Örökségtár

A település történeti központjától északra elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati oldala felett hagymasisakos torony áll, déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik.

A torony nyugati oldalának tengelyében áll a templom főbejárata, felette egyenes záródású ablak nyílik. A főpárkány felett körblak látható. A torony osztópárkánya felett, minden oldalon félköríves záródású harangablakok nyílnak.

A templomtér mindkét végében fa karzatok állnak.

A  barokk stílusú templom 1743-ban a hívek közadakozásból építették fel. Felszerelési tárgyai a 17-18. századból valók.

A település főútja kiteresedésében álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, támpilléres, egyhajós, romantikus–historizáló stílusú templom, amelynek délkeleti főhomlokzata előtt gúlasisakos torony, délnyugati homlokzatának tengelyében pedig bejárati előcsarnok áll. 

A torony alsó emeletén négy-, felette nyolcszögletű. Nyílásai félköríves záródásúak, bejárata feletti oromzata tört ívű. Belső tere két rövidebb oldalán található karzata négy-négy öntöttvas oszloppal készült. 

Szószéke és padjai a 19. század közepéről származnak. A 16. század közepétől már református felekezetű településnek temploma, lelkészlakja és iskolája is volt. A török háborúk végén a hívek 1690-ben új, paticsfalú, torony nélküli templomot emeltek. Tolnai Mihály lelkészsége (1773–1789) idején, 1787-ben már kőtemplomot is építhettek, kőtornyot csak 1808-ban emelhettek elé. Ezt követően nem sokkal új iskolaépületet tanítói lakást és parókiát is épített a gyülekezet. Az 1867-ben támadt tűzvészben a templom és a torony is kiégett. Ezt követően indult gyűjtésnek köszönhetően, 1870-ben már fel is szentelhették a ma is álló, Ney Béla pesti építész tervei alapján készült templomot.

A település déli oldalán, telekbelsőben szabadon álló, észak-déli tengelyű, nyeregtetős, szerény méretű templom, amelynek északi oldala előtt két pillérrel alátámasztott, sárortetővel fedett, modern torony áll. 

1856-ban épült az imaház, amelyhez tornyot 2013-ban emeltek, addig fa harangláb állt az utca mellett.

A főút mentén kialakult térben, szabadon álló helyzetben emelkedik a kelet–nyugati tájolású, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek keleti oldalán torony, északi és déli oldalán pedig bejárati előcsarnok kapcsolódik az épülethez. 

A keleti homlokzat előtt álló, négyszintes, lekerekített sarkú torony alsó szintjén egyenes záródású, szalagkeretes kapu nyílik, fölötte timpanonnal. A karzatszinten magas, szegmensíves, könyöklőpárkányos, szalagkeretes ablak látható, a torony két oldalán pedig az összetett párkányig futó lizénák húzódnak.

 Az attika felett szalagkeretes, zsalus körablak jelenik meg, a legfelső szinten pedig mind a négy oldalon félköríves, zsalus nyílások sorakoznak. A toronytörzset órapárkány zárja, fölötte párnatagos, laternás gúlasisak emelkedik. A torony homorú ívvel kapcsolódik a hajóhoz; az ívek tengelyében baloldalt ajtó és két négyzetes ablak, jobboldalt vakajtó és két vakablak látható. Az attika fölött szögletes volutás féloromfal köti össze a tornyot a hajóval, a voluták felett füzérdíszes vázákkal. Az oldalhomlokzatokat falsávok osztják hat mezőre, bennük félköríves, könyöklőpárkányos, guttás szalagkeretes ablakokkal. A második és harmadik tengely között helyezkednek el a bejárati előcsarnokok. A hátsó homlokzaton két félköríves ablak között egyenes záródású, timpanonos kapu áll, felette félköríves ablak.

A templomhajó hat szakaszos, csehsüveg boltozattal fedett, a boltozatot pillérkötegekről induló páros hevederívek tagolják. A hajó két végében falazott, árkádíves karzat áll, amelyeket vaskos pillérek tartanak, mellvédjeiket vízszintes faltükrök díszítik. A gazdagon faragott, koronás szószék a Mózes‑székkel egybeépítve, rejtett feljáróval 1828-ban készült.

A templom 1782–1783 között épült, egy ismeretlen aradi kőművesmester tervei alapján, a középkori előzmény egyes falrészeinek felhasználásával. Tornyát 1797–1798-ban emelték, amely eredetileg gyülekezeti magtárként is szolgált; építője Linzbauer, gyulai kőműves volt. 1825-ben nyugat felé bővítették, ekkor készült a nyugati karzat az orgonával, a pillérek és a boltozat, majd 1868–1869-ben megmagasították a tornyot.

A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan alakult át a középkori eredetű épület egyre nagyobb, reprezentatívabb református templommá. A torony magtárfunkciója különleges sajátosság, amely ritkán fordul elő alföldi református templomoknál. A homorú toronykapcsolat és a füzérdíszes vázákkal ékesített féloromfal a templom egyik legkarakteresebb barokk részlete.

A település főutcájának keleti oldalán álló, keletelt, támpilléres, poligonális záródású gótikus stílusú templom, amelynek nyugati homlokzata előtt gúlasisakos torony áll. 1333-ban már létezett a templom tornya, és annak bélletes románkori kapuzata alapján feltételezhető, hogy már maga a templom is állhatott. 

A 15. században épülhetett a gótikus templomhajója, tornyát 1600 körül alakították a ma is látható formára. A templomot négy, csúcsíves ablak világítja meg, egy ötödik ablak a szentély végfalán be van már falazva. A templombelső síkmennyezetes, a szentélyben még láthatók az egykori boltozat vállkövei. 

A hajót és a szentélyrészt záróköves diadalív választja el, amelynek északi száránál áll a falazott szószék pelikános koronával. A nyugati falon fa karzat helyezkedik el, a keleti végén emelkedő orgonakarzatot 1934-ben építették. A templomot a középkorban temető vette körül, melynek körítőfala részben ma is áll.

A település főútjának nyugati oldalán álló, keletelt, nyugati tornyos, román kori templom. A templom tömege három részből áll: a félköríves szentély és a szentélynégyszög a 11-12. században, a főhajó a 13. században épült. A nyugati homlokzat előtt álló torony gótikus stílusban, a 14. században létesült. 

A templomtérbe a boltozott toronyalj csúcsíves átjáróin keresztül juthatunk be. Az eredeti, déli oldalon álló bélletes kapukat mind a hajón, mind pedig szentélynégyszögön befalazták. A templomhajó nyugati oldalán karzat áll, innen lehet feljutni a toronyba is. 

Az apszis félkupolával, a szentélynégyszög bordás keresztboltozattal fedett, a hajó síkmennyezetes. A belsőben látható, 13-14-15. századi falképtöredékek összességében Magyarország leggazdagabb középkori freskóegyüttesét alkotják. Az apszis képei Krisztus születését, a Szentháromságot és egy mennyei szeráfos jelenet ábrázolják. A diadalív belső oldalán látható a tizenkét apostol, Keresztelő János és Heródes Agrippa találkozása. A szentélynégyzet falai Krisztus mennybemenetelét, a fájdalmas Krisztus imádságát, az utolsó ítéletet, a nagy halfogást és a Hegyi Beszéd képeit mutatja be. Ugyanitt boltozaton a Pantokrátor, angyalok és evangélisták ábrázolásával, a templomhajóban pedig szentek legendáival találkozhatunk. A szószék szépen faragott, festett koronája, valamint az úrasztala 1792-ben készült. A vizsolyi templom 2017 óta hivatalos Történelmi Emlékhely, hiszen egykori sekrestyéjében állították fel Mantskovit Bálint nyomdáját, amelyen 1589-90-ben nyomtatták ki a Károli Gáspár által készített első teljes, magyarnyelvű bibliafordítást.

A Veszprémbe vezető út mellett, kis domb tetején álló, körítőfallal övezett, téglány alaprajzú, keletelt templom, amelynek déli homlokzata nyugati része előtt zsindellyel borított, hagymasisakos torony áll. Az eredete szerint 12. századi templomot oklevelek először csak 1297-ben említik, mint Szent Márton tiszteletére szentelt templomot. 

A 15. században a hajóhoz átlós támpillérekkel erősített tornyot építettek. Noha a templom a reformáció kezdetétől már vélhetően református kézben volt, azt a török kiűzése után 1700-ban a jezsuiták visszafoglalták. Az ezután kezdődő hosszú viszálykodás során a templom többször gazdát cserélt. 1739-ben a reformátusok templomukat védelmi célból lőrésekkel ellátott magas kőfallal veszik körül, hogy szükség szerint fegyverrel is megvédjék jogaikat. Végül a helyi lakosság hithűségének köszönhetően 1773-tól véglegesen a református gyülekezeté lett. 

A templom 1789-es barokk átépítésének eredménye a templomhajó háromszakaszos csehsüveg-boltozata. Az 1966-1968-as helyreállításkor váltak újra láthatóvá falain - a félköríves, vállas, 18. századi ablakok mellett - középkori ablakai, a belsőben pedig a levésett szentségház és a középkori kifestés maradványai. 

Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967) Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)

A település déli részén, a főút kiteresedésében, parkban, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt párnatagos, laternás sisakú torony áll. A hajó keleti vége kissé keskenyebb, mint annak nyugati része. Déli oldalához bejárati előcsarnok csatlakozik.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló szemöldökgyámos ajtón át nyílik, mellékbejárata az előcsrnokon van. A háromemeletes toronytestet főpárkány, osztópárkány tagolja, széleit lizénák keretezik. A karzatszinten lunetta, a padlásszinten és a harangszinten félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó homorú íves féloromzatokkal csatlakozik.

A hajó hosszfalain 3-3 félköríves szemöldökű ablak nyílik, szabálytalan rendben.
A szószék téglából készült, oszlopos. A kerek, fa úrasztala zárt.
Egymanuálos orgonáját Mayer Albert készítette Pécsett 1940-ben.

Egy korábban itt álló templom a 14. század elején épült, amelyet 1456-ban bővítették, átépítették. 1834-ben újjáépítették, torony, boltozatok, karzatok készültek. 1872-ben részlegesen átalakították. A templom egyszerre hordoz gótikus, klasszicista és historizáló stílusjegyeket.

A nagyharang tömege 179 kg, alsó átmérője 70,2 cm. Felirata: A világháborúban elvitt harang helyett öntette a zádori egyház 1925. évben. / Seltenhofer Frigyes harangöntö gyárában Sopronban. A peremen: T. J. CS. J. L. Kisharang: 112 kg-os, alsó átmérője 58,6 cm. Felirata: IOHANNES FISCHER GOSS MICH IN 5 KIRCHEN 1793. 
 

A település déli részén, a széles főúttól távolabb, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt hagymatagos, gúlasisakú torony áll.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló egyenes szemöldökű, kőkeretes ajtón át nyílik, mellékbejárata a déli oldalon van. A kétemeletes toronytestet főpárkány, osztópárkány tagolja, széleit lizénák keretezik. A karzatszinten félköríves ablak, a padlásszinten körablak, a harangszinten ugyancsak félköríves záródású ablakok állnak. A toronytest és a hajó hullámíves féloromzatokkal csatlakozik.

A hajó hosszfalain félköríves szemöldökű ablakok nyílnak.
A síkmennyezetes templombelső két végében boltozott aljú, árkádíves, falazott karzatok állnak. 
A mai klasszicista templomot 1834-ben építették egy, a Dráva áradásakor elpusztult korábbi fatemplom helyett. A festett deszkák feltehetően az 1789-ben épült előd mennyezetéről származnak. 

A templom asztalosműveit háromféle, különböző korú festés borítja. 
A legfelső réteg „kálomista szürke”, fekete-fehér márványerezettel. E 19–20. századfordulón általánossá váló monokróm olajfestés Zalátán az 1919. évi tetőfedést követően, 1928-ban vagy 1929-ben készülhetett, eltakarva az építéskori dekorációt.

Az 1834-ben befejezett „kőtemplom” berendezésének fő felületeit élénk árnyalatú királykékre pingálták, és patronos, klasszicizáló, biedermeier jellegű mintával díszítették. Az előpadok és a Mózes-szék mezőin egyforma rozetták és sarokminták ismétlődnek. Az összetett kompozíciókat fehérrel kontúrozott, fekete levelű szárak, egy gyűrűbe foglalt, négyágú vörös-sárga csillag és két vörös-sárga sakktáblás szívelem alkotja. A sarokdíszek leveles indájú, margarétaszerű virágok.
A legrégibb hímes festést az előző, 1789-ben épült templom deszkái őrzik. 

A mennyezettáblák festése kék, sárga, vörös és fehér négyszögekre osztott. Némelyik világos háttér alatt élénk ultramarin alapréteg húzódik. A mezőket sokszínű, nagyvonalú, aszimmetrikusan komponált késő rokokó minta díszíti, melynek sima szélű, többnyire vörös ecsetvonásait részben sablonnal készült előrajzra festették, fehérrel és feketével vastagon kontúrozva. A tágas ívek, S és C alakú indákból szerkesztett rocaille-motívumok közé egy-egy csillag, kartus és forgórózsa illeszkedik. A hat- és nyolcágú csillagokon fehér, vörös, sárga és zöld színek váltakoznak. A különféle alakú kartusok belseje rácsos, de van közöttük olyan is, amelybe tulipáncsokros, idomtalan vázát helyeztek. Néhány mező egészét spirálinda foglalja el, egyikük nagy, hatágú csillagot ölel magába. Az elvont – távolról növényi ornamentikát idéző – mustrát szabadkézi, zöld levelű, fehér „rokokó rózsaszálak” szövik át."

A főút kiszélesedő szakaszán, az utcavonalra merőlegesen áll a keletelt, egyhajós, egyenes záródású, nyugati homlokzati tornyos, nyeregtetős templom. 

A torony délnyugati sarkához lépcsőzetes kerítésfal csatlakozik, benne egyenes záródású, kőkeretes ajtóval és egy újabb kori kapuval. A torony déli oldalán válltagos, festett és faragott barokk ajtószárnyakkal ellátott kapu nyílik, eredeti vasalatokkal. A nyugati homlokzaton tardosi mészkőbe vésett kronosztikonos építési tábla látható, fölötte a karzatszinten szegmensíves ablak. A főpárkány felett a torony egyenes vonalú féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz, ebben a magasságban a hajó oldalain fekvő ovális ablakok nyílnak. Az osztópárkány fölötti, lizénákkal keretezett felső szinten mélyített faltükörben félköríves, szalagkeretes harangablakok sorakoznak. A tornyot az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak koronázza.

A templomhajó oldalhomlokzatait lizénák tagolják három mezőre, amelyekben füles keretelésű, szegmentíves záródású hajóablakok állnak. A déli oldal középtengelyében nyeregtetős cinterem található, szegmentíves bejárattal. A keleti végfal egytengelyes, szegmentíves záródású ablakkal áttört. 

A dongaboltozatos cinteremből válltagos kőkeretes ajtó vezet a síkmennyezetes templomhajóba, amelynek barokk, festett ajtószárnyai eredeti vasalatokkal maradtak fenn. A templomtér északi falán copf stílusú szószék áll, hatszögű kosárral és négyzetes hangvetővel. A keleti végben két festett, faragott faoszlopra támaszkodó, fagerendákon nyugvó karzat húzódik, festett táblás famellvéddel. A nyugati orgonakarzatot csavart faragású oszlopok tartják, festett táblás mellvédjén református címerrel.

A templom 1784–1785 között épült, a padsorok 1802-ben készültek el, a toronyórát 1808-ban helyezték el. 1829-ben tűz pusztította el a templomot és a tornyot, amelyet 1859-ben állítottak helyre, majd 1882-ben ismét felújították a toronysisakon lévő évszám tanúsága szerin. A második világháború végén, 1945-ben szovjet katonák a faberendezés egy részét elpusztították, a hajót istállóként használták, az orgona pedig megsemmisült. Az 1950-es években új padsorokat készítettek és a berendezést helyreállították. 

A templom mellett délre álló parókia eklektikus stílusú, 4+1 tengelyes épület, amely egy 19. századi, hosszú téglány egytraktusos alaprajzú lakóház századforduló idején épült, utcafronti, L alakú bővítésével jött létre.