Örökségtár

A település központjában álló, észak-déli tengelyű modern templom, amelynek déli oldala előtt sátortetős torony áll. A templomot, amely 1954-ben épült, közösen használja a református és az evangélikus gyülekezet.

A település központjában, parkban szabadon álló, keletelt, egyenes záródású, egyhajós, késő barokk templom, amelynek déli oldala előtt bejárati előcsarnok áll. A nyugati homlokzat előtt álló, gúla sisakos tornyot két támpillér gyámolítja. 

A templomot - korábbi négy elődje lebontása után - 1783-86 között építette Rachbauer József debreceni kőművesmester. Tornya 1792-ben készült el. Orgonája 1865-ből való. Berendezése 19. századi iparművészeti remek.

A község felett magasodó hegyen, egy középkor óta használt temető egyedi módon faragott fejfái között álló, keletelt, egyeneszáródású, kéthajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt neogótikus stílusú, gúlasisakos torony emelkedik. Déli oldalán négy, nagyméretű csúcsíves ablak áll, és ugyanitt látható még egy befalazott csúcsíves kapuzat maradványa is. 

Az aranybányászatról híres Telkibányai a felső-magyarországi bányavárosok egyike volt. 1395-ben már állt a fallal és bástyákkal övezett gótikus temploma, mely a 15. századi huszita támadások idején jelenthetett védelmet a lakosságnak. A harcokban ugyanakkor komoly károkat szenvedett az épület. 1570 körül vette birtokba a templomot a református gyülekezet, amely azt 1624-ben teljesen át is alakította: szentélyét lebontották, a hajdani boltozat helyére sík famennyezetet építettek. A templomteret három, mestergerendát tartó pillér osztja meg, keleti oldalán falazott karzat emelkedik. Tornya 1892-ben épült az addigi különálló fa harangláb helyett. 

Tóth Judit: A telkibányai református temető In.: Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből: válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Harkány terehegyi településrészének központjában, kis dombon álló, kelet-nyugati tengelyű, körítőfallal övezett, poligonális záródású, egyhajós copf stílusú templom, amelynek nyugati oldala előtt gúlasisakos torony, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok áll.

A templom bejárata a köríves, nyitott toronyalj alatt található. Vakolatkeretezésű főhomlokzatát a főpárkány alatt zsaluzott félköríves-, felette körablak tagolja, legfelsőszintjén pedig, mind a négy oldalon felköríves, zsaluzott harangablakok nyílnak. Az órapárkány felett egyszerű gúlasisak emelkedik. A toronytest a hajóhoz íves féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végében kis oszlopokon gömdíszek láthatók.

A síkmennyezetes templombelső mindkét végében fa oszlapokkal alátámasztott fa karzat áll.

A templom 1800 körül épült.   

A település központjában az utcasorban, fésűs elrendezésben elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, melynek nyugati oldala előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony emelkedik. 

Az élszedett sarkú toronytestet a templomhajón is körbefutó főpárkány tagolja két szintre, felette pedig lizénák osztják tükrökre. Földszinti homlokzatok szélein pilaszterek állnak. A templom főbejárata félköríves záródású, napsugaras díszítésű ajtón át nyílik, felette, a karzatszinten zsaluzott, félköríves záródású ablakot láthatunk. A padlásszinten szalagkeretes körablak áll, legfelül, a harangszinten félköríves záródású ablakok nyílnak.

A hajó és a toronytest homorúíves féloromzatokkal kapcsolódik, amelyek végét kővázák díszítik. A hajó hosszoldalain kettőspilaszterek között félköríves záródású ablakok állnak. A déli oldal tengelyében nyílik az oldalbejárat. 

A síkmennyezetes templombelső nyugati végében pilléreken nyugvó, árkádíves karzat emelkedik, amelynek falazott mellvédjét vakolat tükrök ékesítik. Az északi oldalon helyezkedik el a karcsú, nyolcszögű pillérre támaszkodó, íveskosarú falazott szószék, felette egyszerű vonalú korona áll. A szószéklépcső előtt található a rojtdíszes fedelű Mózes-szék. A belsőtér falait is kettős pilaszterek tagolják. 

Szívós rendszerű, egysípsoros harmóniuma van. 
Két harang lakik a tornyában. A nagyharang tömege 278 kg, a kisharang: 108,5 kg-os, mindkettőt Harangművek Rt. készítette. 

A település főutcája mentén, azzal párhuzamosan álló, egyszerű megformálású, kőtorony nélküli, íves záródású, egyterű, népi barokk stílusú templom. Nincsenek adataink középkori templom létezéséről, de annyi bizonyos, hogy a Kölcsey család egykori birtokát jelentő településen korán elterjedt a reformáció és sokáig a milotai eklézsia leányegyházaként működött. Önálló egyházközséggé 1673-ban szerveződött. 

Egy későbbi egyházkerületi összeírás szerint Csécsén „…nagy avult Fa Templom a falu közt Fa Tornyával együtt” állt, s a templomot 1655-re datálja. Ugyanekkor egy 1771-es, sőt egy 1619-es harang is fel lett jegyezve, azaz az eredeti fatorony volt az épületegyüttes legrégebbi része. 1820-ban az elavult régi fatemplom helyére építettek új, szintén favázas istenházát. Régi úrasztali tárgyai között találhatunk egy 1695-ből való domborított díszítésű ezüstpoharat, és egy 1694-ből származó ón keresztelői kupát, melyek jelenleg a debreceni Református Kollégium múzeumában találhatóak. A templomtól keletre 24 méter magas, szoknyás, fűrészelt mellvédű galériás, zsindellyel borított, fiatornyos fatorony áll, amely 1822-ben készült.

A település főútja mellett, útkereszteződésben álló, keletelt, poligonális záródású, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő, gúlasisakos toronnyal. A 14-15. században épített gótikus templomnak egykor támfalas szentélye volt, ennek nyomai és a déli oldalon két középkori ablakának kerettöredékei ma is láthatók. 

Lázár deák 1528-as térképén a templomot erődített, bástyával körülvett, lőréses tornyú, mellvédes épületként ábrázolja. A templomot 1596-ban krími tatárok rombolták le. A bujdosásból visszatért lakosság 1621 táján rendbe hozta, de már nem az eredeti formájában. A leomlott torony helyébe fából emeltek haranglábat. Templomot 1856-1887 újjáépítve kibővítették és ahhoz új kőtornyot is emeltek. Ennek alapkőletételekor, Vay László földesúr és felesége jelenlétében, „a torony talapzata utca felőli külső szöglete alá tétetett egy okirat, mely az akkori körülményeket kimerítőleg tartalmazza, egy üveg bort, a pénzek mindegyikéből egy-egy példány, amelyhez az aranyat és az ezüst tallért Gróf Vay László szolgáltatta.” A templom építőkövét, a vulkáni tufát, Tokaj környékéről a Tiszán hajón szállították a helyszínre. A templomhoz a középkorban déli oldalon elterülő temető is tartozott, ahova csegeiek egészen 1787-ig temetkeztek, a helyben szokásos keletelt módon.

A település történelmi főútja mentén kialakított parkban áll a keletelt, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt süveges sisakkal fedett torony emelkedik. A torony legfelső, visszalépő szintjét körbefutó tűzkiáltó erkély hangsúlyozza. A déli és a keleti oldalon előcsarnok kapcsolódik az épülethez, a déli homlokzaton pedig két román kori ablak őrzi a középkori előzmény emlékét. 

A templomhajó dongaboltozata a keleti oldalon boltcikkelyekkel zárul. A hajó mindkét végében faszerkezetű karzat áll, aljukon festett kazettás famennyezettel. A padló cementlappal burkolt. A 19. század első feléből származó, aranyozott fa klasszicista szószék a templom egyik legértékesebb berendezési eleme. A festett és aranyozott úrasztala, a Mózes‑szék és a bábos korlátos kerítés historizáló stílusban 1870-ben készült. Az orgonát Mooser Lajos építette 1869-ben.

A templom elődje egy 13. századi román kori épület volt, amelynek falszakasza ma is látható a déli oldalon. A reformátusok 1724-ben vették használatba, majd 1738-ban tornyot emeltek hozzá. 1771-ben bővítették és felújították, 1883-ban pedig újabb átalakításokkal gazdagították.

A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan rétegződnek egymásra a középkori, barokk és 19. századi elemek, így az épület különleges átmenetet képez a román kori eredet és a későbbi protestáns templomépítészet között. A tűzkiáltó erkélyes torony ritka megoldás a környék református templomai között, és a parkos környezetben álló épület ma is meghatározó látványeleme Tiszafüred városképének.

A település ókécskei településrészének déli oldalán, útkereszteződés kiteresedésében álló, egyhajós, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, keresztházat imitáló térbővületes, egyhajós templom. 

A templombelső ötszakaszos, fiókos dongaboltozattal fedett, két végében ácsolt fakarzatok állnak. Egy korábbi barokk templom helyére, Mátray Lajos építész tervei alapján neogótikus stílusban épült 1906-1909 között.

A település központjában, a főutca nyugati oldalán álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, melynek nyugati oldala előtt hagymasisakos barokk torony áll. 

A templom építési korára vonatkozóan pontos adatunk nincs, ám alaprajzi elrendezése és a még megmaradt középkori részletképzései alapján arra lehet következtetni, hogy a 14. század második fele és a 16. század első fele között keletkezhetett. Tornyát a 19. század elején emelték. Déli oldalán rézsűs bélletű ablakok állnak, amelyek közül három még megőrizte csúcsíves kialakítását. 

Az egyterű templom keleti végében van elhelyezve a liturgikus tér. Berendezése a 19. századból való, korábbi időkből csak a déli falon látható népi barokk szószékkorona maradt meg.