Örökségtár

Telekhatáron álló, L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős, cserépfedésű, hajdani egy tantermes, osztatlan, falusi iskola, amely 1846-ban épült. Nagytótfalu református gyülekezetének iskolája volt, majd a telken 1902-ben felépült új iskola megépülése után tanítói lak lett. Fehérre meszelt utcai homlokzatát keskeny pilaszterek között három, vakolatkeretezésű ablak töri át. Az udvar felőli oldalán tornác fut végig, az íves nyílássort mellvéden álló falazott oszlopok tagolják. Utcai homlokzatán Baksay Sándor és Kossa Dániel emléktáblája. 

A település központjában, a főutca kanyarulatában elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt enyhén kilépő, laternás, hagymatagos sisakú torony áll. Délkeleti oldalánál barokkos keretezésű kapuépítmény áll. A templomkertjét vegyes falazatú kerítés övezi, amelyen két bejárat nyílik: a torony előtt összetett vonalú, díszes keretezésű, az északi oldalon szerényebb kivitelű.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, szegmensíves záródású, ajtón, a másik a délkeleti oldalon nyílik. A főbejárat felett füzérdíszes kartusban az építési évszám olvasható. A háromszintes tornyot a cserepezett főpárkány tagolja és vakolatsávok keretezik. A padlásszinten szalagkeretes, ovális ablak áll, alatta geometrikus vakolatdísz. A harangablakok félköríves záródásúak és köténydíszesek. A templomhajó és a torony törtvonalú, hullámíves féloromzatokkal kapcsolódik. Hasonló támfalak gyámolítják a hajó falait is a torony északi oldalának vonalában. A hajó falait szegmensíves záródású ablakok törik át, a végfalon egy befalazott ablak fülkéje látszódik.

A templomtér déli végében öntöttvas oszlopokkal alátámasztott, poroszsüveg aljú orgonakarzat emelkedik. A liturgikus tér a csillaggal díszített koronájú, íves kosarú szószékkel, a magastámlájú Mózes-székkel a templom végében helyezkedik el.
A késő barokk stílusú templom 1780-ban épült.

A templomtól keletre, utcavonalon álló, kelet-nyugati tengelyű, téglány alaprajzú, nyeregtetős, földszintes épület, amelynek utcai főhomlokzatát teljesen átépítették, eredeti nyílászáróit kicserélték.

A parókia a hagyományos református lelkészlakások egyszerű, puritán építészeti karakterét őrzi, amelyet a téglány alaprajz és a hosszgerincű nyeregtető ma is jól kifejez. Bár utcai homlokzata átépült, tömegformálása és telepítése továbbra is a történeti faluközpont szerkezetéhez igazodik. Az épület a gyülekezeti élet mindennapi helyszíne volt: itt lakott a lelkipásztor, és gyakran tartottak bibliaórát vagy konfirmációi felkészítést. A templom közelsége a református egyházi építészet jellegzetes elrendezését tükrözi, ahol a parókia a gyülekezeti központ szerves részeként működött.

A település központjában, mellékutcában, az utcavonallal párhuzamosan elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt, órapárkányos, gúlasisakú torony áll. Déli oldalához pillérekkel alátámasztott nyitott előcsarnok, cintérium kapcsolódik. 
Nyugati és déli oldalról téglakerítés övezi.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású, ajtón, a másik a déli oldalon nyílik. A torony földszintjét pillérek keretezik, köztük a falfelület kváderezett, a főbejárat felett körablak áll. A toronytestet háromrészes, cseréppel fedett főpárkány tagolja. A szalag keretes, könyöklőpárkányos harangablakok szintjén is pillérek keretezik a homlokzatot. A templomhajó és a torony lépcsős féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó falait pillérek tagolják, köztük félköríves záródású ablakok állnak, a végfalon és a bejárati csarnok felett körablakok vannak.

A templom sík mennyezetét stukkóhatású, a falakat márványra emlékeztető festés díszíti. A felületet festett oszlopok tagolják. A szószék téglából rakott, festett falú és barokk stílusú korona díszíti. A kerek, márványból készült úrasztala Mándy Sándor földbirtokos és felesége, Dévay Erzsébet adománya 1918-ban. Hangszere szívós rendszerű, négy és félsípsoros, ötoktávos, 1916-ban készült mesterharmónium. Harangjai 250 kg és 100 kg súlyúak.  A nagyharang felirata: "Isten dicsőségére készíttették a Nagyváty-Kacsóta ref. egyház hívei. A világháborúben elvitt harang helyett 1923. Szlezák László harangöntő által Budapest." A kisharang felirata: "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség és az embereknek jóakarat. Lukács 2.14. Nagyváty-Kacsóta 1923. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapest."

A falu fatemploma 1787-ben épült, majd 1820-ban épült egy vályogfalú templom, fa toronnyal. A jelenlegi kőtemplom 1865-ben készült el, amit 1892-95-ben átépítettek. A templom a mai formáját 1905-ben nyerte el.  

A település főútja mellett álló, keletelt, egyhajós, egyeneszáródású, nyugati tornyos templom, amelynek kelet oldala előtt bejárati előcsarnok áll. Az 1787-ben épült templom mai formáját az 1859-es átépítésekor nyerte el.

A templom főbejárata a toronyaljon keresztül egy szegmensíves, kőkeretű vasajtón át nyílik. Felette az átépítést megörökítő márványtábla. A toronytestet minden oldalról faltükrök és párkányok tagolják. A harang magasságában zsaluzott, félkörív záródású ablakok nyílnak. Az órapárkány felett gúlasisak áll. A tornyot és a templomtestet törtvonalú oromzat kapcsolja össze. A templomhajót délről két szegmensíves ablak tagolja, köztük helyezkedik el a bejárati előcsarnok, melynek déli oldalán kőkeretes ajtó található, szemöldökére az 1767-es évszám van vésve.

A síkmennyezetes templombelső mindkét végén fakarzat áll, a szószék az északi oldalon található.

A település főutcájának orsós kiteresedésében álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyterű, késő barokk templom, amelynek déli oldalán előcsarnok áll, keleti szomszédságában pedig egy fiatornyos, galériás, zsindellyel fedett harangtorony emelkedik. 

A középkori települést erős kerítés és árokrendszer vette körül és ennek az Ú alakú beépítésnek a szívében már korábban is templom állt. A jelenlegi épület 1810-1830 között épült. A síkmennyezetes csarnoktemplom nyugati részén fakarzat áll, berendezése 1818-ból való. Egykori, 1794-re datált harangtornya, melyet a túristvándi gyülekezettől vettek 1858-ban, 1973-ban lett a Szentendrei Szabadtéri Múzeumba áttelepítve, helyére 2001-ben készült el az eredeti pontos másolata. 

BÁLINT JÁNOS: A nemesborzovai harangtorony. Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (szerk.: Kecskés Péter) Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984

Útkereszteződésben, a főutca déli oldalán elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyhajós, egyeneszáródású templom, amelynek északi oldala előtt gúlasisakos torony, nyugati homlokzata közepén pedig nyitott bejárati előcsarnok, cintérium áll. Főbejárata északra tekint, mellékbejárata a cintériumból nyílik. 

A toronytest felületét erőteljes párkányok három szakaszra osztják, alsó szintjén egy boltíves ajtó, fölötte egy szegmensíves ablak, a felső szinten félköríves záródású harangablakok nyílnak. A téglalap alaprajzú, vakolt, síkmennyezetű templomhajó állószékes tölgyfa tetőszerkezetét szürke műpala fedél védi. A torony és a hajó hullámíves féloromzatokkal csatlakozik.

Belső terét boltíves fülkébe helyezett ablakok világítják meg: kettő a nyugati, egy a keleti oldalon, egy kisebb pedig a toronnyal átellenben lévő végfalban. A homlokzati felületeket függőlegesen és vízszintesen vakolt falsávok tagolják és keretezik.

A későbarokk stílusú templom egy 1715 -ben készült, szalmával fedett, sövényfalú oratórium helyére épült 1792-ben, eredetileg festett famennyezettel. Hímes festésű karzata 1850-ben készült, ebbl mára csak a kórusaljon látható festett deszkák maradtak meg. A templomot 1858-ban részlegesen átalakították, 1926-ban felújították. 1971-ben átépítették, ekkor tették tönkre festett kazettáit és a karzat tábláinak egy részét.
Harangjai 110 és 75 kg-osak. 

A település belsejében, egy mellékutca és a Séd patak találkozásánál áll az északkelet–délnyugati tengelyű, téglány alaprajzú, egyenes záródású templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt torony emelkedik. 

A homlokzatokat támpillérek erősítik, valamint faltükrök tagolják a höbörcsös vakolatú felületeket simított, meszelt sávok tagolják, amelyek a nyílások körül és a széleken keretező hatást keltenek. Az északkeleti oldalon két, a délkeletin négy félköríves ablak sorakozik. A délkeleti homlokzat középtengelyében oromzatos kapuépítményen át vezet a főbejárat. A torony törtvonalú kősisakkal fedett, órapárkányos, lekerekített sarkú tömege tükrös kialakítású falfelületekkel jelenik meg; délkeleti oldalán ajtó nyílik. A torony és a templomhajó között homorú ívű féloromzatok teremtenek átmenetet. A torony alsó szintjén szegmensíves ablak, felette körablak, a harangszinten pedig félköríves, köténydíszes nyílások láthatók.

A belső teret kosáríves, fiókos dongaboltozat fedi, a délnyugati oldalon négy oszlopra támaszkodó, árkádíves karzat áll. A karzat homlokzatán vakolatkeretben az 1745-ös évszám olvasható, fa mellvédje baluszteres. A falazott szószék a bejárattal szembeni hosszoldalon kapott helyet, a templom belsejét pedig újszerű vakolatornamentika díszíti. 

A jelenlegi épület 1745-ben épült, az 1304-ben már létező, fallal körülvett középkori templom helyén. Az 1841-es tűzvész után Pap István lelkész irányításával állították helyre, mai formáját pedig 1935-ben nyerte el.

A templom különlegessége, hogy a középkori előzmény ellenére teljes egészében a 18. századi újjáépítés karakterét hordozza, miközben a torony 20. századi átalakításai is jól felismerhetők rajta. A Séd patak közelsége miatt a templom környezete mindig fontos szerepet játszott a település életében, és a gyülekezet rendszeresen gondoskodott a part menti terület rendezéséről. A karzaton látható évszám a közösség egyik legkorábbi, máig fennmaradt építési emléke, amely a gyülekezet 18. századi megerősödését idézi fel.

A történelmi településmag központjában, a főút északi oldalán álló, keletelt, egyhajós, támpilléres, poligonális szentélyzáródású gótikus templom, amelynek nyugati homlokzata előtt hagymasisakos torony áll.

A templom a 14. sz. végén épült, melyet a 15. sz. végén kelet felé bővítettek és ekkor létesült a hajó északi oldalából nyíló, boltozott kápolna is. A 16. sz. végétől, de legkésőbb 1633-tól a református gyülekezet használatában van, akik a török hódoltság alatt súlyosan megrongálódott épületet 1649-ben újjáépítették. 1891-ben jelentősen átalakították Mikus Sándor és Aughoffer Adolf építészek irányításával. Ekkor a hajó déli oldalához előcsarnokot is építettek. 

A síkmennyezetes templomtérben a szószék a szentély keleti falához van helyezve, míg azzal szemben, a nyugati oldalon széles, öntöttvas oszlopokon nyugvó fakarzat áll. A templom lőréses kerítésfala szabálytalan alaprajzú: északi szakasza mára már hiányzik és a déli falszakaszt is az országút szélesítése miatt átépítették. A falazat keleti és nyugati oldalain egy-egy - 1816-os évszámmal datált - késő barokk, szemöldökgyámos kapu nyílik. A templomkertben egy római kori sírkőtöredék, gótikus faragványok és egy vörösmészkőből faragott, barokk-kori ovális medence is található.

Település központjában, a főút mentén, támfalas emelkedőn álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, manzárd tetővel fedett templom, keleti homlokzata előtt toronnyal, déli oldalán nyeregtetős előcsarnokkal. A síkfödémes hajó két végben karzat áll.

A templom elődje egy Árpád-kori – vélhetően 13. századi - kisméretű templom volt, amelyet a 14. és 15. században is kibővítettek, és gótikus boltozattal fedtek le. 

A hitújítás idejét követően reformátussá lett lakosság a középkori templomot a 18. században helyreállította. Ekkor festett kazettás mennyezet került a boltozat helyére. A mennyezetet a 18. században többször is kijavították, 1734-ben Miskolci Asztalos Imre végezte a helyreállítását. A leromlott állagú templomot 1928-ban elbontották és helyén új templomot építettek, a középkori templomból csak a déli előcsarnokban lévő gótikus ajtókeret maradt meg. Festett famennyezetét is ekkor bontották el, amelyet jelenleg az egri Vármúzeumban lehet restaurált formában megtekinteni.