Örökségtár

A településrész központjában, útelágazódásnál elhelyezkedő, megközelítően észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek északi oldala előtt órapárkányos, párnatagos gúlasisakú torony áll.
A torony északi oldalán lévő egyenes záródású főbejárata felett lunetta van, és aediculás jellegű, íves párkányzattal záródó keretezésben áll. Az orommezőben évszámos tábla látható igei felirattal. 

A toronytesten a kapu feletti övpárkányt követően félköríves résablak, e fölött a félköríves záródású ikerablak áll. Hármas harangablakai – a torony mind a négy oldalán - félköríves záródásúak. A torony félköríves oromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz. Hajója falsávos díszítésű, ablakai szegmentíves szemöldökűek.
Hajóját egyszínűre festett, kazettás jellegű deszkamennyezet fedi. A hajó végein faragott oszlopokon nyugvó fakarzatok állnak, melyeknek mellvédje plasztikus díszítésű, az orgonakarzat középső része előredomborodik. A mezőnagymihályi és a diósgyőri templomokéhoz hasonló a copf stílusú, volutás támasztékú, gazdagon faragott kőszószéke, amely felett pelikános szószékkorona van. Mózes-széke és a hajó oldalai mellett álló stallumok magas háttámáját változatos mintázatú rozettás, illetve kazettás farátétek ékesítik.

A törökuralom idején elpusztult templomuk helyett először fa-, majd 1772-ben kőtemplomot építettek a reformátusok. Ez elé csak később, 1932-ben emeltek historizáló stílusú tornyot.
Az 560 kg-os (100 cm) harangját Seltenhofer Frigyes öntötte 1929-ben Sopronban, felirata: „Dicsőség a magas–ságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat. A szolgálat örömével öntették Isten dicsőségére a hejőcsabai református egyház áldozatkész hívei.” A 150 kg-osat (64 cm) Korrents Márk öntötte Egerben, felirata: „A hejőcsabai református szentegyház hívei által közköltségen újra öntették 1860-ban.”

Miskolc belvárosától északra a tetemvári temetőkertben bejáratánál álló, kelet-nyugati tengelyű, boronafalú, népi szecessziós stílusú fatemplom. Déli homlokzatánál álló oldalépítmény felett fiatornyos, galériás torony emelkedik. 

A templom és a harangtorony tetőzetét zsindely borítja. Főbejárata a keleti oldalon nyílik, mellette alacsony lépcsőtorony áll. A jelenlegi templom legkorábbi elődje 1637-ben épült. Ehelyett 1724-ben emeltek újat, amit Bató István miskolci kereskedő saját pénzen újítatott fel 1874-ben. Azonban, állagromlás miatt, ezt a templomot is el kellett bontani, helyére 1938-ban Szeghalmy Bálint tervei szerint építettek új, „magyaros stílusú”, azaz erdélyi építészeti hagyományokat tükröző templomot. Ez a templom vandál pusztítás eredményeként 1997-ben leégett. Az 1999-ben készült rekonstrukció a korábbi tervek felhasználásával készült és így megőrizte az épület eredeti formavilágát és stílusjegyeit.

A település északi részén, az utcavonaltól kissé beljebb, szabadon álló, megközelítően észak-déli tengelyű, keresztszárnyakkal bővített modern templom, tőle keletre gúlasisakos torony magasodik. A két építményt árkádíves folyosó köti össze. A templom déli, oromfalas főhomlokzatán árkádíves tornác fut végig, amelynek közepén nyílik a templom bejárata. A tornác felett nagyméretű, virágmintás körablak áll.

A templombelső faburkolatos koporsófödémmel fedett, északi végében az orgona áll. A liturgikus tér a keleti oldal közepén van elhelyezve, a mellette lévő térbővület (keresztszárny) el van falazva.

Az Árpád-kori település a törökdúlás idején teljesen elnéptelenedett, majd 1622-ben református magyarokkal telepítették újra. 1650-ben már állt a templomuk, amelyet azonban az ellenreformáció idején leromboltak, jelenleg ennek helyén áll a katolikus templom. 1784-ben új kőtemplomot építettek, amelyet 1945 virágvasárnapján a visszavonuló német csapatok felgyújtottak. Helyét ma szerény méretű, téglából falazott emlékhely és emléktábla jelzi a Templom közben, melyet 1995-ben állítottak. 1952-54 között épült meg a mai templom, tornyát 1968-ban kapta, melyben két harang lakik, az 1924-ből származó 220 kg-os, melynek felirata: „Isten dicsőségére öntette a mocsai ref. egyház buzgó hívei közadakozásából. Jöjjön el a Te országod.” A 133 kg-os harang Budán készült, 1787-ben. Az orgonát, amely hat regiszteres, Várady Ottó építette 1973-ban.

A település történelmi belvárosának déli részén, mellékutcában, attól kissé beljebb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, köríves záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, összetett vonalú, hagymasisakos torony áll. Déli falához oromfalas oldalhajó csatlakozik.

A templom egyik bejárata a torony tengelyében álló, köríves, kőkeretes záródású ajtó, a másik egy hasonló kialakítású az oldalbővítmény déli falának tengelyében áll.
A toronytestet a cserepezett főpárkány és egy vékony osztópárkány tagolja, széleit pilaszterek keretezik. A harangablakok félköríves záródásúak. A templomhajó és a torony egyenes féloromzatokkal kapcsolódik.

A templomhajó hosszoldalait félköríves záródású ablakok törik át szabálytalan rendben. Az oldalhajó déli fala oromzatos záródású: felül timpanon koronázza, amelyből kiinduló homorúívek szögletes volutákban végződnek. A falat cserepezett, tagolt főpárkány osztja meg, amely középen ívesen megemelkedik, efelett ovális ablak nyílik. Alatta a háromtengelyes, kétszintes homlokzatot faltükrök, egyenes és félköríves záródású ablakok és a már említett ajtó töri át.

A templom főhajója szegmensíves dongaboltozattal fedett, két végében öntöttvas oszlopokon álló, kovácsoltvas rácsos mellvédű karzatok állnak. A falazott szószék az északi oldal közepén kapott helyett. Az oldalhajó csehsüveg boltozattal fedett. A nyugati karzaton lévő Angster-orgona 1940-ben épült, kétmanuálos, 13 regiszteres. 
A templom 1790 körül barokk stílusban épült, 1922-ben kibővítették.

A település főutcája mentén, arra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll. Déli falához pilléreken nyugvó, nyitott bejárati előcsarnok csatlakozik.
A templom főbejáratához a torony tengelyében álló, köríves nyíláson keresztül juthatunk, a másik bejárat a déli oldalfalon található.

A háromszintes toronytestet a főpárkány, egy vékony osztópárkány és vakolatsáv tagolja, széleit lizénák keretezik. A harangablakok félköríves záródásúak, a nyugati oldalon, a padlástér magasságában még egy szegmensíves ablak is látható. A templomhajó és a torony homorúíves féloromzatokkal kapcsolódik.

A templomhajó hosszoldalait félköríves záródású ablakok törik át szabálytalan rendben.
A templom 1828-ban épület, klasszicista elemekkel, késő barokk stílusban.

A település központjában, parkban álló, keletelt, egyhajós, szegmensíves záródású, nyugati tornyos templom, melynek falait és tornyát kétlépcsős támfalak gyámolítják. Déli oldalán két, északi oldalán egy bejárati előcsarnok áll.

A falpillérekkel keretezett, háromszintes templomtornyot osztópárkányok tagolják, falait az alsó két szinten álló téglány alakú ablakok törik át, a harangablakok félköríves záródásúak. Az órapárkány felett laternás hagymasisak emelkedik. A templomhajó falait váltakozó rendben, különböző építési korszakokból származó eltérő nagyságú és formájú ablakok törik át.
A kazettás mennyezetű templombelső két végében és északi oldalán fakarzatok állnak. Déli oldalának közepén helyezkedik el a hangsúlyos megformálású, díszes háttámlájú Mózes-szék, mellette a koronával ékesített szószék és a kerített úrasztala.

A mai templom helyén már a 13. században téglaboltozatos templom állott.
A reformáció Nádudvarban feltehetőleg már a 16. században elterjedt, de az első biztos adat a 17. század első feléből való, amikor Bíró László református földesúr a templomot déli fiókjával kibővítette. Az akkor még zsindelytetős templom 1647-ben új famennyezetet kapott. 1660-as török betörés idején a templomot Szeidi Ahmed budai pasa csapatai felgyújtották, maga a település is mintegy másfél évtizedre lakhatatlanná vált. 1680-ból azonban már az újjáépített, zsindellyel fedett templomról van híradás. 1683-ban újra a török, 1697-ben a tatárok, 1705-ben a rácok pusztítanak a településen. A viharos idők ellenére is élénk hitéletről tanúskodnak a 17. századi úrasztali tárgyak és az úrasztali terítő. A jelenlegi templom 1772-1774 között épült.

A templom keleti részét 1804-1805-ben tovább bővítették, a falakat magasabbra rakták, és a templom új tetőt kapott. A toronysisak építését 1814-ben fejezték be, annak aranyozott gombját ekkor tették fel. Mai formáját az 1863-as átépítések és az 1877-78-as években követő teljes felújítás után nyerte el. Ekkor készült el a mai szószék a szószékkoronával és az úrasztalával együtt. A templom Angster-orgonáját 1887-ben készítették. 1892-ben a toronysisak vörösréz borítást kapott, majd 1927-ben a templom zsindely tetejét horgonyzott lemez borításúra cserélték. 

A templom telkén, attól délre elhelyezkedő, az utcavonaltól kissé távolabb álló egytraktusos, földszintes, téglány alaprajzú, nyeregtetős épület, amelynek lizénákkal keretezett déli oldalán árkádíves tornác fut, ennek két vége be van építve. 

A homlokzat két végén egy-egy vakolatkeretes ablak nyílik. A ház keleti homlokzatát szintén lizénák keretezik, felül gazdagon tagolt párkányzat választja el az orommezőtől. Ezen az oldalon négy, vakolatkeretes ablak áll.

A régi parókia 1772-74 között épült népi barokk stílusban. Az épületben gyülekezettörténeti múzeum található, valamint lelkészi hivatal és gyülekezeti terem. Az épület nemcsak építészeti, hanem egyháztörténeti és közösségi szempontból is kiemelkedő jelentőségű.

Egy mellékutcában, az észak–déli tengely mentén áll ez az egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek déli, utcai homlokzata előtt karcsú torony emelkedik. A bejáratok a torony alatt és a nyugati homlokzat középtengelyében nyílnak. 

A déli homlokzat és a torony csúcsíves nyílásai szalagkeretesek, vállkővel tagoltak, a harangablakok felett csúcsíves vakárkádsor húzódik, fölöttük háromszögű oromzat áll. A tornyot nyolcoldalú, szoknyás gúlasisak zárja le. A toronytestet a hajóval összekapcsoló féloromzatok szintén csúcsíves vakárkádsorral díszítettek. A templomhajó lekerekített sarkait kváderezés hangsúlyozza, az oldalhomlokzatok höbörcsös felületét vakolatsávok tagolják. Fent szegmensíves, alul egyenes záródású, szalagkeretes ablakok sorakoznak, a keleti oldalon pedig egy vakablak jelenik meg. Az északi véghomlokzat barokkos, törtíves oromzatát három ovális ablak töri át.

A belső tér gerendás deszkafödémmel fedett, két végében karzat áll. A liturgikus tér a keleti fal középtengelyében kapott helyet; a szószékkosár mellvédjét betétmezők díszítik, alsó párkánya konzolos kialakítású. A bejárati ajtók rombuszmintásak, vasalataik a 18–19. század fordulójának kézműves munkái. A templom 1782–1783 között épült barokk stílusban, tornya 1799-ben készült el, majd 1906-ban romantikus formában alakították át.

A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan rétegződnek egymásra a barokk és a 19. századi romantikus jegyek, miközben a gyülekezet folyamatosan alkalmazkodott a kor igényeihez. A rombuszmintás ajtók és a korai vasalatok különösen értékes kézműves emlékek, amelyek ritkán maradnak fenn ilyen jó állapotban. A templom szerényebb települési környezetben áll, mégis a környék egyik legkarakteresebb református épületeként őrzi a 18. század végi falusi templomépítészet hangulatát.

A település középpontjában, a kiszélesedő főutca tengelyében álló, egyhajós, íves záródású, keletelt barokk templom, nyugati homlokzata felett toronnyal, déli oldala előtt előcsarnokkal. 

A 15. században a Báthory-család építette az eredetileg gótikus stílusú templomot. 1748-as felújítása során bonthatták el a középkori jellegét adó stílusjegyeit. A korábban a templom mellett álló fatornyot elbontva 1800-1802 között építették a ma is álló tornyot. 1836-ban további átalakításokat végeztek, ekkor készült a templom copf stílusú szószéke és hangvetője, a hasonló korú berendezéssel együtt, valamint a portikusz is. 

Mennyezetet 1882-ben újították fel, amikor romantikus stílusban ki is festették azt. 1936-ban Váradi Miklós rákospalotai mester készítette el a ma is működő orgonát. A templombelső két végében korinthoszi fejezetes faoszlopokra állított fakarzat áll. 

A templom épületének kutatását Szekér György építész végezte 1990-ben. Ekkor kerültek elő – más középkori részletekkel együtt – az északi hajófal falképei. A freskótöredékek két sávba rendezett, 10 jelenetből álló ciklusa a Passió történetét meséli el.

A település főutcájára merőlegesen, attól távolabb, kissé emelt helyen elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, lekerekített sarkú, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt órapárkányos, laternás, hagymatagos sisakú torony áll.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, napsugaras díszítésű ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet a cseréppel fedett főpárkányok és osztópárkány tagolja, széleit pilaszterek, illetve lizénák keretezik. A karzatszinten félköríves záródású ablak, felette a padlásszinten körablak van; a harangablakok is félköríves záródásúak.  

A templomhajó és a torony egyenes féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó falait párospilaszterek keretezik és osztják mezőkre, amelyek tengelyében félköríves záródású ablakok állnak. A végfalon körablak található.
A klasszicista stílusú templom 1841-ben épült. Berendezése, - a szószék és a  papi szék - copf stílusú, 1800 körül készülhetett.