záradék felőli végébe épített fakarzatot két vékony, hengeres faoszlop tartja. Az oszlopok lábazatát hullámos szegély, egyszerű fejezetét aranyozás díszíti, a mellvédet függőlegesen vékony, féloszlopszerű elemek tagolják. Bútorzata egységesen sötétbarna: hangvetős szószék, Mózes-szék, padok, a padozat oldalán szerény aranyozott faragással.

A korábbi, 1778-82-ban épült templomot - melyet Holik Bertalan nagyváradi mester tervezett- 1826-ban meghosszabbították, valamint két haranggal ellátott, zsindellyel fedett tornyot építettek hozzá. 1858-ban kívül-belül felújíttatták, 1874-ben belül kimeszelték, új szószéket, karzatot és bútorzatot kapott. A homlokzat és toronysisak jelenlegi formáját 1913-ban nyerte el. Ekkor rendezték a templom körüli kertet és emelték a templomkertet körülvevő, szép vonalú kerítést. A templom harangjai közül a 130 kg-os kisharangot 1906-ban öntötték Aradon, a 464 kg-os nagyharangot pedig 1926-ban Budapesten.
 

A település déli–keleti részén, szabadon álló, kelet–nyugati tengelyű, egyhajós barokk templom emelkedik. Keleti homlokzata elé kilépő, lekerekített sarkú tornyot építettek, amelyet színes falsávok kereteznek; a karzat szintjén félköríves záródású ablak, felette körablak, a harangszinten pedig mind a négy oldalon zsaluzott, félköríves záródású nyílások láthatók. Az órapárkány fölött magasodó karcsú hagymasisak 1948-ban készült, ekkor újították meg a toronysisakot is.

A toronyalj csehsüveg boltozatos, ide nyílik a főbejárat, amely fölött feliratos építési kőtábla látható, 1797-es évszámmal. A templom hosszoldalait színes vakolatsávok tagolják, bennük íves záródású ablakokkal. A déli oldalhomlokzat középtengelyében oromfalas, nyeregtetős bejárati előtér áll. A főhomlokzathoz déli irányból kerítésfal csatlakozik.

A hajó síkmennyezetes, mindkét végében fejezetes fémoszlopokon nyugvó fakarzat áll. Berendezése a 18. század végéről származik. Orgonáját 1899-ben Szalay Gyula készítette.

A templom 1797-ben épült, egy korábbi, egyszerűbb építmény helyén. A torony és a hajó egységes barokk kialakítása, valamint a színes vakolatsávokkal tagolt homlokzat a korszak vidéki templomépítészetének jellegzetes példája.

A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek délkeleti és északkeleti oldala előtt bejárati előcsarnok, délnyugati oldala előtt szecessziós sisakú torony áll.

A lekerekített sarkú torony falait lizénák keretezik. Bejárata a délkeleti oldalon áll. Karzati és padlástéri szintjein a falakat téglányalakú ablakok törik át. Felettük hangsúlyos osztópárkány húzódik. A harangszinten a falak keretezését pilaszterek adják, melyeket alul az oszlopszékek magasságában széles vakolatkeret, felül a torony tagolt órapárkánya fog össze. A harangablakok félkörívesek, szalagkeretesek, zsaluzottak. 

A templomhajó oldalfalait lizénák tagolják faltükrökre, melyek tengelyében nagyméretű, félkörív záródású, szalagkeretes ablakok nyílnak.

A síkmennyezetes templombelső keleti, északi és nyugati oldalán fa karzat áll, a déli oldal közepén helyezkedik el a liturgikus tér. A berendezése szürke színűre festett, arany díszítéssel.

A templom 1613-ban épült. 1767-ben kibővítették. A kőtornyát 1789-ben építették. Három harangja van: 600 kg, 360 kg és 187 kg. A toronysisak 1882-ben leégett, 1926-ban építették újjá.

Település központjában álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek középkori eredetű hajójának keleti végén barokk torony emelkedik. 

A kőfalazatú középkori hajó déli hosszoldalán kőkeretben áll a bejárati kapu. Ugyanezen az oldalon három keskeny, félkörös záródású, téglából képzett, lépcsős bélletű ablak is van. A torony bejárata a déli oldalon nyílik. A toronytestet fejezetes-lábazatos lizéna szegélyezi. A karzatszinten szegmensíves, a fő- és osztópárkány között ovális ablak látható. A félkörív záródású harangablakok feletti órapárkányt szoknyás gúlasisak koronázza. Az észak hosszfal tömör, az oromzatos nyugati végfalat magasan egy lőrésablak töri át. 

A kazettás mennyezet templombelső nyugati végében faragott, festett, feliratos fakarzat áll, amelyet 1743-ban Stephan festőasztalos készített. 

Az épület egy középkori templom falainak felhasználásával épült a 17-18. században. A templomot 1800 körül bővítették.

A település központjában, az utcavonaltól beljebb álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális szentélyzáródású késő barokk templom. Keleti homlokzatából félig kilépő torony magasodik, melyet osztópárkányok, lizénák és a szegmens záródású ablakok tagolnak. Órapárkánya felett törtvonalú gúlasisak áll. A hajó nyugati végében toldaléképítmény áll. Homlokzatai faltükrös tagolásúak, bennük szegmensíves ablakok nyílnak. A két bejárat faragott kő keretezésű, ezek és az ajtószárnyak copf stílusúak, füzérdíszesek. 

A síkmennyezetes templombelső két végében pilléres, árkádos karzatok állnak, a keleti karzatnál a pillérek és árkádívek az emeleten is folytatódnak, a nyugati karzaton a Rieger-orgonagyárban készített, 17 regiszteres orgona található. A szószék a déli fal közepén áll, előtte a vasrácsozattal kerített úrasztala. A templombelsőt eklektikus stukódíszítés ékesíti.

Miután a 17. században a reformátusoktól elvették korábbi templomukat, a gyülekezet 1714 körül épített deszkatemplomot, melynek tornácából kinyúló kis tornya volt. Ez 1740-ben leégett, majd újra építették, aztán 1768-ban a városban tomboló nagy tűzben ismét leégett. A mai templom 1784-89 között épült. 1899-ben alakították mai formájára.