Örökségtár

Harkány terehegyi településrészének központjában, kis dombon álló, kelet-nyugati tengelyű, körítőfallal övezett, poligonális záródású, egyhajós copf stílusú templom, amelynek nyugati oldala előtt gúlasisakos torony, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok áll.

A templom bejárata a köríves, nyitott toronyalj alatt található. Vakolatkeretezésű főhomlokzatát a főpárkány alatt zsaluzott félköríves-, felette körablak tagolja, legfelsőszintjén pedig, mind a négy oldalon felköríves, zsaluzott harangablakok nyílnak. Az órapárkány felett egyszerű gúlasisak emelkedik. A toronytest a hajóhoz íves féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végében kis oszlopokon gömdíszek láthatók.

A síkmennyezetes templombelső mindkét végében fa oszlapokkal alátámasztott fa karzat áll.

A templom 1800 körül épült.   

A település főutcája mentén, azzal párhuzamosan álló, egyszerű megformálású, kőtorony nélküli, íves záródású, egyterű, népi barokk stílusú templom. Nincsenek adataink középkori templom létezéséről, de annyi bizonyos, hogy a Kölcsey család egykori birtokát jelentő településen korán elterjedt a reformáció és sokáig a milotai eklézsia leányegyházaként működött. Önálló egyházközséggé 1673-ban szerveződött. 

Egy későbbi egyházkerületi összeírás szerint Csécsén „…nagy avult Fa Templom a falu közt Fa Tornyával együtt” állt, s a templomot 1655-re datálja. Ugyanekkor egy 1771-es, sőt egy 1619-es harang is fel lett jegyezve, azaz az eredeti fatorony volt az épületegyüttes legrégebbi része. 1820-ban az elavult régi fatemplom helyére építettek új, szintén favázas istenházát. Régi úrasztali tárgyai között találhatunk egy 1695-ből való domborított díszítésű ezüstpoharat, és egy 1694-ből származó ón keresztelői kupát, melyek jelenleg a debreceni Református Kollégium múzeumában találhatóak. A templomtól keletre 24 méter magas, szoknyás, fűrészelt mellvédű galériás, zsindellyel borított, fiatornyos fatorony áll, amely 1822-ben készült.

A település főútja mellett, útkereszteződésben álló, keletelt, poligonális záródású, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő, gúlasisakos toronnyal. A 14-15. században épített gótikus templomnak egykor támfalas szentélye volt, ennek nyomai és a déli oldalon két középkori ablakának kerettöredékei ma is láthatók. 

Lázár deák 1528-as térképén a templomot erődített, bástyával körülvett, lőréses tornyú, mellvédes épületként ábrázolja. A templomot 1596-ban krími tatárok rombolták le. A bujdosásból visszatért lakosság 1621 táján rendbe hozta, de már nem az eredeti formájában. A leomlott torony helyébe fából emeltek haranglábat. Templomot 1856-1887 újjáépítve kibővítették és ahhoz új kőtornyot is emeltek. Ennek alapkőletételekor, Vay László földesúr és felesége jelenlétében, „a torony talapzata utca felőli külső szöglete alá tétetett egy okirat, mely az akkori körülményeket kimerítőleg tartalmazza, egy üveg bort, a pénzek mindegyikéből egy-egy példány, amelyhez az aranyat és az ezüst tallért Gróf Vay László szolgáltatta.” A templom építőkövét, a vulkáni tufát, Tokaj környékéről a Tiszán hajón szállították a helyszínre. A templomhoz a középkorban déli oldalon elterülő temető is tartozott, ahova csegeiek egészen 1787-ig temetkeztek, a helyben szokásos keletelt módon.

A település történelmi főútja mentén kialakított parkban áll a keletelt, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt süveges sisakkal fedett torony emelkedik. A torony legfelső, visszalépő szintjét körbefutó tűzkiáltó erkély hangsúlyozza. A déli és a keleti oldalon előcsarnok kapcsolódik az épülethez, a déli homlokzaton pedig két román kori ablak őrzi a középkori előzmény emlékét. 

A templomhajó dongaboltozata a keleti oldalon boltcikkelyekkel zárul. A hajó mindkét végében faszerkezetű karzat áll, aljukon festett kazettás famennyezettel. A padló cementlappal burkolt. A 19. század első feléből származó, aranyozott fa klasszicista szószék a templom egyik legértékesebb berendezési eleme. A festett és aranyozott úrasztala, a Mózes‑szék és a bábos korlátos kerítés historizáló stílusban 1870-ben készült. Az orgonát Mooser Lajos építette 1869-ben.

A templom elődje egy 13. századi román kori épület volt, amelynek falszakasza ma is látható a déli oldalon. A reformátusok 1724-ben vették használatba, majd 1738-ban tornyot emeltek hozzá. 1771-ben bővítették és felújították, 1883-ban pedig újabb átalakításokkal gazdagították.

A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan rétegződnek egymásra a középkori, barokk és 19. századi elemek, így az épület különleges átmenetet képez a román kori eredet és a későbbi protestáns templomépítészet között. A tűzkiáltó erkélyes torony ritka megoldás a környék református templomai között, és a parkos környezetben álló épület ma is meghatározó látványeleme Tiszafüred városképének.

A település ókécskei településrészének déli oldalán, útkereszteződés kiteresedésében álló, egyhajós, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, keresztházat imitáló térbővületes, egyhajós templom. 

A templombelső ötszakaszos, fiókos dongaboltozattal fedett, két végében ácsolt fakarzatok állnak. Egy korábbi barokk templom helyére, Mátray Lajos építész tervei alapján neogótikus stílusban épült 1906-1909 között.

A település központjában, a főutca nyugati oldalán álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, melynek nyugati oldala előtt hagymasisakos barokk torony áll. 

A templom építési korára vonatkozóan pontos adatunk nincs, ám alaprajzi elrendezése és a még megmaradt középkori részletképzései alapján arra lehet következtetni, hogy a 14. század második fele és a 16. század első fele között keletkezhetett. Tornyát a 19. század elején emelték. Déli oldalán rézsűs bélletű ablakok állnak, amelyek közül három még megőrizte csúcsíves kialakítását. 

Az egyterű templom keleti végében van elhelyezve a liturgikus tér. Berendezése a 19. századból való, korábbi időkből csak a déli falon látható népi barokk szószékkorona maradt meg.

Tiszaszederkényi városrész északi oldalán elhelyezkedő, megközelítőleg kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, íves záródású, nyugati tornyos, késő barokk templom. 

A reformáció kezdetétől már reformárus lett település a törökdúlás idején teljesen elnéptelenedett. Ezt követően Lorántffy Zsuzsanna hajdúkat telepített ide, akik 1651 után fatemplomot építettek. E templom javításának évszámai: 1732, 1761, 1781. A jelenlegi templomot 1792-99 között építették. Nyugati homlokzat előtti tornyának építése 1810-ben fejeződött be. A szószékkorona 1878-ban, a Mózes-szék 1879-ben, az úrasztala 1880-ban készült. Az 1970-es évekbeli átépítés során kapta a torony jelenlegi gúla formáját. 

Az eklektikus stílusú parókia a templomtól nyugatra lévő telken áll. Az U alaprajzú épület rövid szárai oromzatosak, a köztük lévő épületszárny déli oldalán faoszlopos tornác áll.

A település központjában, az utcaszinttől kissé lejjebb elhelyezkedő, körítőfallal övezett, északkelet-délnyugati tájolású, T alaprajzú,  barokk templom, délnyugati homlokzata előtt álló, háromszintes toronnyal, északkeleti oldalánál előépítmény. 

A torony középtengelyében tagolt szemöldökívű, vörös márvány keretű kapu nyílik, fölötte záróköves, szalagkeretes, szegmensíves ablak. A főpárkány felett szalagkeretes körablak, a legfelső szinten pedig minden oldalon félköríves, vakolt szalagkeretes harangablakok állnak. A toronytestet szintenként sarokpilaszterek keretezik. Az órapárkány fölött kettős hagymasisak emelkedik. Az toronytestet a hajóval egyenes vonalú féloromzatok kapcsolják össze.

A templom északnyugati homlokzatán négy szegmensíves, szalagkeretes ablak áll, a falfelület két szélén, alul,  egy-egy kisebb, keretezés nélküli, álló téglány alakú ablak látható. A templom délkeleti oldalánál található  az egyenes záródású, háromszögletű oromzatos, nyeregtetős, romantikus stílusú keresztház (bővítés), melynek főhomlokzatát nyolcszögű pillérek keretezik. A keresztház tengelyében félköríves, pálcával tagolt szalagkeretes kapu nyílik, fölötte körablakkal és egy íves hármasablakkal, két oldalán nagyméretű, félköríves, szalagkeretes ablakokkal. 

A festett fakazettás mennyezetű belsőtér két végében fa karzatok állnak, a toronyhoz közelin található az orgona. A kétszintes keresztház emeleti karzata egy középső pillérrel alátámasztott kosáríves árkádokon nyugszik.  A vörösmárvány úrasztala 1852-ből való.

A templom 1784-ben épült, tornya 1802-ben, 1863-ban romantikus stílusban bővítették.

A település főutcájának keleti oldalán álló, keletelt, támpilléres, poligonális záródású gótikus stílusú templom, amelynek nyugati homlokzata előtt kősisakos, neogótikus torony áll. 

A jelenlegi templom feltehetően a 14. században épült, a földbirtokos Tomory-család adomány révén lett a premontreiek kőfallal körülvett temploma. A 16. században került a reformátusok használatába. 

Ugyanakkor a templom a 17. század végére elhagyatott, pusztuló állapotban volt. 1753-ban építették újjá Szathmáry Király József, András és Éva. Beomlott hálóboltozata helyére – melynek vállkövei még láthatóak a szentélyben - deszkamennyezetet készítettek, csúcsíves diadalívét körívesen állították helyre. Az eredetileg torony nélküli templomhoz 1937-38-ban építették terméskőből tornyot. A régi úrasztala deszkalapja a gönci református egyházművészeti kiállításán látható.

A település délkeleti oldalán álló, keletelt, egyhajós, poligonális záródású, támpillérekkel gyámolított gótikus templom, melynek nyugati homlokzat előtt robusztus, gúlasisakos torony áll.

A 12. században épült román stílusú templomot a 15. században gótikus stílusban átépítették. Erről tanúskodik a szentélyt a hajótól elválasztó csúcsíves diadalíven olvasható 1477-es évszám. A torony feltehetőleg egyidős a templommal, falában található téglára az 1497-es évszámot vésték.

A hajó bejárata a déli oldalon található csúcsíves, bélletes kőkapuzaton keresztül nyílik, nyugati kapuját befalazták. A szentélyrészben három, a hajó déli oldalán két, változatos mérművű ablak található. Festett fakazettás mennyezete 1755-ben készült, melyet az 1892-ben végzett felújítás során elbontottak, a mai deszkamennyezete egyszínűre festett.