Örökségtár

A település történeti főutcája mellett, az utcára merőlegesen álló, megközelítően északkelet-délnyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós, barokk templom, utcai főhomlokzata előtt toronnyal. 

Homlokzatainak szélét lizénák keretezik. A lekerekítettek sarkú torony alsó szintjén, a nyitott toronyaljon keresztül nyílik a templom bejárata. Felette háromszögletű keretezésű építési felirat és egy kis körablak áll. A főpárkány és az osztópárkány között téglány formájú ablak van. A harangablakok félköríves záródásúak, vállköves tagolásuk párkányként folytatódva fut körbe. A tornyot az óraíves párkány felett törtvonalú, szoknyás gúlasisak koronázza. A délkeleti hosszfalat három, az oromfalas, északkeleti homlokzatot egy vállas, kosáríves záródású ablak töri át. A tornyot és a hajót összekötő féloromzatok vége egy-egy volutában záródik.

A síkmennyezetes belsőtérben faoszlopokra támaszkodó, L alaprajzú fakarzat áll. A rombuszmintás bejárati ajtó, a késő barokk stílusú szószék és padok 1790-ből valók.

A templom 1788-1790 között épült. Építőmestere Oszwald, mihályházi kőműves volt, az asztalosmester a tapolcafői Johannidesz. 1847-ben felújították az épületet, és akkor valószínűleg meg is magasították a tornyot.

Nyíracsád központjában, útkereszteződés kiteresedésében álló, szerényméretű, keletelt, késő román, kora gót stílusú, torony nélküli templom. 

A templomhajó és a dongaboltozatos szentély falait támpillérek gyámolítják, a falakat kicsiny résablakok törik át. Délről bejárati előcsarnok, északról sekrestye kapcsolódik hozzá. Nyugati homlokzata közelében harangláb áll, melyet fedett átjáróval kapcsoltak a templomhoz. 

A 13. században épült templom 1567 óta van a reformátusok használatában. A templombelső 14. századi, háromrétegű falképei 1702-ig voltak láthatók, ezután takarták el őket vakolattal. A 18. században épült a déli bejárat elé oromzatos portikusz, ekkor készülhetett a ma is látható faragott tölgyfa ajtó. 1779-ben a templom mellé fatornyot építettek, melyet később elbontottak. A ma látható harangtorony az 1995-ös felújítás során készült, amikor restaurálták többek között a falképeket, valamint a reneszánsz díszítésű szószéket és Mózes-padot is. 

H. Nándori Klára – Deák Zoltán: A nyiracsádi református templom helyreállítása In.: Magyar Építőipar, 1994 (44. évfolyam, 1-12. szám)

A történelmi településközponttól északkeletre, a Báthori-kastély közelében található, keletelt, támpilléres, késő gótikus csarnoktemplom, melynek északkeleti sarkán emeletes sekrestye, nyugati homlokzatának déli sarkán alacsony torony, déli oldalán pedig barokk előcsarnok áll. 

1484-ben kezdte építeni a kenyérmezei csata hőse, Báthori István erdélyi vajda, egy minden főúri reprezentációs igényt kielégítő kegyúri templomként. Valószínűleg több funkciójú épület volt, a Szent György lovagrend gyűléseinek is otthont adhatott, erre utal a szentélyt és a hajót egyesítő térstruktúrában a diadalív hiánya. 

Az épület hazánk egyik legmagasabb színvonalú késő gótikus emléke, amelynek hálóboltozatos tere, hatalmas mérműves ablakai, csúcsíves nyugati kapuja vagy korabeli ácsszerkezete mind kiemelkedő értéket képviselnek. Ugyanakkor a templom 16. századi átépítésének köszönhetően sok reneszánsz részlet is van benne, mint például a szentélyben található pasztofórium, a papi ülőfülke, a kegyúri oratórium baluszteres mellvédje és keresztosztós karzatablaka, továbbá Báthori István vörös márványlapú síremléke vagy a déli oldalon található kettős kapu. Szintén a templomhoz tartozó reneszánsz berendezés volt az a két 50 fős stallum, melyek a magyar bútorművesség kiemelkedő alkotásai. (Jelenleg a kisebb, csonka stallum a Nyírbátori Báthori Múzeumban, a nagyobb stallum pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.) 

A templom mellett monumentális fa harangtorony emelkedik, amely az 1640-es években épült. Az építmény készítőinek rendkívüli arányérzékéről és térlátásáról tesz tanúbizonyságot, amellett, hogy díszítményei a magyar népi fafaragás legszebb emlékei közé tartoznak. 

B. Gyürky Margit: A Báthoryak nyírbátori templomai. Hungária Nyomda. Budapest, 1943.

A település történeti utcasorában, a telkén szabadon álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, egyhajós templom, amelynek délkeleti oldala előtt gúlasisakos torony, délnyugati homlokzata előtt pedig előcsarnok áll. Északnyugati végéhez toldalék építmény kapcsolódik. A templomhajó mindkét hosszoldalán két-két egyenes záródású ablak áll.

A síkmennyezetes templombelső mindkét végében ácsolt karzatok állnak, az alátámasztó oszlopokat fűrészelt deszkacsipke díszíti. A szószék a délnyugati előcsarnokon keresztül nyíló bejárattal szemben áll.

1867-ben épült a templom, amely elé 1910-ben emeltek tornyot.

A település központjában álló, keletelt, poligonális záródású, támpilléres, késő gótikus templom, nyolcszögű gúlasisakkal koronázott, klasszicista jellegű nyugati toronnyal. 

A 15. századi eredetű templom nemsokkal a reformációt követően került a református hívek birtokába. A 18. században többször felújították, majd jelentősebb átépítésére 1821-1833 között került sor. Ekkor épült a korábbi fa harangláb helyére a torony, valamint a templom nyugati falát elbontva meghosszabbították a hajót, majd az új nyugati falba beépítették a régi gótikus kaput. 

A pálcatagos, szamárhátívekkel ékesített portál szemöldökén - egy áldó kézfej faragvány mellett - az építés 1488-as dátuma is látható. Ugyanebből az időből való a szószék mellett lévő freskókezdemény is, amely a mennybe emelkedő Krisztust ábrázolja. A belsőteret diadalív osztja meg, két végében fakarzatok állnak.

A történelmi településközponttól nyugatra fekvő, keletelt, háromhajós, s kereszthajós román stílusú bazilika, nyugati oldalán két toronnyal, hajói végén poligonális záródású apszisokkal. A templom bejárata az északi és déli oldalon nyílik, ugyanitt két kisméretű sekrestye is áll. 

A bazilika a premontrei szerzetesek számára épült a 13. század első felében, a szentélyben található falképei is ebből az időszakból valók. A templom 1560-tól van az Ócsai Református Egyházközség tulajdonában. 1664-ben tatár csapatok felgyújtották tetőszerkezetét, és ezután több évtizeden keresztül romosan állt. Amikor az Ócsára betelepülő katolikusok a templom köveit el akarták hordani saját új templomuk számára, gróf Teleki József földbirtokos segítségével a református gyülekezet 1774-1777 között újjáépítette azt.

Később több elemi csapás is érte az épületet, ezért 1896 és 1900 között a Műemlékek Országos Bizottságának segítségével újabb helyreállítási munkák kezdődtek, amelyek 1922-1924-ben Foerk Ernő budapesti építész tervei alapján folytatódtak. Időközben, az 1902-es meszelés alkalmával találtak rá az apostolokat, Szent Miklóst, Szent Györgyöt, valamint Szent László királyt ábrázoló freskókra. 1986-tól 1994-ig a templom a teljesen átfogó restaurálás és renoválás alatt zárva volt, és csak ezután vehette birtokba újra templomát a gyülekezet. 

Lukács Zsuzsa – Juan Cabello – Csengel Péter: Az ócsai premontrei prépostság kutatása In.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám (Budapest, 1991)

A település központjában, a főút mentén szabadon álló, kelet–nyugati tengelyű, egyhajós késő barokk templom emelkedik, keleti homlokzata előtt enyhén előrelépő toronnyal és hullámíves záródású végfala felől kontyolt nyeregtetővel fedett hajóval. A főbejárat a toronyaljon keresztül közelíthető meg, záróköves, füleskeretű kőkapuzaton át; ajtószárnyain a felújítás 1900-as évszáma olvasható. A torony két oldalán íves féloromzatok húzódnak, végükön egy-egy kőváza áll.

A déli oldal előtt aszimmetrikusan elhelyezett bejárati előtér található, kőkeretes kapujának oromzatában latin nyelvű, kronosztikonos építési tábla látható. A templomhajó síkmennyezetes, gazdag stukkódíszítéssel, mindkét végében pilléres, csehsüveg boltozatos, flóderezett famellvédes karzat emelkedik. Eredetileg kazettás, festett famennyezete volt, a festett barokk padokat 1904-ben flóderezték.

A mai templom 1782–1783 folyamán épült, egy korábbi, gerendavázas, paticsfalú, különálló tornyú épület helyén. A torony 1793–1795 között készült el, toronyórája 1811-ből származik. Berendezése nagyrészt a 18. század végének munkája. Az orgonát 1904-ben helyezték el, az Angster-orgonagyár készítette.

A templom előtti térben ma is áll a világháborúk áldozatainak emlékműve, amely a település 20. századi történetének fontos mementója. A gyülekezet több évszázados jelenléte jól tükröződik az épület rétegzett történetében: a korábbi fa- és paticsfalú templomok helyét a 18. század végére egy tartós, kőből épült, reprezentatív barokk templom váltotta fel. A torony későbbi hozzáépítése a közösség növekvő erejét és igényét jelezte, hogy temploma a település egyik meghatározó épületévé váljon. A stukkódíszes belső tér és a két karzat ritka megoldásnak számít a környék református templomai között. A templom környezete a 19–20. század folyamán többször megújult, így ma is rendezett, hangsúlyos része Őcsény településképének.

A település főútja mentén álló parókia zárt udvarában, az utcafronttal párhuzamosan elhelyezkedő, északnyugat-délkeleti tengelyű templom, amelynek karcsú tornya - a főbejárattal - a délkeleti homlokzat előtt áll, a mellékbejárat a hajó északkeleti falához épített bejárati előcsarnokból nyílik.

A négyszintes toronytest földszintje vakolatsávozással dízített. A cserepezett főpárkány felett osztópárkányok tagolják a homlokzatokat három emeletre: az alsószinten faltükörben álló körablak, a középső szinten faltükörben álló félkörív záródású ablak nyílik. Harangablakai záró és vállköves díszítésűek és itt a homlokzat széleit pilaszterek keretezik.

A festett kazettás mennyezetű templomtér mindkét végében árkádíveken és pilléreken nyugvó, vakolatdíszes mellvédű, falazott karzatok emelkednek. Eredeti berendezési tárgyaiból megmaradt a fából készült díszes szószék, pelikános koronával és az úrasztala. Néhány eredeti virágos tábláját is megőrizték, amelyek jelenleg a templom előterében láthatók.

A templom 1780-ban épült, 1834-35 között klasszicista stílusban átépítették. A tornyát 1854-ben alakították át. A rossz állapotban lévő templomot 1985-90 között francia protestánsok segítségével állították helyre, akik új, festett kazettás mennyezetet, padelőlapokat is készítettek Tóth Árpádné Boldizsár Margit lelkésznő irányításával.

Nagyarangja 350 kg-os, amelynek palástja 87,5 cm átmérőjű. Felirata: "Istennek dicsőségére újra öntötte Old község adományából Ducsák István harangöntő mester Őrszentmiklóson 1961". Az eredeti harangot Ruepprecht János öntötte Pécsett, 1886-ban. Kisharang: 150 kg (71,2 cm). Felirata: "Az oldi ref. hívek adakozásából öntötte Tóth Árpád Veszprém".

A település központjában, főút mentén álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, egyenes záródású, egyhajós barokk templom, amelynek délkeleti oldala előtt hagymasisakos torony áll. Északnyugati végéhez gyülekezeti terem kapcsolódik. A torony földszintje nyitott, három oldalról félköríves záródású, kváderköves vakolatdíszítésű árkádok vezetnek a templom főbejáratához. A torony falait a kórus szintjén egy, a padlás szintjén három, a harangok szintjén négy, félkörívben záródó, kváderköves vakolatdíszítésű ablak töri át. Az órapárkány felett a tornyot hagymasisak koronázza. A templomfalait falsávokkal keretezett faltükrök tagolják, amelyekben félköríves záródású ablakok állnak, ezek közül a délkeleti oldalon többet befalaztak.

A templomhajó 5 szakaszos, csehsüvegboltozattal fedett, két végében ácsolt fakarzat áll. Az orgonaház és a szószék népies copf alkotás. 

1790-ben épült a templom. Az orgonaházat és a szószéket pár évvel a templom felépülte után készítették helyi mesterek.

A település csendes mellékutcájában áll egy kelet–nyugati tengelyű, téglalap alaprajzú, egyhajós templom, amelynek egyenes záródású hajóját a keleti oldalon torony, a déli homlokzatnál pedig előcsarnok egészíti ki. A záródás felé csonkakontyolt nyeregtető húzódik. 

A torony órapárkánnyal és hagymasisakkal zárul, két oldalán féloromfalakkal, amelyek végén copf stílusú kővázák állnak. A torony földszintjén baloldalt ajtó nyílik, fölötte kisebb ablak, az első emeleten ovális nyílás, a máspodik emeleten pedig mindegyik oldalon félköríves, kőkeretes, zsalus harangablakok sorakoznak. A toronysarkokat egyszerű, sávozott vakolatarchitektúra hangsúlyozza. A templomhajó déli oldalán íves oromzatú előcsarnok áll, oromfalán az 1713–1790, 1894, 1958 évszámokkal. A homlokzatot aszimmetrikusan elhelyezett, két szinten sorakozó, széles szalagkeretű négy ablak törik át. Az északi oldal négy mezőre tagolt, vakolt keretű, rendszertelenül elhelyezett ablakokkal. A hátsó homlokzaton deszkázott kapu és egy kosáríves kórusablak látható.

A belső tér síkmennyezetes, egyszerű stukkódíszítéssel, mindkét végében fa karzat áll. A toronnyal átellenes karzat a korábbi kazettás mennyezet átfestett elemeiből készült, így különleges történeti réteget őriz. A falazott szószék a 18. századból való, a padok 1725-ben készültek. A templomhajó 1713-ban épült, a torony 1790-ben készült el, és a 19. század folyamán kétszer is felújították.

A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan alakult át a közösség igényei szerint: a korai, egyszerűbb szerkezetet fokozatosan egészítették ki reprezentatívabb elemekkel. A torony hagymasisakos kialakítása ritkaságnak számít a környék református templomai között, és a copf kővázák különösen elegáns részletek. A kazettás mennyezet megőrzött darabjai értékes emlékei a 18. századi falusi templomművészetnek, és ma is meghatározzák a belső tér hangulatát.