Örökségtár

A Kossuth tér északi oldalán álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, copf stílusú templom, melynek keleti homlokzata előtt tűzkiáltó erkélyes, félgömb kupolás, klasszicista torony emelkedik. A hatszakaszos, csehsüveg boltozatos templomtér északi és keleti oldalán kétemeletes, kosáríves karzat, a nyugati oldalán orgonakarzat áll. 

A reformáció kezdetekor létrejövő gyülekezet kétszáz évig, azaz 1746-ig a mai Szent Anna katolikus templom elődjét használta, míg azt a Helytartótanács át nem adatta a katolikus közösségnek. Ekkor a reformátusok csak egy fatemplom építésére kaptak engedélyt a város egykori szemétlerakójának telkén. Az 1747-ben elkészült új épület 1760-ban tűzvészben elpusztult, helyette azonban már téglatemplomot és tornyot is építhettek, amelyet később, 1776-ben Mária Terézia engedélyével megmagasíthattak. A 18. század végén az egyháztagok gyors gyarapodása miatt sürgetővé vált a templom bővítése. A Fischer Ágoston, majd Jauernik Ferenc tervei alapján folyó építkezések végül 1825-ig tartottak, ezután láttak hozzá a torony átépítéséhez a debreceni Nagytemplom mintájára. 1827-es felszenteléskor egy “Teher alatt nő a pálma” feliratú cserépdobozt helyeztek el a toronygombban, melyben megörökítették az egyházközség történetét.

A település főutcájának közepén, kőfallal körülvett telken áll az észak–déli tájolású, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek északi homlokzata előtt torony, nyugati oldalán pedig emeletes, félnyeregtetős bővítmény található. 

A homlokzatokat höbörcsös vakolat borítja, a széleken és a nyílások körül simított, meszelt sávokkal. A torony óralappal ellátott, összetett vonalú sisakkal zárul, alsó két szintjén keskeny ablakokkal. A templom földszinti, rácsos ablakai téglány alakúak, az emeleti nyílások, a torony és a déli homlokzat kőtokos ajtaja, valamint a harangablakok vállas kialakításúak és kosáríves záródásúak. A déli homlokzatot a főbejárat és két ablak tagolja, az oromzaton három ovális nyílás látható. A torony oldalbejáratának rombuszmintás ajtólapján az 1774-es, a nyugati bővítmény ácstokos ajtaján pedig az 1820-as évszám olvasható.

A belső tér ötszakaszos csehsüveg boltozattal fedett, az északi, nyugati és déli oldalon balusztrádos mellvédű fakarzat húzódik. A keleti falon gazdagon faragott, rokokó szószék áll, fölötte vázákkal és bojtokkal díszített szószékkoronával, amelynek csúcsán felhőcsoportra helyezett, dicsfénykoszorús táblán a Zsoltárok könyvéből a 119:105 idézete olvasható. A korona hátoldalán Auer Simon és Ignaz Auer szignója látható, 1843-as dátummal. A szószék feljárójának mellvédjén szintén vázák sorakoznak.

A templom a 13. században, 1281-ben már álló, majd a 16. századtól protestánsok által használt középkori épület helyén épült, annak falait részben felhasználva, miután a tatárjárás 1681-ben elpusztította az eredeti templomot. A 18. század eleji helyreállítást követően 1774-ben királyi engedéllyel kezdték meg az új templom építését. Egy 1779-es jóváhagyás után elbontották a rossz állapotú nyugati tornyot, és helyette az északi oldalon emeltek újat.

A templom különlegessége, hogy a középkori eredet és a 18. századi barokk átépítés rétegei jól felismerhetők rajta, így az épület egyszerre őrzi a falu középkori múltját és a későbbi református közösség megerősödésének nyomait. A rokokó szószék és a díszes szószékkorona a Dunántúl egyik legszebb református belső berendezésévé teszik a templomot.

Kisszeg településrész közepén álló, egyhajós, kelet-nyugati tájolású, téglány alaprajzú templom, nyugati homlokzata előtt barokk hagymasisakos toronnyal, míg keleti homlokzata előtt csonkakontyolt, nyeregtetős bejárati előcsarnokkal. Az 1762-ben épített sárfalú imaház helyére 1787-ben emelt a gyülekezett téglatemplomot. Tornyát 1792-93-ban létesítették. 

A templom mennyezetén 88, a karzat alján 37 fakazetta, mellvédjén 20 tábla látható, melyeket Patkó András nyugalmazott tanító, a gyülekezet első iskolamestere festett ki 1829-ben. A mennyezet bárányfelhős motívumai az égboltozatot ábrázolják. A különösen is ékes királykazettán az „E Hely nem egyéb, hanem Istennek Háza, és a Mennyeknek kapuja. 1Móz.28:17” és a „Mily szerelmetesek a Te Hajlékaid, Seregeknek Ura! Zsolt. LXXXIV,2” felirat látható.

A településtől keletre, kis magaslaton álló, északkelet-délnyugati tengelyű, rombusz sisakos északkeleti tornyos, egyhajós historizáló templom. A templom záródása az Árpád-kori templom egyeneszáródású, támpilléres szentélye. A torony háromszintes: a földszinten körablakkal, első emeletén félköríves záródású keskeny ablakkal, és körülötte ion oszlopfejezetes falfülkékkel. Második emeletén, a torony minden oldalán, félköríves záródású ikerablakok nyílnak. A toronyalján és az északnyugati hoszoldal közepén kapuépítmények állnak, egyenes záródású bejárati ajtókkal, amelyeket háromkarélyos, ívsoros béllettel díszített timpanon koronáz. A templomhajó hosszanti oldalain három-három félköríves záródású ablak nyílik. A templomteret dongaboltozat  fedi.

1901-1902-ben épült egy 13. századi templom helyén Varga Adolf és Kerekes Ferencz tervei alapján neogótikus stílusban. A templom telkén még három épület áll keretes elrendezésben: két kisebb, téglalap alaprajzú között helyezkedik el a templom oldalfalára néző, "T" alaprajzú, földszintes, egykori lelkészlak. 

A templom záródásától délnyugatra a középkori Szentkirály falu feltárt maradványai találhatók.

A település középpontjában, kis tér sarkán álló, részben kőfallal kerített, téglány alaprajzú, északkelet-délnyugati tengelyű barokk templom, délnyugati, főhomlokzatához épített, törtvonalú sisakkal koronázott, óraíves, óralapos toronnyal. 

A templom és a torony homlokzatai tükrös tagolásúak. A tornyot homorúíves féloromzatok fogják közre. Harangszinti ablakai félköríves záródásúak, keretelésük zárköves, köténydíszük baluszterimitáció. A torony homlokzatát az oromfal magasságában masni-motívumos körablak, oldalhomlokzatát ajtó töri át. A templom különös jellegzetessége a délkeleti oldalán lévő négy, illetve a végfalán lévő egy, díszített vakolatkeretű lantablak. A délkeleti homlokzaton a középső ablakok alatt két ajtó, a két szélső alatt pedig egy ovális és egy fűzött vasrácsú, négyszögű ablak nyílik. A körítőfal délkeleti és délnyugati oldalán egy-egy, többszörösen ívelt oromzatú kapu nyílik. 

A templomteret négyszakaszos csehsüveg-boltozat fedi. A boltozatokat és az azokat elválasztó hevedereket barokk vakolatdíszítés gazdagítja. Az egyik boltmezőn a magyar címer, egy másikon a királyi korona látható. A templomtér két végében "U" alakú, árkádíves karzatok állnak, mellvédjük áttört, fűrészelt deszkás. Kőből faragott és falazott barokk szószékének kosara jellegzetes, tölcsér formájú. 

Az 1730 előtt kezdték építeni a tornyos templomot, de csak 1785-re fejezték be. A torony Hausensteiner Vencel veszprémi kőművesmester műve.

A település történeti központjában, az utcavonalon álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyenes záródású copf templom, északkeleti homlokzata elé enyhén kilépő, párnatagos sisakú, klasszicizáló toronnyal. A templom telkét az utcától magas falazat választja el. A templom hosszoldalait négy-négy nagyméretű, köríves záródású tagolja, a szélsők alatt körablakokkal.

A síkmennyezetes templombelső két végén záróköves árkádívekkel alátámasztott karzat áll. Az ablakok körül tagolt párkányzatú falpillérekkel gyámolított, széles hevederek futnak.

A templom a 1785-ben, tornya 1822-1823-ban épült.

A település központjában elhelyezkedő, erődfallal övezett, keletelt, támpilléres, sokszögzáródású gótikus templom, amelynek déli oldala előtt rombusztus harangtorony, nyugati homlokzatánál pedig előcsarnok áll. 

A románkori templomot 1220 körül építették, melyet 1480-ban gótikus stílusban átépítettek. Tornyát 1480 körül emelhették. 1583-ban Rudolf császár Rákóczi Zsigmondnak adományozta Szerencset, ezután vált reformátussá a mezőváros. 1595-re megszűnt a katolikus plébánia és Rákóczi Zsigmond át is építtette a templomot. Az ellenreformációs törekvések sok viszályt okoztak a településen, de végül a Thököl-szabadságharc idején végleg a reformátusok használatába került a templom, amelyet 1791-ben helyre is állítottak. Amikor 1903-ban is renoválták a templomot, a templomhajót fiókos dongaboltozattal fedték le, és új berendezést készítettek. 

A templom közepén áll Rákóczi Zsigmondnak és nejének, Gerendy Annának késő reneszánsz síremléke, amelyet 1618-ban készítettek vörös márványlapokból. A síremlék alatt kripta van, ahol egy üveggel fedett urnában láthatók a neves halottak földi maradványai. A templom északi falán elhelyezett emléktáblán ezt olvasható: „E szent hajlékban szervezkedtek hős elődeink Bocskay István vezérlete alatt a nemzeti és vallásszabadság védelmezésére. 1605. április 17-20. Örök tisztelet nevöknek.” Egykori lelkészét, Németi Istvánt 1674-ben a pozsonyi vésztörvényszékre idéztek, elítéltek, de rabságából szerencsésen megszökött.

A település keleti oldalán emelkedő domboldalon áll a kör alaprajzú református templom, amelynek hármas kapuzata előtt timpanonos portikusz ad hangsúlyos előteret.

A centrális teret falpillérek fölött futó párkányra ültetett lapos kupola fedi, amelynek közepéből kisebb, másodlagos kupola emelkedik ki. A fal mentén, egy lépcsőfokkal megemelt körbefutó folyosó húzódik, belső oldalán tizenhat dór oszloppal, amelyek a kupola párkányát és egyben a felső karzat falazott mellvédjét is alátámasztják. A földszinten a déli és északi oldalon nagyméretű, egyenes szemöldökű ablakok biztosítják a megvilágítást, míg az emeleten kis körablakok nyílnak. 

A templom klasszicista tölgyfa berendezése és kőszószéke 1830 körül készült, orgonáját az Angster‑orgonagyár építette 1907-ben.

A templomot 1825-ben Keglevich Miklós katolikus földbirtokos építtette református jobbágyai számára, az elbontott régi templom helyén, Povolni Ferenc tervei alapján.

 A kör alaprajzú, kupolás elrendezés ritkaságnak számít a magyar református templomépítészetben, és inkább a klasszicizmus reprezentatív középületeinek formavilágát idézi. A dór oszlopsor és a karzat körbefutó kialakítása különleges térhatást eredményez, amely egyszerre monumentális és harmonikus. 

A templom domboldali elhelyezése tovább erősíti az épület szimbolikus jelenlétét, mintegy uralva a település keleti részének látképét. A közösség számára a templom nemcsak istentiszteleti hely, hanem a 19. századi társadalmi összefogás egyik legfontosabb emléke is.

A település központjában, a főút közelében álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati homlokzata felett torony emelkedik, déli homlokzata előtt bejárati előcsarnok áll.

A nyugati homlokzatot négy széles, fejezetes pilaszter tagolja, a két szélső csak a toronytestet a hajóval összekapcsoló féloromzatokig folytatódik, a két belső viszont a torony főpárkányáig. A homlokzat tengelyében található a templom egyenes szemöldökű bejárati kapuja, felette félköríves záródású ablak nyílik. A két további falmezőben ugyanilyen kialakítású vakablakok állnak. A templom déli falát is hasonló ablakok tagolják. A féloromzatok szélén csúcsos díszek láthatók. A torony órapárkánya felett laternás hagymasisak emelkedik.

Az 1595-ös egyházkerületi összeírás már létező református templomról szól, de ennek későbbi sorsát nem ismerjük. 1748-ban egy fatornyos templom épült, ami 1791-ben leégett. A mai, késő barokk templomot 1792-ben, nyugati homlokzati tornyát pedig 1793-ban emelték. Egy 1877-es tűzvészben az egész templom leégett, de 1878-ban újjáépítették. A templom tetőzetében él hazánk legnagyobb, fokozottan védett denevér kolóniája.

A település északi részén, dombon elhelyezkedő, keletelt, egyeneszáródású, egyhajós, középkori templom, amelynek nyugati homlokzat előtt támpillérekkel gyámolított torony áll. 

A négyzetalakú torony két sarkán, átlós elrendezésben egy-egy támpillér áll, köztük egyenes záródású kőkeretes, vasajtós bejárat. Felette lépcsőzetes záródású ablak látható, a barokk időszakra utaló, didaktikus bemutatással. Az ezt következő szinten középkorias ablak, csonka mérművel. Ugyanilyen kialakítású ablakok állnak egymás felett a torony déli oldalán is. A középkori párkány felett félköríves záródású, barokk harangablakok nyílnak a torony mind a négy oldalán. A tornyot hagymasisak koronázza. 

A hajó hosszoldalain, lizénákkal elválasztott falmezőkben négy, vakolt keretelésű,  félköríves záródású ablak áll. Az északi homlokzat közepén félköríves ablak nyílik. A templomhajó erőteljes falpillérekkel és hevederívekkel osztott, négyszakaszos csehsüvegboltozattal van fedve. 

A korábbi, gótikus templom helyén 1856-ban épült az új, késő barokk templom.