Örökségtár

A település keleti oldalán elhelyezkedő, keletelt, egyeneszáródású, kora gótikus templom, melynek nyugati homlokzatánál gúlasisakos torony, déli oldalánál bejárati előcsarnok áll. 

A 13. században épült a Szent Keresztről nevezett román stílusú templom, amelyet a 15. században gótikus stílusban átépítették. Az épület 1576-tól van református használatban. A törökuralom alatt romossá vált templomot 1709-ben újjáépítették, majd 1725-ben fiatornyos, fagalériás sisakkal koronázott tornyot is emeltek elé. Ez azonban egy 1893-as tűzvészben leégett és ezután kapta jelenlegi formáját. 

A templomhajó és szentély oldalait rézsűs bélletű, illetve mérműves ablakok törik át. A templombelsőből a toronyba nyíló kapu négylépcsős bélletű, kissé szabálytalan vonalú, míg az előcsarnokban lévő déli kapu csúcsíves keretezésű. Pilléres diadalívének déli szára mellett áll a falazott szószék. A díszítőfestés az 1928-as felújításkor készült. 1760-as években kerítőfalat vették körbe a templomot, ezen nagyméretű, díszes kapuzat nyílik.

A település főutcájának kiteresedésében, az egykori piactéren álló, keletelt, támpilléres, poligonális záródású, gótikus stílusú, de reneszánsz és barokk stílusjegyeket is hordozó templom. Nyugati homlokzatánál erőteljes torony emelkedik, északi és déli kapuja előtt bejárati előcsarnokok, és ez utóbbi mellett karzatfeljáró is áll. Északkeleti sarkához sekrestye csatlakozik. 

A hajó és a szentély falát nagyméretű mérműves ablakok törik át. A 14. században épült templomot a 15. század második felében jelentősen kibővítették. Az épület az 1550-es évek óta áll a református gyülekezet használatában. 1560–61-ben itt szolgált a híres prédikátor, Kálvin János jóbarátja, Thúri Farkas Pál. Egy 1752-es tűzvészben a templom gótikus boltozata beszakadt, csak a bordaindítások és a diadalív is csonkja maradt meg. A helyreállításkor a tornyot galériás, párnázott süvegű, barokk sisakkal fedték le, a toronybelső pedig síkmennyezetes lezárást kapott. Ekkor készült a 173 festett fakazetta is, amely egyedi, medalionos díszítést kapott. A berendezés legtöbb eleme, így a padok, a nyugati és északi oldalon elhelyezkedő L alakú karzat és a szentély orgonakarzata, valamint a szószék és Mózes-szék is a tűzvész után készült.

A település központjában álló északkelet-délnyugati tengelyű, téglány alaprajzú, szerényméretű templom, amelynek déli sarkán nyeregtetős torony áll. 

Bakó László lelkész munkássága révén 1928-ban jött létre a Szeged külterületein és a környező falvakban élő reformátusok Újszegedi Missziói Egyházközsége, melynek gondozása alatt áll a sándorfalvi gyülekezet is. Vályogból épült templomukat 1940-ben szentelték fel.

A főút mentén álló, egyhajós, keletelt, nyugati tornyos barokk templom, amelynek déli oldalán bejárati oldalcsarnok található. Egy korábban itt álló, középkori templom helyén létesült 1700 körül, mely 1766-ban leégett, de két évvel később újjáépítették, s mellé fából készült tornyot emeltek. Mivel az 1866-os városi tűzvész során ez a torony megsemmisült, 1868-ra új kőtornyot építenek Veres Károly és Csaba János tervei szerint. 

A torony kétszintes, nyolc fiatornyos, laternás sisakja az egykori linzi templom tornyának mása, amelyet az ott katonáskodó sarkadiak dicsérete alapján vettek mintául. Tiszántúl egyik legnagyobb, 3000 fő befogadására alkalmas temploma síkmennyezetű, két végében nagyméretű fakarzatok állnak.

A település keleti oldalán, szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, barokk templom, keleti homlokzata elé kilépő toronnyal, ívesen záródása felől kontyolt nyeregtetejű hajóval, a déli oldalhomlokzat középtengelyében oromfalas, nyeregtetős bejárati előtérrel. A lekerekített sarkú tornyot színes falsávok keretezik, a karzat szintjén félköríves záródású ablak, felette körablak, a harang szintjén, mind a négy oldalon, zsaluzott félköríves záródású ablakok állnak. Az órapárkány felett magasodó karcsú hagymasisak 1948-ban készült.

A csehsüveg boltozatos toronyaljba nyíló főbejárat felett építési kőtábla látható 1797-es évszámmal. A templom hosszoldalait szintén színes vakolatsávok osztják mezőkre, melyekben íves záródású ablakok nyílnak.

A síkmennyezetes hajó mindkét végében fejezetes fémoszlopokon álló fakarzatok helyezkednek el. 

1797-ben épült a templom. Berendezése szintén a 18. század végén készült. 1899-es orgonája Szalay Gyula műve. 

A település főútjának nyugati oldalán álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, téglány alaprajzú, nyugati tornyos barokk templom, amelynek déli oldalán előcsarnok, keleti végén pedig előtető áll.

A síkmennyezetes templombelső keleti, északi és nyugati oldalán fa karzat áll, a déli oldalközepén helyezkedik el a liturgikus tér. A berendezése szürke színűre festett, arany díszítéssel.

A templom 1613-ban épült, amelyet 1767-ben kibővítettek. A kőtornyát 1789-ben építették. A jelenlegi toronysisak 1926-ból való.

Település központjában álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek középkori eredetű hajójának keleti végén barokk torony emelkedik. 

A kőfalazatú középkori hajó déli hosszoldalán kőkeretben áll a bejárati kapu. Ugyanezen az oldalon három keskeny, félkörös záródású, téglából képzett, lépcsős bélletű ablak is van. A torony bejárata a déli oldalon nyílik. A toronytestet fejezetes-lábazatos lizéna szegélyezi. A karzatszinten szegmensíves, a fő- és osztópárkány között ovális ablak látható. A félkörív záródású harangablakok feletti órapárkányt szoknyás gúlasisak koronázza. Az észak hosszfal tömör, az oromzatos nyugati végfalat magasan egy lőrésablak töri át. 

A kazettás mennyezet templombelső nyugati végében faragott, festett, feliratos fakarzat áll, amelyet 1743-ban Stephan festőasztalos készített. 

Az épület egy középkori templom falainak felhasználásával épült a 17-18. században. A templomot 1800 körül bővítették.

A település központjában, az utcavonaltól beljebb álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális szentélyzáródású késő barokk templom. Keleti homlokzatából félig kilépő torony magasodik, melyet osztópárkányok, lizénák és a szegmens záródású ablakok tagolnak. Órapárkánya felett törtvonalú gúlasisak áll. A hajó nyugati végében toldaléképítmény áll. Homlokzatai faltükrös tagolásúak, bennük szegmensíves ablakok nyílnak. A két bejárat faragott kő keretezésű, ezek és az ajtószárnyak copf stílusúak, füzérdíszesek. 

A síkmennyezetes templombelső két végében pilléres, árkádos karzatok állnak, a keleti karzatnál a pillérek és árkádívek az emeleten is folytatódnak, a nyugati karzaton a Rieger-orgonagyárban készített, 17 regiszteres orgona található. A szószék a déli fal közepén áll, előtte a vasrácsozattal kerített úrasztala. A templombelsőt eklektikus stukódíszítés ékesíti.

Miután a 17. században a reformátusoktól elvették korábbi templomukat, a gyülekezet 1714 körül épített deszkatemplomot, melynek tornácából kinyúló kis tornya volt. Ez 1740-ben leégett, majd újra építették, aztán 1768-ban a városban tomboló nagy tűzben ismét leégett. A mai templom 1784-89 között épült. 1899-ben alakították mai formájára.

A település főutcája mellett, az utcavonaltól kissé beljebb álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, északi támpillérekkel gyámolított, késő barokk templom. 

A gótikus eredetű templomot a 19. században teljesen átépítették, tornyot is ekkor emeltek elé. Az összetett vonalú toronysisak bádoglemezzel fedett. A templom bejárata a toronyaljon keresztül nyílik. A templombelső sík mennyezetes, historizáló kifestéssel, melynek sarkainál, négy medallionban egyházi jelképeket láthatunk. Két végében egyszerű kivitelezésű fakarzatok állnak. Az északi oldal közepén gazdagon díszített, íves falazatú szószékkosár emelkedik, hangvető nélkül. Aljzata téglával van burkolva.
 

A település nyugati oldalán, tömbbelsőben álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű barokk templom, amelynek keleti oldala előtt torony, déli oldala előtt pedig bejárati előcsarnok áll. 

Régi templomuk pusztulás után reformátusok csak nehezen kaptak engedélyt Mária Terézia királynőtől az új templom megépítésére, de akkor is csak egy városon kívül eső, építkezésre szinte alkalmatlan helyre. Ennek ellenére félév alatt felépítették a templomot, s 1768. november 20-án már a felszentelés is lezajlott. A templom 125 éves fennállásának alkalmából, 1893-ban átépítették a templom tornyát az addigi kupolás forma helyett a ma is látható karcsú alakúra.