Örökségtár

A település központjában, a patak mellett elhelyezkedő, keletelt, körítőfallal övezett, kőtorony nélküli románkori templom. Az épület tömege három részből áll: egy 11. században épült rotunda keleti feléből, egy további négyzetes szentélyrészből, valamint nyugatról ezekhez kapcsolódó a 12-13. században épült hosszházból. 

A templomkert északnyugati oldalán emelkedő, szoknyás, galériás fa harangláb Varga András ács munkája 1765-ből. A rotunda külső falán jellegzetes román kori tégladíszítés látható: az ívsoros párkány és lizénák által keretezett falsávok között lépcsőzetes bélletű ablakok helyezkednek el, felettük fogrovatos téglapárkány és kőfríz fut körbe. A templom bejárat a nyugati oldalon lévő timpanonos kapuzaton keresztül nyílik. 

A templombelső nyitott fedélszékes, korábbi festett famennyezete elpusztult. A szentélyben Antiochiai Szent Margit életét bemutató a 12. századi falfestményrészletek láthatóak. Az 1426-ból való a diadalíven a szepességi András mester által készített, medallionokba foglalt prófétaképek vannak, az ívzáradékban pedig egy Isten báránya ábrázolás. A hajó nyugati oldalán álló festett fa karzat 1777-ben készült, a faragott fa szószék 1801-ből való.

Mezősiné Kozák Éva: Szalonna, református templom. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 562. TKM Egyesület. 2. kiadás, 2001.

A település északi részén, egykori főtere mellett álló, keletelt, poligonális záródású, gótikus templom, melynek déli oldala előtt klasszicizáló torony áll. Mind a nyugati, mind pedig a déli bejárata faragott kőkeretes kapuzat, de a déli oldalinak egyik félfáját fából pótolták ki. 

A templom egykori támpilléreit levésték és elbontásra került az északi oldalon álló sekrestye is. Déli falát mérműves ablakok tagolják. Az 1332–1334-es pápai tizedjegyzék alapján valószínűsíthető, hogy a településen már akkor templom állt. Az épület falában talált vésett tégla felirata szerint azonban a jelenlegi templom 1481-ben épülhetett. A hajóban lévő festett felirata szerint 1638-ban történt egy jelentősebb helyreállítás, de a templom jórészt most is középkori formájában áll. 

Téglalap alaprajzú hajójához keskenyebb, két boltszakaszos szentély kapcsolódik félköríves diadalívvel. A szentély északi falán a sekrestye befalazott ajtajának csúcsíves kőkerete látható. A hajó déli oldalához épített torony 1837-ben készült.

A főutca mentén, azzal párhuzamosan álló, szerény méretű, keletelt, torony nélküli, sokszögzáródású, nyerstégla falú, késő román-kora gótikus templom, amely feltehetően a 13. század második felében épült. A szentélyrészt támpillérek támasztják meg, déli oldalán két befalazott kapu helye látható, ezek közül a szentély falában lévő az egykori, faszerkezetű sekrestyébe nyílott. Jelenlegi bejárata a nyugati fal tengelyében van.

A templombelső a hajóban síkmennyezetes, szentélye boltozott. A templom külső falfelületén a sötétszínű, rövid oldalukkal kifelé forduló és a világosabb, hosszoldalú téglák váltakozása szép, dekoratív mintázatot teremt. A különálló szoknyás, zsindelyes harangláb 1888-ban készült. A benne függő harangot 1650-ben Wierdt György öntötte Eperjesen, így egy korábbi harangláb létezése is feltételezhető.

A Szamos töltése mellett, a település déli végén álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, torony nélküli, kora gótikus templom. Északi oldalán egy korábban elbontott sekrestye rekonstrukciója áll. 

A középkori formáját őrző templom két építési periódusban épülhetett. Az első valószínűleg a 14. század elejéhez kapcsolódhat, így bizonyosra mondható, hogy az épület részben azonos lehet egy 1329-es irat által említett Keresztelő Szent János-templommal. A második szakasz 1500 körülire tehető, amikor új szentélyboltozatot, diadalívet és csúcsíves ablakokat építve átalakították az épületet. 

A szamosújlakiak 1545 körül tértek át református hitre. Ezt követően, a 16. század végén többször is gazdát cserélt templom, míg közel száz évre katolikussá lett, majd 1696-tól végleg reformátussá vált. 1857-ben új fatornyot emeltek az épület mellé, ami kisvártatva egy tűzvészben elpusztult. 1867-ben építették a jelenleg is látható zömök haranglábat, és ekkor készült a templom berendezése is. A templombelső nyitott fedélszékes kialakítása az 1990-es évek helyreállításához kötődik.

A település központjában, útkereszteződésben elhelyezkedő, északnyugat-délkeleti tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású, kőkeretes ajtón keresztül nyílik, hasonló kialakítású mellékbejárata a délnyugati oldal közepén van. A kétemeletes toronytestet főpárkány és övpárkány tagolja, valamint lizénák keretezik. A padlás- és a harangszinten is félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó homorú íves féloromzatokkal csatlakozik.
A lizénákkal tagolt hajófalakon 3-3 félköríves záródású ablak nyílik.

A csehsüveg boltozatos templombelső két végében pillérekkel és hármas árkádívvel alátámasztott, vasrácsos mellvédű, falazott karzatok emelkednek. Fából készült koronás hangvetőjű szószéke az északkeleti oldal mellett áll. 
Egymanuálos, 6 regiszteres Angster orgonája 1888-ban készült.

A toronyban egy 230 kg-os harang függ, amit a Bochumer Verein Gusstahlfabrik készített Bohumban, 1883-ban. Felirata: G. W.
A jelenlegi épület helyén korábban egy 1796-ban emelt, vályogafalú templom állt, amelynek hímesen festett mennyezete és szószéke volt. A mostani templom 1888-ben, Ocsodál János tervei szerint készült. Egyetlen hímes festésű berendezési tárgya maradt meg, egy fogas, amely a karzat falán látható.

A település északi részén, útkereszteződés kiteresedésében elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, egyenes záródású mellékbejárata a déli oldal közepén van. A kétemeletes toronytestet sima vakolatú  lizénák tagolják, amelyek között höbörcsös vakolat fedi a falakat. A karzatszinten szalagkeretes körablak van, a harangszinten félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végén kővázák állnak.

A hajó hosszfalain szegmensíves záródású ablakok nyílnak, az északin 1, a délin 3. A falakat didaktikus vakolatsávok osztják meg, amelyek az egyes építési fázisokra és korábbi nyílásokra utalnak.

A csehsüveg boltozatos templombelső két végében pillérekkel és hármas árkádívvel alátámasztott, tömör mellvédű, falazott karzatok emelkednek. Fából készült aranyozott koronájú hangvetős szószéke az északi oldal mellett áll.  Az úrasztala egy szépen faragott fa monopódium, nyolcszögletű szürke kőlappal.

A templom középkori eredetű. A 18. században barokk stílusban átalakították, majd 1792-ben kibővítették. Tornyot 1805-ben megmagasították. 1834-ben újabb bővítés, átalakítás és a boltozatok megépítése történt. 1839-ben új oldalkapu készült, 1881-ben a tornyot újjáépítették. 

Egymanuálos, 5 regiszteres Angster-orgonája 1937-ben készült.
A nagyharang 90 kg (51,2 cm). Felirata: A hívek buzgóságából 1923-ban a szavai ref. egyház. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. / Légyen Te kőfalaidban csendesség, békesség. Kisharang 30 kg (42,8 cm). Felirata: Közadakozásból a szavai ref. egyház 1923-ban. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten. / Jertek imádjuk az Urat.

A település déli részén, a főút mentén kialakított park közepén áll a keletelt, nyugati tornyos, keresztházas templom, amelynek szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. A tornyot tagolt tömegű sisak fedi, míg a hajót és a keresztházakat kontyolt tető borítja. 

A torony szintjeit lizénákkal keretezett mezők tagolják; alsó szintjén szalagkeretes, barokk szárnyakkal és vasalattal ellátott, elváló timpanonos kapu nyílik. Fölötte ovális, szalagkeretes ablak látható, a délin tagolatlan, az északi oldalon kisméretű nyílással. A második szinten a homlokoldalon ovális ablak, az oldalakon négyzetes nyílások jelennek meg. A harmadik szinten oldalanként félköríves, kettős szalagkeretű ablakok sorakoznak, felettük vasbeton konzolos körfolyosóval. A negyedik szinten félköríves, szalagkeretes nyílások állnak, szegmensíves szemöldökkel és plasztikus füzérdísszel, a szintet órás órapárkány zárja. A torony csúcsát tagolt sisak, gömb és csillag koronázza. A keresztházak földszintjén körablakok között kétszárnyú barokk ajtók nyílnak, az emeleteken széles félköríves ablakokkal. A záródás keleti oldalához nyeregtetős, timpanonos toldalék csatlakozik, déli oldalán ajtóval.

A toronyalj fiókos dongaboltozattal fedett, északi oldalán karzatlépcsővel. A karzatalj, a keresztházak és a záródás alsó szintje három-három, pilléreken és falpilléreken nyugvó, hevederekkel elválasztott csehsüveg boltozatos szakasszal épült. A záródás második szakaszát töredékboltozatok fedik. Az orgonakarzat, a keresztházak és a záródás felső szintjei egy-egy csehsüveg boltozatos mezővel rendelkeznek, a záródás második szakasza trapéz alaprajzú csehsüveg boltozattal. A négyezet magasabb csehsüveg boltozata nagy pilléreken és hevedereken nyugszik, záradékát kör alakú nyílás töri át; a hevederek vállait kettős falkötővasak erősítik. A karzatok falazott, profilozott mellvédjén középen Napmotívummal díszített plasztikus fonadék látható, alatta igei feliratokkal. A copf jellegű padok, padmellvédek, a szószékudvar és a klasszicista szószék 1834-ben készültek, a márvány keresztelőkút 1873-ból való.

A templom a források szerint középkori előzmény helyén épült 1780-ban, tornyát 1794-ben emelték hozzá. 1825–1827 között bővítették ki kereszthajókkal és empire karzatokkal Szabó János mérnök, egyházi főgondnok tervei alapján. 1944-ben súlyos tűzkár érte, az 1949–50-es helyreállítás során a torony jelentős átalakítást kapott, ekkor épült a körbefutó erkély is. A templom mai formája így több korszak építészeti rétegeit őrzi, ami különösen értékessé teszi a térség református örökségében.

A település főútja mentén, azzal párhuzamosan álló, keletelt, támpillérekkel támasztott, egyhajós, félköríves záródású, torony nélküli, románkori templom, melynek nyugati oldalán lépcsős bélletű, csúcsíves kapu nyílik. A templom déli homlokzatán és szentélyfalán félköríves záródású, tölcséres ablaknyílások állnak. 

A templomot feltehetően a 12-13. század fordulóján a Hontpázmány nembeli Bánk család építtette. Később a templomot nyugati irányba meghosszabbították, sarkait lépcsős támpillérekkel erősítették meg, és elkészült a ma is látható, felül falfülkével díszített nyugati kapuépítmény. 

A templombelső 15. századi freskótöredékei női szenteket ábrázolnak. A 18. század elején jelentős felújítás történt az épületen, ekkor alakították ki a köríves végfalat, bontották el a középkori diadalívet. 1805-ben a templom mellé fa harangtornyot emeltek, ám ezt száz év múlva – ácsszerkezetét átalakítva – a templom tetőzetére építették rá. 2015-ben új alépítményre helyezve, eredeti helyére állították vissza a tornyot.

Székesfehérvár történelmi városmagjától délre, a Széchenyi utca keleti oldalán áll a település legrégebbi protestáns temploma. Utcavonalon álló, egyhajós, egyenes záródású templom, melynek nyugati homlokzata előtt törtvonalú sisakos torony magasodik. Főhomlokzatán négy, toszkán pilaszterre támaszkodó széles timpanon áll. 

A templom 1829-1837 között épült, mai formáját 1844-ben nyerte el, amikor az 1843-as nagy tűzvészt követően újjáépítették. A fából készült, rozettadíszes szószéket timpanonos lezárású falpillérek keretezik. A szószék előtt süttői vörösmárvány keresztelőkút és úrasztala áll.

Szekszárd különálló városrészben, az úgynevezett Felsővárosban elhelyezkedő, az utcavonalra merőlegesen álló, észak-déli tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek keleti oldala mellett törtvonalú sisakos torony áll. Utcai főbejárata az íves homlokzat tengelyében nyílik, kapuépítményen keresztül. A templombelső dongaboltozatos, három oldalán öntöttvas szerkezetű karzat áll, amelyre szintén öntöttvas csigalépcső vezet.

A város csekély számú református lakója a Türelmi rendeletig nem építhetett templomot, így, Öcsénybe jártak istentiszteletre. Az 1785-ben felépült templomuk, de tornyot csak 1813-16 között emeltek hozzá. 1825-ben leégett, végül 1885-ös újjáépítésekor nyerte el mai alakját.