Örökségtár

A település egykori főútja mentén álló, keletelt, egyenes szentélyzáródású templom. 

Nyugati homlokzata előtt félnyolcszög alaprajzú, támpillérekkel gyámolított, laternás sisakkal koronázott torony áll, amelyet nyugat felől szamárhátíves, későgótikus templomkapu ékesít. Déli homlokzata előtt barokk előcsarnok áll. 

A templomot az 1500-as évek legelején Csaholyi Ferenc csanádi püspök építtette, de már azt megelőzően is állt itt istentiszteleti hely, egy egykori kegyúri templom. A református gyülekezet a 17. században is végzett átalakításokat rajta, de leginkább 1796-ban, amikor északi és keleti irányban jelentősen kibővítették. Ekkor bontották el a diadalívet és a szentélyt a sekrestyével együtt. 

A jelenleg egyterű templom mindkét végében fakarzat áll, berendezése a 19. században készülhetett. A templom keleti homlokzatán a Melith család epitáfiuma látható.

A település déli részén, az utcavonalra merőlegesen és attól kissé beljebb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, laternás, párnatagos sisakú torony áll. A déli oldalán emeletes bővítmény csatlakozik a templomhoz.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg.
A kétemeletes toronytestet párkányok tagolják, és lizénák keretezik. A padlásszinten, faltükörben körablak áll. A harangablakok félköríves záródásúak. A templomhajó hosszoldalait szegmensíves ablakok törik át, a déli oldalon egy, az északin 3. A déli oldalhajó falain is hasonló kialakítású ablakok állnak, a déli oldal tengelyében, a földszinten egy egyenes záródású, kőkeretes ajtó nyílik.
A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal kapcsolódik.
A templomtér torony felőli oldalán háromárkádú, falazott karzat áll, amely a templom építésekor készült, vele szemben egy 1830-as datálású karzatot láthatunk.
A fából készült, barokk szószékkosár volutákkal, füzérekkel, applikációkkal díszített, a felette álló hangvetőről már hiányzik a korona.
Hímes elemei: karzatfeljáró, padelőlapok.
A templom 1795-1800 között épült barokk stílusban egy korábbi fatemplom helyén.

A település központjában, kis magaslaton álló, észak-déli tengelyű, egyhajós barokk templom, déli homlokzata elé kilépő toronnyal, poligonális záródású, kontyolt nyeregtetős hajóval. A templom bejárata a toronyaljon keresztül, egy kőkeretes kapuzaton át nyílik, a keleti oldalhomlokzat középtengelyében hasonló kapu áll. A hajó északi sarkait egy-egy támpillér gyámolítja. Dongaboltozatos belsőtérének mindkét végében fakarzatok emelkednek.  A liturgikus tér a hajó nyugati oldalán áll, a  falazott szószékkosár felett népies barokk stílusú szószékkorona látható. 

A település legelső református templomát 1755-1760 között emelték, akkor még sövényfalazattal. Az ellenreformáció idején fegyveres sereg gyújtotta fel ezt az épületet, és a támadásnak Czigány István prédikátor is áldozatául esett. 1787-ben kapott új templomépítési helyet és lehetőséget a gyülekezet. A Szőner Ferenc kőműves mester tervei szerint megvalósult templom felszentelése 1790-ben történt, akkor még torony nélkül. 1837-ben megnagyobbították az épületet, tornyát is ekkor emelték. A toronysisak 1890-ből való. 
Úrasztalát 1860-ban, klenódiumait 1833-ban készítették. 
 

A település központjában, kis emelkedőn elhelyezkedő, sarokbástyás fallal erődített helyen álló, egyhajós, keresztházas, poligonális szentélyzáródású, keletelt templom, a nyugati homlokzat előtt álló toronnyal. Az épület sarkait támpillérek erősítik. A keresztszárnyak nyugati oldalához nyeregtetővel fedett kis előterek kapcsolódnak.
A templombelső toronyhoz közeli részén U alakú, faoszlopokkal alátámasztott karzat áll, amely a keresztház nyugati, déli és északi oldalain is folytatódik. Az hossz- és keresztház találkozásának északkeleti sarkánál áll a carrarai márványból készült, nyolcszögletű, neogótikus stílusú szószék. Az egykori szentélyrész falain lehet látni a korábbi kazettás mennyezet elemeinek másolata.
Valószínűleg 1352 után a földbirtokos Czudar-család építette a gótikus templomot, amely 1534-ben került protestáns használatba. Az 1599-ben törökök által elpusztított faluban, kicsit később, 1606-ban hajdúk telepedtek le, akik újjáépítették a templomot és négy sarokbástyás lőréses erődfallal vették körbe. 1645-ben császári csapatok akarták a templomot visszafoglalni a katolikus egyház számára, de a gyülekezet asszonyainak hősies ellenállásával sikerült ezt megakadályozni. 1704-ben épült a nyugati homlokzat előtt álló torony. 1713-ban földrengés rongálta meg a templomot. Az 1734-es újjáépítés során 100 táblából álló kazettás famennyezetet készítettek, melyet Asztalos Imre és István festett. 1856-ban másfél öllel emelték meg a torony falát, és új sisakot készítettek négy fiatoronnyal. 1902-ben neogótikus stílusban felújították az épületet, ekkor épült az észak-déli kereszthajó is. Az építkezés során eltávolították el a kazettás mennyezetet (megmaradt darabjait a miskolci múzeumnak ajándékozták) és templomhajót rabitz-boltozattal fedték le, ugyanakkor a szentély gótikus boltozatát meghagyták. 
A templomban keresztelték Mészáros Lőrincet, a későbbi ceglédi főpapot, aki Dózsa György hadainak fővezére lett. 

A település főutcájának tengelyében, egy villás útkereszteződésben álló, kelet-nyugati tengelyű, támpilléres, mindkét végén poligonális záródású templom, amelynek északi oldalához – egy rövid keresztházzal - alul négyszög, felül nyolcszög alaprajzú, gúlasisakos torony csatlakozik. 

A templom feltehetően a 15. században épült, amelyet 1653 körül átépítettek, majd 1777-ben felújítottak. Ekkor az eredetileg egyhajós, támpilléres szentélyű, gótikus templomnak festett fakazettás mennyezete és különálló fatornya volt. Amikor 1929-ben kibővítve átalakították a templomot, északi homlokzata elé egy új, neogótikus tornyot emeltek. A templombelső síkmennyezetes, a bejárattal szemben áll a szószék, a nyugati végében pedig egy támaszték nélküli fakarzat. Az északi falon pillérekkel alátámasztott hármasnyílással kapcsolódik össze a keresztház két szintje a templomtérrel.

A lelkészlak a település főutcája mentén, a templom északi szomszédságában, az utcavonalra merőlegesen, attól kissé beljebb, északi telekhatáron elhelyezkedő, keletnyugati tájolású, téglány alaprajzú, nyeregtetős, oromfalas, kéttraktusos, részben alápincézett  téglaépület.
Az épület nyílásai vízszintes záródásúak. Simított vakolatú, festett homlokzatain csak kevés a tagozat, a díszítés. Az utcai, két ablaktengelyes homlokzat tagozatai, a jelentős vakolathiányok miatt, csak maradványaik alapján rekonstruálhatók. Oldalait vakolt sarokkváderezés szegélyezi, amely a délkeleti saroknál átfordul az udvari, déli oldalra is. A magas, utcai oromzat alján fekvőlizéna fut végig. A házon kis kiállású, alacsony, vakolt, szürkére festett lábazat fut körbe. A déli homlokzat 6 nyílástengelyes. A bejárat egyszerű, külső fakerete mögött kőkeretes; a kétszárnyú, táblás faajtók (a belsőnek a felső része üvegezett) eredetiek lehetnek, a sarokvasakkal együtt. A ház ablakainak zöménél megvannak az eredeti, ki-be nyíló, hatszemes nyílászárók, az egyszerű, belső vasrácsokkal, néhol a külső zsalugáterrel. 
A ház részben alápincézett, kéttraktusos alaprajzi rendszerű. Külön említést érdemel a pince eredeti, kétszárnyú, parkettás fakapuja. A belsőt síkfödémek, borított gerendás, stukatúros fafödémek fedik. A szobákban hajópadló, a folyosónál és a konyhában a múlt századfordulóra tehető, egyszerűbb, két színű cementlap padlóburkolatok vannak. A ház legnagyobb szobája, az ebédlő az északi traktus közepére került. A házban két, a 20. század elejére tehető, egyszínű mázas, egyszerűbb, hasáb formájú cserépkályha van, az ebédlő, és az egyik szoba kályhasarkaiban. Az udvari traktus északi részén elhelyezkedő konyhában említést érdemel a hátsó falánál épített, egykorú, falazott, vakolt, meszelt tűzelő-berendezés (tűzhely és füstölő).

A lelkészlakot 1849-ben építették kései klasszicista, korai historizáló stílusban. 
Forrás: E-Örökség

A település főutcája mentén, az utcavonalra merőlegesen és attól kissé beljebb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt gúlasisakos torony áll. A torony koronázópárkánya minden oldalának középén háromszögű oromzat áll.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, köríves záródású nyíláson keresztül közelíthető meg, felette lunetta látható.
A kétemeletes toronytestet párkányok tagolják, és lizénák keretezik. A padlásszinten körablak áll. A harangablakok félköríves záródásúak. A templomhajó hosszoldalait félköríves záródású ablakok törik át, köztük lizénák osztják mezőkre a falsíkokat.
A templomhajó és a torony hullám íves féloromzatokkal kapcsolódik.
A síkmennyezetes, festett kazettás templombelső keleti oldalán díszes mellvédű fakarzat áll. Eredeti szószékét elbontották és ezzel együtt a templomberendezését is megváltoztatták. Egykori katedrája a kecskeméti Ráday Múzeumban található.
Hímes elemei: festett famennyezete, a kórus mellvédje és a padok Nagyváti Ferenc művei.
A gyülekezet 1778-ban kérvényezte a királynőnél egy új templom építését, sikertelenül. A régi oratórium 1780-ban összedőlt, pótlására II. József uralkodása idején, 1781-ben már sort keríthettek a merenyeiek. Ekkor épült a ma is álló, késő barokk stílusú, tornyos templom. A templomot a 19. században némileg átalakították, berendezését részben kicserélték.

A település központjában, az út melletti kiteresedésben álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt falazott, nyolcoldalú gúlával fedett torony áll. 

A templomot 14. század második felében Mezőlaki Miklós, a királyné óbudai várnagya építtette, és a 16. század óta áll a református gyülekezet használatában. 1623-ban állították először helyre, erre utal a templom kapuján olvasható évszám. Ezt követően 1742 és 1748 között barokk stílusban átépítették, majd 1790 körül Esterházy Kázmér gróf felesége kibővíttette. 

A templom mai formáját az 1838-as, majd az 1911-es átépítés során kapta. Az 1911-ben nagyrészt elpusztult famennyezetének töredékeit a Néprajzi Múzeum őrzi. A toronyhoz nyugat felől egy, a toronnyal azonos szélességű, boltozott előcsarnok épült, melynek homlokfala falazott félnyereggel fut rá a torony homlokfalára. Az előcsarnokon keresztül juthatunk a csúcsíves, pálcatagos, bélletes kapuzathoz. A síkmennyezetű templombelső keleti és nyugati végében két-két vasoszlopra támaszkodó karzat áll, a szószék az északi falon található. 

Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Az egykori alsóvárosi településrész központjában elhelyezkedő, keletelt, nyugati tornyos, háromhajós klasszicista templom, melynek lekerekített sarkú keleti homlokzata előtt, négy ion oszloppal alátámasztott timpanonos portikusz áll. 

Tornyának kör alaprajzú felső szintjén tűzkiáltó erkély fut körbe. A templombelső hatszakaszos csehsüveg boltozattal van fedve, oldalain árkádíves karzatok állnak. 

Az országban elsőként református hitre térő mezőtúriak kezdetben egy középkorban épült templomot használtak, de ennek köveit 1630-ban a törökök egy vízimalom-gát építéséhez elhordták. A török uralom és a rác betörések után a gyülekezet új templomot építhetett 1711-ben, melyhez 1734-ben tornyot is emeltek. 

Az 1788-92 közötti átépítés során alakult ki a jelenlegi templomtest, amelyet aztán 1843-45 között Homályossy Ferenc tervei alapján klasszicista stílusban alakítottak át.

Mikepércs központjában, útkereszteződések kiteresedésében álló, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós, barokk templom, melynek déli homlokzata előtt fiatornyos, fazsindelyes, gúlasisakú torony emelkedik, keleti és nyugati oldala előtt pedig előcsarnok áll. 

A hajdúszabadsággal felruházott település az ellenreformáció idején sokat szenvedett, így toronnyal rendelkező kőtemplomot csak 1791-ben kezdhettek építeni a református hívek. Az Alföldön egyedülálló formájú toronysisakját valószínűleg erdélyi mesterek készíthették, ezen - az 1968-as műemléki helyreállítása során - visszaépítették az eredeti tűzőrfigyelő körüljárót. A templombelső síkmennyezetes, két végében fakarzatok állnak, falazott szószékét könnyedívű barokk hangvető koronázza.