Örökségtár

A település főútja mentén, azzal párhuzamosan álló, keletelt, nyugati tornyos templom. A jelenlegi templom elődje, amelyet a Losonci család építtetett, egy 14. századi, egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület volt, amelynek északi oldalához dongaboltozatos sekrestye csatlakozott. 

A templom félköríves záradékú bejárata a hajó déli oldalán nyílt. Ezt a 15-16. század fordulóján gótikus stílusban átépítették, és ekkor készült a sokszögzáródású, fiókos dongaboltozatos, kívülről támpillérekkel erősített szentélye és nyugati kapuzata is. 

A templomhajó külső homlokzatának felső részét – a déli oldalon egy, az északin két sorban - idomtéglából készült, vakmérműves, nyílást formázó díszítőelemekkel ékesítették. A templomhajót és a szentélyt csúcsíves diadalív választja el egymástól. A szentély északi falában egy vakmérműves, timpanonnal koronázott pasztofórium, a déli oldalon ülőfülkék és egy párosfülke látható. A laternás sisakú torony a 19. század elején épült.

A tunyogi településrész főútjának tengelyében és a Szamos folyó partján álló, keletelt, kereszthajós, poligonális záródású, romantikus stílusú templom, melynek nyugati oldala előtt nyolcszögletű, nyolc fiatornyos, falazott gúlasisakos, klasszicizáló késő barokk torony áll. 

Az egykor itt álló, vélhetően már a 13. században is létező templomból mára szinte csak az alapfalak maradtak meg. A régi épületet 1688-ban tűzvész pusztította el, újjáépítése csak 1752-ben kezdődött el. 1799 és 1806 között emelték a mai is látható tornyot. 

A templomhajót 1914-ben kibővítették a boltozott keresztszárnyakkal, elbontva a korábbi oldalfalakat, a csúcsíves ablakokat és a diadalívet. Így a teremtemplommá szélesedett belsőtér északi szárnyában jelenleg a szószék helyezkedik el, keleti és nyugati végében pedig pilléreken álló, falazott karzatok állnak.

A település főutcája keleti oldalán, az Öreg-Túr mellett álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, melynek nyugati kapuzata felett gúlasisakos, romantikus torony emelkedik. 

A templom az 1470-80-as években, a Kölcsey és a Kende családok támogatásával épült, akiknek évszázadokon keresztül temetkezési helye lett. 1770-ben tűzvész pusztított a templomban, az újjáépítés során alakították ki az 1778-ban festett kazettásmennyezetét. A hagyomány szerint ekkor adták el a gyülekezet 1595-ből származó ezüst harangját, hogy az építés költségeit fedezzék. A templom mellett egykor, egy 1794-re datált harangláb állt, melyet 1858-ban a nemesborzovaiaknak adtak. A kőtornyot 1858-1876 között építették fel. Az épület nyugati kapujának szépen faragott kőkerete, továbbá a déli oldal mérműves ablakai is mind csúcsívesek. 

A templombelsőben a hajót és a szentélyrészt elválasztó csúcsíves diadalív belsőoldalán egy-egy faragott lyuk látható. Ezekbe volt beillesztve egykor az a gerenda, melynek közepén a diadalkereszt, azaz a keresztfán lévő Krisztust ábrázoló szobor függött. Az északi oldalon lévő befalazott vállköves ajtó régen - a mára már elbontott - sekrestyébe nyílt.

A település központjában lévő kiteresedés keleti oldalán álló, keletelt, egyhajós gótikus templom, amelynek oldalait és szentélyét kétszakaszos támpillérek gyámolítják, nyugati homlokzata előtt párnatagos sisakú barokk torony áll. 

A településnek már a 13. században volt temploma, amelyet még szintén a 13. század folyamán nyugat felé meghosszabbítottak és déli oldalához íves szentélyzáródású kápolnát csatoltak. Később az Árpád-kori szentélyt lebontva sokszögzáródású, támpilléres gótikus szentélyt építettek, amely hatalmas csúcsívvel nyílik a hajóba. A szentély különleges sajátossága a falaiban látható nagyméretű ülőfülke és az ereklye-, illetve szentségtartó fülkék maradványai. 

1706-ban a fosztogató rácok elpusztították a falut templomával együtt. 1726-ban a visszatérő lakosok - akkor már református gyülekezetként - újra birtokukba vették és kijavították a templomot. Haranglábat állíttattak, amely a harangon lévő évszám alapján 1730-ban készülhetett. Ennek helyére aztán 1827-ben torony épült. Hajdani, 1744-ből való kazettás mennyezetét 1913-ban lebontották és helyette stukatúrnádas síkmennyezetet készítettek, de a régi mennyezet egyes részleteit a nyugati karzat aljába beépítve megőrizték. 

Balázsik Tamás: A túronyi református templom In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

A település egykori főutcájának déli végében, az út tengelyében álló, kisméretű, keletelt, sokszögzáródású, zsindellyel fedett templom, amely mellett északi oldalon egy falazott torony áll, tetején egy szoknyás, galériás, gúlasisakos fa haranglábbal. A templom első említése 1500-ból való, és valószínűsíthető, hogy ekkortájt is épülhetett. 

A máig középkori formáját őrző épület különleges értéke a két, színes erezetű kőből készült, szamárhátíves kapuzat: egyik a nyugati oldalon, a másik a szentély falán lévő, mely az egykori sekrestyébe nyílt. A templomot először 1746-ban, majd 1790-1792 között alakították át, lebontották a szentély gótikus boltozatát, majd elkészítették a berendezését. A hosszanti táblákból álló, sarokpontjainál forgóval díszített famennyezet - a mennyezetkoporsón lévő felirat szerint - 1792-ből való. A díszesen faragott szószékkorona 1798-ban készült. 

A templombelsőben, a bejárat és az íveszáródású ablakkeretek körül vörös-szürke tulipános festést láthatunk, amelyet a még nedves vakolatba vájt körvonalak utólagos színezésével alkottak. Az 1784-es keletkezési dátumú haranglábat a gyülekezet 1956-ban oly módon újította fel, hogy azt egy falazott alépítményre helyezte, így biztosítva, hogy a megnövekedett faluban mindenhol hallatható legyen a harangszó.

1950-ben alakult település keleti oldalán, saroktelken álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, modern templom, amelynek keleti főhomlokzata előtt bejárati előcsarnok, felette pedig kisméretű torony áll. 

Varga Sándor építész tervei alapján épült 1994 és 2014 között, de 2002-től már használta a gyülekezet istentiszteleti helyként.

A település történeti központjában álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós késő barokk templom, déli oldalán keresztházzal, keleti oldala előtt órapárkányos, párnatagos és laternás sisakú toronnyal. 

A templom főbejárata a toronyalján keresztül, egy egyenes záródású, pilaszterekkel keretezett, félköríves orommezővel koronázott ajtón át nyílik, felette egyenes záródású ablakkal. A főhomlokzatot, a toronytest keleti oldalán, az osztott főpárkány felett timpanon zárja le. E felett körablak, illetve torony minden oldalán félköríves harangablak nyílik. A torony a hajótesthez íves oromfalakkal csatlakozik, amelyek végében fiatornyocskák állnak. A hosszoldalakat, továbbá a végfalat és a keresztszár falait nagyméretű, egyenes záródású ablakok tagolják.

A síkmennyezetes templombelső északi oldalán monumentális méretű klasszicizáló szószéképítmény, három további oldalán fakarzat áll. 

A református templom 1790-ben épült.

A Kisvác városrészben, a Duna közelében, tömbbelsőben áll az északnyugat–délkeleti tájolású, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek délkeleti oldalán torony, északkeleti oldalán pedig külön bejárati építmény kapcsolódik az épülethez. 

A lizénákkal tagolt torony alsó szintjén egyszerű ablak nyílik, fölötte sugaras díszítésű faltükörben ovális nyílás látható. A legfelső szinten mind a négy oldalon félköríves harangablakok sorakoznak, a torony csúcsát az órapárkány fölött hagymasisak koronázza. A templom hosszoldalait három-három kőkeretes, szalagdíszes ablak tagolja. 

A főbejárat a torony oldalán nyíló kőkeretes ajtón keresztül közelíthető meg, míg az oldalsó előcsarnokból szintén kőkeretes kapu vezet a hajóba.

A templomtér háromszakaszos, csehsüveg boltozattal fedett, a boltozatot pilléreken nyugvó hevederek tagolják. A hajó mindkét végén karzat áll, középen előreugró mellvéddel, amely hangsúlyos térbeli ritmust ad a belsőnek. 

A templom 1785-re készült el Hausmann János munkájaként, ekkor még torony nélkül. A szószéket ugyanebben az évben Regele József készítette, a tornyot pedig 1794-ben Marschall Jakab ács építette hozzá. Az orgona 1878-ban készült, Dangel Antal és fia műhelyében.

A templom elhelyezkedése — kissé elvonulva az utcavonaltól, a Duna közelségében — sajátos, csendes atmoszférát teremt, amely jól illeszkedik a barokk épület bensőséges arányaihoz. A torony későbbi hozzáépítése jól mutatja, hogyan fejlődött a gyülekezet a 18–19. század fordulóján, amikor a református közösség egyre erősödött a városban. A szalagdíszes ablakkeretek és a sugaras ovális nyílás finom barokk részletei ritka eleganciát kölcsönöznek a templomnak. A két végkarzat megoldása különleges térhatást eredményez, amely a korszak vidéki református templomai között is figyelemre méltó. A templom ma is fontos szerepet tölt be a felsővárosi közösség életében, és a váci református örökség egyik legértékesebb épületeként tartják számon.

A település főutcájának kiteresedésében, az egykori kastélykertek szomszédságában álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, poligonális záródású, egyhajós, gótikus teremtemplom. Nyugati oldala előtt háromszintes, fiatornyos, gúlasisakkal fedett torony áll. 

Egy, a 13. század végén épült kis templom helyére a 16. század elején épült a jelenlegi templom, lebontva elődjének szentélyét és sekrestyéjét. Az új épülethez sokszögzáródású, sarkain támpillérekkel erősített, kőbordás, hálóboltozatos szentélyt és egy nagyobb sekrestyét is emeltek. Tornyát 1791 után állították, a sisak fiatornyai 1892-ben készültek. 

A vajai templomot a reformáció kezdete óta birtokolja a református gyülekezet, amelynek legnagyobb patrónusa a földesúri jogokat gyakorló Vay család volt, így kerülhetett Vajai Vay Ádám, II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitányának epitáfiuma a templombelsőben elhelyezésre. Ugyanez a család adományozott értékes klenódiumokat is az egyház számára, mely közül többet a Sárospataki Református Kollégium gyűjteményében őriznek. Az empire stílusú szószéke és Mózes-széke 1837-ben készült. 

Száz Magyar Falu. Vaja. Írta: Göőz Lajos, Németh Péter, Takács Péter, Bene János, Páll István és Molnár Sándor. Szerkesztette: Németh Péter. Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Budapest, 2001.

A település központjában, a főút mentén álló, megközelítően észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek déli oldala előtt hagymasisakos torony, keleti oldala előtt bejárati előcsarnok áll. 

Az utcavonalon álló torony két oldalához magas kőkerítés kapcsolódik. A torony széleit falpillérek keretezik. A karzatszinten szalagkeretes, félköríves záródású, zsaluzott ablak található, a főpárkány felett hasonló kialakítású körablak áll. A torony osztópárkánya felett pedig, minden oldalon, félköríves záródású, zsaluzott harangablak nyílnak. Az órapárkány felett kettős hagymasisak emelkedik. A torony déli oldalán egy egyenes záródású ajtó nyílik, a templom másik bejárata az előcsarnok déli oldalán van.

A síkmennyezetes templomtér két végében festett mellvédű és kazettás aljú fa karzatok állnak, amelyeknek díszítése a dél-dunántúli hímes festés kiemelkedően szép példái, id. Gyarmati János, vajszlói asztalos, templomfestő munkái. A 19. században mázolással eltakart kazettákat 2014-2017 között Czakó Ferenc restaurátor-művész állította helyre.

Az épület az Ormánságban elsőként - 1781-ben - épült szilárd falú, tornyos templom.