Örökségtár

A főút kiszélesedő szakaszán, az utcavonalra merőlegesen áll a keletelt, egyhajós, egyenes záródású, nyugati homlokzati tornyos, nyeregtetős templom. 

A torony délnyugati sarkához lépcsőzetes kerítésfal csatlakozik, benne egyenes záródású, kőkeretes ajtóval és egy újabb kori kapuval. A torony déli oldalán válltagos, festett és faragott barokk ajtószárnyakkal ellátott kapu nyílik, eredeti vasalatokkal. A nyugati homlokzaton tardosi mészkőbe vésett kronosztikonos építési tábla látható, fölötte a karzatszinten szegmensíves ablak. A főpárkány felett a torony egyenes vonalú féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz, ebben a magasságban a hajó oldalain fekvő ovális ablakok nyílnak. Az osztópárkány fölötti, lizénákkal keretezett felső szinten mélyített faltükörben félköríves, szalagkeretes harangablakok sorakoznak. A tornyot az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak koronázza.

A templomhajó oldalhomlokzatait lizénák tagolják három mezőre, amelyekben füles keretelésű, szegmentíves záródású hajóablakok állnak. A déli oldal középtengelyében nyeregtetős cinterem található, szegmentíves bejárattal. A keleti végfal egytengelyes, szegmentíves záródású ablakkal áttört. 

A dongaboltozatos cinteremből válltagos kőkeretes ajtó vezet a síkmennyezetes templomhajóba, amelynek barokk, festett ajtószárnyai eredeti vasalatokkal maradtak fenn. A templomtér északi falán copf stílusú szószék áll, hatszögű kosárral és négyzetes hangvetővel. A keleti végben két festett, faragott faoszlopra támaszkodó, fagerendákon nyugvó karzat húzódik, festett táblás famellvéddel. A nyugati orgonakarzatot csavart faragású oszlopok tartják, festett táblás mellvédjén református címerrel.

A templom 1784–1785 között épült, a padsorok 1802-ben készültek el, a toronyórát 1808-ban helyezték el. 1829-ben tűz pusztította el a templomot és a tornyot, amelyet 1859-ben állítottak helyre, majd 1882-ben ismét felújították a toronysisakon lévő évszám tanúsága szerin. A második világháború végén, 1945-ben szovjet katonák a faberendezés egy részét elpusztították, a hajót istállóként használták, az orgona pedig megsemmisült. Az 1950-es években új padsorokat készítettek és a berendezést helyreállították. 

A templom mellett délre álló parókia eklektikus stílusú, 4+1 tengelyes épület, amely egy 19. századi, hosszú téglány egytraktusos alaprajzú lakóház századforduló idején épült, utcafronti, L alakú bővítésével jött létre.

A település főutcájának keleti oldalán álló, keletelt, nyugati tornyos, egyenes záródású, szerény méretű templom. A torony alatti bejáróban, a templom egykori nyugati oromfalán ma is olvasható évszám alapján 1300-ban épülhetett, később gótikusban átalakították. 

Egy 1595-ös összeírás szerint a templom a 16. század derekától van református használatban. 1711-ben történt barokk stílusú átépítése. 1878-ban haranglábat építettek a templom mellé, majd 1924-ben emeltek a nyugati homlokzata elé zömök, gúlasisakú tornyot. A templombelső vakolt síkmennyezetes. A szentély északi falába szépen keretezett szentségtartó fülke süllyed. Az úrasztala 1700-ban készült.

A település egykori főutcájának kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti oldalán sokszögzáródású, nyugati oldalán lépcsőzetes oromzatú, kőtorony nélküli, historizáló épület, amelynek déli oldalán előcsarnok áll. A településről a szárdi apátság 1067-ből való alapítólevele tesz először említést, azzal, hogy határában áll egy Szent Márton tiszteletére emelt kápolna. 

Zsurkon igen korán, már 1540-ben megalakult a református egyház, de temploma csak később épülhetett, 1794-1795 között létesült egy fatemplom. Ezt elbontva 1891-ben létesítettek új kőtemplomot, és ide helyezték át a régi épületből a szószékkoronát, a keleti karzatot és a festett kazettásmennyezetet. A mennyezet kazettáinak zöme 1795-ben készült, azonban a figurális díszítésűek csak 1841-ben. A templomtól nyugatra 35 méter magas, szoknyás, galériás, zsindellyel borított, négy fiatornyos fa harangtorony áll, amely egyes adatok szerint 1560-ból való.

Gótikus eredetű, 15. század. Festett famennyezete 1726-ban készült, festett karzata, szószéke, padjai 1758-ból. A templom szentélyétől délkeletre magasodik a 18. század közepén épített zömök, fából ácsolt harangtorony. 

A település északkeleti oldalán elhelyezkedő keletelt, támpilléres, poligonális záródású, kőtorony nélküli gótikus templom, melynek déli oldalán barokk portikusz áll. A szentély oldalfalait mérműves ablakok törik át. 

A 12-13. században épített románkori templomot 1500 körül gótikus stílusban építették át. A 16. század óta van az épület a reformátusok használatába. 1670 körül Szalóczi Mihály volt a lelkésze, akit a pozsonyi vésztörvényszék elé idéztek és gályarabságra ítéltek. A törökdúlás után rommá vált épületet 1726-ra sikerült helyreállítani. A beomlott boltozat helyére állított festett deszkamennyezetet Contra András és fia Mátyás készítette, akik a padelőlapokat, karzatmellvédet, a Mózes-széket és a szószéket is készítették. A fa mennyezet deszkáit hullámvonalban végig futó, leveles-virágos indák díszítik. 

1758-62 között barokk stílusban alakították át a templomhajót, ekkor két nagy ablakot vágtak a déli falba, és a csúcsíves déli kapu megépítették a bejárati oldalcsarnokot. A templom mellé a 18. században emeltek szoknyás, galériás fa harangtornyot.