Örökségtár

A település központján elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, melynek északi oldala előtt gúlasisakos torony emelkedik. 
A toronytestet széleit vakolatsávos lizénák erősítik és tagolt párkányok osztják meg. A főpárkányt és a torony koronázópárkányát alul fogazott díszítés egészíti ki. A templom főbejárata rusztikázott keretelésű, félköríves záródású. A padlásszinten körablak áll, amely körül a faltükör vakolatkváderes. A harangszinten zsaluzott, félköríves záródású ablakokat láthatunk.

A hajó és a toronytest vakolatkváderes féloromzatokkal kapcsolódik, amelyek végén hengeres lezárású törpepillérek állnak. A hosszoldalak háromtengelyesek, a dísztelen falakat vakolatkeretes, félköríves záródású ablakok törik át.
A boltozott templombelső déli végében helyezkedik el a liturgikus tér: a magas oszloptestre támaszkodó, hangvetős szószék a középtengelytől kissé jobbra található, e mellett baloldalon az orgona, jobbra a Mózes-szék áll. Ezen berendezési tárgyakat szürke alapszínű festés és márványozás fedi. Az északi oldalon karzat emelkedik.

A településen 1834-ben építettek fatalpas templomot különálló faharanglábbal. A templombelső festett kazettás famennyezettel, L-alakú karzattal, szószékkel látták el. 1901-ben emeltek toronyot a templom elé. Majd 1913-ban kőtemplom építéséről döntött a gyülekezet, és ekkor Csikesz Sándor lelkész és Szentpétery Pál tanító közbenjárására a Szépművészeti Múzeumba kerültek a régi templom festett berendezései. Csikesz Sándor a múzeum számára így írt a templomról:
„A templomhoz most torony van építve. Eredetileg külön templom és külön harangláb állott. A templom typikus ’ormánsági’, talpas templom. Fundamentom nélkül épült. A templom helyét agyaggal feltöltötték és jól lesulykolták. Erre feltették a négyszögbe összerótt hatalmas talpgerendákat. A talpakba megtámogatott oszlopokat. Ezekre a tetőt. A közét rekesztett fallal vagy sövény tapasztással falnak készítették. Valamikor itt az Ormánságban mind ilyen templomok voltak. Száz évvel ezelőtt a mi falunké is ilyen volt. S mikor az árvíz többször fenyegette, emelőrudakkal egyszerre megemelték s alája csúsztattak hengeresre faragott fatörzseket és a templom elé fogták a falu össze lovait és úgy húzatták fel a dombtetőre a völgyből teljes egészében. A drávapalkonyait pedig az 1832-iki nagy árvízkor kivitte a temetőbe (2 kilométerre) a víz s ott akadt meg egy nagy nyárfában. Ehhez pányvázták a templomot és úgy vonszolták vissza. Ma már talpas templom nincs több nálunk. Csak a kemsei! Ennek a napjai is meg vannak számlálva! Még ezen a nyáron újat építenek helyette!”

A település Kerca településrészén, a főúttól északra, magaslaton álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, barokk templom, melynek nyugati homlokzata előtt gúlasisakos torony áll. Hosszoldalain két-két íves záródású ablak nyílik.

A templom Árpád-kori templomát 1242-ben a tatárok felégették, de később újjáépült, és 1550-től a reformátusok használatába került. 1732-ben katonai erővel vették el a gyülekezettől, ezt követően mintegy ötven évig a hívek csak Kustánszegre járhattak istentiszteletre. A türelmi rendelet után, a földbirtokos Batthyányiak által adományozott telken 1788-1790 között épülhetett a templom. Az építkezéshez a korábban használt, de azóta romossá vált Árpád-kori templom anyagát használták fel. Az épülethez kőtorony építésére - és ezzel együtt a templom falainak magasabbra emelésére, boltozata kibővítésére és a templomi karzatok téglából való újjáépítésére - csak 1842–1843-ban került sor. A keleti bejárat elé a század második felében építettek cintermet. 

A templomteret négyszakaszos csehsüvegboltozat fedi. Keleti és nyugati végében oszlopokon álló, falazott mellvédű karzat áll, a keleti oldali karzaton Angster-orgona található. A liturgikus tér a templom északi oldalának közepén helyezkedik el.

A templomkertben 1896-ban ültetett millenniumi hársfák állnak.

A település központjában álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, köríves záródású templom, amelynek északnyugati főhomlokzata felett, az épülettömegből enyhén kilépő gúlasisakos torony emelkedik. 

1911-ben épült a historizáló stílusú templom. Az armírozott falsávokkal tagolt főhomlokzata közepén nyílik a templom bejárata. A templomhajó falain, a falsávok között, nagyméretű, íves záródású ablakok nyílnak, körülöttük armírozást imitáló vakolatkeretezés, felettük a homlokzaton ívsoros díszítés kapcsolja össze a falsávokat. A toronytest két oldalán, a főpárkány felett összetett vonalú oromzat áll. A torony első emeltén kis körablak, felette minden oldalon harangablak helyezkedik el.

A dongaboltozatos templombelsőben a bejárattal szemben, az íves zárófal közepén található a szószék. Vele szemben falazott orgonakarzat áll. 

A településrész középpontjában elhelyezkedő, hozzávetőlegesen keletelt templom, melynek hajóját keleti oldalon félköríves szentély zárja le, nyugati homlokzata előtt pedig két gúlasisakos torony áll. A templomot, mint Lak falu Szent Mihály egyházát 1360-ban említik először, de építését a kutatások a 13. század elejére datálják. A települést éppen temploma meghatározó jellege miatt 1571-től már Két Tornyos Laknak nevezték. Miután a török seregek felégették, az 1690-es években a református gyülekezet újjáépítette a templomot, de csak a délnyugati tornyával. A 19. század végén ez a torony megsemmisült villámcsapás következtében, ezután 1890-ben eklektikus külsővel helyreállítva a templomot, mindkét tornyát felépítették. 1858-59-ben Rómer FIóris készített rajzokat és leírásokat a templomról, amelyek a hazai műemlékvédelem jeles relikviái. A nyugati homlokzat középtengelyében vimpergás kapu nyílik, melynek bélletét törtpálcás tagozat és hullámvonalas levélsor díszíti, felette az oromzat csúcsán pedig egy egykor fejezetként szolgáló oroszlán domborműve van elhelyezve. A kapuzat megformálása egyértelműen a jáki kőfaragó műhely hatását tükrözi.

A település központjában, a főút északi oldalán álló, megközelítően észak-déli tengelyű, a parókiához véghomlokzatával csatlakozó templom, amelynek délnyugati sarkánál gúlasisakos torony áll. 1939-ben Szeghalmy Bálint tervei alapján kezdték építeni, majd 1941-ben szentelték fel. Az építész névjegyének számító magyaros stílusú templom, amely az erdélyi építészeti hagyományokat idézi, mind tömegformálásában, mind pedig anyaghasználatában. 

A téglalap alaprajzú templom oromfala főhomlokzata az utca felé fordul. Bal sarkánál, az épülettömegbe húzva áll az asszimetrikusan elhelyezett rombusztus toronytest. A főhomlokzat közepén nagyméretű körablak, alatta 3 lőrésszerű, kis ablak helyezkedik el. A templom alacsony hosszoldalain meredek nyeregtető ül, amelynek dőlészögét az oromfal emelkedése is követi. A főhomlokzatnak így kialakuló látványa - az oromfal hegyes csúcsa a toronnyal együttesen  kompozícióban - az épület legjellegzetesebb sajátossága. Az oldalfalakat meredek rézsűjű támpillérek gyámolítják, köztük félköríves ablakok nyílnak. A templom bejárata a torony baloldalán nyílik. Az erdélyi erődtemplomok hangulatát sugalló toronytestet szűk résablakok tagolják, felettük  téglaarchitektúrás díszítés, ívsoros galéria és gúlasisak emelkedik. 

A templombelsőben a gazdag faragású faberendezés teremt belsőséges hangulatot. A bejárat felett orgonakarzat áll, a templom véghomlokzatánál, dongaíves térbővületben helyezkedik el az egységes alkotásként megszerkesztett liturgikus tér.  

A település központjában, az utcavonalra merőlegesen, attól kissé távolabb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt órapárkányos, rezgő díszes, párnatagos, laternás sisakú torony áll. Déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, szemöldök keretezéssel és övpárkánnyal díszített ajtón keresztül nyílik, felette lunetta. A háromemeletes toronytestet a háromrészes főpárkány és osztópárkányok tagolják, széleit pilaszterek keretezik. A második szintjén faltükrökben álló, egyenes záródású ablak, félköríves záródású, szemöldök keretezésű és övpárkányos harangablakok vannak. 

A templomhajó és a torony homorú egyenes féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó oldalfalait pilaszterek osztják mezőkre, amelyekben félköríves ablakok nyílnak. A végfalon is félkörablak található.

A csehsüveg boltozatú templomteret széles, pilaszterekkel alátámasztott hevederek tagolják szakaszokra. Keleti oldala tengelyében áll a finoman faragott szószék, mellette a magastámlás Mózes-szék, előtte úrasztala.
A nyugati oldal mentén pillérekkel alátámasztott, árkádíves, falazott karzat emelkedik.
A templom 1850-ban épült klasszicista stílusban.

A település központjában, az utcavonalra merőlegesen elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt órapárkányos, íves oromzatú, gúlasisakos torony áll. 

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, félköríves záródású, záróköves, kőkeretes ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet a tagolt főpárkány és osztópárkányok tagolják, melyek cseréppel fedettek, széleit pilaszterek keretezik. A karzat szinten kosáríves záródású, gyámköves, ablak nyílik, melynek könyöklője ívesen domborodik. A padlásszinten körablak van, a szalagkeretes harangablakok félköríves záródásúak. 

A templomhajó és a torony homorú egyenes féloromzatokkal kapcsolódik, végeiken kővázák állnak. A hajó oldalfalait pilaszterek osztják mezőkre, amelyekben félköríves ablakok nyílnak. A végfalon körablak található.

A csehsüveg boltozatú templomteret széles, pilaszterekkel alátámasztott hevederek tagolják szakaszokra. Délkeleti oldalfalon köríves kosarú szószék van, mely felett díszes hangvető áll, amelyet napsugarakkal körbefont, nyitott Biblia ékesít. Az egyenes karú szószéklépcső végében helyezkedik el a magastámlás Mózes-szék, előtte úrasztala.
Mindkét végfal előtt pillérekkel alátámasztott, árkádíves, falazott karzat emelkedik, melyeknek mellvédje a pillérközökben ívesen előredomborodik.
A templom késő klasszicista stílusban épült 1840-1842 között.

A település főútja mentén álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, íves záródású templom, amelynek északi oldala előtt gúla sisakos torony áll. A hajó oldalait félköríves záródású ablakok törik át. 
A templom bejárata a toronyaljon lévő, félköríves záródású ajtón keresztül nyílik, felette igés felirat áll. A torony sarkait – az alsó két szinten - armírozás keretezi, felül falpillérek. A főpárkány felett körablak nyílik. A torony mind a négy oldalán lévő harangablakok félköríves záródásúak. A síkmennyezetes templombelső két végében álló karzatok mellvédjei festettek; hasonló, újkori díszítő festés van a falakon is.
A templom késő barokk stílusban 1818-ban épület. Tornya 1875-ből való.

A település főútjára merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású templom, keleti homlokzatán torony áll. Oldalhomlokzatait falpillérek között mélyített, félköríves záródású falfülkék tagolják. A templombelsőt 7 szakaszos csehsüveg boltozat fedi, három oldalról pedig falazott karzat veszi körbe. Tölgyfaajtajai és szószéke 1821-ből való, márvány úrasztala 1883-ban készült. A külső hajófalon Csokonai Vitéz Mihály legációs emléktáblája látható, valamint egy szégyenkő az 1872 előtti évekből. Vélhetően egy egykori, kicsiny imaház helyén épült a templom 1667-ben, melyet 1702-ben és 1772-ben is bővítettek, majd 1813-23 között átépítettek. Így nyerte el ma is látható, barokk és klasszicista stílusjegyeket hordozó formáját. Ekkor az addig nyugati oldalon lévő tornyot elbontották és azt keletre helyezték át (építészei Schwörtz János és Schwörtz Frigyes voltak).

Az utcasorban szabadon álló, megközelítően kelet-nyugati tenglyű, egyhajós, homlokzati síkban tartott, keleti tornyú templom. Déli oldala előtt félnyeregtető, szerény kialakítású bejárati építmény áll.
Keleti főhomlokzatát négy ión falpillér tagolja, egyenes záródású, timpanonnal koronázott kapuja felett félköríves ablak nyílik. Tagolt, erőteljesen előreugró főpárkánya felett a torony a homlokzathoz voluta-íves oromzattal kapcsolódik. A torony legfelső szintjén az egyenes záródású ablakokat két-két pár palmettás fejezetű falpillér fogja közre. A torony felett laternás gúlasisak emelkedik.
A főhomlokzat párkánya folytatódik az egyszerű oldalhomlokzatokon, amelyeket félköríves ablakok tagolnak. 

A csehsüveg boltozattal fedett templomhajót széles falpillérek és hevederek tagolják, két végében kosáríves árkádokkal és pillérekkel alátámasztott karzatok állnak. Az  úrasztala és az azt kerítő mellvéd vörösmárványból készült. A déli oldalon álló szószék mellvédjét triglifek és plasztikus vakolatdíszítés ékesíti.
A barokk templom 1771-1772 között épült, építőmestere Peithmüller József volt. A templom főbejárata elé 18. századi szégyenkő van helyezve.