Örökségtár

A Gőgő-Szenke patak által közrefogott kis szigeten álló, keletelt, egyhajós, sokszögzáródású, kétlépcsős támpillérekkel megtámasztott, gótikus templom, amelynek déli és délkeleti homlokzatán osztósudaras, mérműves ablakok állnak. A templom nyugati homlokzatának tengelyében fiatornyos, zsindelyezett harangtorony áll, amelyet a templommal ácsolt előcsarnok köt össze. 

A templomnak két bejárata van, a nyugati oldalon faragott kőkeretű, csúcsíves kapu, a déli oldalon – egy falazott előcsarnok alatt - szemöldökgyámos kapu nyílik. A 15. században épült templom a történelem során védelmi funkciókat is ellátott, ezért is lehetett csak hídon keresztül megközelíteni a palánkkal körülvett templomszigetet. Sajnos az 1717-es tatárdúlás ellen ez sem jelentett biztonságot, mert amellett, hogy a települést felégették a betörő csapatok, a templomba menekülőket mind megölték. 

A síkmennyezetes templombelsőt csúcsíves diadalív választja el a szentélyrésztől, melynek falába egy kagylómotívummal díszített reneszánsz pasztofórium mélyül. 1773-ban készült szószékkoronáját és 1783-as karzatát Vasvári Ódor Gábor asztalosmester készítette. A harangtorony is feltételezhetően a 18. század végén készült.

Utcavonalon álló, földszintes, téglány alaprajzú, nyeregtetős, cserépfedésű épület. 1902-ben épült, a református gyülekezet régi iskolája telkén. Fehérre meszelt utcai homlokzatát négy vakolatkeretezésű ablak töri át. Az épület a 20. század eleji falusi református iskolaépítészet jellegzetes példája: egyszerű tömegformálás, fehérre meszelt homlokzat és puritán díszítetlenség jellemzi. A hosszgerincű nyeregtető és a vakolatkeretes ablakok a korszak visszafogott, mégis arányos kialakítását tükrözik.

A református gyülekezet saját fenntartású iskolájaként működött, ahol a bibliaismeret valamint az olvasás-írás tanítása a mindennapi oktatás részét képezte. A tanító a közösség megbecsült tagja volt, az épület pedig a helyi református identitás egyik meghatározó elemeként szolgált.

Telekhatáron álló, L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős, cserépfedésű, hajdani egy tantermes, osztatlan, falusi iskola, amely 1846-ban épült. Nagytótfalu református gyülekezetének iskolája volt, majd a telken 1902-ben felépült új iskola megépülése után tanítói lak lett. Fehérre meszelt utcai homlokzatát keskeny pilaszterek között három, vakolatkeretezésű ablak töri át. Az udvar felőli oldalán tornác fut végig, az íves nyílássort mellvéden álló falazott oszlopok tagolják. Utcai homlokzatán Baksay Sándor és Kossa Dániel emléktáblája. 

A település központjában, a főutca kanyarulatában elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt enyhén kilépő, laternás, hagymatagos sisakú torony áll. Délkeleti oldalánál barokkos keretezésű kapuépítmény áll. A templomkertjét vegyes falazatú kerítés övezi, amelyen két bejárat nyílik: a torony előtt összetett vonalú, díszes keretezésű, az északi oldalon szerényebb kivitelű.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, szegmensíves záródású, ajtón, a másik a délkeleti oldalon nyílik. A főbejárat felett füzérdíszes kartusban az építési évszám olvasható. A háromszintes tornyot a cserepezett főpárkány tagolja és vakolatsávok keretezik. A padlásszinten szalagkeretes, ovális ablak áll, alatta geometrikus vakolatdísz. A harangablakok félköríves záródásúak és köténydíszesek. A templomhajó és a torony törtvonalú, hullámíves féloromzatokkal kapcsolódik. Hasonló támfalak gyámolítják a hajó falait is a torony északi oldalának vonalában. A hajó falait szegmensíves záródású ablakok törik át, a végfalon egy befalazott ablak fülkéje látszódik.

A templomtér déli végében öntöttvas oszlopokkal alátámasztott, poroszsüveg aljú orgonakarzat emelkedik. A liturgikus tér a csillaggal díszített koronájú, íves kosarú szószékkel, a magastámlájú Mózes-székkel a templom végében helyezkedik el.
A késő barokk stílusú templom 1780-ban épült.

A templomtól keletre, utcavonalon álló, kelet-nyugati tengelyű, téglány alaprajzú, nyeregtetős, földszintes épület, amelynek utcai főhomlokzatát teljesen átépítették, eredeti nyílászáróit kicserélték.

A parókia a hagyományos református lelkészlakások egyszerű, puritán építészeti karakterét őrzi, amelyet a téglány alaprajz és a hosszgerincű nyeregtető ma is jól kifejez. Bár utcai homlokzata átépült, tömegformálása és telepítése továbbra is a történeti faluközpont szerkezetéhez igazodik. Az épület a gyülekezeti élet mindennapi helyszíne volt: itt lakott a lelkipásztor, és gyakran tartottak bibliaórát vagy konfirmációi felkészítést. A templom közelsége a református egyházi építészet jellegzetes elrendezését tükrözi, ahol a parókia a gyülekezeti központ szerves részeként működött.

A település központjában, mellékutcában, az utcavonallal párhuzamosan elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt, órapárkányos, gúlasisakú torony áll. Déli oldalához pillérekkel alátámasztott nyitott előcsarnok, cintérium kapcsolódik. 
Nyugati és déli oldalról téglakerítés övezi.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású, ajtón, a másik a déli oldalon nyílik. A torony földszintjét pillérek keretezik, köztük a falfelület kváderezett, a főbejárat felett körablak áll. A toronytestet háromrészes, cseréppel fedett főpárkány tagolja. A szalag keretes, könyöklőpárkányos harangablakok szintjén is pillérek keretezik a homlokzatot. A templomhajó és a torony lépcsős féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó falait pillérek tagolják, köztük félköríves záródású ablakok állnak, a végfalon és a bejárati csarnok felett körablakok vannak.

A templom sík mennyezetét stukkóhatású, a falakat márványra emlékeztető festés díszíti. A felületet festett oszlopok tagolják. A szószék téglából rakott, festett falú és barokk stílusú korona díszíti. A kerek, márványból készült úrasztala Mándy Sándor földbirtokos és felesége, Dévay Erzsébet adománya 1918-ban. Hangszere szívós rendszerű, négy és félsípsoros, ötoktávos, 1916-ban készült mesterharmónium. Harangjai 250 kg és 100 kg súlyúak.  A nagyharang felirata: "Isten dicsőségére készíttették a Nagyváty-Kacsóta ref. egyház hívei. A világháborúben elvitt harang helyett 1923. Szlezák László harangöntő által Budapest." A kisharang felirata: "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség és az embereknek jóakarat. Lukács 2.14. Nagyváty-Kacsóta 1923. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapest."

A falu fatemploma 1787-ben épült, majd 1820-ban épült egy vályogfalú templom, fa toronnyal. A jelenlegi kőtemplom 1865-ben készült el, amit 1892-95-ben átépítettek. A templom a mai formáját 1905-ben nyerte el.  

A település központjában, a főúttól kissé beljebb, az iskola telkén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti oldala előtt órapárkányos, hagymatagos, latrenás sisakú torony áll. A déli homlokzatához törtvonalú oromzatos előcsarnok kapcsolódik.

Ívelt, törtvonalú oromzattal záródó nyugati oldalán az élszedett sarkú falat széles vakolatsávok osztják meg. A fal középső tengelyében nyílik a szegmensíves főbejárata, felette kisméretű körablak van. Felül, az orommező közepén, a fő-, és az osztópárkány között is körablak áll. Barokkos ívű mellékbejárata a déli előcsarnokon található. Az toronytestet párkányok tagolják három részre, széleit emeletenként egyre keskenyedő lizénák, illetve pilaszterek keretezik. A torony emeletein eltérő nagyságú félköríves záródású, szalagkeretes ablakok nyílnak. A hajó oldalait szegmensíves, keretezetlen ablakok törik át. A torony és a hajó hullámíves féloromzatokkal csatlakozik. 
A festett fakazettás mennyezetű templombelső két végben faragott oszlopokkal alátámasztott, festett mellvédű fakarzatok emelkednek. Az északi hosszoldalon található a hengeres támasztékú, íves kosarú kőszószék, felette pelikános koronával. Ezzel szemben a déli bejárat mellett két magastámlás, fedett stallum áll. Mind az előcsarnok, mind pedig a toronyalja csehboltozatos. A belsőtér tufakőval van burkolva.  

A középkori eredetű templomot 1769-70 között bővítették, 1803-10-ig épült a torony, az előcsarnok.
Az előcsarnokot 1887-ben átépítették. A színes-festett, kazettás famennyezet is három részben készült: 1770, 1803 és 1810. A mennyezetet fehér és vörös lécek osztják 64 táblára. Ezeket sötétzöld alapon medaillonok díszítik, melyek közepén felhős mezőkben négylevelű rozettákat látunk. A mennyezetet és a karzatok mellvédjeit egy képfaragó festette ki, ez utóbbiakat tájkép, várrom- és élőfa-ábrázolásokkal. 
Az egyik stallum a Latinák-család kegyúri széke volt, rajta családi címerükkel. A másik stallum a Furmann-családé volt.

A 240 kg-os (70 cm) acélharangot Diósgyőrben készítették 1985-ben. A 76 kg-osat (51 cm) Szlezák László öntötte, felirata: „Az 1914-1918-as világháborúban elesett hősei emlékére készíttették a nagyvisnyói református egyház hívei 1924-ben.” Van egy 80 kg-os (65 cm) repedt harangjuk a templomban, felirata: „Campana fusa sumptibus ecclesiae pagi Visnyio reformatae1708.”Bevésve: „In comitatu borsodiensi.” 

A település főútja mellett álló, keletelt, egyhajós, egyeneszáródású, nyugati tornyos templom, amelynek kelet oldala előtt bejárati előcsarnok áll. Az 1787-ben épült templom mai formáját az 1859-es átépítésekor nyerte el.

A templom főbejárata a toronyaljon keresztül egy szegmensíves, kőkeretű vasajtón át nyílik. Felette az átépítést megörökítő márványtábla. A toronytestet minden oldalról faltükrök és párkányok tagolják. A harang magasságában zsaluzott, félkörív záródású ablakok nyílnak. Az órapárkány felett gúlasisak áll. A tornyot és a templomtestet törtvonalú oromzat kapcsolja össze. A templomhajót délről két szegmensíves ablak tagolja, köztük helyezkedik el a bejárati előcsarnok, melynek déli oldalán kőkeretes ajtó található, szemöldökére az 1767-es évszám van vésve.

A síkmennyezetes templombelső mindkét végén fakarzat áll, a szószék az északi oldalon található.

A település főutcájának orsós kiteresedésében álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyterű, késő barokk templom, amelynek déli oldalán előcsarnok áll, keleti szomszédságában pedig egy fiatornyos, galériás, zsindellyel fedett harangtorony emelkedik. 

A középkori települést erős kerítés és árokrendszer vette körül és ennek az Ú alakú beépítésnek a szívében már korábban is templom állt. A jelenlegi épület 1810-1830 között épült. A síkmennyezetes csarnoktemplom nyugati részén fakarzat áll, berendezése 1818-ból való. Egykori, 1794-re datált harangtornya, melyet a túristvándi gyülekezettől vettek 1858-ban, 1973-ban lett a Szentendrei Szabadtéri Múzeumba áttelepítve, helyére 2001-ben készült el az eredeti pontos másolata. 

BÁLINT JÁNOS: A nemesborzovai harangtorony. Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (szerk.: Kecskés Péter) Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984

Útkereszteződésben, a főutca déli oldalán elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyhajós, egyeneszáródású templom, amelynek északi oldala előtt gúlasisakos torony, nyugati homlokzata közepén pedig nyitott bejárati előcsarnok, cintérium áll. Főbejárata északra tekint, mellékbejárata a cintériumból nyílik. 

A toronytest felületét erőteljes párkányok három szakaszra osztják, alsó szintjén egy boltíves ajtó, fölötte egy szegmensíves ablak, a felső szinten félköríves záródású harangablakok nyílnak. A téglalap alaprajzú, vakolt, síkmennyezetű templomhajó állószékes tölgyfa tetőszerkezetét szürke műpala fedél védi. A torony és a hajó hullámíves féloromzatokkal csatlakozik.

Belső terét boltíves fülkébe helyezett ablakok világítják meg: kettő a nyugati, egy a keleti oldalon, egy kisebb pedig a toronnyal átellenben lévő végfalban. A homlokzati felületeket függőlegesen és vízszintesen vakolt falsávok tagolják és keretezik.

A későbarokk stílusú templom egy 1715 -ben készült, szalmával fedett, sövényfalú oratórium helyére épült 1792-ben, eredetileg festett famennyezettel. Hímes festésű karzata 1850-ben készült, ebbl mára csak a kórusaljon látható festett deszkák maradtak meg. A templomot 1858-ban részlegesen átalakították, 1926-ban felújították. 1971-ben átépítették, ekkor tették tönkre festett kazettáit és a karzat tábláinak egy részét.
Harangjai 110 és 75 kg-osak.