Örökségtár

Köszöntjük látogatóinkat a Magyar Református Épített Örökségtár honlapján, mely a Magyarországi Református Egyház gondozásában valósult meg. Célunk, hogy feltérképezzük és digitálisan is elérhetővé tegyük a több mint ötszáz éves reformáció gazdag, egyedi értékkel bíró épített örökségét.

Tiszakóródi Református Templom

A település központjában, a főutca nyugati oldalán álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, melynek nyugati oldala előtt hagymasisakos barokk torony áll. A templom építési korára vonatkozóan pontos adatunk nincs, ám alaprajzi elrendezése és a még megmaradt középkori részletképzései alapján arra lehet következtetni, hogy a 14. század második fele és a 16. század első fele között keletkezhetett. Tornyát a 19. század elején emelték. Déli oldalán rézsűs bélletű ablakok állnak, amelyek közül három még megőrizte csúcsíves kialakítását. Az egyterű templom keleti végében van elhelyezve a liturgikus tér. Berendezése a 19. századból való, korábbi időkből csak a déli falon látható népi barokk szószékkorona maradt meg.

Dabasi Református Templom

Építés ideje: 1793

A Templom a település főútja mentén, az utcavonaltól kissé beljebb, gondozott templomkertben álló, megközelítően észak–déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású épület, amelynek tornya a főhomlokzat elé lép. A toronytestet falsávok keretezik, bejárata egyenes záródású, felette timpanonos szemöldök található, a karzatszinten pedig szalagkeretes körablak nyílik. Alatta felirat hirdeti az építéstörténetet: ÉPÜLT 1793 / Tornya / FELEMELTETETT 1888. A kétrészes főpárkány felett – amelynek fele a templom teljes testén körbefut – a padlás fekvő ablaka jelenik meg, könyöklővel kialakítva. Ezt újabb plasztikus párkány követi, majd nagy magasságú szint emelkedik, benne félkörzáródású, váll- és záróköves, kötényes könyöklővel képzett harangablakokkal. A legfelső szinten timpanonos aedicula foglalja magába az órát, a zárópárkány felett pedig nyolcszögű, tört sisak zárja a tornyot.A templom főhomlokzata íves, vázadíszes oromzattal kapcsolódik a toronytesthez, falsávok tagolják. A templom falait lizénák osztják, közeikben nagy méretű, félkörzáródású ablakok sorakoznak: oldalanként kettő-kettő, a végfalon egy. Az északi homlokzat közepén előépítmény áll, egyenes záródású kapuval és kontyolt nyeregtetővel. A templom copf stílusban épült 1793-ban, tornya pedig az 1880-as évek eklektikus formavilágát tükrözi. A templom udvarában több, az alsódabasi temetőből származó klasszicista sírkő található (1830–1850), amelyek a település 19. századi társadalmi és egyházi életének fontos emlékei.A dabasi református közösség a 18. század végére már jelentős létszámú volt, és a templom felépítése a gyülekezet megerősödésének egyik legfontosabb jele. A 19. század végén megemelt torony a korszak modernizációs törekvéseit tükrözi, és a település egyik meghatározó látványeleme lett. A templom környezetében álló sírkövek és a templomkert kialakítása a helyi református identitás több évszázados folytonosságát hangsúlyozza.

Szerencsi Református Templom

A település központjában elhelyezkedő, erődfallal övezett, keletelt, támpilléres, sokszögzáródású gótikus templom, amelynek déli oldala előtt rombusztus harangtorony, nyugati homlokzatánál pedig előcsarnok áll. A románkori templomot 1220 körül építették, melyet 1480-ban gótikus stílusban átépítettek. Tornyát 1480 körül emelhették. 1583-ban Rudolf császár Rákóczi Zsigmondnak adományozta Szerencset, ezután vált reformátussá a mezőváros. 1595-re megszűnt a katolikus plébánia és Rákóczi Zsigmond át is építtette a templomot. Az ellenreformációs törekvések sok viszályt okoztak a településen, de végül a Thököl-szabadságharc idején végleg a reformátusok használatába került a templom, amelyet 1791-ben helyre is állítottak. Amikor 1903-ban is renoválták a templomot, a templomhajót fiókos dongaboltozattal fedték le, és új berendezést készítettek. A templom közepén áll Rákóczi Zsigmondnak és nejének, Gerendy Annának késő reneszánsz síremléke, amelyet 1618-ban készítettek vörös márványlapokból. A síremlék alatt kripta van, ahol egy üveggel fedett urnában láthatók a neves halottak földi maradványai. A templom északi falán elhelyezett emléktáblán ezt olvasható: „E szent hajlékban szervezkedtek hős elődeink Bocskay István vezérlete alatt a nemzeti és vallásszabadság védelmezésére. 1605. április 17-20. Örök tisztelet nevöknek.” Egykori lelkészét, Németi Istvánt 1674-ben a pozsonyi vésztörvényszékre idéztek, elítéltek, de rabságából szerencsésen megszökött.

Sajókaza Református Templom

Település központjában álló, keletelt, poligonális záródású, támpilléres templom, melynek déli oldalánál bejárati előcsarnok, míg nyugati homlokzata előtt szintenként eltérő megformálású ablakokkal áttört, laternás sisakkal koronázott torony magasodik. A templom hajója már valószínűleg a 12. század végén állt. A tatárjárás alatt megsérült, templomot a 13. század második felében átépítették. A hajót nyugat felé meghosszabbították, és homlokzata elé tornyot is emeltek. A templom gótikus szentélye 1500 körül épülhetett. A mohácsi csatában hősi halált halt Tomori Pálhoz köthető a szentélyben látható vörösmárvány reneszánsz tabernákulum, aki elhunyt menyasszonya emlékére állíttatta azt. A templom 1576-ban már református használatban volt volt. A törökuralom idején a fa palánkkal körbe vett épület sok kárt szenvedett. 1638-ban tűzvész is sújtotta a templomot, melyet aztán 1696-ban újítottak fel. A 18. században több átalakítás is történt az épületben, 1803-ban pedig kerítőfallal vették körbe. 1853-ban tornyát megmagasították, és így alakult ki a templom ma is látható külseje. Forrás: Simon Zoltán: Egy lépés előre: újabb középkori részletek a sajókazai református templomon (2002)

Piricsei Református Templom és Harangtorony

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású, lépcsőzetes támpillérekkel gyámolított, román kori templom, melynek északkeleti sarkához sekrestye, nyugati oldalához boltozott kapuépítmény csatlakozik. A templombelsőben a dongaboltozatos szentélyt és a kissé szélesebb hajót félköríves diadalív választja el egymástól. Ennek jobb szára nyugati falrészén gótikus freskótöredék látható, amely a fájdalmas Szűz Máriát ábrázolja. Emellett, az észak falrészen lévő rozettás díszítőfestés már az 1590-es években megalakult református gyülekezethez köthető, amikor a gótikus freskókat lemeszelték, és helyükre ornamentális díszítést festettek. A templomtól délre álló fa harangtorony 1791-ből való, vázszerkezete tölgyfából, deszkázata és zsindelyezése fenyőfából készült.

Fót-Központi Református Templom

Építés ideje: 1787

A település főútjától beljebb, a Károlyi-kastély parkja mellett álló, északnyugat-délkeleti tengelyű egyhajós, egyenes záródású historizáló-neogótikus templom, amelynek délkeleti végében alul négyszögletes, a padlásszint felett nyölcszögű, gúlasisakos torony áll. A templomhajó hosszoldalainak toronyközeli végéhez, kétszint magasságú oromzatos bejárati építmények kapcsolódnak, amelyek tengelyében szintén oromzattal fedett kapuk nyílnak, felettük neogótikus rózsaablakokkal. A torony délkeleti oldala előtt is hasonló kialakítású kapuépítmény áll. Az oldalfalakat kétszintes, csúcsív záródású ablakok tagolják. A síkmennyezetes belső tér mindkét végében fa karzat áll.A fóti egyházközség 1554-ben alakult meg, 1554. október 31-én tartották az első református istentiszteletet korábbi templomunkban. 1700-ban ezt a templomot is felvették arra a listára, amelyen azok a templomok voltak, amelyeket a váci egyházfő vissza kívánt foglalni az „eretnekektől”, de református földesurai a templom-visszavételi szándéknak mindig sikerrel ellenálltak.1714-ben, majd 1725-ben megújították a templomot. 1747-ben adományozták egyik úrvacsorai kannát, ezzel a felirattal: „A fóthi reformata szent eklézsia számára készítette Vank István Istenhez való szeretetiből”. 1787-es átalakítás során kapta a templom jelenlegi nagyságát. A templom a falu központjául szolgált, és annak főutcáján helyezkedett el egészen 1825-ig, amikor gróf Károlyi István új kastélyt és kertet kívánt létrehozni. A gróf több ajánlatot is tett a templom megvételére, és egy új, másik helyen való felépítésére, de mindegyik próbálkozása az egyháztagok ellenállásába ütközött.1829-ben villám csapott a toronyba, ezért azt lebontották, és csak 1867-re készült el új formájában. 1887-ben készült a templom orgonája, amely Országh Sándor műve.

Szamosújlaki Református Templom

Építés ideje: 14. század

A Szamos töltése mellett, a település déli végén álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, torony nélküli, kora gótikus templom. Északi oldalán egy korábban elbontott sekrestye rekonstrukciója áll. A középkori formáját őrző templom két építési periódusban épülhetett. Az első valószínűleg a 14. század elejéhez kapcsolódhat, így bizonyosra mondható, hogy az épület részben azonos lehet egy 1329-es irat által említett Keresztelő Szent János-templommal. A második szakasz 1500 körülire tehető, amikor új szentélyboltozatot, diadalívet és csúcsíves ablakokat építve átalakították az épületet. A szamosújlakiak 1545 körül tértek át református hitre. Ezt követően, a 16. század végén többször is gazdát cserélt templom, míg közel száz évre katolikussá lett, majd 1696-tól végleg reformátussá vált. 1857-ben új fatornyot emeltek az épület mellé, ami kisvártatva egy tűzvészben elpusztult. 1867-ben építették a jelenleg is látható zömök haranglábat, és ekkor készült a templom berendezése is. A templombelső nyitott fedélszékes kialakítása az 1990-es évek helyreállításához kötődik.

Tunyogi Református Templom

A tunyogi településrész főútjának tengelyében és a Szamos folyó partján álló, keletelt, kereszthajós, poligonális záródású, romantikus stílusú templom, melynek nyugati oldala előtt nyolcszögletű, nyolc fiatornyos, falazott gúlasisakos, klasszicizáló késő barokk torony áll. Az egykor itt álló, vélhetően már a 13. században is létező templomból mára szinte csak az alapfalak maradtak meg. A régi épületet 1688-ban tűzvész pusztította el, újjáépítése csak 1752-ben kezdődött el. 1799 és 1806 között emelték a mai is látható tornyot. A templomhajót 1914-ben kibővítették a boltozott keresztszárnyakkal, elbontva a korábbi oldalfalakat, a csúcsíves ablakokat és a diadalívet. Így a teremtemplommá szélesedett belsőtér északi szárnyában jelenleg a szószék helyezkedik el, keleti és nyugati végében pedig pilléreken álló, falazott karzatok állnak.

Kölesdi Református Templom

A település központjában, dombon, a lelkészlakkal közös telken szabadon álló, egyhajós, poligonális záródású templom, délkeleti homlokzata elé kilépő toronnyal. A toronyaljba nyíló, záróköves díszű, füles kialakítású, kőkeretes kapu felett latin nyelvű kőtábla van elhelyezve építési felirattal és évszámmal. A délnyugati oldalhomlokzat középtengelyében hasonló kőkeretű kapu áll. A síkfödémes templombelső mindkét végén pilléres, kosáríves árkádú, falazott karzat áll, a délkeleti oldalon található az orgonakarzat. A délnyugati hosszoldal mentén helyezkedik el a falazott, íves mellvédű szószék felette díszes szószékkorona emelkedik. A templom 1788-ban épült késő barokk stílusban. Berendezése a 18. század végéből való. 1902-ben lett felújítva, ekkor készült a szecessziós stílusú toronysisakja.

Sajóecsegi Református Templom

Építés ideje: 1700, 1902

A főút elágazódásánál álló, kerítőfallal övezett, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom, amelynek északkeleti főhomlokzata előtt támpillérekkel gyámolított, zömök, gúlasisakos torony áll. A templom bejárata a toronyaljon keresztül, az északkeleti oldalról nyílik.Sávozással és sarokarmírozással díszített tornyán a bejárat felett körablak áll, harangszintjén félköríves ablakok. A toronyórák felett háromszögű oromzatok emelkednek. Hajóját délnyugati és délkeleti oldalon vakolatkeretes csúcsíves ablakok törik át, a délkeleti homlokzat közepén egy korábbi bejárat vakolatkerettel jelzett helye látszódik.A festett kazettás mennyezetű templombelső két végében festett mellvédű fa karzatok állnak. A szószék a délkeleti hosszoldal előtt, de attól kissé beljebb, tömzsi oszlopon áll, a felette lévő pelikános díszítésű, népi barokk szószékkoronát karcsú, faragott oszlopok tartják.A templom 1700 körül épült. 1902-ben neogótikus stílusban átépítették és tornyát megmagasították. Berendezése - a festett fakarzatok, a szószék és a famennyezet – 1772-ben készült, melyeket 1936-ban átfestettek.

Abodi Református Templom

A település déli végében épült, szerény méretű, egyeneszáródású, kőtorony nélküli, románkori templom, amely elé dolngaboltozatos előcsarnokot építettek. A templomhajót fedő nyeregtetőn kicsiny ácsolt huszártorony áll. A templom a tatárjárás utáni években létesült, amikor a pusztítás után újból benépesült Borsod megyének ezen területe. A téglalap alaprajzú, síkmennyezetes hajó és a négyzetes alaprajzú, dongaboltozatos szentély falait a déli oldalon íves záródású ablakok törik át. Diadalíve félkörzáródású. Amikor a templomot 1928-ban renoválták, egy páncélos alakot és egy szentet ábrázoló festménytöredék került elő, amelyet később lemeszeltek.

Balatonfüredi Református Templom

Építés ideje: 1829

Az egykori településmag főútja mentén, oldalhatáron álló, téglány alaprajzú, hozzávetőlegesen észak-déli tengelyű, késő barokk és neoromán stíluselemekkel díszített, klasszicista templom. Déli főhomlokzata felett óralapos, órapárkányos, törtvonalú sisakkal koronázott torony, nyugati hosszhomlokzata előtt pedig emeletes bővítmény áll. A templom terét ötszakaszos csehsüveg-boltozat fedi. Az 1590-ben református hitre tért gyülekezet sokáig a Szent Margit tiszteletére épült középkori templomot használta, ám az idővel szűkösnek bizonyult. Így 1826-ban új templom építésébe fogtak, melynek költségeit az egyházközség tagjai adták össze pénzben és borban, egyúttal kétkezi munkájukkal is hozzájárultak a megvalósításhoz. Orgonáját is közadakozásból építették, melyhez maga Jókai Mór is hozzájárult. A gyülekezet értékes relikviaként őrzi a Kenesey Péter tihanyi várkapitány által 1622-ben adományozott úrvacsorai kelyhet.

Bánhorváti Református Templom

Építés ideje: 14. század

A település Bánhorvát nevű részén, az egykori piactéren, a katolikus templom szomszédságában álló, keletelt, egyeneszáródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt egy, a sarkain támpillérekkel gyámolított, galériás sisakkal fedett torony emelkedik, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok található. A gúlasisakos torony galériája faragott konzolsorral van alátámasztva, mellvéddeszkái pedig fűrészelt motívumokkal vannak díszítve. A torony nyugati homlokzatának középtengelyében nyílik a templom egyik bejárata egy csúcsíves kapuzaton keresztül. A másik nyílás a déli portikusz egyenes záródású kőkeretes ajtaja. Ettől nyugatra egy csúcsíves, hengertaggal és homorlattal tagolt kőkeretű, befalazott bejárat látható. A 14. században épített templom a 16. századtól van a reformátusok használatában. 1700-ban, majd 1789-90-be is felújították, ekkor bontották el eredeti szentélyét és nagyobbították meg hajóját, valamint a templombelsőt 144 festett kazettával ékesítették. Copf stílusú kőszószéke és pelikános szószékkoronája szintén ebből az időszakból való készült, mellette két díszes stallum áll. Ezek közül a baloldalit Jobbágy Mihály készítette 1720-ban. A templomot 1924-ben is megújították, a déli bejárat műrészletei ekkorra datálhatók.

Köröstarcsai Református Templom

A település északi részén, templomkertben szabadon álló, keletelt, egyenes záródású, délen bejárati előcsarnokkal bővített templom, nyugati homlokzata előtt álló, tűzfigyelő erkélyes toronnyal. Süvegkupolás sisakú, ötszintes tornyának alsó három szintje kváderezett vakolatdíszítésű. Alsó szintjén egyenes záródású, kőkeretes kapuzat, szakállas szemöldökkel. A karzatszinten szegmensíves ablak. A harmadik szinten kisméretű, fekvő téglány alakú, szegmensíves ablakok timpanonnal. A negyedik szinten pilaszterek között félköríves ablakok egyenes szemöldökpárkánnyal, felettük órák. A torony legfelső szintje keskenyebb, és itt konzolokon nyugvó, kovácsoltvas rácsos tűzkiáltó erkély fut körbe. Az oldalhomlokzatokat páros falsávok tagolják négy mezőre, melyek közepén félköríves ablakok állnak. A déli oldalhomlokzaton szegmensíves ablakkal áttört, timpanonos, kontyolt nyeregtetős bejárati előcsarnok áll. Az keleti homlokzat közepén timpanon koronázott, páros falsávokkal keretezett álrizalit emelkedik ki, alsó szintjén ajtó, karzatszintjén szegmensíves záródású ablakkal. A füzérdíszes pillérkötegekkel tagolt, négy boltszakaszos csehsüveggel fedett templomhajó keleti és nyugati végén árkádíves karzat áll, alattuk az északi és déli oldalfalon egy-egy körablakkal. A nyugati karzataljban klasszicizáló szélfogó lett kialakítva. A déli fal mentén elhelyezkedő liturgikus tér - a szószék a gazdagon képzett hangvetővel, a Mózes-szék és a kerített úrasztala - valamint a padok későbarokk stílusúak. A keleti karzaton álló, kétmanuálos orgonát Jónás István építette 1854-ben. A két harangot Szlezák László öntötte Budapesten 1923-ban. 1794-96 között épült, a kecskeméti Fischer Ágoston tervei szerint. A tornyot 1859-ben romatikus stílusban egy emelettel megmagasították, őrszobával és körben tűzkiáltó erkéllyel bővítették (Hardi Venczel szarvasi kőműves, Alföldi Imre öcsödi ács, Pokornyi József szarvasi rézműves).

Pákozdi Református Templom

Építés ideje: 1713

A település csendes mellékutcájában áll egy kelet–nyugati tengelyű, téglalap alaprajzú, egyhajós templom, amelynek egyenes záródású hajóját a keleti oldalon torony, a déli homlokzatnál pedig előcsarnok egészíti ki. A záródás felé csonkakontyolt nyeregtető húzódik. A torony órapárkánnyal és hagymasisakkal zárul, két oldalán féloromfalakkal, amelyek végén copf stílusú kővázák állnak. A torony földszintjén baloldalt ajtó nyílik, fölötte kisebb ablak, az első emeleten ovális nyílás, a máspodik emeleten pedig mindegyik oldalon félköríves, kőkeretes, zsalus harangablakok sorakoznak. A toronysarkokat egyszerű, sávozott vakolatarchitektúra hangsúlyozza. A templomhajó déli oldalán íves oromzatú előcsarnok áll, oromfalán az 1713–1790, 1894, 1958 évszámokkal. A homlokzatot aszimmetrikusan elhelyezett, két szinten sorakozó, széles szalagkeretű négy ablak törik át. Az északi oldal négy mezőre tagolt, vakolt keretű, rendszertelenül elhelyezett ablakokkal. A hátsó homlokzaton deszkázott kapu és egy kosáríves kórusablak látható.A belső tér síkmennyezetes, egyszerű stukkódíszítéssel, mindkét végében fa karzat áll. A toronnyal átellenes karzat a korábbi kazettás mennyezet átfestett elemeiből készült, így különleges történeti réteget őriz. A falazott szószék a 18. századból való, a padok 1725-ben készültek. A templomhajó 1713-ban épült, a torony 1790-ben készült el, és a 19. század folyamán kétszer is felújították.A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan alakult át a közösség igényei szerint: a korai, egyszerűbb szerkezetet fokozatosan egészítették ki reprezentatívabb elemekkel. A torony hagymasisakos kialakítása ritkaságnak számít a környék református templomai között, és a copf kővázák különösen elegáns részletek. A kazettás mennyezet megőrzött darabjai értékes emlékei a 18. századi falusi templomművészetnek, és ma is meghatározzák a belső tér hangulatát.

Pátyi Református Templom

Építés ideje: 1783

A település főútjának kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, támpillérekkel gyámolított falú, egyhajós templom, amelynek nyugati oldalán félig kilépő torony, déli oldalán bejárati előcsarnok, északi végfalánál pedig félnyeregtetővel fedett kisméretű építmény áll.A templom főbejárata a toronyaljon keresztül, egy díszes kőkeretű kapun át nyílik, felette kosáríves ablak áll. A főpárkány felett ovális ablak nyílik. A torony egyenes féloromzatokkal csatlakozik a templomhajóhoz, amelyek végében kővázák vannak. A torony osztópárkánya felett, minden oldalon, gazdag vakolatkeretelésű, köténydíszes, zsaluzott harangablakok nyílnak. Az órapárkány felett a tornyot hagymasisak koronázza. A templomhajó többszakaszos, csehsüveg boltozattal fedett, mindkét végében - az északi végében kétszintes - falazott, árkádíveken nyugvó karzat áll.A késő barokk épület 1783-ban épült. Tornyát 1800 körül emelték. Rokokó stílusú, színes, festett szószéke a 18. század közepén készült

Kéttornyúlaki Református Templom

A településrész középpontjában elhelyezkedő, hozzávetőlegesen keletelt templom, melynek hajóját keleti oldalon félköríves szentély zárja le, nyugati homlokzata előtt pedig két gúlasisakos torony áll. A templomot, mint Lak falu Szent Mihály egyházát 1360-ban említik először, de építését a kutatások a 13. század elejére datálják. A települést éppen temploma meghatározó jellege miatt 1571-től már Két Tornyos Laknak nevezték. Miután a török seregek felégették, az 1690-es években a református gyülekezet újjáépítette a templomot, de csak a délnyugati tornyával. A 19. század végén ez a torony megsemmisült villámcsapás következtében, ezután 1890-ben eklektikus külsővel helyreállítva a templomot, mindkét tornyát felépítették. 1858-59-ben Rómer FIóris készített rajzokat és leírásokat a templomról, amelyek a hazai műemlékvédelem jeles relikviái. A nyugati homlokzat középtengelyében vimpergás kapu nyílik, melynek bélletét törtpálcás tagozat és hullámvonalas levélsor díszíti, felette az oromzat csúcsán pedig egy egykor fejezetként szolgáló oroszlán domborműve van elhelyezve. A kapuzat megformálása egyértelműen a jáki kőfaragó műhely hatását tükrözi.

Radostyáni Református Templom

Építés ideje: Árpád-kor, 1784

A település keleti oldalán, magaslaton álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású templom, melynek déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. Hajója egy régebbi keletkezésű, keskenyebb és egy újabb, szélesebb részből áll. Északi oldalán kettő, déli oldalán három egyenes szemöldökű ablak áll. Bejárat felett az 1724-es évszám olvasható.A középkori eredetű templomot 1784-ben kibővítették és késő barokk stílusban átalakították. 1805-ben épült bejárati előcsarnoka. Famennyezete 1784-ből való, ezt 1928-ban újrafestették.A templom délnyugati sarkánál elhelyezkedő, hatszögletű, zsindellyel borított, szoknyás, galériás barokk fatorony 1762-ben épült.

Ócsai Református Templom

A történelmi településközponttól nyugatra fekvő, keletelt, háromhajós, s kereszthajós román stílusú bazilika, nyugati oldalán két toronnyal, hajói végén poligonális záródású apszisokkal. A templom bejárata az északi és déli oldalon nyílik, ugyanitt két kisméretű sekrestye is áll. A bazilika a premontrei szerzetesek számára épült a 13. század első felében, a szentélyben található falképei is ebből az időszakból valók. A templom 1560-tól van az Ócsai Református Egyházközség tulajdonában. 1664-ben tatár csapatok felgyújtották tetőszerkezetét, és ezután több évtizeden keresztül romosan állt. Amikor az Ócsára betelepülő katolikusok a templom köveit el akarták hordani saját új templomuk számára, gróf Teleki József földbirtokos segítségével a református gyülekezet 1774-1777 között újjáépítette azt.Később több elemi csapás is érte az épületet, ezért 1896 és 1900 között a Műemlékek Országos Bizottságának segítségével újabb helyreállítási munkák kezdődtek, amelyek 1922-1924-ben Foerk Ernő budapesti építész tervei alapján folytatódtak. Időközben, az 1902-es meszelés alkalmával találtak rá az apostolokat, Szent Miklóst, Szent Györgyöt, valamint Szent László királyt ábrázoló freskókra. 1986-tól 1994-ig a templom a teljesen átfogó restaurálás és renoválás alatt zárva volt, és csak ezután vehette birtokba újra templomát a gyülekezet. Lukács Zsuzsa – Juan Cabello – Csengel Péter: Az ócsai premontrei prépostság kutatása In.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám (Budapest, 1991)

Mikepércsi Református Templom

Építés ideje: 1791

Mikepércs központjában, útkereszteződések kiteresedésében álló, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós, barokk templom, melynek déli homlokzata előtt fiatornyos, fazsindelyes, gúlasisakú torony emelkedik, keleti és nyugati oldala előtt pedig előcsarnok áll. A hajdúszabadsággal felruházott település az ellenreformáció idején sokat szenvedett, így toronnyal rendelkező kőtemplomot csak 1791-ben kezdhettek építeni a református hívek. Az Alföldön egyedülálló formájú toronysisakját valószínűleg erdélyi mesterek készíthették, ezen - az 1968-as műemléki helyreállítása során - visszaépítették az eredeti tűzőrfigyelő körüljárót. A templombelső síkmennyezetes, két végében fakarzatok állnak, falazott szószékét könnyedívű barokk hangvető koronázza.

Szeghalomi Református Templom

Építés ideje: 1780, 1794, 1827

A település déli részén, a főút mentén kialakított park közepén áll a keletelt, nyugati tornyos, keresztházas templom, amelynek szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. A tornyot tagolt tömegű sisak fedi, míg a hajót és a keresztházakat kontyolt tető borítja. A torony szintjeit lizénákkal keretezett mezők tagolják; alsó szintjén szalagkeretes, barokk szárnyakkal és vasalattal ellátott, elváló timpanonos kapu nyílik. Fölötte ovális, szalagkeretes ablak látható, a délin tagolatlan, az északi oldalon kisméretű nyílással. A második szinten a homlokoldalon ovális ablak, az oldalakon négyzetes nyílások jelennek meg. A harmadik szinten oldalanként félköríves, kettős szalagkeretű ablakok sorakoznak, felettük vasbeton konzolos körfolyosóval. A negyedik szinten félköríves, szalagkeretes nyílások állnak, szegmensíves szemöldökkel és plasztikus füzérdísszel, a szintet órás órapárkány zárja. A torony csúcsát tagolt sisak, gömb és csillag koronázza. A keresztházak földszintjén körablakok között kétszárnyú barokk ajtók nyílnak, az emeleteken széles félköríves ablakokkal. A záródás keleti oldalához nyeregtetős, timpanonos toldalék csatlakozik, déli oldalán ajtóval.A toronyalj fiókos dongaboltozattal fedett, északi oldalán karzatlépcsővel. A karzatalj, a keresztházak és a záródás alsó szintje három-három, pilléreken és falpilléreken nyugvó, hevederekkel elválasztott csehsüveg boltozatos szakasszal épült. A záródás második szakaszát töredékboltozatok fedik. Az orgonakarzat, a keresztházak és a záródás felső szintjei egy-egy csehsüveg boltozatos mezővel rendelkeznek, a záródás második szakasza trapéz alaprajzú csehsüveg boltozattal. A négyezet magasabb csehsüveg boltozata nagy pilléreken és hevedereken nyugszik, záradékát kör alakú nyílás töri át; a hevederek vállait kettős falkötővasak erősítik. A karzatok falazott, profilozott mellvédjén középen Napmotívummal díszített plasztikus fonadék látható, alatta igei feliratokkal. A copf jellegű padok, padmellvédek, a szószékudvar és a klasszicista szószék 1834-ben készültek, a márvány keresztelőkút 1873-ból való.A templom a források szerint középkori előzmény helyén épült 1780-ban, tornyát 1794-ben emelték hozzá. 1825–1827 között bővítették ki kereszthajókkal és empire karzatokkal Szabó János mérnök, egyházi főgondnok tervei alapján. 1944-ben súlyos tűzkár érte, az 1949–50-es helyreállítás során a torony jelentős átalakítást kapott, ekkor épült a körbefutó erkély is. A templom mai formája így több korszak építészeti rétegeit őrzi, ami különösen értékessé teszi a térség református örökségében.

Kecskeméti Református Templom

Építész: Fischer Boldizsár

Építés ideje: 1683, 1790, 1877

Kecskemét belvárosában, a Kossuth tér északkeleti oldalán, a Városházával szemben elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, téglalap alaprajzú, kéthajós, egyenes záródású templom, amelynek északkeleti homlokzata előtt órapárkányos, laternás sisakú, sarkain támpillérekkel gyámolított torony emelkedik. A templom délkeleti homlokzata középén bejárati előépítmény található. A templom délnyugati homlokzata előtt, valamint északnyugati oldala mellett, és északkeleti homlokzatától jobbra az 1910-es évek körül épült, U alaprajzú, historizáló bazár áll. A torony délkeleti oldalán alacsonyabb toldaléképület, bábos attikával, füzérdíszes fejezetű ión oszlopokra támaszkodó, íves szemöldökpárkány alatti kapunyílással. A torony főhomlokzata közepén ión oszlopokra támaszkodó vízszintes szemöldökpárkányú kapu áll, fölötte építési emléktábla 1684-ből. A dongaboltozatos templomhajó középen hat ion fejezetű oszlop emelkedik, amelyek a teret hét szakaszra tagolják. Az északkeleti és északnyugati oldalak mentén kétemeletes pillérek által tartott, mellvédes karzat áll. A hosszoldalakon félköríves záródású ablakok nyílnak, középső szakaszban pedig dongaboltozatos bejárat. A padok: 1759-ből, illetve 1802-ből, a szószék 1791-ből való. Orgonáját az Angster-gyár készítette 1890-ben. 1568-ban épült a reformátusok első temploma fából, ami 1658-ban gyújtogatás miatt leégett, de 1683-ban újjáépítették. A bejárati előépítmény 1728-ban készült. 1787-1790 között Fischer Boldizsár tervei szerint átépítették, falait, tornyát megmagasították, fakarzatát kőkarzatra cserélték, s ekkor készült a kéthajós belső tér is. A templomot az 1911-es földrengés után vasbeton szerkezettel átboltozták (építész: Uy Károly). A bazársor 1877-ben épült (építész: Pártos Gyula), ekkor bontották el az 1700-ban készült körítőfalat.

Nagykinizsi Református Templom

Építés ideje: 14.sz., 1760, 1800

A település keleti végén, a Hernád partja mellett álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, torony nélküli templom. A templom nyugati végét támpillérek erősítik. A jelenlegi épület keskenyebb nyugati része a 14. században épített gótikus templom. A 16. században református használatába ment át. A templomot 1760-ban barokk stílusban megnagyobbították, ekkor toldották hozzá a szélesebb, oromfalas keleti részt. A kő szószékre az egykori diadalívben vágott nyíláson át lehet feljutni. A belsőtér famennyezete egyszínűre mázolt, kazettás jellegű, két végében fakarzat áll.A templom 1865-ben leégett, de ugyanabban az évben megújították. Későbbi javítások ideje: 1903, 1929 és 1967. A templomot a középkorban temető vette körül. A templom északkeleti sarkánál áll egy egyszerű, 1800 körül ácsolt fa harangláb.

Soponyai Református Templom

Építés ideje: 1720, 1893

A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati oldala előtt modern, gúlasisakos torony, déli oldala előtt bejárati előcsarnok áll. A hajó hosszoldalait nagyméretű félköríves záródású ablakok tagolják, alattuk, a hosszoldalak végénél kisebb, köríves ikerablakok és téglány ablakok vannak. A síkmennyzetes belsőtér két végén díszes öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzatok állnak. Az előcsarnokot a hajóval egy széles szegmensív kapcsolja össze, ezzel szemben az északi oldal mellett található a liturgikus tér.A templom 1720-ban épült. Nyugati homlokzata elé 1892-93 között emeltek kőtornyot, amely a II. világháborúban teljesen elpusztult. Helyreállítására csak 2019-ben nyílt lehetőség.

Tassi Református Templom

Építés ideje: 1888

A település központi terén áll az északkelet–délnyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, kontyolt nyeregtetős templom, amelynek északkeleti homlokzata előtt torony emelkedik. A hajó és a torony, valamint a hajó és a délnyugati térbővület találkozásánál négyzetes alaprajzú lépcsőépítmények kapcsolódnak az épülethez. A torony és a templomhajó találkozásánál kétoldalt emeletes saroképítmények állnak, ezekben kaptak helyet a karzatfeljárók. A torony alján félköríves főbejárat nyílik, amely előtt két-két ión oszlopra támaszkodó, timpanonos portikusz áll. A bejárat fölött félköríves ablak, majd a főpárkány húzódik. A torony mind a négy oldalán félköríves záródású ablakok sorakoznak, felettük órákkal. A torony minden oldala timpanonnal zárul, fölötte törtvonalú, laternás sisak emelkedik. A karzatfeljárók homlokzatain, az oldalhomlokzatokon és a végfal közepén egyenes záródású kapuk állnak, mindegyik előtt ión oszlopos, timpanonos előcsarnokkal. Az oldalfalak emeletén 1+3+1 kiosztásban félköríves ablakok nyílnak.A templomhajó kereszt alaprajzú, terét hatalmas pillérekre támaszkodó hevederek tagolják. A falak mentén körbefutó karzat húzódik, amelyet a pilléreken kívül tíz egyszerű oszlop is alátámaszt. A délkeleti pillérek között félköríves nyílású, ión pilaszterekkel tagolt, diadalívre emlékeztető szószéképítmény áll, középső ívében a Mózes‑székkel. Az orgona 1888-ban készült, Országh Sándor munkája. A korábbi, 1743-ból való református templom úrasztalának márványlapja egy tűzvészben kettérepedt; a megmaradt darab ma a jelenlegi úrasztalába van beépítve.A templom 1886 és 1888 között épült Benkó Károly tervei alapján, és a korszak alföldi református templomépítészetének egyik legmonumentálisabb alkotása. A négy irányba nyíló karzat és a diadalívszerű szószékmegoldás különleges térhatást eredményez, amely ritkaságnak számít a magyar református templomok között. A torony laternás sisakja és a portikuszok klasszicizáló részletei jól mutatják, hogyan ötvöződött a historizáló formai világ a 19. század végi protestáns építészet igényeivel.

Tomori Református Templom

A település főutcájának keleti oldalán álló, keletelt, támpilléres, poligonális záródású gótikus stílusú templom, amelynek nyugati homlokzata előtt kősisakos, neogótikus torony áll. A jelenlegi templom feltehetően a 14. században épült, a földbirtokos Tomory-család adomány révén lett a premontreiek kőfallal körülvett temploma. A 16. században került a reformátusok használatába. Ugyanakkor a templom a 17. század végére elhagyatott, pusztuló állapotban volt. 1753-ban építették újjá Szathmáry Király József, András és Éva. Beomlott hálóboltozata helyére – melynek vállkövei még láthatóak a szentélyben - deszkamennyezetet készítettek, csúcsíves diadalívét körívesen állították helyre. Az eredetileg torony nélküli templomhoz 1937-38-ban építették terméskőből tornyot. A régi úrasztala deszkalapja a gönci református egyházművészeti kiállításán látható.

Tatai Református Templom

Építés ideje: 1786, 1793

A történeti belváros déli részén, az utcavonaltól beljebb, egy tömbbelsőben áll az északnyugat–délkeleti tájolású, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt torony, délnyugati oldalán pedig bejárati előcsarnok található. Az épület 1783 és 1786 között készült el, tornyát 1793-ban emelték hozzá. A torony bal oldalán kőkeretes kapu vezet a templomba, zárókövén koronadísszel. A hajó és a torony találkozásánál törtívű féloromzatok teremtenek átmenetet, szélükön nagyméretű kővázákkal. A torony földszintjén kosáríves záródású, mélyített fülkében kis ablak nyílik, felette két emléktábla, majd egy nagyobb ablak zárókő‑imitációval és zöld zsalugáterrel. A triglifes főpárkány fölött fekvőtéglány alakú ablak látható, az osztópárkány felett pedig minden oldalon félköríves harangablakok sorakoznak, szemöldökükben zárókőimitációval. A felső szinten a torony sarkai armírozottak, a tornyot törtívű órapárkány és összetett sisak koronázza.A hosszoldalak ablakai félköríves és szegmensíves záródásúak, vakolatkeretezéssel, vörös mészkő könyöklőkkel. A templom végfalához garázsépítmény csatlakozik. A síkmennyezetes hajó két végében és délnyugati oldalán nyolcszögletű, festett faoszlopokra támaszkodó karzat áll. A karzat mellvédje fehérre festett, dór jellegű pilaszterekkel mezőkre tagolt, a mezők közepén virágdíszítéssel. A hajó északkeleti oldalán található az 1825-ben készült, festett és aranyozott díszítésű szószék. A vörös mészkő úrasztala 1786-ban, a keresztelőmedence 1842-ben készült, az orgonát Schack János építette 1839-ben.A templom építéstörténete jól mutatja a tatai református közösség 18–19. századi megerősödését, hiszen a torony későbbi hozzáépítése és a belső berendezés folyamatos gazdagodása a gyülekezet növekvő erejét tükrözi. A féloromzatok kővázái és a triglifes párkány klasszicizáló részletei ritka eleganciát kölcsönöznek az épületnek. A templom elhelyezkedése — kissé elvonulva az utcavonaltól — sajátos, bensőséges térélményt teremt a történeti városszövetben.

Beregdaróci Református Templom

Építés ideje: 15. század

Egy útkereszteződés kiteresedésében lévő, keletelt, egyhajós, sokszögzáródású gótikus templom, amelynek nyugati oldala előtt klasszicizáló torony magasodik. Elődje egy Árpád-korban épült egyhajós, félköríves apszissal záródó téglatemplom volt, amelyet elbontva a 15. század második felében épült meg a jelenlegi boltozatos szentélyű, mérműves ablakú épület. A templom 1465-ös átalakítása során készülhetett csúcsíves, bélletes nyugati kapuzata. Támpillérekkel gyámolított, laternás sisakkal koronázott kőtornyát 1838-ban állították. A templom 1595 óta van a református gyülekezet használatában. 1862-ben nagy tűzvész pusztított a településen, amely során a parókia, az iskola és a templom is súlyos károsodásokat szenvedett, és akkor pusztultak el a templombelsőt díszítő 15. századi falképek is. A hajó festett deszkafödémét csillagok ékesítik, nyugati oldalán fakarzat áll, a diadalív mellett falazott szószék emelkedik.

Szalkszentmártoni Református Templom

A település főútja mentén, azzal párhuzamosan álló, észak-déli tengelyű, egyhajós templom, melynek északi homlokzata előtt hagymasisakos torony, déli végfalához kapcsolódóan karzatfeljáró, a nyugati homlokzatánál pedig négyzetes alaprajzú előcsarnok áll. A hajó hosszanti homlokzatain kosáríves záródású vakárkádsor fut végig. A templombelsőt négy szakaszos csehsüveg boltozat fedi. A hajó két végén álló falazott karzatok 4-4 pilléren nyugszanak. A szószék és a Mózes-pad 1776-ban készült. Valószínűleg ekkor készült az úrasztala is, amelybe egy ón keresztelőmedence is bele van süllyesztve. Berendezésének egyik érdekessége az úgynevezett „beteg asszony padja”, azaz egy zárt ülőszék, amelyet Szilády Péter prédikátor készíttetett 1827-ben, annak érdekében, hogy beteg felesége részt vehessen az istentiszteleteken. A jelenlegi templom elődje egy sárfalú-tölgyfagerendás szerkezetű épület volt, amelyhez Mária Terézia engedélyezte 1767-ben egy egyemeletes torony építését. Az új kőtemplom 1775-ben készült el, amelyet a Türelmi Rendelet után kötöttek össze a toronnyal.

Budapest-Nagyvárad Téri Templom

Építész: Dudás Kálmán

Építés ideje: 1935

Budapest VIII. kerületében, az Üllői út mentén álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós historizáló templom, délnyugati oldala előtt álló gúlasisakos toronnyal és kapuépítménnyel.Az 1886-tól kiépülő Tisztviselőtelep református lakossága – templom híján – sokféle helyiségben próbált magának istentiszteleti helyszíneket biztosítani, így a Csillag utcai panzióban, a tisztviselőtelepi Kaszinó dísztermében, a Tűzoltó utcai elemi iskolában, majd a Lorántffy Zsuzsanna Diakonissza Otthon udvarán 1909-ben emelt fatemplomban. Ez utóbbit a háború kitörése után hadikórházaként használta a Vöröskereszt, s csak 1919 után kaphatta vissza a gyülekezet. A háborút követően a trianoni menekültek közül sokan ezen környéken leltek átmeneti szállásra barakknegyedekben, ezek a Régi- és Új Mária Valéria-telep, a Fuvartelep és a Zita-telep voltak. Rendkívül szegényes körülmények között éveken keresztül ezrek tengődtek itt, az ő pásztorolásukra is gondolva jött létre 1921-ben a Külső-Ferencváros-Tisztviselőtelepi Református Missziói Egyházközség.Már ekkor megfogalmazódott a templomépítés gondolata, s az, hogy a felépítendő templom az első világháborúban elhunyt, jeltelen sírban nyugvó katonák emlékére gondolva az Emlékezet Temploma nevet viselje. Ez alapvetően Zakar Albert, az egyházközségi gondnok kérése volt, aki öccsét vesztette el a háborúban. Az 1915. június 28-i lembergi csatában elesett hőst egy hazájától távoli temetőben temették el, így - sok más gyászoló családhoz hasonlóan – az ő sírját sem látogathatták rokonai. Az isteni vigasztalás és kegyeletteli emlékezés jelképes helyszínéül is építtetett ez a templom.A székesfőváros 1924 decemberében a Nagyvárad tér mellett az Üllői út mentén található egyik telek használati jogát adományozta a gyülekezetnek és ezzel párhuzamosan országos adománygyűjtés is indult. Kivételes találékonyságról tett tanúbizonyságot az egyházközségelöljárósága a kisösszegű felajánlások beszedése kapcsán: tégla-, gyalogjáró-, böjti étkezési és padjegyeket bocsátottak ki. Ezekből talán leginkább a gyalogjárójegy igényelhet külön kis magyarázatot: aki vállalta ugyanis, hogy villamos helyett gyalog közlekedik, s az így megspórolt jegyárat a templomépítésre szánja, kaphatott egy gyalogjárójegyet cserébe. A templomtervezés pályázatát Dudás Kálmán építész nyerte, s az építési engedély is kiadásra került 1930. elején. Ekkor az egyházközség döntése értelmében Horthy Miklós kormányzót kérték föl a templomépítés védnökségére. Ennek az ünnepélyes eseménynek, majd az alapkőletételnek a beszámolóját – a hitelesség kedvéért – szó szerint idézzük az egyházközség híradásából: „1930. március 13-án a kormányzó úr kihallgatáson fogadta az egyházközség küldöttségét. A kormányzó úrtól három dolgot kértek. Először: járuljon hozzá, hogy a templom alapkőletétele kormányzóságának tíz éves jubileumához kapcsolódjék. Másodszor: hogy a templom falán elhelyezett táblán elsőként a hősi halált halt öccsének, vitéz nagybányai Horthy Szabolcsnak, Szolnok vármegye főispánjának neve szerepelhessen. Harmadszor: fogadja el atemplom alapkőletételének ünnepségére szóló meghívást. Ez utóbbi kérésnek az adott különös jelentőséget, hogy az államfő először jelent meg református templom alapkőletételén. A kormányzó mindhárom kérésre készséggel igent mondott. Az ünnepi alkalomra 1930. április 15-én került sor, melyen a kormányzó úr neves közéleti személyek kíséretében jelent meg. Az alapkőbe elhelyeztek egy díszes alapokmányt, melyet hatvanketten írtak alá. Az első aláíró maga Horthy Miklós volt, de ott olvasható még gróf Klebelsberg Kunó, gróf Bethlen István, Dr. Ripka Ferenc, Dr. Sipőcz Jenő, Dr. Darányi Kálmán és Dr. Ravasz László aláírása is. Az ünnepségen Ravasz László püspök szolgált. A korabeli beszámolók leírták, hogy az ünnepség alatt hatalmas szélvihar és eső csapott le a többezres gyülekezetre. A kormányzó tiszteletére felépített díszsátor összeomlott és rászakadt az alatta álló előkelőségekre. A Kormányzó úr lélekjelenléte oldotta meg a kínos helyzetet. Az összerogyó sátor egy ponton kiemelkedett, s a ponyvát gyorsan megbontó és felgöngyölítő kormányőrök, rendezőkfedezték fel, hogy a kiemelkedő, sátorrúdnak vélt ’dolog’ a vigyázban álló kormányzó volt, aki fegyelmezetten várta kiszabadítását. A zavartan kapkodó rendezőknek és az ünnepély folytatása miatt hozzá kérdéssel forduló gondnokunknak a kormányzó úr ezt válaszolta: ’Nem vagyunk cukorból, folytassuk az ünnepséget.’ Ezzel példamutatóan helyt állt a váratlan helyzetben. A vihar lecsendesülte után minden felkért vendég, élükön az államfővel, egy ezüstözött kalapáccsal ráütött az alapkőre és ezt mondta: ’Isten dicsőségére, az elesett hősök emlékezetére!’ Ezt a mondatot később bevésték a templom főbejárata fölé, ahol a mai napigis olvasható. A kormányzó azt a tollszárat, mellyel aláírta az alapokmányt, és az ezüstözött kalapácsot az egyházközségnek ajándékozta, melyeket mind a mai napig őrizzük.”1931-ben készült el a templomtorony, majd 1932-ben a rendezvénytermet befogadó altemplom, s ugyanebben az évben lett önálló anyaegyházközség a gyülekezet. Végül 1935. szeptember 25-én szentelték fel a templomot. A két harangot (Hála harang és az Ifjúság harangja) 1937-ben öntötték. Az eredeti tervek a templom jobb oldalához kapcsolódóan egy parókiát, bal oldalán pedig egy református elemi iskolát is tartalmaztak, de ez utóbbi pénzhiány miatt nem valósulhatott meg.Az Üllői út ezen szakaszának beépítése meglehetősen vegyes, de ezen belül üde színfoltot jelent a tágas kertben álló templom, melynek 45 méter magas tornya messziről is vonzza a tekintetet. A templomkülsőre egyértelműen a neoromán stílus jellemző, mind tömegformálásában, mind részletképzésében. A torony a hossztengelyben a templomhajóval összeépítve áll, azon keresztül menve lehet a templombelsőbe jutni. A főbejárat erőteljesen hangsúlyozott kialakítása egy koraközépkori bélletes kapuzat motívumait idézi. Ugyancsak történelmi utalásszerű a bejárat fölötti karzatablak hármas árkádívsora, és a toronytest, valamint a mellette álló lépcsőtornyok kettős ablakai. A homlokzatok díszítése és színezésének árnyalatai a templombelsőben is visszaköszönnek. Az oldalhomlokzatokon három hármas tagolású ablak található, amelyeket félköríves ablakok koronáznak, de ezek már a tetősíkból emelkednek ki, s így - kivált ekkora formai elemnél - kissé szokatlan megoldásnak tűnnek. A torony pártázatos zárópárkányát egy palmettás fonat kíséri körbe. A historizáló-neoromán megjelenés, tömegformálás, mind az alkalmazott díszítő motívumok azt igazolják, hogy a tervező itt is törekszik a magyar történelmi hagyományok felvállalására és egy olyan fényes kor megidézésére, mely a Trianon utáni Magyarországon fájóan hiányozhatott.A templombelső neoromán elemek mellett már későbarokk, sőt szecessziós stílusjegyeket is hordoz magán. A falak, a dongaboltozat és a mellvédek díszítettsége lizénákkal és stukkódíszekkel, mindezek pasztellszínezettsége, valamint a vegyes anyaghasználat a református elvektől kissé idegen és összességében nem szolgálja maradéktalanul a meghitt, bensőséges hangulatot. A tartószerkezeti elemek belülről láthatóvá tett nagymértékű összetettsége kissé rendezetlen benyomást kelt, különösen a bejárattal szembeni apszisban és annak a hosszházzal történő csatlakozásánál. Az itt kialakított liturgikus térben áll a mózesszékekkel közrefogott, műmárvány-tölgyfa szószék, azelőtt pedig a hasonlóan kialakított úrasztala. A szószék alatt, annak tartóoszlopai között levő vitrinben az elesett hősök neveit tartalmazó album és emléktárgyak láthatóak. A szószéket keretező diadalívbe van belekomponálva az orgona, amely a híres pécsi Angster gyárban készült. Amellett az apszis íveiben háromnyílású árkádívsor van bevágva, - egyértelműen a romanika formavilágának képviselői - s az ezek mögötti karzatok volnának hivatva a kórust befogadni. Mellettük, szintén mindkét oldalon egy-egy mellvédes ajtónyílás található az emeleti szinten, ami egy színházi proszcénium páholy benyomását kelti; szerepük mindenesetre a református liturgia szerint nehezen értelmezhető.A templom tagadhatatlanul legfigyelemreméltóbb alkotórészei a színes ólombetétes üvegablakok. A történelmi Magyarország vármegyéinek címerei a hármasosztású ablakokon négyesével vannak bemutatva. A hatalmas üvegfelületek kiegészülve a felettük lévő félöríves ablaktáblákkal – melyek szintén színezettek, de geometrikus díszítésük van – csodálatos fényjátékot biztosítanak. Az ilyen nagyméretű ólombetétes ablakok használata – akár figurális, akár ornamentális-geometrikus díszítéssel – a korszak egyik jellegzetessége. A szecesszió utóhatásaként éppúgy értelmezhetjük, mint a népi díszítőformák magasépítészetbe történő átemelésének egyik lehetséges útjaként. A templomhajóban 25 emléktábla őrzi a hősi halált halt katonák emlékét.

Gyügyei Református Templom

Építés ideje: 13. század

A település főutcájától nyugatra, arra merőlegesen álló, szerény méretű, keletelt, egyenes záródású, torony nélküli, kora gótikus-román stílusú templom. Nyugati oldalán, három lépcsős bélletben, félköríves kapu áll, előtte bejárati építmény, északi falához sekrestye kapcsolódik. Rézsűs kávával kialakított ablakai lőrésszerűen vékonyak. A templom a 13. század végén épült és tömegében, alaprajzi elrendezésében máig őrzi formáját. A fíliaként működő egyházközség 1767-ben függetlenedett a szamosújlaki anyaegyházától, ekkor készítették festett deszkamennyezetét, valamint erre az időszakra tehető a szószékkoronája és a mellvédje keletkezése is. A templombelsőben a hajót és a szentélyrészt köríves diadalív választja el, a hajó nyugati és északi oldalán fakarzat áll. A kazettás mennyezet két eltérő tematikájú részből áll, a hajóban 56, a szentélyben 25 kazetta van, melyeknek közel felén szimbolikus jelentésű figurális ábrázolás van. A szentélyben alapvetően az úrvacsorához kapcsolódó szimbólumok láthatók. A templomtól délre külön álló, zömök, háromszintes - alul négyzet, felül nyolcszög alaprajzú - romantikus torony mai alakját a 19. század közepén nyerte el. Középkori egyházi építészet Szatmárban. Szerk.: Kollár Tibor, Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, 2011

Alsóörsi Református Templom

A Somlyó hegy oldalában, a jelenlegi település szélén elhelyezkedő, keletelt, téglány alaprajzú templom, amelynek nyugati homlokzata felett gúlasisakos torony, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok áll. A templom egy először 1318-ban említett Mária-templom falait rejti magában. Miután 1548-ban felégették a törökök, a 17. század végén helyreállították, majd újabb pusztulása után 1740-körül ismét kijavították. Nagyobb átalakítására 1788-ban került sor, erről az előcsarnok homlokzatán szereplő 1788-as évszám tanúskodik. Ekkor bontották el középkori szentélyét és sekrestyéjét. Ugyanakkor máig megmaradt a déli fal románkori résablakai mellett egy hatalmas méretű, figurális falfestmény. Az előcsarnokból csúcsíves, tagozott, kőtokos gótikus ajtó vezet a templomba. A háromszakaszos csehsüveg-boltozattal fedett templombelső különös ékessége a kőoszlopokra támaszkodó karzatok alatti deszkázaton látható festett virágdíszes mennyezet. Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig – A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Miskolc-Avas Református Templom és Harangtorony

Miskolc belvárosától délre, az Avas domboldalában, egy több évszázados temetőben álló, keletelt, támpilléres, kőtorony nélküli, síkmennyezetes gótikus csarnoktemplom, a hajóval megegyező szélességű, poligonális záródású szentéllyel, változatos mérművű, csúcsíves ablakokkal és déli oldalán neogótikus cinteremmel. 14. században állt már az egykor Szent István nevét viselő plébániatemplom, amelyet 1480 körül teljesen átépítettek. Egy 1544-es török támadás következtében a templom kiégett, és azt az 1560-as években már reformátussá vált gyülekezet építette újjá. Ekkor nyolcszögű pilléreit megerősítették és félköríves árkádsorral kapcsolták össze, majd a templombelsőt famennyezettel zárták le, valamint az északi kápolnákat és a sekrestyét elbontották. A romba dőlt nyugati tornyot nem építették újjá, hanem helyette - szintén a törökök által elpusztított Szent Mihály temetőkápolna helyére - 1577-ben önálló harangtornyot emeltek. A zömök, négyzet alaprajzú, támpilléres kőépületen a második emelet magasságában zsindelyezett vízvezető fut körbe, fölötte deszkamellvédes, faárkádos galéria és zsindelyes gúlasisak áll. Két harangja van, a 750 kg-os Miklós és a 250 kg-os Johanka. A templom szentélyrészének falában látható Miskolczi István, diósgyőri várnagy feleségének és fiának 1589-ből való sírköve. A templom egyik fő ékessége a 15. századi reneszánsz intarziás királyi stallum, amely valószínűleg a diósgyőri várkápolnából származik. 1735-ből való a szószék magas, pelikános koronája.

Rudabányai Református Templom

Építés ideje: 1664-65

A település északi végében elhelyezkedő, eredetileg kelet-nyugati tengelyű, támpilléres, egyenes záródású, torony nélküli gótikus templom, melynek nyugati homlokzata előtt bejárati csarnok áll. A réz- és ezüsttermelése révén meggazdagodott bányavárosban a 14. században épült a háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplom, amely a 16. századi törökdúlás során romossá vált. 1664-65-ben állította helyre az épület épen maradt nyugati részét a református gyülekezet. Ekkor a templomot kelet felől egy fallal lezárták, ennek közepére egy, az elpusztult részből maradt későgótikus ablakot helyeztek át, és a korábbi boltozat helyett deszkamennyezettel fedték le a templomhajót. A templomtól délre 1896-ban épült hagymakupolás, fazsindely borítású harangtorony, amely magába foglalja a 18. század végén emelt fa haranglábat. A déli kapu eredeti csúcsíves kőkeretében van elhelyezve a templom 14. századi vasajtajának hiteles másolata. Felületét vaspántokkal rombusz alakú mezőre tagolták, ezekben Anjou-címerek, mesterjegyek és német nyelvű felirat láthatók. A templomhajó 120 táblából álló festett famennyezettel van díszítve, amely jórészt Contra András és Mátyás 1758-as munkája. A korábbi, 17. századi famennyezetből csak a mestergerenda, valamint az azt alátámasztó oszlop, és 6 eltérő színezésű tábla maradt meg. A mennyezettel egyidőben készült a papi szék és a padelőlapok festése is. Az északi falon lévő két falképtöredék Szent Zsófiát és gyermekeit, valamint Szent Ilonát ábrázolja. Az 1430 tájára datálható képek az itáliai trecento hatását mutató, magas színvonalú, művészi alkotások. A keleti falon két vörösmárvány sírkő áll: a jobboldali Perényi Istvánnak, Zsigmond király étekfogó mestere számára készült 1437-ből, a baloldali Saurer Erhard bányaprovizoré 1576-ból.

Vajai Református Templom

A település főutcájának kiteresedésében, az egykori kastélykertek szomszédságában álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, poligonális záródású, egyhajós, gótikus teremtemplom. Nyugati oldala előtt háromszintes, fiatornyos, gúlasisakkal fedett torony áll. Egy, a 13. század végén épült kis templom helyére a 16. század elején épült a jelenlegi templom, lebontva elődjének szentélyét és sekrestyéjét. Az új épülethez sokszögzáródású, sarkain támpillérekkel erősített, kőbordás, hálóboltozatos szentélyt és egy nagyobb sekrestyét is emeltek. Tornyát 1791 után állították, a sisak fiatornyai 1892-ben készültek. A vajai templomot a reformáció kezdete óta birtokolja a református gyülekezet, amelynek legnagyobb patrónusa a földesúri jogokat gyakorló Vay család volt, így kerülhetett Vajai Vay Ádám, II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitányának epitáfiuma a templombelsőben elhelyezésre. Ugyanez a család adományozott értékes klenódiumokat is az egyház számára, mely közül többet a Sárospataki Református Kollégium gyűjteményében őriznek. Az empire stílusú szószéke és Mózes-széke 1837-ben készült. Száz Magyar Falu. Vaja. Írta: Göőz Lajos, Németh Péter, Takács Péter, Bene János, Páll István és Molnár Sándor. Szerkesztette: Németh Péter. Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Budapest, 2001.

Ládbesenyői Református Templom

A település nyugati végén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, barokk templom, melynek déli oldala előtt bejárati csarnok, keleti oldala előtt pedig zömök, ácsolt sisakú torony áll.A középkori eredetű templomot a református gyülekezet 1586-tól használta. 1746-56 között átalakították, lebontva sekrestyéjét, meghosszabbítva hajóját, valamint támpillérrel megerősítve nyugati falait. Ekkor készült berendezése is, így a még mai is látható festett fakarzata, továbbá mennyezete. Ezutóbbit azonban elbontották (darabjait azonban még megőrizték), és a síkmennyezetet lambériával burkolták le. A templomhajó mindkét végében ácsolt fakarzat áll. A templom bejárata a déli előcsarnok alatt nyílik. A bejárattal szemben, a hajó északi oldalán íves falazatú szószékkosár áll.

Biharkeresztesi Református Templom

A főút mentén álló, keletelt, egyhajós templom, melynek nyugati oromfala előtt összetett sisakú torony áll. A templom hajójának nyugati fele 1200 körül épülhetett, erre utalnak a déli oldalon látható résablakok is. A törökuralom után, a kipusztult faluba visszatérő református hívők építették újjá barokk stílusban a 18. században. A templombelső síkmennyezetes, két végében faoszlopokon nyugvó karzatok állnak. Faragott szószéke 1860 körül készülhetett. Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Dunapataji Református Templom

Építés ideje: 18. század

A történelmi településmag közepén lévő kiteresedésben, egykor körítő árokkal övezett, keletelt, egyhajós templom, melynek szentélye poligonális záródású. Nyugati homlokzata előtt párnatagos, összetett sisakú torony áll. Mind a templom hajója, mind pedig tornya és az egykori szentély támpillérekkel gyámolított. Déli oldalához nagyméretű előcsarnokot építettek. A templombelső két végében kosáríves árkádon nyugvó karzatok állnak. Padlóját kehlheimi lappal burkolták. A templom a 15. században, Mátyás király korában épült gótikus stílusban, később kétszer is súlyosan megsérült, amikor először a törökök, majd 1707-ben a rácok égették fel Dunapatajt. A 18. században nyerte el most is látható barokk formáját. A kőtorony 1774-ben épült a hajó elé, Mária Terézia külön engedélyével.

Lakiteleki Református Templom

Építés ideje: 1929

A település délkeleti oldalán, parkban szabadon álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású, eklektikus templom, déli oldalán gúlasisakos toronnyal, amely mellett két lépcsőtorony is áll. 1929-ben szentelték fel.A templom főbejárata a toronyaljon keresztül egy a torony elé lépő, háromszögletű oromzattal díszített, íves záródású, lépcsős bélletű kapuzaton át nyílik. Efölött a toronytesten emeletenként változó nagyságú és formájú ablakok nyílnak: körablak, hosszúkás egyenszáródású és íves záródású ablakok. A tornyot négy oldalról oromzatos párkányzat zárja, amelyen gúlasisak áll.A templom hosszoldalait támpillérek gyámolítják, köztük körablak, valamint kisebb, illetve nagyobb, íves záródású ablakok törik át a falat. A keleti oldal északi végében is nyílik egy oldalbejárat. a A boltozatos templombelső északi végében áll a falazott szószék, déli végében pedig, két pillérrel alátámasztva, a fa mellvédes orgonakarzat.

Karcsai Református Templom

A település északi részén álló, egy téglalap alaprajzú hajóból és egy ahhoz szabálytalanul kapcsolódó rotundából álló, keletelt, románkori templom, amelytől északnyugatra faszerkezetű harangláb áll. A templomot már egy 1186-ban kiadott pápai oklevél is említi mint egy, a III. Béla által az esztergomi stefanita kereszteseknek adott, Szent Margit tiszteletére szentelt épület. A templom régebbi része a téglából emelt, hatkaréjos alaprajzú körtemplom. Emellett a 13. században egy új, színes kváderkövekből épült templom felépítését kezdték el, amelynek azonban csak a hajója készült el, így végül a rotunda lett az új templom szentélye. A templomot minden részletében magasszintű, művészi igényű megmunkálás jellemzi. A rotunda homlokzatát felül fűrészfogas, alatta ívsoros párkányzattal összekapcsolt lizénák tagolják. Egykori bejárati ajtaja a déli oldalon látható befalazva. A templomhajó homlokzatán is párkányzat fut körbe: felül fogrovatos párkány, alatta pedig csúcsíves elemekből álló ívsor húzódik. A déli homlokzat tengelyében egy félköríves bélletű kapu, míg a nyugati homlokzat előtt három oszloppárral alátámasztott, bélletes kapuépítmény nyílik, amely felül háromszögletű oromzattal záródik. Ennek homlokoldalát bimbós fejezetű oszlopocskákról induló félköríves záradékú árkádsor tölti ki. A kapuépítmény sarkain egy-egy torzfigura is látható. A templombelső nyugati részén levéldíszes fejezetű oszlopokon nyugvó, boltozott aljú karzat áll. Különös érdekessége a templomnak, hogy az oszlopok egyik fejezetét alkotó figurális díszítés két emberalak küzdelmét ábrázolja, amely valószínűleg a jó és rossz küzdelmét jelenítheti meg. A templom 1969-es műemléki helyreállítása során készült az új harangláb, valamint a templomhajó nyitott fedélszékét megosztó két vasbeton lemez, amely a templom egykori háromhajós kialakítására utal. A helyi hagyomány szerint a templomot tündérek építették. A tündéreknek a boszorkányok miatt el kellett menekülniük, s közben a templom harangját a Karcsa-patak vízébe ejtették el, amit a helyiek azóta sem találnak. A harang azonban száz évente egyszer megszólal a tündérekre emlékeztetve.

Pápai Református Újtemplom

Építész: Dudás Kálmán

Építés ideje: 1941

A település történelmi belvárosában, park közepén álló, kelet-nyugati tengelyű historizáló templom, amelynek keleti homlokzata előtt két torony magasodik.A pápai református gyülekezet létszámának növekedésével vetődött fel egy új templom építésének a gondolata a 19. század végén. Az előkészítő munkák és adománygyűjtés az első világháborús veszteségek miatt jelentősen elhúzódtak. Végül a Dudás Kálmán tervei alapján készült templom alapkövét 1932-ben rakták le, majd 1936-ban került a tornyokba négy harang: a Diák-, a Revíziós-, a Szalóky- és a Gyenese-harang, ezek közül a két utóbbit 1944-ben háborús célra elkobozták és beolvasztották. 1937-ben készült a templom berendezése, a szószék és a Mózes-szék. 1941-ben szentelték fel a templomot. A templomépület neobarokk, neoreneszánsz és szecessziós stílusjegyeket ötvöz. Oszlopos főbejárata felett a 25. zsoltár kezdősora látható: Szívemet hozzád emelem. Főhomlokzatának síkját a tornyok ikerablakai között nagyméretű, hármas tagolású ablak bontja meg, felette a két ötven méter magas tornyot íves oromzat köti össze. Ennek közepén − akár az oszlopcsarnok két sarkán − kőkehely magasodik. A kettős tagolású karcsú tornyokat ugyancsak kettős, ívelt vonalú toronysüveg zárja le.A templom főhajóját alacsonyabb és keskenyebb kereszthajó szeli át, mely íves bővületekkel csatlakozik a főhajóhoz. Oldalhomlokzatain a megvilágítást egy hármas ablakcsoport biztosítja. Az épület hátsó részén vannak az irodák és az imaterem.A főbejáraton belépve egy előcsarnokba jutunk. A templomtérbe továbbvivő ajtó felett „az Istennek háza és az égnek kapuja” (I Mózes 28,17) felirat áll.A templom belső tere rendkívül visszafogott megjelenése ellenére is megkapó szépségű, falai mindenütt fehérek, a boltozat íveit mindössze egy kevés klasszicista díszítés teszi mozgalmasabbá. A csarnok fölé karcsú oszlopokon nyugvó, nagy fesztávú csehsüvegboltozat borul, melyhez négyoldalról dongaboltozatos terek csatlakoznak. A templom 1250 fő számára biztosít ülőhelyet, három oldalról karzat öleli körül. A főbejárat felőli oldalon a karzat kétszintű, ennek felső szintjén található a kétmanuálos, pedálsoros, 32 regiszteres hangversenyorgona. Az elektromos meghajtású, csuszkaládás orgonát a váci Cecília orgonagyár megbízásában Schäfer Ágoston készítette 1949 és 1959 között Ákom Lajos tervei szerint, a régi orgona alkatrészeit is felhasználva.Az apszis központi elemei a szép díszítésű szószék, a Mózes-szék (az egyházközségi elöljárók ülőhelye) és az ugyancsak gazdagon faragott úrasztala; mindhárom Hittner József asztalosműhelyében készült Győrött, 1937-ben. A keresztelőkút és annak ókeresztény motívumokkal ékesített kupolája Percz János ötvösművész munkája. Az apszis tetején a rómaiakhoz írott levélből vett idézet olvasható: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16). Az apszis két oldalán egy-egy márványtábla idézi a nagy pápai prédikátorok emlékét: a jobb oldali a hitükért gályarabságot szenvedett Séllyei István püspökét és Kocsi Csergő Bálint kollégiumi rektorét, míg a bal oldali Huszár Dávid nyomdász-prédikátorét, a heidelbergi káté fordítójáét.

Szamosbecsi Református Templom

A település északi részén, egykori főtere mellett álló, keletelt, poligonális záródású, gótikus templom, melynek déli oldala előtt klasszicizáló torony áll. Mind a nyugati, mind pedig a déli bejárata faragott kőkeretes kapuzat, de a déli oldalinak egyik félfáját fából pótolták ki. A templom egykori támpilléreit levésték és elbontásra került az északi oldalon álló sekrestye is. Déli falát mérműves ablakok tagolják. Az 1332–1334-es pápai tizedjegyzék alapján valószínűsíthető, hogy a településen már akkor templom állt. Az épület falában talált vésett tégla felirata szerint azonban a jelenlegi templom 1481-ben épülhetett. A hajóban lévő festett felirata szerint 1638-ban történt egy jelentősebb helyreállítás, de a templom jórészt most is középkori formájában áll. Téglalap alaprajzú hajójához keskenyebb, két boltszakaszos szentély kapcsolódik félköríves diadalívvel. A szentély északi falán a sekrestye befalazott ajtajának csúcsíves kőkerete látható. A hajó déli oldalához épített torony 1837-ben készült.

Kiskunhalasi Református Templom

Építés ideje: 1667

A település főútjára merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású templom, keleti homlokzatán torony áll. Oldalhomlokzatait falpillérek között mélyített, félköríves záródású falfülkék tagolják. A templombelsőt 7 szakaszos csehsüveg boltozat fedi, három oldalról pedig falazott karzat veszi körbe. Tölgyfaajtajai és szószéke 1821-ből való, márvány úrasztala 1883-ban készült. A külső hajófalon Csokonai Vitéz Mihály legációs emléktáblája látható, valamint egy szégyenkő az 1872 előtti évekből. Vélhetően egy egykori, kicsiny imaház helyén épült a templom 1667-ben, melyet 1702-ben és 1772-ben is bővítettek, majd 1813-23 között átépítettek. Így nyerte el ma is látható, barokk és klasszicista stílusjegyeket hordozó formáját. Ekkor az addig nyugati oldalon lévő tornyot elbontották és azt keletre helyezték át (építészei Schwörtz János és Schwörtz Frigyes voltak).

Sényői Református Templom

A település főutcája mellett, az utcavonaltól kissé beljebb álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, északi támpillérekkel gyámolított, késő barokk templom. A gótikus eredetű templomot a 19. században teljesen átépítették, tornyot is ekkor emeltek elé. Az összetett vonalú toronysisak bádoglemezzel fedett. A templom bejárata a toronyaljon keresztül nyílik. A templombelső sík mennyezetes, historizáló kifestéssel, melynek sarkainál, négy medallionban egyházi jelképeket láthatunk. Két végében egyszerű kivitelezésű fakarzatok állnak. Az északi oldal közepén gazdagon díszített, íves falazatú szószékkosár emelkedik, hangvető nélkül. Aljzata téglával van burkolva.

Nyírturai Református Templom

A település központjában álló, keletelt, poligonális záródású, támpilléres, késő gótikus templom, nyolcszögű gúlasisakkal koronázott, klasszicista jellegű nyugati toronnyal. A 15. századi eredetű templom nemsokkal a reformációt követően került a református hívek birtokába. A 18. században többször felújították, majd jelentősebb átépítésére 1821-1833 között került sor. Ekkor épült a korábbi fa harangláb helyére a torony, valamint a templom nyugati falát elbontva meghosszabbították a hajót, majd az új nyugati falba beépítették a régi gótikus kaput. A pálcatagos, szamárhátívekkel ékesített portál szemöldökén - egy áldó kézfej faragvány mellett - az építés 1488-as dátuma is látható. Ugyanebből az időből való a szószék mellett lévő freskókezdemény is, amely a mennybe emelkedő Krisztust ábrázolja. A belsőteret diadalív osztja meg, két végében fakarzatok állnak.

Bodajki Református Templom

Építés ideje: 1782

A település központjában, tömbbelsőben álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek északkeleti oldala előtt gúlasisakos torony, délkeleti hosszoldala közepén pedig bejárati előcsarnok áll. A templom bejárata az bejárati előcsarnokon keresztül nyílik, de a torony délkeleti oldalán is található egy szegmensíves ajtó. A torony északkeleti homlokzatán alul nincs nyílás, a főpárkány felett egy ovális ablak van, az osztópárkány felett pedig, minden oldalon félköríves harangablakok nyílnak. Az órapárkányon nyolcoldalú gúlasisak emelkedik. A templom hosszoldalait, az északnyugati falon egy, a délkeleti falon két szegmensíves ablak tagolja. A templombelső mindkét végében fa karzatok állnak.Egyházi feljegyzések szerint a gyülekezet 1726-ban épített kicsiny templomot a településen, majd 1728-ban parókiát is. A jelenlegi templom 1782-ben épült, a toronnyal és egy új lelkészlakkal.

Budapest-Pesterzsébeti Református Templom

Építész: Makovecz Imre

Építés ideje: 2021

A Pesterzsébet Szabó-telepi Református Egyházközség 1943 óta önálló egyházközség. A gyülekezet évtizedeken keresztül egy családi házból átalakított épületben tartotta alkalmait. Új templom tervezésére Makovecz Imrét kérték fel, akinek halála után Dósa-Papp Tamás fejezte be a tervek elkészítését. A kivitelezés 2019-ben indult, és 2021-ben szentelték fel az Összetartozás templomát.

Iszkaszentgyörgyi Református Templom

Építés ideje: 1782, 1789

A település főutcáján álló parókia kertjében, az utcavonaltól kissé beljebb emelkedik egy kelet–nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek nyugati homlokzata előtt torony, déli oldalán pedig oromfalas előcsarnok található. A höbörcsös, színezett meszelt homlokzatokat fehér vakolatsávok keretezik, ami finom kontrasztot ad az épület tömegének. A torony jobb oldalán egyenes záródású, szalagkeretes ajtó nyílik; a torony nyugati oldalának alsó szintjén félköríves ablak, a felső szinten pedig minden oldalon kosáríves, szalagkeretes toronyablak látható. Az órapárkány fölött gúlasisak emelkedik. A déli oldalhomlokzaton, az előcsarnok két oldalán alul egyenes záródású, felül kosáríves, szalagkeretes ablakok sorakoznak, míg az északi oldalhomlokzaton és a véghomlokzaton egy-egy kosáríves záródású, szalagkeretes ablak található.A síkmennyezetes, stukkódíszes templomhajó mindkét végében fakarzat áll, tükrös kialakítású mellvédekkel. Az északi oldalon helyezkedik el az oszlopon nyugvó, harang alakú, falazott szószék, fa szószékkoronával és falazott feljáróval. A templom egy 14. századi épület helyén épült 1782-ben, tornya 1789-ben készült el, majd 1827-ben megmagasították. Az 1868-as tűzvészben elpusztult berendezést 1911-ben pótolták, ekkor készült a fakarzat és az orgona is, amely azonban 1944-ben megsemmisült.A templom építéstörténete jól tükrözi a település református közösségének folyamatos megújulását: a középkori eredetű helyszín, a 18. századi barokk átépítés és a 19. századi toronymagasítás egymásra rétegződő korszakokat jelenít meg. A 20. század eleji berendezés pótlása a gyülekezet kitartását mutatja, hiszen a tűzvész után is igyekeztek visszaállítani a templom eredeti jellegét. A templom kertbe helyezett elhelyezése és a parókiával való szoros kapcsolata a hagyományos falusi református településszerkezet egyik szép példája.

Böhönyei Református Templom

Építés ideje: 1787, 1880

A Böhönyei Református Templom a település főútjától távolabb, tömbbelsőben álló, szabadon elhelyezett, északnyugat–délkeleti tengelyű, poligonális záródású, egyhajós épület, amelynek délkeleti oldalát torony, délnyugati homlokzatát pedig középen kialakított előcsarnok hangsúlyozza. A torony északkeleti oldalához egy újkori toldalék csatlakozik. A torony alsó szintje négyszög alaprajzú, felső része hatszögűvé alakul. Legalsó szintjén két pilaszter fogja közre a nyitott toronyaljon át a templomtérbe vezető bejáratot, felette ovális ablak nyílik. A főpárkány fölött elhelyezkedő második szinten két pilaszter között hullámvonalú vakolatarchitektúra fut egy ovális ablak felett, míg a harmadik szinten kőfalazatot utánzó vakolatdíszítés jelenik meg, és a négyzetes tömeget a hatszögű felső résztől elválasztó párkányzatot áttörő, csúcsíves harangablakok tagolják. A toronytest minden oldalán kerek órahelyek láthatók, fölöttük háromszögű oromzatokkal, amelyek körbeölelik a hatszögű gúlasisakot. A toronytestet a hajóhoz lépcsős féloromzatok kapcsolják. A templom sokszögű záródású végfalán két körablak nyílik, köztük egy vakablak. A hosszoldalakat pilaszterek és félköríves záródású ablakok tagolják. A délnyugati bejárat előtt két vaskos oszlopon álló, oromzatos, nyitott előtér áll.A templomhajó három boltszakaszos, hevederekkel elválasztott tere csehsüvegboltozattal fedett, két végében karzatok húzódnak. A mennyezet kék alapszínű, aranysárga csillagokkal díszített festése égboltot idéz, amely a 19. század második felének kedvelt templomi dekorációs megoldása volt. A keleti fal középső falszakaszához kapcsolódik az egy oszloppal alátámasztott, oldallépcsős, félköríves alaprajzú szószék, faragott fa hangvetővel. Előtte áll a Mózes-szék, amely 1910-ben készült neogótikus stílusban. A liturgikus tér közepén található az 1915-ben készült, fából faragott úrasztala. A templom berendezése egységes képet mutat, a 19–20. század fordulójának református templombelsőire jellemző formavilággal.A templom építését Festetics Lajos földesúr kezdeményezte és finanszírozta 1787-ben, amikor a helyi református közösség számára kőtemplomot emeltetett. Ezt követően a gyülekezet prédikátor tartására is engedélyt kapott, ami a közösség megerősödését jelezte. A templomot 1840-ben Festetics Antal újjáépíttette és kibővíttette, ekkor alakult ki a hajó mai mérete. A torony az 1880-as években készült historizáló–neogótikus stílusban, amely a korszak vidéki templomépítészetének egyik jellegzetes irányzata volt. A torony mellé 1949-ben toldaléképületet emeltek, amely a gyülekezeti élet gyakorlati igényeit szolgálta.

Biharnagybajomi Református Templom

A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő két oldalszárnnyal bővített, nyugati tornyos, íves záródású barokk templom. A jelenlegi templom harmadik temploma a településnek. Az első templomot 1423-ban említik először, ez egy Árpád-kori gótikus templom volt, Szent András apostol tiszteletére szentelve. Pontos helyét, elhelyezkedését nem ismerjük. A második templomot Petneházyné Király Anna bajomi földbirtokosnő a várban – mert Bajomnak vára is volt –, a várnak délre eső részében, az ún. oltalom várában építtette. Ezt a templomot fából építették, falai sövényből készültek, és 1618-ra már el is készült. Ez a templom azonban az idők folyamán tönkrement, és életveszélyessé vált a benne való tartózkodás. Ezért az egyház akkori vezetői elhatározták, hogy új templomot építenek. Többször is kérelmezték, hogy kőből, téglából építhessenek templomot, végül személyesen Mária Terézia királynőhöz mentek Bécsbe. Kérelmükre válasz érkezett, ebből az iratból világosan kiderül, hogy 1757-ben az új templom építésére csak olyan feltétellel nyertek engedélyt a bajomiak, ha új templomukban nem lesz magasabb a téglázat a föld színénél két mértani lábnyi magasságnál. Ha magasabbra akarják rakni az épületet, megtehetik, de csak sárból, amiből akár tornyot is építhetnek. A hatóság számítása átlátszó volt, ily módon akarták megakadályozni a bajomiakat abban, hogy időtálló templomot építsenek. A templomot 1757-ben kezdték el építeni. A biharnagybajomiak ötletesen játszották ki a hatóságokat, kőből, téglából építkeztek, de eközben folyamatosan hordták rá a falazatra kívülről a homokot, vigyázva arra, hogy a homokrakástól számítva 2 mértani lábnyi magasságnál ne legyen magasabb a téglázat. A templom 1760-61-re lett kész. 1761. november 30-án, advent első vasárnapján szentelték fel. A torony építéséhez 1785. július 13-án kezdtek neki. Téglából építették a már meglevő alapra, amelyet a templom építésekor már leraktak. 1787-ben fejeződtek be a torony építésével kapcsolatos munkálatok. Eredetileg egyhajós volt a templom, de 1802-ben egy nagyobb kőből álló portikust ragasztottak az asszonyok számára a templom északi részéhez. 1804-ben készültek el a padok, a szószék, a mennyezet. 1824-ben készült el a déli portikus. Az idők folyamán több renoválásra is sor került. 1944-ben a háború következtében a templom fala, teteje, és a torony sisakja erősen megrongálódott. A háború okozta károkat 1947-48-ban javították ki.

Budapest-Kelenföldi Református Templom (Magyar Advent Temploma)

Építész: Medgyaszay István

A templom 1930-as felszentelése az első olyan egyházi esemény volt, amely élő rádióközvetítéssel valósult meg. A gyülekezeti központ jellegű épületegyüttes a korszak egyik legjelentősebb, nagy figyelmet érdemlő alkotása, melyet Medgyaszay István tervezett, a rá jellemző (késő szecessziós) magyaros stílusban. A modern technikával kialakított, vasbeton tartószerkezetű együttes a lábazatot és az épületkontúrokat hangsúlyozó terméskő burkolatot kapott. Ez a templomkülső „mentsvár”, „erős vár” légkörét erősíti, melyhez a tömegformálás egyszerűsége, robosztussága, s a torony monumentalitása is hozzájárul. A négyzet alaprajzú hajóban, a főbejárattal szemben kialakított liturgikus tér - az úrasztala, a szószék és annak hátterében az orgonaház kopjafás tartószerkezete – a tervezői koncepciót egy műalkotássá sűrűsítő, egységes kompozíciót alkot.

Vámosatyai Református Templom

Építés ideje: 1289-1334

A település központjában, a Gelénesi-csatorna partján álló, keletelt, torony nélküli, egyenes záródású gótikus templom. A szentélyén és déli oldalán csúcsíves ablakok állnak. A templomnak két bejárata van, a nyugati oldalon egy vimpergával keretezett, délen egy egyenes záródású kőkeretben lévő, szemöldökgyámos kapu nyílik. A templomot valószínűleg 1289 és 1334 között a Gutkeled nemzetség Farkas ága építtette, ezért is láthatjuk a szentély zárókövén a nemzetség címerét. 1565 óta használják a reformátusok. 1769-ben készült festett mennyezete, karzata és szószéke, amelyek így a legkorábbinak számítanak a Felső-Tisza-vidéken. Síkmennyezetes hajója csúcsíves diadalívvel kapcsolódik boltozott szentélyéhez. A templombelsőt nemrégiben helyreállított virágmintás festés díszíti. Az egykori szentély északi falán megtalálható a kőkeretes sekrestyeajtó, mellette egy csúcsíves pasztofórium, déli falában pedig ülőfülke. A templomtól északra impozáns fa harangtorony áll. A karcsú, alul szoknyás, felül nyitott galériás, zsindellyel fedett torony gúlasisakját fiatornyok díszítik. Valószínűleg 1691-ben épülhetett.

Rásonysápberencsi Reformtus Templom

Az 1958-ban egyesített Rásony, Sáp és Berencs települések közül Rásony temetőjében, a településrész keleti oldalán lévő dombon álló, kőtorony nélküli, keletelt, románkori templom. Az épület két szakaszban épült. A nyugati része egy 12. századi, egykor feltehetően félköríves záródású kis templom, amelynek kegyúri karzat felett torony emelkedett. Később, a 13. században kelet felé meghosszabbították az épületet, ebből az időszakból három résablak és a déli bejárat nyomai kerültek elő. A templom berendezés a 18. században barokk stílusban készült. A templomtól mintegy 300 méterre északra helyezkedik el az 1784-ben ácsolt szoknyás, galériás fa harangláb. Forrás: Joó Tibor: A rásonysápberencsi református templom In.: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

Sárrétudvari Református Templom

A település főútjának nyugati oldalán álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, téglány alaprajzú, nyugati tornyos barokk templom, amelynek déli oldalán előcsarnok, keleti végén pedig előtető áll.A síkmennyezetes templombelső keleti, északi és nyugati oldalán fa karzat áll, a déli oldalközepén helyezkedik el a liturgikus tér. A berendezése szürke színűre festett, arany díszítéssel.A templom 1613-ban épült, amelyet 1767-ben kibővítettek. A kőtornyát 1789-ben építették. A jelenlegi toronysisak 1926-ból való.

Neszmélyi Református Templom

A történelmi településmag központjában, a főút északi oldalán álló, keletelt, egyhajós, támpilléres, poligonális szentélyzáródású gótikus templom, amelynek nyugati homlokzata előtt hagymasisakos torony áll.A templom a 14. sz. végén épült, melyet a 15. sz. végén kelet felé bővítettek és ekkor létesült a hajó északi oldalából nyíló, boltozott kápolna is. A 16. sz. végétől, de legkésőbb 1633-tól a református gyülekezet használatában van, akik a török hódoltság alatt súlyosan megrongálódott épületet 1649-ben újjáépítették. 1891-ben jelentősen átalakították Mikus Sándor és Aughoffer Adolf építészek irányításával. Ekkor a hajó déli oldalához előcsarnokot is építettek. A síkmennyezetes templomtérben a szószék a szentély keleti falához van helyezve, míg azzal szemben, a nyugati oldalon széles, öntöttvas oszlopokon nyugvó fakarzat áll. A templom lőréses kerítésfala szabálytalan alaprajzú: északi szakasza mára már hiányzik és a déli falszakaszt is az országút szélesítése miatt átépítették. A falazat keleti és nyugati oldalain egy-egy - 1816-os évszámmal datált - késő barokk, szemöldökgyámos kapu nyílik. A templomkertben egy római kori sírkőtöredék, gótikus faragványok és egy vörösmészkőből faragott, barokk-kori ovális medence is található.

Szinpetri Református Templom

Építés ideje: 1792, 1793

A település központjában, a főút közelében álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati homlokzata felett torony emelkedik, déli homlokzata előtt bejárati előcsarnok áll.A nyugati homlokzatot négy széles, fejezetes pilaszter tagolja, a két szélső csak a toronytestet a hajóval összekapcsoló féloromzatokig folytatódik, a két belső viszont a torony főpárkányáig. A homlokzat tengelyében található a templom egyenes szemöldökű bejárati kapuja, felette félköríves záródású ablak nyílik. A két további falmezőben ugyanilyen kialakítású vakablakok állnak. A templom déli falát is hasonló ablakok tagolják. A féloromzatok szélén csúcsos díszek láthatók. A torony órapárkánya felett laternás hagymasisak emelkedik.Az 1595-ös egyházkerületi összeírás már létező református templomról szól, de ennek későbbi sorsát nem ismerjük. 1748-ban egy fatornyos templom épült, ami 1791-ben leégett. A mai, késő barokk templomot 1792-ben, nyugati homlokzati tornyát pedig 1793-ban emelték. Egy 1877-es tűzvészben az egész templom leégett, de 1878-ban újjáépítették. A templom tetőzetében él hazánk legnagyobb, fokozottan védett denevér kolóniája.

Kisszekeresi Református Templom

A település déli végén, a főutcától nyugatra, arra merőlegesen álló, keletelt, poligonális záródású, támpillérekkel gyámolított, torony nélküli, gótikus templom. Északi falához - a volt sekrestye helye fölött - tetőépítmény kapcsolódik. A szentély tengelyében tulipános, rozettás festéssel keretezett kis körablak, mellette két csúcsíves, mérműves ablaknyílás áll. A település első temploma a 12. és 13. század fordulójára datálható. A jelenleg álló épület ettől kissé északra az 1400-as évek végén épült. Drágffy János földbirtokossága idején, a 16. század közepén tért református hitre a gyülekezet, amely aztán átalakította templomát: a boltozatát és a diadalívét elbontották, a nyugati kaput befalazták. Valószínűleg a 17. századból származik a szentély körablaka körüli, leveles tulipánokból, valamint sokszirmú liliomos és küllős rozettákból álló festménytöredéke. Díszes szószékkoronáját 1771-ben Vasvári Ódor Gábor, a híres szatmári asztalosmester készítette. A templom déli oldalán, a faragott kőkeretes középkori kapu felett, a Rozsályi Kun család 17. századi epitáfiuma látható. A templom északkeleti falába stilizált rozettával díszített, kőoromzatos keretben lévő, reneszánsz szentségtartó mélyed. A templomtól délre szoknyás, galériás, zsindellyel fedett fa harangláb áll, ami az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1732-ben épült, harangjának datálása: 1646. Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története. Kecskemét, 1878 Felhősné Csiszár Sarolta: Népművészetünk emlékei középkori templomaink falfestészetében a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. In.: Hagyomány és változás a népi kultúrában. Szerk.: Szabó Sarolta. Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005.

Vörösberényi Református Templom

Építés ideje: 12.század

A Veszprémbe vezető út mellett, kis domb tetején álló, körítőfallal övezett, téglány alaprajzú, keletelt templom, amelynek déli homlokzata nyugati része előtt zsindellyel borított, hagymasisakos torony áll. Az eredete szerint 12. századi templomot oklevelek először csak 1297-ben említik, mint Szent Márton tiszteletére szentelt templomot. A 15. században a hajóhoz átlós támpillérekkel erősített tornyot építettek. Noha a templom a reformáció kezdetétől már vélhetően református kézben volt, azt a török kiűzése után 1700-ban a jezsuiták visszafoglalták. Az ezután kezdődő hosszú viszálykodás során a templom többször gazdát cserélt. 1739-ben a reformátusok templomukat védelmi célból lőrésekkel ellátott magas kőfallal veszik körül, hogy szükség szerint fegyverrel is megvédjék jogaikat. Végül a helyi lakosság hithűségének köszönhetően 1773-tól véglegesen a református gyülekezeté lett. A templom 1789-es barokk átépítésének eredménye a templomhajó háromszakaszos csehsüveg-boltozata. Az 1966-1968-as helyreállításkor váltak újra láthatóvá falain - a félköríves, vállas, 18. századi ablakok mellett - középkori ablakai, a belsőben pedig a levésett szentségház és a középkori kifestés maradványai. Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967) Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)

Csarodai Református Templom és Harangláb

A település déli végében, a Csaroda-patak mellett álló, keletelt, egyhajós, román templom. Nyugati végében emelkedő, karcsú tömegű, galériás, fűrészelt deszkamellvédes, zsindelyezett tornyának falait két szinten ikerablakok törik át. Bejárata a déli oldalon elhelyezett vimpergás, kétlépcsős bélletű kapun keresztül nyílik. A templomtól keletre szoknyás, galériás fa harangláb áll. A templom valószínűleg a 13. században épülhetett, ebből a korszakból származhatnak a templomhajó bizánci hatásokat mutató alakos falfestései, míg a szentély díszítése 14. századi. „A mosolygó szentek templomaként” is ismert épület hajójának északi falán János evangélista, Kozma és Domján orvosszentek, Pál és Péter apostolok, valamint egy női szent alakja látható. A keresztboltozatos szentélyében és a csúcsíves diadalívén lévők Szent Dorottyát, Alexandriai Szent Katalint, az apostolokat és a fájdalmas Krisztust, valamint az egyházatyákat, Ambróziuszt, Ágostont, Jeromost és Nagy Szent Gergelyt ábrázolják. A református hitre tért gyülekezet 1642-ben levakolta a freskókat, és a fehérre meszelt falakra életfára emlékeztető, ornamentális motívumokat festetett. Az 1770-es években készült a különös szépségű szószékkorona, a karzatmellvéd és a padok Asztalos Ódor Gábor munkái. A nyugati oldalon álló karzat alatt találjuk Rhédey Ferenc 1758-as, feliratos, fa epitáfiumát.

Kerekegyházi Református Templom

Építés ideje: 1911

A település központjában álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, köríves záródású templom, amelynek északnyugati főhomlokzata felett, az épülettömegből enyhén kilépő gúlasisakos torony emelkedik. 1911-ben épült a historizáló stílusú templom. Az armírozott falsávokkal tagolt főhomlokzata közepén nyílik a templom bejárata. A templomhajó falain, a falsávok között, nagyméretű, íves záródású ablakok nyílnak, körülöttük armírozást imitáló vakolatkeretezés, felettük a homlokzaton ívsoros díszítés kapcsolja össze a falsávokat. A toronytest két oldalán, a főpárkány felett összetett vonalú oromzat áll. A torony első emeltén kis körablak, felette minden oldalon harangablak helyezkedik el.A dongaboltozatos templombelsőben a bejárattal szemben, az íves zárófal közepén található a szószék. Vele szemben falazott orgonakarzat áll.

Kiskinizsi Református Templom

Építés ideje: 1818, 1875

A település főútja mentén álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, íves záródású templom, amelynek északi oldala előtt gúla sisakos torony áll. A hajó oldalait félköríves záródású ablakok törik át. A templom bejárata a toronyaljon lévő, félköríves záródású ajtón keresztül nyílik, felette igés felirat áll. A torony sarkait – az alsó két szinten - armírozás keretezi, felül falpillérek. A főpárkány felett körablak nyílik. A torony mind a négy oldalán lévő harangablakok félköríves záródásúak. A síkmennyezetes templombelső két végében álló karzatok mellvédjei festettek; hasonló, újkori díszítő festés van a falakon is.A templom késő barokk stílusban 1818-ban épület. Tornya 1875-ből való.

Zsujtai Református Templom

Építés ideje: 1300

A település főutcájának keleti oldalán álló, keletelt, nyugati tornyos, egyenes záródású, szerény méretű templom. A torony alatti bejáróban, a templom egykori nyugati oromfalán ma is olvasható évszám alapján 1300-ban épülhetett, később gótikusban átalakították. Egy 1595-ös összeírás szerint a templom a 16. század derekától van református használatban. 1711-ben történt barokk stílusú átépítése. 1878-ban haranglábat építettek a templom mellé, majd 1924-ben emeltek a nyugati homlokzata elé zömök, gúlasisakú tornyot. A templombelső vakolt síkmennyezetes. A szentély északi falába szépen keretezett szentségtartó fülke süllyed. Az úrasztala 1700-ban készült.

Terehegyi Református Templom

Építés ideje: 1800 körül

Harkány terehegyi településrészének központjában, kis dombon álló, kelet-nyugati tengelyű, körítőfallal övezett, poligonális záródású, egyhajós copf stílusú templom, amelynek nyugati oldala előtt gúlasisakos torony, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok áll.A templom bejárata a köríves, nyitott toronyalj alatt található. Vakolatkeretezésű főhomlokzatát a főpárkány alatt zsaluzott félköríves-, felette körablak tagolja, legfelsőszintjén pedig, mind a négy oldalon felköríves, zsaluzott harangablakok nyílnak. Az órapárkány felett egyszerű gúlasisak emelkedik. A toronytest a hajóhoz íves féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végében kis oszlopokon gömdíszek láthatók.A síkmennyezetes templombelső mindkét végében fa oszlapokkal alátámasztott fa karzat áll.A templom 1800 körül épült.

Lovasberényi Református Templom

Építés ideje: 1786

A település déli oldalán elhelyezkedő, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, a záródás felé kontyolt nyeregtetővel, nyugati homlokzata előtt párnatagos, laternás sisakú toronnyal, déli oldalán bejárati előcsarnokkal.Főhomlokzatának sarkait fejezetes, lábazatos lizénák keretezik. A templom főbejárata egy törtvonalú szemöldökös kőkeretben eredeti fa kapu. Fölötte vakolt évszámtábla látszódik, majd zsalus ablak kő keretben, kő könyöklővel. Körülfutó kőpárkány zárja ezt a szintet, melyet timpanon gazdagít. Az alsó toronyemelet sakain ikerlizénák között zsalus padlásablak. A felső toronyemeleten szögletes fejű lizénákra vált, minden oldalon zsalus toronyablak vaskos keretben. A templomhajó oldalhomlokzatain íves záródású, keretezetlen ablakok állnak. A síkmennyezetes hajó két végében öntöttvas oszlopokon álló, stukkódíszes mellvédű karzatok vannak. A templom 1786-ban, tornya 1805-ben épült, a toronysisak 1898-ban készült."

Hernádcécei Református Templom

A korábban önálló település, Felsőcéce főutcája keleti oldalán, kis dombon álló, keletelt, egyenes záródású, támpillérekkel gyámolított, gótikus templom, amelynek nyugati homlokzata felett kisméretű, bádogozott huszártorony emelkedik. A templom egy Árpád-kori, félköríves szentélyű templom helyén épült a 14-15. században. Egy 1595. évi egyházkerületi összeírás szerint az épületet akkortájt már a református gyülekezet használta. Szentélye eredetileg a nyolcszög három oldalával záródott, de 18. században a templom megcsúszott, a szentély sarka kidőlt és falai repedezni kezdtek, így szükségessé vált megerősítése. A szentély keleti falát átépítették, és az oldalfalakat pedig támpillérekkel erősítették meg. Déli és keleti oldalán félköríves záródású, kisméretű ablakok vannak, nyugati falában egy csúcsíves, keretezetlen ajtón keresztül nyílik bejárata, felette kis körablak látható. 1750-ben készült fakarzata és famennyezete. A templomtér északi oldalának közepén helyezkedik el az íves falazatú szószék, felette egy 1925-ből való hangvető áll. Az 1905-i tetőfelújításakor kapta a bádoghéjalást az épület, és ekkor került rá huszártorony is. Thúry László: A hernádcécei református templom kutatása In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

Szalonnai Református Templom

A település központjában, a patak mellett elhelyezkedő, keletelt, körítőfallal övezett, kőtorony nélküli románkori templom. Az épület tömege három részből áll: egy 11. században épült rotunda keleti feléből, egy további négyzetes szentélyrészből, valamint nyugatról ezekhez kapcsolódó a 12-13. században épült hosszházból. A templomkert északnyugati oldalán emelkedő, szoknyás, galériás fa harangláb Varga András ács munkája 1765-ből. A rotunda külső falán jellegzetes román kori tégladíszítés látható: az ívsoros párkány és lizénák által keretezett falsávok között lépcsőzetes bélletű ablakok helyezkednek el, felettük fogrovatos téglapárkány és kőfríz fut körbe. A templom bejárat a nyugati oldalon lévő timpanonos kapuzaton keresztül nyílik. A templombelső nyitott fedélszékes, korábbi festett famennyezete elpusztult. A szentélyben Antiochiai Szent Margit életét bemutató a 12. századi falfestményrészletek láthatóak. Az 1426-ból való a diadalíven a szepességi András mester által készített, medallionokba foglalt prófétaképek vannak, az ívzáradékban pedig egy Isten báránya ábrázolás. A hajó nyugati oldalán álló festett fa karzat 1777-ben készült, a faragott fa szószék 1801-ből való. Mezősiné Kozák Éva: Szalonna, református templom. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 562. TKM Egyesület. 2. kiadás, 2001.

Helvéciai Református Templom

Építés ideje: 2013

A település főútja mentén, parkban szabadonálló, modern-organikus stílusú templom, melyet Czégány Sándor építészmérnök tervezett. Legfontosabb jellegzetessége Kálvin-csillag alakú alaprajza. Az épület téglafalain egy részben nyitott fedélszékű tetőzet ül, melynek közepén nyolcszögű felülvilágító helyezkedik el. A templombelsőben famellvédes karzat fut körbe. A templom nyugati oldalánál, az utcai bejárat felett az erdélyi erődtemplomok galériás tornyait idéző, karcsú, gúlasisakos torony emelkedik, melynek csúcsát díszes bádogozás és buzogány koronázza. 2013-ban szentelték fel.

Litéri Református Templom

A település középpontjában, saroktelken álló, szokatlanul hosszú, téglány alaprajzú, keletelt templom, melynek nyugati homlokzatához nyolcoldalú, szoknyás gúlasisakkal fedett, óraíves párkányú tornyot építettek. A templom első említése 1472-ből való: torony nélküli, boltozott szentélyű Szent Kereszt-egyházként. Az 1582-ben romként említett templom mai, barokk stílusú formáját az 1784-es építkezés során kapta. A tornyot, az ajtajának szemöldökébe vésett évszám szerint 1794-ben emelték. A déli homlokzata közepén álló Árpád-kori kapuzatát 1962-ben tárták fel. A bélletes, vimpergával koronázott kapuépítmény három-három, szörnyalakos és ornamentális fejezetű oszlopra támaszkodik, amelyek közül a két szélső egy-egy fekvő oroszlánon áll. A középső oszlopok törzsét egy-egy apostolszobor díszíti. A kapu feletti félköríves orommezőben ülő Krisztus-alak látható. A templomot 1862-ben átépítették, ekkor az 1784-ben készített festett mennyezetét a Nemzeti Múzeumba vitték, ahol az sajnálatos módon 1898-ban megsemmisült.

Budapest-Óbudai Református Templom

Építés ideje: 1785

Szabadon álló templomépület, egyhajós belső térrel, egytornyos copf homlokzattal. A templom 1785-86-ban, az addig itt álló plébániatemplom helyén épült.Alatta az Árpád-kori alapítású, 14-15. században épített királyinői vár részben feltárt maradványai találhatók, közel négyzet alaprajzú épülettömb kettős védőfallal körülvéve, egy részük visszatemetve, másik részük a református templom és parókia pincéjében.

Edelény-Belvárosi Református Templom (Öregtemplom)

Építés ideje: 1330

A település központjában, az úgynevezett kastélysziget nyugati oldalán elhelyezkedő, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, amelynek déli oldala előtt bejárati csarnok, nyugati oldala előtt pedig robusztus toronytest áll, felette galériás, mellvédes sisak. A templomhajó déli oldalát és a szentély falait orrtagos, mérműves ablakok törik át. Déli bejárata gazdagon faragott keretezésű bélletes kapuzat, amelynek ajtószárnya 1785-ből való. A templom 1330 körül épült az akkor már mezővárosi rangban lévő településen. A törökuralom idején a település teljesen elnéptelenedett, és véglegesen csak a 17. század végén telepedtek vissza a lakosai. 1696-ban építették a templom nyugati homlokzata elé a kőtornyot, amelyre 1699 körül készült a toronysisak. Berendezése 1705-ben készült el. Szentélye kétszakaszos keresztboltozattal fedett. A templomot 1929-30-ban Schulek János irányításával restaurálták, aki a torony neogótikus bejáratát is tervezte.

Váraljai Református Templom

A település központjában, szabadon álló helyzetben emelkedik a megközelítően kelet–nyugati tájolású, egyhajós barokk templom, amelynek délkeleti homlokzata előtt enyhén előrelépő torony áll. A hajó félkörívesen záródik, déli oldalán pedig bejárati előtér kapcsolódik hozzá. A főbejárat a toronyaljba nyílik: aedikulás keretelésű, félköríves, kőkeretes kapu vezet a templomba. A karzatszinten félköríves záródású, szalagkeretes, könyöklős ablak látható, felette körablak, majd egy újabb félköríves nyílás következik. A torony legfelső szintjén mind a négy oldalon félköríves harangablakok sorakoznak, a tornyot az órapárkány fölött összetett vonalú sisak koronázza. A templom oldalhomlokzatai egyszerű kialakításúak, lábazattal és szalagpárkánnyal tagoltak, négy-négy szegmensíves ablakkal, a záródásnál pedig kör alakú, szalagkeretes nyílással. A déli előtér barokk kapuszárnyait vállköves, 1802-es évszámot viselő kőkeret fogja közre.A templomhajó síkmennyezete festett, feltehetően az 1807-es kifestés idejéből származik, egyedi színvilággal. Az északi oldalon álló, nyolcszögletű talapzaton elhelyezett szószék és szószékkoronája a templom építésének korát idézi. A hajó mindkét végében festett mellvédű fa karzat található, rajtuk szépen faragott barokk zsoltármutatóval. Az orgona 1844-ben készült. A templom 1802 és 1807 között épült, tornyának sisakját 1907-ben alakították ki.A templom különlegessége, hogy a barokk tömegformálás és a 19. századi átalakítások harmonikusan illeszkednek egymáshoz, így az épület több korszak stílusjegyeit őrzi. A festett síkmennyezet és a korai szószék együttese ritka értéket képvisel a környék református templomai között. A torony többszintű ablakkiosztása és a sisak összetett formája messziről is jól felismerhetővé teszi az épületet. A templom a település egyik legfontosabb történeti emléke, amely máig meghatározza Váralja faluképét.

Szentgáli Református Templom

Építés ideje: 1281, 1774, 1779

A település főutcájának közepén, kőfallal körülvett telken áll az észak–déli tájolású, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek északi homlokzata előtt torony, nyugati oldalán pedig emeletes, félnyeregtetős bővítmény található. A homlokzatokat höbörcsös vakolat borítja, a széleken és a nyílások körül simított, meszelt sávokkal. A torony óralappal ellátott, összetett vonalú sisakkal zárul, alsó két szintjén keskeny ablakokkal. A templom földszinti, rácsos ablakai téglány alakúak, az emeleti nyílások, a torony és a déli homlokzat kőtokos ajtaja, valamint a harangablakok vállas kialakításúak és kosáríves záródásúak. A déli homlokzatot a főbejárat és két ablak tagolja, az oromzaton három ovális nyílás látható. A torony oldalbejáratának rombuszmintás ajtólapján az 1774-es, a nyugati bővítmény ácstokos ajtaján pedig az 1820-as évszám olvasható.A belső tér ötszakaszos csehsüveg boltozattal fedett, az északi, nyugati és déli oldalon balusztrádos mellvédű fakarzat húzódik. A keleti falon gazdagon faragott, rokokó szószék áll, fölötte vázákkal és bojtokkal díszített szószékkoronával, amelynek csúcsán felhőcsoportra helyezett, dicsfénykoszorús táblán a Zsoltárok könyvéből a 119:105 idézete olvasható. A korona hátoldalán Auer Simon és Ignaz Auer szignója látható, 1843-as dátummal. A szószék feljárójának mellvédjén szintén vázák sorakoznak.A templom a 13. században, 1281-ben már álló, majd a 16. századtól protestánsok által használt középkori épület helyén épült, annak falait részben felhasználva, miután a tatárjárás 1681-ben elpusztította az eredeti templomot. A 18. század eleji helyreállítást követően 1774-ben királyi engedéllyel kezdték meg az új templom építését. Egy 1779-es jóváhagyás után elbontották a rossz állapotú nyugati tornyot, és helyette az északi oldalon emeltek újat.A templom különlegessége, hogy a középkori eredet és a 18. századi barokk átépítés rétegei jól felismerhetők rajta, így az épület egyszerre őrzi a falu középkori múltját és a későbbi református közösség megerősödésének nyomait. A rokokó szószék és a díszes szószékkorona a Dunántúl egyik legszebb református belső berendezésévé teszik a templomot.

Nagyrábéi Református Templom

Építés ideje: 1809

A település főútja mellett, útkereszteződésben álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású, zsindelyfedésű barokk templom, északi oldala előtt fiatornyos, gúlasisakos toronnyal, keleti oldala előtt pedig bejárati előcsarnokkal. A síkmennyezetes templombelsőben két karzat áll, az északi oldalon fa oszlopokkal alátámasztott ácsolt, a déli oldalon falazott, enyhén íves mellvédű, gazdagon díszített, árkádos orgonakarzat van. A liturgikus tér a nyugati oldal közepén, a belülről nyitott előcsarnokkal szemben áll. A szószéket, szószékkoronát, a kerített úrasztalát ás a Mózes-széket 1809-ben Meyer János nagyváradi műasztalos készítette klasszicista stílusban, ugyanekkor készültek a padok is. Aljzata téglával van burkolva.A 17. századból ismert paticsfalú temploma, amely mellett fa torony is állt. A jelenlegi épületet 1809-ben építették.

Nagyharsányi Református Templom

A település központjában, a főút kiteresedésében álló, keletelt, nyugati tornyos, egyhajós templom. A 13. században épített, majd a 15. század végén gótikus stílusban bővített épület a török hódoltság első évtizedeiben előbb az unitáriusoké, majd a reformátusoké lett. Szentélyét - mely idomtéglákból kialakított hálóboltozattal van fedve - három kőrácsos, mérműves ablak világítja meg és csúcsíves diadalívvel kapcsolódik az Árpád-kori hajóhoz. A szentély érdekessége a központjában emelkedő, idomtéglából falazott nyolcszögű pillér, melyre a későgótikus hálóboltozat támaszkodik. 1896-ban a középkori torony ledőlt, ennek helyébe 1900-ban épült a neogótikus torony, és ezzel egy időben megtörtént a teljes épületkülső historizáló átépítése is. A templombelsőt a reformátusok gazdagon díszítették, erről tanúskodik a boltozati bordák és a diadalív kifestése az 1640-es évekből, illetve az 1687-ből való virágmintás ornamentika a szentély déli falán. Később 1782-ben újabb festést kapott a templom, amely a reneszánsz ornamentikát idézi, illetve azt újította meg. Forrás: Dercsényi Balázs: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon – Baranya megye középkori templomai In.: Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)

Tiszaújváros-Tiszaszederkényi Református Templom

Tiszaszederkényi városrész északi oldalán elhelyezkedő, megközelítőleg kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, íves záródású, nyugati tornyos, késő barokk templom. A reformáció kezdetétől már reformárus lett település a törökdúlás idején teljesen elnéptelenedett. Ezt követően Lorántffy Zsuzsanna hajdúkat telepített ide, akik 1651 után fatemplomot építettek. E templom javításának évszámai: 1732, 1761, 1781. A jelenlegi templomot 1792-99 között építették. Nyugati homlokzat előtti tornyának építése 1810-ben fejeződött be. A szószékkorona 1878-ban, a Mózes-szék 1879-ben, az úrasztala 1880-ban készült. Az 1970-es évekbeli átépítés során kapta a torony jelenlegi gúla formáját. Az eklektikus stílusú parókia a templomtól nyugatra lévő telken áll. Az U alaprajzú épület rövid szárai oromzatosak, a köztük lévő épületszárny déli oldalán faoszlopos tornác áll.

Nagyacsádi Református Templom

Építés ideje: 1783, 1799, 1906

Egy mellékutcában, az észak–déli tengely mentén áll ez az egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek déli, utcai homlokzata előtt karcsú torony emelkedik. A bejáratok a torony alatt és a nyugati homlokzat középtengelyében nyílnak. A déli homlokzat és a torony csúcsíves nyílásai szalagkeretesek, vállkővel tagoltak, a harangablakok felett csúcsíves vakárkádsor húzódik, fölöttük háromszögű oromzat áll. A tornyot nyolcoldalú, szoknyás gúlasisak zárja le. A toronytestet a hajóval összekapcsoló féloromzatok szintén csúcsíves vakárkádsorral díszítettek. A templomhajó lekerekített sarkait kváderezés hangsúlyozza, az oldalhomlokzatok höbörcsös felületét vakolatsávok tagolják. Fent szegmensíves, alul egyenes záródású, szalagkeretes ablakok sorakoznak, a keleti oldalon pedig egy vakablak jelenik meg. Az északi véghomlokzat barokkos, törtíves oromzatát három ovális ablak töri át.A belső tér gerendás deszkafödémmel fedett, két végében karzat áll. A liturgikus tér a keleti fal középtengelyében kapott helyet; a szószékkosár mellvédjét betétmezők díszítik, alsó párkánya konzolos kialakítású. A bejárati ajtók rombuszmintásak, vasalataik a 18–19. század fordulójának kézműves munkái. A templom 1782–1783 között épült barokk stílusban, tornya 1799-ben készült el, majd 1906-ban romantikus formában alakították át.A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan rétegződnek egymásra a barokk és a 19. századi romantikus jegyek, miközben a gyülekezet folyamatosan alkalmazkodott a kor igényeihez. A rombuszmintás ajtók és a korai vasalatok különösen értékes kézműves emlékek, amelyek ritkán maradnak fenn ilyen jó állapotban. A templom szerényebb települési környezetben áll, mégis a környék egyik legkarakteresebb református épületeként őrzi a 18. század végi falusi templomépítészet hangulatát.

Sajószentpéteri Református Nagytemplom

A település főutcájának kiteresedésében, az egykori piactéren álló, keletelt, támpilléres, poligonális záródású, gótikus stílusú, de reneszánsz és barokk stílusjegyeket is hordozó templom. Nyugati homlokzatánál erőteljes torony emelkedik, északi és déli kapuja előtt bejárati előcsarnokok, és ez utóbbi mellett karzatfeljáró is áll. Északkeleti sarkához sekrestye csatlakozik. A hajó és a szentély falát nagyméretű mérműves ablakok törik át. A 14. században épült templomot a 15. század második felében jelentősen kibővítették. Az épület az 1550-es évek óta áll a református gyülekezet használatában. 1560–61-ben itt szolgált a híres prédikátor, Kálvin János jóbarátja, Thúri Farkas Pál. Egy 1752-es tűzvészben a templom gótikus boltozata beszakadt, csak a bordaindítások és a diadalív is csonkja maradt meg. A helyreállításkor a tornyot galériás, párnázott süvegű, barokk sisakkal fedték le, a toronybelső pedig síkmennyezetes lezárást kapott. Ekkor készült a 173 festett fakazetta is, amely egyedi, medalionos díszítést kapott. A berendezés legtöbb eleme, így a padok, a nyugati és északi oldalon elhelyezkedő L alakú karzat és a szentély orgonakarzata, valamint a szószék és Mózes-szék is a tűzvész után készült.

Sajókazinci Református Templom

Építés ideje: 1792, 1826

Az egykori sajókazinci településrészen található, keletelt, egyenes záródású, egyhajós templom, keleti toronnyal.A templom főbejárata a toronyaljon keresztül nyílik, de a hajó déli oldalán is található egy bejárati kapuzat. A főbejárat felett egy küllős osztatú körablak látható. A torony fentebbi szintjein, illetve a hajó hosszoldalain álló ablakok mind szalagkeretesek és szegmensívesek. A toronytestet falpillérek keretezik. Az órapárkány felett svájci süvegű sisak magasodik.A kazettás famennyezettel fedett templombelső két végében fakarzatok állnak. A népi barokk stílusú, szószékkoronás, falazott szószékének kosarát vakolatdíszek ékesítik.A település a pápai tizedjegyzék szerint 14. század elején már egyházas hely volt. 1552-ben, Eger ostromának idején, portyázó török csapatok lerombolták és kirabolták a falut, lakóit elhurcolták. 1564-ig 17 háza épült fel, s lakói már reformátusok voltak. 1576-ban önálló református egyházat alkottak, és az 1526-ban épült templomot vették használatba. 1659-ben újabb törökdúlásnak esett áldozatul a falu, és ezután nehezen népesült be újra. 1700-ban még csak egy fatemplom állt, aztán 1732-ben már újra a régi s kijavított templomot használták. 1792-ben a toronnyal együtt újjáépítették a templomot, de az 1825-ben leégett. 1826-ra kijavították és átalakították. A következő nagyobb javítás 1899-ben volt.Az orgonáját az abaújszántói egyháztól vették, és Országh Sándor építette át 1885-ben nyolc változattal.A templomban keresztelték Egressy Bénit, a Szózat megzenésítőjét, Sajókazinc nagy szülöttjét, akinek édesapja a gyülekezet lelkipásztora volt.

Ragályi Református Templom

A település központjában, útkereszteződés kiteresedésében álló, szerény méretű, keletelt, kőtorony nélküli, egyenes záródású románkori templom, melynek nyeregtetős templomhajója felett kis huszártorony ül. A 13. századi eredetű templomot a törökdúlás 1564-ben romba döntötte. A visszatelepedő református lakosság újította fel, majd 1626-ban tűzvész pusztított benne. Ezt követően újra helyreállították. Prédikátora 1665-ben Huszti Mihály volt, akit 1674-ben Sajókesziből vittek gályarabságra, és ezt követően 1675-ben halt mártírhalált. Népi barokk berendezése (festett fakarzatok, szószék, fapadok) 1790-ből való. A közelmúltban végzett feltárásoknak köszönhetően a szentélyrészben, a köríves diadalíven és a hajó falain középkori freskótöredékek váltak láthatóvá. A gyülekezet különös értékű tárgyai - egy 1548-re datálható úrihímzéses, egy 1683-ban készített törökös mintájú terítő, két 16. századi ezüstkehely, és egy 1630-as talpas serleg - jelenleg a sárospataki református múzeumban tekinthetők meg.

Beregsurányi Református Templom

Építés ideje: 1335-1363

A település központjában, a főúttól kissé távolabb elhelyezkedő, keletelt, egyhajós, poligonális záródású templom, melynek nyugati oldala előtt laternás sisakú, órapárkányos, historizáló torony, északi oldalán pedig egy rekonstruált sekrestye áll. Lépcsős támpillérekkel gyámolított szentélyének három oldalán csúcsíves ablakok láthatók. A 1335-1363 között épült templom eredetileg torony nélküli volt, majd a 18. században fa harangláb állt mellette. A templom nyugati homlokzata előtt jelenleg álló tornyot Bay György építtette 1893-ban. A templomba két gótikus kőkeretes kapu nyílik: egyik a déli homlokzat tengelyében, a másik a toronyaljában áll. A síkmennyezetes templomhajót és a gótikus boltozatú szentélyrészt csúcsíves diadalív választja el. A szentély déli falában ülőfülke, az északiban pasztofórium mélyed. A falazott szószék mellvédjét indás vakoltdíszek ékesítik. Az 1784-ben készített faragott szószékkoronát valószínűleg Vasvári Ódor Gábor asztalosmester készíthette.

Jósvafői Református Templom és Harangtorony

Építés ideje: 1790

A település nyugati oldalán emelkedő domb lábainál elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, téglalap alaprajzú, kőtorony nélküli barokk teremtemplom, melynek déli oldalán két bejárati előcsarnok áll. A templomot lőréses körítőfal övezi. Egy Árpád-kori templom helyén, annak kőanyaga felhasználásával épült a jelenlegi istenháza 1790-ben. Jósvafőn a 16. század végétől már létezik református egyházközség, amelynek hosszú időn keresztül Aggtelek volt a fíliája. A gyülekezet létszámának jelentős gyarapodása tette szükségessé a korábbi templom bővítését. 1851-ben az egykori fa harangtorony helyett új, órapárkányos, hagymakupolás harangtornyot építettek a templomtól mintegy 50 méterre délre. Festett famennyezete 1734-ből, falazott szószéke 1792-ből való.

Szentesi Református Nagytemplom

A Kossuth tér északi oldalán álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, copf stílusú templom, melynek keleti homlokzata előtt tűzkiáltó erkélyes, félgömb kupolás, klasszicista torony emelkedik. A hatszakaszos, csehsüveg boltozatos templomtér északi és keleti oldalán kétemeletes, kosáríves karzat, a nyugati oldalán orgonakarzat áll. A reformáció kezdetekor létrejövő gyülekezet kétszáz évig, azaz 1746-ig a mai Szent Anna katolikus templom elődjét használta, míg azt a Helytartótanács át nem adatta a katolikus közösségnek. Ekkor a reformátusok csak egy fatemplom építésére kaptak engedélyt a város egykori szemétlerakójának telkén. Az 1747-ben elkészült új épület 1760-ban tűzvészben elpusztult, helyette azonban már téglatemplomot és tornyot is építhettek, amelyet később, 1776-ben Mária Terézia engedélyével megmagasíthattak. A 18. század végén az egyháztagok gyors gyarapodása miatt sürgetővé vált a templom bővítése. A Fischer Ágoston, majd Jauernik Ferenc tervei alapján folyó építkezések végül 1825-ig tartottak, ezután láttak hozzá a torony átépítéséhez a debreceni Nagytemplom mintájára. 1827-es felszenteléskor egy “Teher alatt nő a pálma” feliratú cserépdobozt helyeztek el a toronygombban, melyben megörökítették az egyházközség történetét.

Kórósi Református Templom

Építés ideje: 1792

A település főutcájától délre, arra merőlegesen álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek déli oldalához hagymasisakos torony kapcsolódik. A mennyezet kazettáit, a két karzat és a padok előlapjait gazdag színvilágú növényi ornamentika és református jelképek ékesítik, melyek Gyarmati János vajszlói mester keze munkái. Egy korábbi faszerkezetű templom helyébe épült 1792-ben. Néhány évtized elteltével már szűknek bizonyult, mivel a gyülekezet létszáma megháromszorozódott, és ezért 1834-ben a templomhajót meghosszabbították.

Boldvai Református Templom

A település nyugati szélén elhelyezkedő keletelt, háromhajós, félköríves záródású románkori bazilika, az oldalhajók keleti végén egy-egy torony áll. Keresztelő Szent János tiszteletére, 1175 és 1180 között emelt bencés kolostorról és templomról az első tudósítás 1203-ból való, amikor az épületet tűzvész rongálta meg. Az 1285. évi tatárbetöréskor a szerzetesek elhagyták kolostort és áttelepültek Somogyvárra, így azután az épület már a település plébánia templomaként szolgált. Az 1550-es évektől került a református egyház használatába. Az 1755-ös tűzvész után északi tornyát vissza kellett bontani, és ezt később sem rekonstruálták már. A templom falazata faragott kövekből készült, melyet a külső síkon tégla köpenyezés vastagít. Az épület bejárata a déli oldalon elhelyezett csúcsíves, bélletes keretezésű kapuzaton keresztül nyílik. A templomhajó nyitott fedélszékes, szentélyapszisát boltozat fedi. Itt találhatjuk a templom nagyméretű mérműves ablakát, valamint díszesen faragott pasztofóriumát is. A szentély aljzatán látható lyukak a Kr. e. 3000 körüli, úgynevezett bükki kultúra lakóházainak cölöpfészkei. A 13. századból származó Pray-kódex tanúsága szerint a templom mellett állt az Antiochiai Szent Margit kápolna, melynek köralaprajzú maradványait sikerült a 20. század végén feltárni.

Téglási Református Templom

Építés ideje: 1786, 1792

A település központjában, parkban szabadon álló, keletelt, egyenes záródású, egyhajós, késő barokk templom, amelynek déli oldala előtt bejárati előcsarnok áll. A nyugati homlokzat előtt álló, gúla sisakos tornyot két támpillér gyámolítja. A templomot - korábbi négy elődje lebontása után - 1783-86 között építette Rachbauer József debreceni kőművesmester. Tornya 1792-ben készült el. Orgonája 1865-ből való. Berendezése 19. századi iparművészeti remek.

Sárpilisi Református Templom

A település keleti oldalán, szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, barokk templom, keleti homlokzata elé kilépő toronnyal, ívesen záródása felől kontyolt nyeregtetejű hajóval, a déli oldalhomlokzat középtengelyében oromfalas, nyeregtetős bejárati előtérrel. A lekerekített sarkú tornyot színes falsávok keretezik, a karzat szintjén félköríves záródású ablak, felette körablak, a harang szintjén, mind a négy oldalon, zsaluzott félköríves záródású ablakok állnak. Az órapárkány felett magasodó karcsú hagymasisak 1948-ban készült.A csehsüveg boltozatos toronyaljba nyíló főbejárat felett építési kőtábla látható 1797-es évszámmal. A templom hosszoldalait szintén színes vakolatsávok osztják mezőkre, melyekben íves záródású ablakok nyílnak.A síkmennyezetes hajó mindkét végében fejezetes fémoszlopokon álló fakarzatok helyezkednek el. 1797-ben épült a templom. Berendezése szintén a 18. század végén készült. 1899-es orgonája Szalay Gyula műve.

Tornyosnémeti Református Templom

Építés ideje: 12.sz., 1477, 1497

A település délkeleti oldalán álló, keletelt, egyhajós, poligonális záródású, támpillérekkel gyámolított gótikus templom, melynek nyugati homlokzat előtt robusztus, gúlasisakos torony áll.A 12. században épült román stílusú templomot a 15. században gótikus stílusban átépítették. Erről tanúskodik a szentélyt a hajótól elválasztó csúcsíves diadalíven olvasható 1477-es évszám. A torony feltehetőleg egyidős a templommal, falában található téglára az 1497-es évszámot vésték.A hajó bejárata a déli oldalon található csúcsíves, bélletes kőkapuzaton keresztül nyílik, nyugati kapuját befalazták. A szentélyrészben három, a hajó déli oldalán két, változatos mérművű ablak található. Festett fakazettás mennyezete 1755-ben készült, melyet az 1892-ben végzett felújítás során elbontottak, a mai deszkamennyezete egyszínűre festett.

Mezőtúri Belvárosi Református Templom

Az egykori alsóvárosi településrész központjában elhelyezkedő, keletelt, nyugati tornyos, háromhajós klasszicista templom, melynek lekerekített sarkú keleti homlokzata előtt, négy ion oszloppal alátámasztott timpanonos portikusz áll. Tornyának kör alaprajzú felső szintjén tűzkiáltó erkély fut körbe. A templombelső hatszakaszos csehsüveg boltozattal van fedve, oldalain árkádíves karzatok állnak. Az országban elsőként református hitre térő mezőtúriak kezdetben egy középkorban épült templomot használtak, de ennek köveit 1630-ban a törökök egy vízimalom-gát építéséhez elhordták. A török uralom és a rác betörések után a gyülekezet új templomot építhetett 1711-ben, melyhez 1734-ben tornyot is emeltek. Az 1788-92 közötti átépítés során alakult ki a jelenlegi templomtest, amelyet aztán 1843-45 között Homályossy Ferenc tervei alapján klasszicista stílusban alakítottak át.

Budapest Budai Református Templom

Építés ideje: 1893-1896

Budapest második legnagyobb református temploma, amely a Duna jobb partján lévő parkban áll. Centrális alaprajzú, téglaarchitektúrás, mázas Zsolnay-cserepekkel fedett épület, melynek a folyó felé forduló, keleti főhomlokzata mellett torony emelkedik. Historizáló, neogótikus stílusban épült 1893 és 1896 között, Pecz Samu tervei alapján. Az építész, a protestáns templomépítészet megújítójaként, a református hitelveknek tökéletesen megfelelő alaprajzi és formai kialakításra törekedett. Az ötkaréjos elrendezéshez társuló gótikus vázszerkezet együttesen biztosítani tudja - a rálátás és hallhatóság követelményei mellett – az „egyetemes papság” eszmeiségét, azaz minden hívő - a szószéken szolgálattévő lelkipásztorral együtt - azonos távolságra helyezkedik el az úrasztalától. A belső tér eszmei középpontja felett tízszögű tambur emelkedik, amely a liturgikus tér fölé boruló égi sátort ábrázolja ki. A templom építéséhez a Szilágyi Dezső téren fekvő telket a főváros elöljárósága adományozta, az építkezés költségeihez az egész ország reformátussága hozzájárult.

Székelyi Református Templom

A település főútja mentén, azzal párhuzamosan álló, keletelt, támpillérekkel támasztott, egyhajós, félköríves záródású, torony nélküli, románkori templom, melynek nyugati oldalán lépcsős bélletű, csúcsíves kapu nyílik. A templom déli homlokzatán és szentélyfalán félköríves záródású, tölcséres ablaknyílások állnak. A templomot feltehetően a 12-13. század fordulóján a Hontpázmány nembeli Bánk család építtette. Később a templomot nyugati irányba meghosszabbították, sarkait lépcsős támpillérekkel erősítették meg, és elkészült a ma is látható, felül falfülkével díszített nyugati kapuépítmény. A templombelső 15. századi freskótöredékei női szenteket ábrázolnak. A 18. század elején jelentős felújítás történt az épületen, ekkor alakították ki a köríves végfalat, bontották el a középkori diadalívet. 1805-ben a templom mellé fa harangtornyot emeltek, ám ezt száz év múlva – ácsszerkezetét átalakítva – a templom tetőzetére építették rá. 2015-ben új alépítményre helyezve, eredeti helyére állították vissza a tornyot.

Drávaiványi Református Templom

Építés ideje: 1792

A település központjában, útkereszteződésben álló, észak-déli tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek északi oldala előtt hagymasisakos torony áll. A késő barokk templom 1792-ben épült. Festett kazettás mennyezete, népies rokokó. festett fa, fakarzat, szószék, Mózes-szék, padok szintén 1792-ből való.

Sonkádi Református Templom

A Túr-folyó kanyarulatai által közrefogott település egykori főutcája mellett álló, keletelt, nyugati tornyos, támpilléres, poligonális záródású, egyhajós, gótikus templom, amelynek déli oldala előtt ácsolt bejárati építmény, északi oldalánál sekrestye áll. A templomnak két bejárata van, ezek közül a déli oldalon nyíló egy mívesen faragott, kőkeretű, szemöldökgyámos ajtó. A templom a Csaholyi család kegyúri templomaként a 15. században épült. Legjelentősebb átépítésére az 1717-es tatár betörés után került sor, amikor a felgyújtott épület bordás boltozata és tetőszerkezete is megsemmisült. A lassan újjáépülő templomban 1766-ban készült el a festett kazettásmennyezet és karzat, 1773-ban pedig a szószék. 1807-ben emelték a mai is látható, párnatagos sisakkal koronázott, barokk stílusú tornyot. A templom belsőterében nemcsak a mennyezet kazettáit, a szószék és a karzat mellvédjeit, de a falfelületeket is festés ékesíti. A diadalíven lévő geometrikus minták kváderköveket imitálnak, az ablakok rézsűiben és keretezésein indás, virágos motívumok vannak, de ezek a külső homlokzaton is több helyen megjelennek. A kazettákon főleg növényi ornamentikával találkozhatunk, ezért is nevezik sokan ezt a helyet a „virágok templomának.” Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által helyreállított épület díszítő festéseit az 1990-es években restaurálták.

Kömlődi Református Templom

A község két főútvonalának találkozásánál, saroktelken, szabadon álló, egyhajós, téglalap alaprajzú, nyeregtetős templom, keleti homlokzata előtt toronnyal. Téglalap alaprajzú templom szegmensíves lekerekített sarkú kőkeretes bejáratához három lépcső vezet. A bejárat fölött kis kiülésű egyenes párkány, a homlokzatot saroklizénák keretezik, közöttük bemélyülő tükörfelület. Az oldalsó két homlokzaton szintén páros lizénasávok keretezik a sarkokat, a tagolt főpárkány fölött a homlokzat ferde, tükörfelületekkel és kővázákkal díszített oromfalakkal kapcsolódik a toronyhoz, a lemetszett sarkok mellett lizénák keretezik a toronytestet. A második szinten félköríves fekvő kórusablak, az osztópárkány felett négy félköríves harangablak van óraíves párkánya felett bádoggal fedett párnatagozatos toronysisak zárja le. Oldalhomlokzatain lizénákkal tagolt tükörfelületekben 3-3 ablak, egyenes záródású hátfalán középen egy keretezetlen szegmensíves záródású ablak áll, alatta egy bejárati ajtó. A toronyaljból lépünk az egyszerű kialakítású, síkfödémmel fedett belső térbe, a bejárattal szemben az egyenes hátfal elé épült a két karcsú faoszloppal alátámasztott fa karzat, mellvédjét aranykeretes négyzetes tükrök díszítik, középen egy-egy rozettával. Bal oldalon fa szószék, felületeit hajlított ornamentikával kialakított tükrök díszítik, rokokó stílusú, az 1760-as évekből való. Márvány keresztelőkútja szintén a 18. sz. végén készült. A templom a 18. sz. második felében 1760 körül épült késő barokk stílusban, később 1829-30 körül épült hozzá a négyszögletes, homlokzat elé lépő torony 1829-30-ban épült. A berendezésből az 1760-ban készült rokokó szószék és a 18. sz. végi keresztelőkút még eredeti, a karzat és a padok valószínűleg a 19. sz. elejéről valók, klasszicizáló stílusúak.

Berzéki Református Templom

Az egykori településközpontban álló, kelet-nyugati tengelyű, kőtorony nélküli, poligonális záródású gótikus eredetű templom, melyhez délről bejárati előtér kapcsolódik. A 14. században épült templomot a 18. században barokk stílusban átalakították, majd 1815-ben és 1890-ben is megújították. A templombelső síkmennyezetes sík, a hajót és a szentélyrészt félköríves diadalív kapcsolja össze, amelynek északi száránál áll a fa szószék. Bejárati előterének nyugati oldalán nyílik a kőkeretes kapuzata, rajta az 1890-es évszám olvasható. A templom délnyugati sarka előtt áll egy 18. századi fa harangtorony. A torony alsó része magason deszkázott, a harangszint alatti szoknya és a gúlatető zsindellyel fedett.

Kosdi Református Templom

Építés ideje: 1783

A település központjában, az utcavonaltól kissé beljebb elhelyezkedő, megközelítően észak-déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, copf stílusú templom, északi homlokzat elé épített toronnyal, keleti oldalán kis bejárati csarnokkal. A torony északi főhomlokzatának sávozott falában egyenes záródású kőkeretes kapu nyílik, szemöldök részében kronosztikonos felirattal. Főpárkánya felett egyenes ívű oromzat és a torony felső két szakasza emelkedik félköríves ablakokkal. A tornyot tükrös köténydísz, egyenes szemöldökpárkány és óraíves párkány felett hagymasisak koronázza. A négytengelyes oldalhomlokzatokat szalagkeretes ablakok tagolják.A csehsüveg boltozatottal fedett templombelsőt széles hevederívek választják négy szakaszra. A mennyezeten stukkókeretes mezők találhatók. Két végében kőoszlopokkal alátámasztott, díszes mellvédű, fa karzatok állnak.1918-ban, vörösmészkőből készült úrasztalának lapján csillag alakú véset látható. Az 1939-es keresztelőmedence szintén vörösmészkőből van.A templom 1783-ban épült, tornya 1809-10-ből való.

Csákberényi Református Templom

Építés ideje: 1788

A település keleti oldalán, tömbbelsőben álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású barokk templom, amelynek nyugati oldala előtt hagymasisakos torony áll. Két bejárata közül az egyik bejárata a toronyaljon, a másik a déli fal mellett elhelyezkedő bejárati csarnokon keresztül nyílik. A templombelső síkmennyezetes, vakolt, mindkét végében ácsolt karzat áll.A csákberényi református gyülekezet valószínűleg az 1530-as években alakult, amikor a faluban Nádasdy Tamás volt a földesúr. Később, 1543-ban a török uralom alá került falu teljesen elnéptelenedett. Az első írásos adat a csákberényi eklézsiáról 1665-ből való, amikor az újra benépesülő faluban már lelkésszel, templommal és iskolával bíró egyház van. A jelenlegi templomot 1788-ban építették, ez idő tájt új parókia, tanító lakás és iskola is létesült.Az 1848-49-es Forradalmat és Szabadságharcot lelkesen Szikszai János református lelkész és Mansbarth Antal katolikus plébános 1849 áprilisában kihirdették híveik előtt a Habsburg-ház trónfosztását, ezért osztrákok elfogadták a két lelkészt, és a haditörvényszék a forradalomban való részvételük miatt 1849. július 12-én főbelövette őket.

Miskolc-Tetemvár Református Templom (Deszkatemplom)

Miskolc belvárosától északra a tetemvári temetőkertben bejáratánál álló, kelet-nyugati tengelyű, boronafalú, népi szecessziós stílusú fatemplom. Déli homlokzatánál álló oldalépítmény felett fiatornyos, galériás torony emelkedik. A templom és a harangtorony tetőzetét zsindely borítja. Főbejárata a keleti oldalon nyílik, mellette alacsony lépcsőtorony áll. A jelenlegi templom legkorábbi elődje 1637-ben épült. Ehelyett 1724-ben emeltek újat, amit Bató István miskolci kereskedő saját pénzen újítatott fel 1874-ben. Azonban, állagromlás miatt, ezt a templomot is el kellett bontani, helyére 1938-ban Szeghalmy Bálint tervei szerint építettek új, „magyaros stílusú”, azaz erdélyi építészeti hagyományokat tükröző templomot. Ez a templom vandál pusztítás eredményeként 1997-ben leégett. Az 1999-ben készült rekonstrukció a korábbi tervek felhasználásával készült és így megőrizte az épület eredeti formavilágát és stílusjegyeit.

Patapoklosi Református Templom

Építés ideje: 1792

A község Pata településrészének központjában található, kelet-nyugati tájolású, keleti tornyos, egyhajós, egyenes záródású templom, melynek déli oldalán kisméretű bejárati csarnok áll. Főbejárata a ráccsal elzárt, nyitott toronyaljon keresztül nyílik, felette a világháborús hősök emléktáblája. A toronytest íves homlokzatokkal kapcsolódik a templomhajóhoz, az oromfalak végén kis gömbdíszek láthatók. A torony első emeletén, a főpárkány felett ovális ablak, a második emeletének mindegyik oldalán egyenes záródású, zsaluzott harangablakok nyílnak. A templomhajó oldalait falsávokkal keretezett tükrökben álló, szegmensíves ablakok tagolják.A templombelső többszakaszos, csehsüvegboltozattal fedett. A fakarzat festett mellvédjei, a karzatalj kazettás mennyezete, szószéke, Mózes-széke, és a padok népies rokokó stílusban 1792-ben készültek. Késő barokk stílusú épület 1792-ben épült.

Kázsmárki Református Templom

Építés ideje: 14. sz., 18-19. sz.

A település keleti oldalán, útkereszteződés kiteresedésében álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati oldala előtt gúlasisakos torony áll. Homlokzatát a déli oldalon nagyméretű, csúcsíves ablakok törik át.A boltozott templombelsőben az egykori szentélyrészt és a hajót köríves diadalív választja el, ennek jobb szárára támaszkodik a barokk szószékkorona és a vörösmárvány szószékkosár. Két végében festett kazettás mellvédű fakarzatok állnak.A templom gótikusban a 14. században épült, 18-19. században átépítették. Festett karzatmellvédjei 1760-ból valók.

Alsózsolcai Református Templom

Építés ideje: 1792

A település központjában, a főút kanyarulatában elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós, félköríves záródású, barokk templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt órapárkányos, hagymasisakkal koronázott torony áll. Főbejárata a délnyugati torony alatt egy vállas, szegmensíves kapuzaton keresztül nyílik, de van egy kőkeretes bejárata délről is. Tornya kettőzött, homorú íves féloromzatokkal és homorú falívvel kapcsolódik a hajóhoz. Homlokzatait fejezetes pilaszterek tagolják. Bejárata felett félköríves záródású ablak, főpárkányzat felett vakolatkeretes körablak áll. Az íves záródású harangablakokat szemöldökpárkány keretezi. A hajó két hosszoldalát három-három félköríves záródású, köténydíszes ablak töri át. A belsőtér síkmennyezetes, melyet keresztgerendák tagolnak. Két végében falazott, árkádíves karzatok állnak, a karzatok alja boltozott.A copf stílusú templom 1792-ben épült. Berendezése – a papiszék, a koronás szószék - 1795-ből való.

Vizsolyi Református Templom

A település főútjának nyugati oldalán álló, keletelt, nyugati tornyos, román kori templom. A templom tömege három részből áll: a félköríves szentély és a szentélynégyszög a 11-12. században, a főhajó a 13. században épült. A nyugati homlokzat előtt álló torony gótikus stílusban, a 14. században létesült. A templomtérbe a boltozott toronyalj csúcsíves átjáróin keresztül juthatunk be. Az eredeti, déli oldalon álló bélletes kapukat mind a hajón, mind pedig szentélynégyszögön befalazták. A templomhajó nyugati oldalán karzat áll, innen lehet feljutni a toronyba is. Az apszis félkupolával, a szentélynégyszög bordás keresztboltozattal fedett, a hajó síkmennyezetes. A belsőben látható, 13-14-15. századi falképtöredékek összességében Magyarország leggazdagabb középkori freskóegyüttesét alkotják. Az apszis képei Krisztus születését, a Szentháromságot és egy mennyei szeráfos jelenet ábrázolják. A diadalív belső oldalán látható a tizenkét apostol, Keresztelő János és Heródes Agrippa találkozása. A szentélynégyzet falai Krisztus mennybemenetelét, a fájdalmas Krisztus imádságát, az utolsó ítéletet, a nagy halfogást és a Hegyi Beszéd képeit mutatja be. Ugyanitt boltozaton a Pantokrátor, angyalok és evangélisták ábrázolásával, a templomhajóban pedig szentek legendáival találkozhatunk. A szószék szépen faragott, festett koronája, valamint az úrasztala 1792-ben készült. A vizsolyi templom 2017 óta hivatalos Történelmi Emlékhely, hiszen egykori sekrestyéjében állították fel Mantskovit Bálint nyomdáját, amelyen 1589-90-ben nyomtatták ki a Károli Gáspár által készített első teljes, magyarnyelvű bibliafordítást.

Tornyospálcai Református Templom

A település főútja mentén, azzal párhuzamosan álló, keletelt, nyugati tornyos templom. A jelenlegi templom elődje, amelyet a Losonci család építtetett, egy 14. századi, egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület volt, amelynek északi oldalához dongaboltozatos sekrestye csatlakozott. A templom félköríves záradékú bejárata a hajó déli oldalán nyílt. Ezt a 15-16. század fordulóján gótikus stílusban átépítették, és ekkor készült a sokszögzáródású, fiókos dongaboltozatos, kívülről támpillérekkel erősített szentélye és nyugati kapuzata is. A templomhajó külső homlokzatának felső részét – a déli oldalon egy, az északin két sorban - idomtéglából készült, vakmérműves, nyílást formázó díszítőelemekkel ékesítették. A templomhajót és a szentélyt csúcsíves diadalív választja el egymástól. A szentély északi falában egy vakmérműves, timpanonnal koronázott pasztofórium, a déli oldalon ülőfülkék és egy párosfülke látható. A laternás sisakú torony a 19. század elején épült.

Csengeri Református Templom

A település központjában, a főút nyugati oldalán álló, keletelt, poligonális záródású, támpillérekkel megtámasztott, nyerstéglás, gótikus templom, amelynek nyugati oldala előtt monumentális nyolcszögű, hatemeletes, reneszánsz pártázatú torony emelkedik. Északi oldalán középkori sekrestye és barokk toldaléképítmény áll. 1322-től kezdődött a templom építése, amely a század közepéig tartott. A középkori állapotát máig hűen őrző homlokzatának külön érdekessége az a téglamintázat, amelyet a sötétszínű, rövid oldalukkal kifelé forduló és a világosabb, hosszoldalú téglák dekoratív váltakozása teremt meg. A templom 1707-ben leégett, ezután 1713-ban, a helyreállítás során, templomhajóját észak felé kibővítették. A templombelsőben a nyugati karzatos hajót és a dongaboltozatos szentélyrészt köríves diadalív választja el egymástól. Egyedülálló értéket képvisel a 126 kazettából álló famennyezete, amelyet 1745-ben Felsőbányai Asztalos Mihály készített. A levél és virágmintákat, égitesteket, állatokat, angyalokat ábrázoló kazetták a reneszánsz stílusú magyar díszítőművészet remekei. A templom történetének jeles eseménye volt az 1570-ben Méliusz Juhász Péter püspök vezetésével megtartott zsinat, amelyen elfogadták a „Csengeri Hitvallást”.

Túrricsei Református Templom

A település egykori főutcájának déli végében, az út tengelyében álló, kisméretű, keletelt, sokszögzáródású, zsindellyel fedett templom, amely mellett északi oldalon egy falazott torony áll, tetején egy szoknyás, galériás, gúlasisakos fa haranglábbal. A templom első említése 1500-ból való, és valószínűsíthető, hogy ekkortájt is épülhetett. A máig középkori formáját őrző épület különleges értéke a két, színes erezetű kőből készült, szamárhátíves kapuzat: egyik a nyugati oldalon, a másik a szentély falán lévő, mely az egykori sekrestyébe nyílt. A templomot először 1746-ban, majd 1790-1792 között alakították át, lebontották a szentély gótikus boltozatát, majd elkészítették a berendezését. A hosszanti táblákból álló, sarokpontjainál forgóval díszített famennyezet - a mennyezetkoporsón lévő felirat szerint - 1792-ből való. A díszesen faragott szószékkorona 1798-ban készült. A templombelsőben, a bejárat és az íveszáródású ablakkeretek körül vörös-szürke tulipános festést láthatunk, amelyet a még nedves vakolatba vájt körvonalak utólagos színezésével alkottak. Az 1784-es keletkezési dátumú haranglábat a gyülekezet 1956-ban oly módon újította fel, hogy azt egy falazott alépítményre helyezte, így biztosítva, hogy a megnövekedett faluban mindenhol hallatható legyen a harangszó.

Budapest-Kálvin téri Református Templom

Építész: Hofrichter József, Hild József

Építés ideje: 1801-1830

Budapest IX. kerületében, a Kálvin tér déli oldalán elhelyezkedő, észak-déli tájolású, téglalap alaprajzú, kriptával rendelkező, portikuszos templom, melynek hátfalához csatlakozó egyemeletes épület az ún. Kálvin-terem. Kváderezett vakolatú főhomlokzata felett emelkedik a párnatagos sisakkal fedett tornya. A téglalap alaprajzú belső terét közepén csegelyes, cikkelyes kupola fedi. A főbejárat felett kétszintes, U alakú, báboskorlátos orgonakarzat áll, melyet dór oszlopok hordanak. Monumentális orgonája háromtengelyes, korinthoszi pilaszterekkel tagolt, és felül timpanon zárja le. A szoborszerűen megkomponált márványszószék fölé félkupola borul, gyújtópontjában a szószékkorona Lélek lángját szimbolizáló mécstartójával. A templombelső eleganciáját a pilasztereken, és más architektonikus tagozatokon lévő váza-, füzér- és virágdíszek aranyozása különösen is kihangsúlyozza. A 18. század végén megalakult pesti református egyház 1801-ben kapott telket a templom megépítésére az akkori nevén Széna- és disznókereskedők terén. A gyülekezet első pesti templomát 1816-ban kezdték építeni klasszicista stílusban, Hofrichter József és Hild Vince tervei alapján. Az 1830-ra felépült templomban az 1838-as pesti árvíz jelentős károkat okozott. Az épületet Hild József tervei szerint állították helyre, ekkor készült timpanonnal koronázott, korinthoszi oszlopokon nyugvó előcsarnoka is.

Dömsödi Református Templom

Építés ideje: 1776

A Dömsödi Református Templom a Holt‑Duna partjának közelében, szabadon álló, kelet–nyugati tengelyű, egyhajós barokk épületként emelkedik, keleti homlokzata előtt toronnyal, déli oldalán pedig bejárati előcsarnokkal. A templomhajót kétosztású támpillérek erősítik, a szentély széles, lapos ívvel záródik, amely a hajóval azonos szélességű. A homlokzati torony saroktámpilléres kialakítású, oldalbejárata kőkeretes; emeletét faltükörben sarokpilaszterekre lefutó ívek tagolják. A széles ívekben felül óra kapott helyet, alatta félköríves, zsalus ablak nyílik. A homlokzat oromzatát kővoluták zárják le, az oldalfalakon szegmensíves ablakok sorakoznak, a karzatok alatt pedig ovális ablakok biztosítják a megvilágítást. A legdíszesebb részlet a háromszögű oromzattal lezárt oldalsó előcsarnok kőkeretes ajtaja, ahol két lapos pillér tart egy kosáríves záródású szemöldököt; felette lapított volutákkal keretezett, szegmentíves tábla és cseppsor látható.A templom 1774 és 1776 között épült, építőmestere Jung József volt. A belső térben a szószék, a Mózes‑szék és a padok a 18. században készültek, egységes barokk jelleggel. A templom építése idején Dömsöd református közössége gyorsan növekedett, és a templom felépítése a gyülekezet megerősödésének egyik legfontosabb jele volt. A Holt‑Duna közelsége miatt a templom környezete a 19. században többször is vízjárta területnek számított, ezért a gyülekezet rendszeresen végzett állagmegóvó munkálatokat. A templom barokk tömegformálása és a torony díszítettsége a korszak vidéki református templomai között kiemelkedőnek számít, különösen a gazdagon tagolt előcsarnok miatt. A 19. század folyamán több kisebb javítást végeztek rajta, de alapvető szerkezete és arányai mindmáig megőrizték eredeti karakterét.

Ceglédi Református Nagytemplom

Építész: Hild József

Cegléd szívében, a Szabadság tér déli oldalán elhelyezkedő, görögkereszt alaprajzú, csegelyes kupolával fedett, klasszicista stílusú templomépület, melynek északi főhomlokzata előtt két torony, azok között pedig négy ión oszlop tartotta timpanonnal lezárt előcsarnok áll. A ceglédi gyülekezet temploma - az ellenreformáció miatt – sokáig csak egy szűk imaház lehetett, ehhez 1763-ban emelhettek tornyot. Az 1834-es nagy tűzvész elpusztította ezt a kis templomot, csakúgy, mint Szegedi Kis István egykori iskoláját és a lelkészlakot is. A helyette épülő új, monumentális templom megvalósítása 1835-től 1870-ig tartott - Hild József tervei alapján. Azonban 1936-ban ez a templom is leégett. Újjáépítésekor - Benedek Frigyes tervei alapján - az eredetinél magasabb kupolával fedték le az épületet. 1938-ban Ravasz László püspök szentelte fel, aki szerint „itt a puszta homokon Európa egyik legnagyszerűbb templomművét” hozták létre a ceglédi hívek. A templom három 1924-ben öntött harangja közül a legnagyobb több, mint 3 tonnás. Az úrasztali edények legrégebbi ónkannája 1722-ből való, melyet Gesztelyi János, a gyülekezet kurátora adományozott.

Kunpusztai Református Templom

Építés ideje: 1901

A településtől nyugatra, külterületen, az egykori tanyasi iskola mellett álló, megközelítően északnyugat-délkeleti tengelyű, köríves záródású templom, amelynek északnyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll. A templom bejárata a toronyaljba nyíló félköríves záródású, timpanonnal koronázott kapuzaton keresztül nyílik. Háromszintes tornyának első emeletén szemöldökgyámos, második emeletén íves záródású ablakok nyílnak. A tornyot a templomhajóval összetett ívű oromfal kapcsolja össze. A templomhajó falait vakolatsávok osztják mezőkre, az oldalfalakon a mezők közepén félköríves ablakok állnak. 1901-ben épült fel a neoklasszicista stílusú templom közadakozásból és Baksay Sándor kunszentmiklósi püspök adományaiból. Külső falán egy 1925-ben felavatott emléktábla őrzi a kunkerekegyházi háborús hősi halottak emlékét. A puszában álló templomot fenntartó egyházközsége még ma is használja ünnepi alkalmakkor.

Felsőnyéki Református Temlpom

Építés ideje: 1796

A település egykori főutcája mentén, kis dombon álló, megközelítően észak-déli tengelyű, íveszáródású, egyhajós késő barokk templom, amely 1792-1796 között épült. Déli homlokzata előtt gúlasisakos torony emelkedik. Keleti oldalhomlokzaton nyíló bejárat fölött konzolsoron nyugvó, ívelt timpanon, a toronyaljba vezető bejárat felett pedig füzérdísszel ékesített, konzolsoron nyugvó timpanon helyezkedik el. A templomhajó csehsüveg boltozattal, az apszis félkupolával fedett. A hajó torony felőli végében pilléres, csehsüveg boltozatos orgonakarzat áll. Lizénás-tükrös tagolású homlokzatait 19. század végén alakították ki.

Mátészalka-Kossuth téri Református Templom

A település egykori főútja mentén álló, keletelt, egyenes szentélyzáródású templom. Nyugati homlokzata előtt félnyolcszög alaprajzú, támpillérekkel gyámolított, laternás sisakkal koronázott torony áll, amelyet nyugat felől szamárhátíves, későgótikus templomkapu ékesít. Déli homlokzata előtt barokk előcsarnok áll. A templomot az 1500-as évek legelején Csaholyi Ferenc csanádi püspök építtette, de már azt megelőzően is állt itt istentiszteleti hely, egy egykori kegyúri templom. A református gyülekezet a 17. században is végzett átalakításokat rajta, de leginkább 1796-ban, amikor északi és keleti irányban jelentősen kibővítették. Ekkor bontották el a diadalívet és a szentélyt a sekrestyével együtt. A jelenleg egyterű templom mindkét végében fakarzat áll, berendezése a 19. században készülhetett. A templom keleti homlokzatán a Melith család epitáfiuma látható.

Nagykőrösi Református Templom

Építész: Foerk Ernő, Sándy Gyula

Nagykőrös szívében, a Szabadság tér keleti oldalán álló, keletelt, háromhajós templom, amelynek nyugati tornyát kétszintes, tűzkiáltó körárkád és körerkély, valamint sisak koronázza. A templom a gyülekezet növekedésével együtt épült ki az évszázadok során. Egy 12. századi kicsiny templom helyére a 14-15. században egyhajós, gótikus templom épült. Majd a templomot a reformáció korai térhódítását követően két felekezet, a reformátusok és katolikusok együtt használták. De a hívők számának gyors növekedése szükségessé tette, hogy a templomot egy északi oldalhajóval tovább bővítsék, ami végül két szakaszban, 1560-ban, majd 1696-ban történt meg. Időközben felekezeti nézeteltérések miatt, a templom végül kizárólag a reformátusok használatába került, akiknek gyarapodása újabb templombővítéshez vezetett. Így épült meg a harmadik, déli hajó is 1748-88 között. A templomot a 19. század közepén több lépcsőben felújították, egységesítették belső terét, melynek során elkészültek a nagy boltívek, a déli homlokzat nagy ablakai feletti félköríves záródású ablakok, majd a dekoratív vasoszlopokon nyugvó, U alakú karzat, és megépültek a toronytest melletti csigalépcsős toronyfeljárók is. 1890-től a református templomba helyezték át a korábban a városháza tornyában működő tűzjelző szolgálatot. Erre a célra körerkélyt létesítettek, és a toronyőr szobáját a toronytestben alakítottak ki. Ám a régi torony időközben annyira megrongálódott, hogy 1900-ban szükségessé vált teljes átépítése, mely Foerk Ernő és Sándy Gyula építészek historizáló tervei szerint valósult meg a ma is látható formában.

Alsószuhai Református Templom

Építés ideje: 1828

A település északi részén, erdős dombon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós, késő barokk templom, amelynek nyugati homlokzata előtt háromszintes, órapárkányos, párnatagos sisakkal koronázott torony áll. A toronytest a hajóhoz íves falszakasszal és egyenes féloromzatokkal kapcsolódik. A templom 1828-ban épült. Berendezése, a festett padok, a szószék és szószékkorona, a mellvédes karzat 19. század elejéről való.

Márokpapi Református Templom

Építés ideje: 13. század

A település egykor Márokhoz tartozó részén, a főút kanyarulatában álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású, torony nélküli, kora gótikus templom. A hajó sarkait kétlépcsős, rézsútos támpillérek támasztják meg. Bejárata a nyugati falon lévő, csúcsíves keretezésű, szemöldökgyámos kapun keresztül nyílik, előtte ácsolt bejárati csarnok áll. A templom a 13. század végén épült, nyugati homlokzata előtt álló, szoknyás, galériás fa harangtornyát 1717-ben emelték, harangját 1791-ben öntötték. A templomhajó sík deszkamennyezetes, nyugati oldalán fa karzat áll, a keresztboltozatos szentélyét félköríves diadalív választja le. Homlokzatának különleges dísze a 17. századból való virágmintás kifestés, amelyhez hasonló részletek a templombelsőben is megtalálhatók. Itt ugyanakkor 15. századi freskókat is láthatunk, melyek a Háromkirályok vonulását, illetve a halott Krisztus testét magasba emelő angyalokat ábrázolják. A szentély déli oldalán lóhereíves ülőfülke, vele szemben csúcsíves sekrestyeajtó és pasztofórium látható.

Sárszentmihályi Református Templom

Építés ideje: Középkor, 17-18. század

Település központjában álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek középkori eredetű hajójának keleti végén barokk torony emelkedik. A kőfalazatú középkori hajó déli hosszoldalán kőkeretben áll a bejárati kapu. Ugyanezen az oldalon három keskeny, félkörös záródású, téglából képzett, lépcsős bélletű ablak is van. A torony bejárata a déli oldalon nyílik. A toronytestet fejezetes-lábazatos lizéna szegélyezi. A karzatszinten szegmensíves, a fő- és osztópárkány között ovális ablak látható. A félkörív záródású harangablakok feletti órapárkányt szoknyás gúlasisak koronázza. Az észak hosszfal tömör, az oromzatos nyugati végfalat magasan egy lőrésablak töri át. A kazettás mennyezet templombelső nyugati végében faragott, festett, feliratos fakarzat áll, amelyet 1743-ban Stephan festőasztalos készített. Az épület egy középkori templom falainak felhasználásával épült a 17-18. században. A templomot 1800 körül bővítették.

Bőcsi Református Templom

Bőcs északi településrészének központjában elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, nyugati tornyos, kőfallal kerített templom, melynek keleti végében bejárati előcsarnok áll. Egy anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint 1546-ban építették a jelenlegi templom elődjét, amely egy 1595-ös összeírás alapján már református használatban volt. 1711-ben építettek hozzá tornyot, 1810-ben még bővítették is, de végül 1870-ben az egész épületet elbontották és helyette romantikus stílusban újat építettek. A templombelső mennyezete sík, vakolt, keleti végében orgonakarzat áll. 1. Melléklet Bőcs Község Önkormányzat Képviselő-testületének 16/2017.(XII.22) önkormányzati rendeletéhez A helyi egyedi védelem építészeti értékei - Bőcs, Hősök tere 477. hrsz. református templom és kerített falazata - Bőcs, Hősök tere 6. 387. hrsz. református parókia

Verebi Református Templom

A település főútja kiteresedésében álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, támpilléres, egyhajós, romantikus–historizáló stílusú templom, amelynek délkeleti főhomlokzata előtt gúlasisakos torony, délnyugati homlokzatának tengelyében pedig bejárati előcsarnok áll. A torony alsó emeletén négy-, felette nyolcszögletű. Nyílásai félköríves záródásúak, bejárata feletti oromzata tört ívű. Belső tere két rövidebb oldalán található karzata négy-négy öntöttvas oszloppal készült. Szószéke és padjai a 19. század közepéről származnak. A 16. század közepétől már református felekezetű településnek temploma, lelkészlakja és iskolája is volt. A török háborúk végén a hívek 1690-ben új, paticsfalú, torony nélküli templomot emeltek. Tolnai Mihály lelkészsége (1773–1789) idején, 1787-ben már kőtemplomot is építhettek, kőtornyot csak 1808-ban emelhettek elé. Ezt követően nem sokkal új iskolaépületet tanítói lakást és parókiát is épített a gyülekezet. Az 1867-ben támadt tűzvészben a templom és a torony is kiégett. Ezt követően indult gyűjtésnek köszönhetően, 1870-ben már fel is szentelhették a ma is álló, Ney Béla pesti építész tervei alapján készült templomot.

Szentkirályszabadjai Református Templom

A település középpontjában, kis tér sarkán álló, részben kőfallal kerített, téglány alaprajzú, északkelet-délnyugati tengelyű barokk templom, délnyugati, főhomlokzatához épített, törtvonalú sisakkal koronázott, óraíves, óralapos toronnyal. A templom és a torony homlokzatai tükrös tagolásúak. A tornyot homorúíves féloromzatok fogják közre. Harangszinti ablakai félköríves záródásúak, keretelésük zárköves, köténydíszük baluszterimitáció. A torony homlokzatát az oromfal magasságában masni-motívumos körablak, oldalhomlokzatát ajtó töri át. A templom különös jellegzetessége a délkeleti oldalán lévő négy, illetve a végfalán lévő egy, díszített vakolatkeretű lantablak. A délkeleti homlokzaton a középső ablakok alatt két ajtó, a két szélső alatt pedig egy ovális és egy fűzött vasrácsú, négyszögű ablak nyílik. A körítőfal délkeleti és délnyugati oldalán egy-egy, többszörösen ívelt oromzatú kapu nyílik. A templomteret négyszakaszos csehsüveg-boltozat fedi. A boltozatokat és az azokat elválasztó hevedereket barokk vakolatdíszítés gazdagítja. Az egyik boltmezőn a magyar címer, egy másikon a királyi korona látható. A templomtér két végében "U" alakú, árkádíves karzatok állnak, mellvédjük áttört, fűrészelt deszkás. Kőből faragott és falazott barokk szószékének kosara jellegzetes, tölcsér formájú. Az 1730 előtt kezdték építeni a tornyos templomot, de csak 1785-re fejezték be. A torony Hausensteiner Vencel veszprémi kőművesmester műve.

Szabadszállási Református Templom

Építés ideje: 1620

A település középpontjában, parkos környezetben áll egy keletelt, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt támpilléres torony emelkedik, déli oldalán pedig bejárati előcsarnok kapcsolódik hozzá. A torony földszintjén félköríves záródású, szemöldökdíszes, kétszárnyú kapu nyílik, felette ovális tábla utal az építés idejére. A sarkokon támpillérek állnak, a földszinti részt háromszögű párkány zárja le. Az emeleti szinten ovális ablak jelenik meg, felette félköríves párkány, a torony legfelső szintjén pedig félköríves harangablakok sorakoznak. A torony csúcsát az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak koronázza. A toronytestet a hajóhoz többszörösen tagolt ívű féloromzatok kötik. A templomhajó hosszoldalain öt törtvonalú, füleskeretes, ívelt ablak áll, a déli oldalbejárat szegmensíves, füleskeretezésű, középen zárókő‑imitációval.A belső tér ötszakaszos, szegmensíves dongaboltozattal fedett, és mind a négy oldalon karzat fut körbe, a rövidebb oldalakon négy pillérre támaszkodva. A karzat alja csehsüveg boltozatos, a hosszanti oldalak alatt szegmensíves fülkesor húzódik. A karzat mellvédjét copf stílusú virágdísz ékesíti. A templom klasszicista orgonáját a Mooser‑gyár készítette 1857-ben, a padlózatot kelheimi lapok borítják.A gyülekezet első temploma a 17. század elején épült az 1620-as években, akkor még a mai épület ellentétes végén álló toronnyal. 1756-ban új hajót emeltek, amelyhez 1770-ben új torony készült, majd 1772-ben a két épületrészt összeépítették. A templom többszöri átépítése jól mutatja a közösség folyamatos gyarapodását és azt az igényt, hogy a település központjában egyre reprezentatívabb református templom álljon. A négyoldali karzatos elrendezés ritkaságnak számít az alföldi református templomok között, és különleges térhatást ad a belsőnek. A parkos környezetben álló épület ma is meghatározó eleme Szabadszállás városképének, és a helyi református közösség egyik legfontosabb történeti emléke.

Bakonszegi Református Templom

Építés ideje: 1784

A Bakonszeg egykori településközpontjában, az utcavonalra szerkesztve áll a református templom, amely szabadon álló, egyhajós, egyenes záródású épületként a 18. század második felének alföldi protestáns templomépítészetét képviseli. Nyugati homlokzatát hagymasisakos torony uralja, déli oldalához pedig téglány alaprajzú, kontyolt nyeregtetős előtér kapcsolódik. A templom építése 1779-ben kezdődött, és 1784-ben fejeződött be, amikor a gyülekezet már kellő erőforrással rendelkezett egy nagyobb méretű kőtemplom megvalósításához.A hajó déli oldalhomlokzatához csatlakozó előcsarnok félnyeregtetős kialakítású, amely a korszak vidéki református templomainak jellegzetes megoldása. A nyugati homlokzat elé lépő, kétszintes torony alsó szintjéhez lépcsőzötten képzett, vízvetős, rézsűs támpillérek kapcsolódnak, biztosítva a torony statikai megerősítését. A bejárati ajtó egyenes záródású, felette körablak nyílik. A torony felső szintjének magasabb alsó zónáját minden oldalon félköríves ablak töri át, a szintet órapárkány zárja le. A tornyot két oldalról a hajó íves oromfala fogja közre, ami harmonikusan kapcsolja össze a templom tömegét. A hajó ablakai könyöklőpárkányosak és félköríves záródásúak, a középső tengelyekben álló ajtók pedig szegmensíves kialakításúak. Az előcsarnok déli oldalán szegmensíves bejárat található. A hajó tetőszerkezete a torony felőli rövid szakaszon bádoglemezzel fedett, ami későbbi felújítások eredménye.A toronyalj boltozott, az előcsarnok síkfedésű. A háromtengelyes hajó síkmennyezetes, két végében fa karzat húzódik. A déli fal egykori bejáratát később befalazták, középtengelyében ma falazott, oldalfeljárós szószék áll, amelynek poligonális alaprajzú fa hangvetője koronaszerű kiképzésű. Mindkét karzat középen két faoszloppal alátámasztott, háromszakaszos, kazettás famellvéddel készült; a keleti karzatra egykarú falépcső vezet, míg a nyugati karzatra a torony mellett épített toldalékon keresztül lehet feljutni. A nyugati karzaton áll az egymanuálos orgona, amelyet felirata szerint Váradi Miklós készített 1939-ben, majd Ócsai László újított fel 1998-ban. A templom két harangja közül a nagyobb Szlezák László budapesti műhelyében készült 1924-ben, a kisebb pedig Hilzer Ignác bécsújhelyi harangöntő munkája 1873-ból. A templom fa berendezéseinek jelentős részét – köztük a karzatok, padok és egyéb asztalosmunkák elemeit – Molnár Mihály készítette, aki a 19. század végének és a 20. század elejének meghatározó helyi mestere volt.

Vésztői Református Templom

Építés ideje: 1783, 1798, 1825

A főút mentén kialakult térben, szabadon álló helyzetben emelkedik a kelet–nyugati tájolású, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek keleti oldalán torony, északi és déli oldalán pedig bejárati előcsarnok kapcsolódik az épülethez. A keleti homlokzat előtt álló, négyszintes, lekerekített sarkú torony alsó szintjén egyenes záródású, szalagkeretes kapu nyílik, fölötte timpanonnal. A karzatszinten magas, szegmensíves, könyöklőpárkányos, szalagkeretes ablak látható, a torony két oldalán pedig az összetett párkányig futó lizénák húzódnak. Az attika felett szalagkeretes, zsalus körablak jelenik meg, a legfelső szinten pedig mind a négy oldalon félköríves, zsalus nyílások sorakoznak. A toronytörzset órapárkány zárja, fölötte párnatagos, laternás gúlasisak emelkedik. A torony homorú ívvel kapcsolódik a hajóhoz; az ívek tengelyében baloldalt ajtó és két négyzetes ablak, jobboldalt vakajtó és két vakablak látható. Az attika fölött szögletes volutás féloromfal köti össze a tornyot a hajóval, a voluták felett füzérdíszes vázákkal. Az oldalhomlokzatokat falsávok osztják hat mezőre, bennük félköríves, könyöklőpárkányos, guttás szalagkeretes ablakokkal. A második és harmadik tengely között helyezkednek el a bejárati előcsarnokok. A hátsó homlokzaton két félköríves ablak között egyenes záródású, timpanonos kapu áll, felette félköríves ablak.A templomhajó hat szakaszos, csehsüveg boltozattal fedett, a boltozatot pillérkötegekről induló páros hevederívek tagolják. A hajó két végében falazott, árkádíves karzat áll, amelyeket vaskos pillérek tartanak, mellvédjeiket vízszintes faltükrök díszítik. A gazdagon faragott, koronás szószék a Mózes‑székkel egybeépítve, rejtett feljáróval 1828-ban készült.A templom 1782–1783 között épült, egy ismeretlen aradi kőművesmester tervei alapján, a középkori előzmény egyes falrészeinek felhasználásával. Tornyát 1797–1798-ban emelték, amely eredetileg gyülekezeti magtárként is szolgált; építője Linzbauer, gyulai kőműves volt. 1825-ben nyugat felé bővítették, ekkor készült a nyugati karzat az orgonával, a pillérek és a boltozat, majd 1868–1869-ben megmagasították a tornyot.A templom építéstörténete jól mutatja, hogyan alakult át a középkori eredetű épület egyre nagyobb, reprezentatívabb református templommá. A torony magtárfunkciója különleges sajátosság, amely ritkán fordul elő alföldi református templomoknál. A homorú toronykapcsolat és a füzérdíszes vázákkal ékesített féloromfal a templom egyik legkarakteresebb barokk részlete.

Szolnoki Református Templom

Építész: Sztehlo Otto

Építés ideje: 1894

A Tiszaparti sétány közelében álló templom vörös téglából és műkő részletekkel épült, szabályos ötszög alaprajzú, neogótikus tömegként jelenik meg. A főbejáratot timpanonos, előreugró portikusz hangsúlyozza, amelyet kétoldalt négyzetes alapú, felül hengeres, csúcsban végződő lépcsőtornyok fognak közre. A tornyokon keskeny, lőrésszerű ablakok sorakoznak, a főpárkány felett pedig páros, karcsú nyílások jelennek meg; sisakjuk körkúp alakú, egyszerű toronygombbal. A kapu fölött hármas csúcsíves ablaksor nyílik, a keresztszár oromzatát rózsaablak töri át. A homlokzat fölött a templomtest középső tömbjét lezáró, törtvonalú oromzat emelkedik, amelyet rácsos harangház nyit meg.A további homlokzatokon magas, csúcsíves hármasablakok és fölöttük kerek, áttört timpanonok jelennek meg. A keresztszárakat támpillérek erősítik, közöttük egyenes falszakaszok húzódnak, amelyek két oldalról külön bejáratú helyiségeket rejtenek. A szószék mögött belülről nyíló, szabálytalan alaprajzú tér található. A templom központi terét az ötszög négy oldalán elhelyezett kerek ablakok világítják meg, fölöttük karcsú, kakassal koronázott lanternatorony magasodik.A belső tér centrális elrendezésű, középen ötszög alakú, korláttal övezett úrasztalával. A sarkokat karcsú, hengeres oszlopok hangsúlyozzák. A keresztszárak csúcsíves boltozattal fedettek, íves nyílásokkal kapcsolódnak a központi térhez; oromfalaikat színes üvegbetétes, csúcsíves hármasablakok törik át. A bejárat felett és két oldalán páros öntöttvas oszlopokra támaszkodó fakarzatok húzódnak, mellvédjük háromkarélyos motívumokkal díszített kazettákból áll. A bejárat fölötti karzaton áll az Angster József által 1894-ben készített orgona. A szószék faragott, mózesszékkel egybeépített, hangvetőjét gótizáló díszítés és magas lanterna koronázza. A templom teljes fabútorzata vörösfenyőből készült, historizáló, neogótikus formavilággal.Az épület 1893–1894 között készült el Sztéhlo Ottó tervei alapján, kivitelezője Kocsis Lajos aradi építőmester volt, felszentelésére 1895 júliusában került sor.A 19. század végén a szolnoki református közösség még csak egy kisebb imaházzal rendelkezett, ezért a város vezetése telekadománnyal támogatta az új templom felépítését. A három torony közül a legmagasabb 28 méterre emelkedik, tetején a jellegzetes kakassal. A templom négy harangja közül három — a 412, 245 és 50 kg-os harangok — Szlezák Ráfael műhelyében készült 1948-ban, míg a 145 kg-os, legrégebbi harangot id. Walser Ferenc öntötte 1894-ben, a templom építésének évében.

Szentkirályi Református Templom

Építés ideje: 1902

A településtől keletre, kis magaslaton álló, északkelet-délnyugati tengelyű, rombusz sisakos északkeleti tornyos, egyhajós historizáló templom. A templom záródása az Árpád-kori templom egyeneszáródású, támpilléres szentélye. A torony háromszintes: a földszinten körablakkal, első emeletén félköríves záródású keskeny ablakkal, és körülötte ion oszlopfejezetes falfülkékkel. Második emeletén, a torony minden oldalán, félköríves záródású ikerablakok nyílnak. A toronyalján és az északnyugati hoszoldal közepén kapuépítmények állnak, egyenes záródású bejárati ajtókkal, amelyeket háromkarélyos, ívsoros béllettel díszített timpanon koronáz. A templomhajó hosszanti oldalain három-három félköríves záródású ablak nyílik. A templomteret dongaboltozat fedi.1901-1902-ben épült egy 13. századi templom helyén Varga Adolf és Kerekes Ferencz tervei alapján neogótikus stílusban. A templom telkén még három épület áll keretes elrendezésben: két kisebb, téglalap alaprajzú között helyezkedik el a templom oldalfalára néző, "T" alaprajzú, földszintes, egykori lelkészlak. A templom záródásától délnyugatra a középkori Szentkirály falu feltárt maradványai találhatók.

Balatonszabadi Református Templom

Építés ideje: 1794

Főút mellett álló, északkelet-délnyugati tengelyű, szegmensíves záródású, egyhajós templom északkeleti főhomlokzata előtt toronnyal.Az összetett sisakkal fedett tornyot pilaszterek tagolják, szegmensíves bejárati ajtaja felett félköríves karzatablak áll. A toronytest a hajó homlokfalához volutában végződő féloromzatokkal csatlakozik. Az oldalhomlokzatokat a pilaszterek és pilaszterpárok között félköríves, keretelt nyílások tagolják: a délkeleti oldalon három ablak - a középső alatt szegmensíves bejárattal - az északnyugati oldalon két vakablak között egy ablak nyílik.Síkmennyezetes belső tér két végében helyezkednek el a karzatok: az íves végfalnál fa karzat áll, a torony felőli oldalon falazott karzat. Berendezése - a Mózes-szék, a falazott szószék és a padok - 18. század végén készült. A fakarzat a 19. század végén készült.A templom 1794-ben épült.

Göncruszkai Református Templom

Építés ideje: 13.század

A település északi végén elhelyezkedő, körítőfallal övezett, keletelt, román stílusú templom, amelynek nyugati homlokzata felett kisméretű huszártorony áll. A templom három részből áll: nyugati oldalon egy nagyobb, négyzet alakú hajóból, középen egy kisebb hajótestből, a keleti végén egy félköríves záródású szentélyből. Ezen tömegformából is jól kiolvashatóan, a 13. századi templomot a 14. században gótikus stílusban bővítették. Az épület a 15. században került református használatba. Szószékét 1708-ban Vay Zsigmond készíttette, szószékkoronája ugyanakkor csak 1785-ben készült, amikor a templomot barokk stílusban átalakították. Bejárata a déli oldalon, egy faragott keretezésű, csúcsíves kapun keresztül nyílik. A nyugati oldalon még látható a már megsemmisült, középkori torony alapja, valamint egy befalazott egykori kapu nyíláskeretezése. Nagy Lajos király által építtetett Borsó-hegyi pálos kolostor faragott kövei közül több a templomkertben lett elhelyezve, amelyet 1774-ig temetkezési helyül használtak.

Nyírmártonfalvai Református Templom

Építés ideje: 1867

A település történeti utcasorában, a telkén szabadon álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, egyhajós templom, amelynek délkeleti oldala előtt gúlasisakos torony, délnyugati homlokzata előtt pedig előcsarnok áll. Északnyugati végéhez toldalék építmény kapcsolódik. A templomhajó mindkét hosszoldalán két-két egyenes záródású ablak áll.A síkmennyezetes templombelső mindkét végében ácsolt karzatok állnak, az alátámasztó oszlopokat fűrészelt deszkacsipke díszíti. A szószék a délnyugati előcsarnokon keresztül nyíló bejárattal szemben áll.1867-ben épült a templom, amely elé 1910-ben emeltek tornyot.

Berettyóújfalui Református Templom

A település központjában álló, keletelt, íveszáródású, egyhajós, késő barokk stílusú templom, melynek nyugati oldala előtt órapárkányos, törtvonalú sisakos torony áll, északi oldalán pedig bejárati csarnok található. A jelenlegi templom gótikus elődje a 13-14. század fordulóján épülhetett. Ezt az 1600-as évek során nyugati irányba meghosszabbították és 1719-ben építettek hozzá egy barokk stílusú tornyot. 1765-ben a templomot átalakították, majd 1805 és 1808 között - miután a gyülekezet kinőtte templomát – teljesen új templomot építettek. Az Úrnak új hajléka közadakozásból épült nagytiszteletű Tóth György lelkipásztor úr és Erdei Mihály gondnok úr szolgálata idején. A templombelső berendezései, szószék, Úr asztala, mózesszék, karzat, padok, copf stílusban készültek, (ülőhelyek száma a karzatokkal együtt 1500 fő). A tornyot 1817-ben megmagasították. A toronyóra már 1763-ban megvolt. Az orgona téglakarzata 1842-ben készült el. A torony és a templomhajó teteje 1899-ben zsindelyről vasbádogra lett cserélve. A templom a második világháború alatt megsérült, a gyülekezet 1946-ban ennek helyreállítását elvégezte. Mivel az úrasztalát is találat érte, ezért Kiss Sándor és neje Nagy Zsuzsanna újat csináltattak helyette Isten dicsőségére. A toronyban három harang lakik: a legkisebb 1778-ban készült, súlya 3 mázsa. A középső 1922-ben készült, súlya 5 mázsa 50 kg. A legnagyobb harang szintén 1922-ben készült, súlya 11 mázsa. A Liszt-orgona története: Az Egyházközség 1838-ban határozta el, hogy a templomába orgonát szeretne építtetni. Besnyő Ferenc orgonaépítő mesterrel kötöttek szerződést egy 1 manuálos, 16 regiszteres orgona készítésére 3.200 váltóforint összegért. Ez az orgona 1840-től 1936-ig szolgált. Liszt Ferencnek és a Magyar Királyi Zeneakadémiának 1882-ben készített egy orgonát Dangl Antal orgonaépítő mester Aradon. Liszt Ferenc orgonáját halála után az akkori kultuszminiszter a Debreceni Zenedének ajándékozta, ahol nagysága miatt nem tudták felállítani. Az orgonát a Berettyóújfalui Református Egyházközség 600 pengőért vásárolta meg. A Liszt Orgonát és az 1840-ben készült orgonát Rieger Ottó cége építette egybe, Árokháty Béla református lelkész segítségével, mely 27 regiszteres, 2 manuálos + pedálos. Az orgona ünnepélyes átadása 1936. április 2-án történt. Az orgonaház késő klasszicista stílusú.

Budapest-Városligeti Fasori Református Templom

Építész: Árkay Aladár

Budapest VII. kerületében, a Városligeti fasor délkeleti oldalán elhelyezkedő, szecessziós stílusú templom, előtte boglyaíves kapuépítmény, ettől balra gúlasisakkal fedett, monumentális harangtorony áll. A templom a keleti sarkához kapcsolódó L alakú lelkészlakkal egy épületegyüttest képez. Homlokzatát a magyar népművészet ihlette majolika lapok díszítik, amelyek a pécsi Zsolnay-gyárban készültek. Az 1913-ban felszentelt templom és lelkészlak Árkay Aladár életművének egyik legjelentősebb, európai szinten elismert, összművészeti alkotása. A templom legnagyobb értéke a belső tér, melynek „nagyszerűsége kiérlelt egyszerűségében rejlik”. A tágas, kiegyensúlyozott arányú, görögkereszt alakú templomtér látványát alapvetően meghatározzák a tervezői alapkoncepciót képező félkörívek, köztük is leginkább a magas kupolát tartó hevederek. A liturgikus tér a bejárattal szemben kapott helyet, ahol a szószék, az úrasztala és az orgona egy kompozíciót alkot. A három hatalmas, félköríves festett üvegablak, a majolikák, a faragott padsorok és a növényi motívumokból szerkesztett falfestmények, világítótestek mind Árkay tervei szerint készültek. Külön megemlítendő még ezek közül a hatalmas, áttört díszű bronz csillár is, amely Miákits Károly műiparos-cizellőr kivizelezését dícséri.

Balatonszárszói Református Templom

Építés ideje: 1843, 1897

Település történeti főutcájának keleti oldalán, az utcavonaltól távol, szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, klasszicista templom, a főhomlokzat síkjából kissé előrelépő nyugati toronnyal, és a hajónál valamivel keskenyebb, szegmensíves záródással.A nyugati főhomlokzaton aediculás kialakítású, vízszintes záródású, kőkeretes bejárat nyílik. A homlokzat és a toronytest széleit pilaszterek keretezik. A tornyon a bejárat felett félkörablak, majd vízszintes záródású, legfelül félköríves záródású harangablakok nyílnak. A torony homorú féloromzatokkal csatlakozik a templomhajóhoz, amelyek szélein kő vázák állnak. A főbejárat mellett jobbra az 1943-as szárszói konferencia emléktáblája látható. A hajó oldalfalai szélén vízszintes záródású, azok között félköríves ablakok láthatók, szalagkerettel. Az órapárkány felett laternás sisak emelkedik, rajta évszám: 1897. A négyszakaszos, csehsüveg boltozatos belsőtér két végében falazott karzatok állnak: a hajó keleti végében oszloppárra boltozott, egyenes mellvédű karzat, a bejárati oldalon a torony pilléreire támaszkodó, íves mellvédű karzat.A templom egy 1781-ben emelt templom helyén épült 1839-1843 között. Új tornyát a régi helyére 1897-ben emelték.

Kisvárdai Református Templom

A település központjában, parkban szabadon álló, keletnyugati tengelyű, egyenes záródású, keleti tornyos eklektikus templom, melynek keleti főhomlokzata széleit lépcsőtornyok keretezik. A templomtorony a főhomlokzat előtt áll, és ez előtt egy, a főpárkány magasságáig emelkedő, összetett kapuépítmény helyezkedik el.A helyi reformátusok 1782-ben kaptak engedélyt a templom építésére, mely 1803-ra el is készült. 1833-ban tették le a mai templom alapkövét, és még ebben az évben fel is építették. 1871-ben a torony sisakját - a helyi elnevezés szerint - “helvetiai, kálvini hegyes” formájúvá alakíttatták át Tutkovics Jánossal. 1897-ben történt felújítási, észak-déli irányú bővítési munkák után alakult ki a templom jelenlegi formája. A közel négyzetes alaprajzú templomtér nyugati végfalánál áll a Mózes-székekkel egybekomponált, elegánsan díszített szószék-együttes. A tér további oldalain öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzatok futnak végig, amelyeknek tartógerendáját indadíszes motívum ékesíti. A keleti oldali karzaton található orgonája 1882-ben készült.

Tákosi Református Templom

Építés ideje: 1766

A település egykori főutcája mentén álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, szerény méretű templom, amelynek bejárata a délnyugati homlokzat előtt álló csarnokon keresztül nyílik. Mellette fa harangláb magasodik. A település fából készült imaházáról 1733-ban történik először említés. A jelenlegi „mezítlábas Notre Dame-nak” is nevezett templom 1766-ban épült, amelyet 1784-ben nyugat felé kibővítettek. Malomköveken álló, favázas szerkezetű épület, melynek gerendaváza közé vesszővel befont lécekre tapasztották a pelyvás sárból készült paticsfalazatot. Szószéke és 58 egyedi festésű fakazettája Asztalos Lándor Ferenc mester kimagasló művészi színvonalú munkája 1766-ból. A mennyezet kései reneszánsz, virágos-gránátalmás úrhímzésre emlékeztető motívumkincse jelenik meg a karzat 1779-ben készült tábláin és a Mózes-pad mellvédjén is, amelyek így tökéletes összhangot teremtenek, kiábrázolva ezáltal is az Édenkert gazdagságát. A templom mellé Lukács János ácsmester épített 1767-ben szoknyás és galériás tornyot. A jelenleg látható építmény ennek 1985-ben készült pontos rekonstrukciója, amelyhez felhasználták az eredeti torony faanyagát is.

Kunszentmiklósi Református Templom

Építész: Rabl Károly

Építés ideje: 1791, 1820

A település központjában, egy útkereszteződés tágas terében áll egy egyhajós, szegmentíves záródású barokk templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt tűzkiáltó erkélyes torony emelkedik, a szentély fölött pedig kontyolt nyeregtető húzódik. A torony bejárata előtt négyoszlopos, míg a hajó délkeleti oldalán és a végfal tengelyében kétoszlopos, timpanonos klasszicista portikuszok fogadják az érkezőket. A torony földszintjén mindhárom oldalon ökörszem ablakok láthatók, felettük félköríves záródású nyílások, a második emeleten pedig körbefutó tűzkiáltó erkély. A templomhajó mindkét hosszoldala öt tengelyre tagolt, félköríves ablakokkal, a toronysisakot gazdagon díszített rézfedés borítja.A belső tér ötszakaszos, csehsüveg boltozat fedi, és mindkét végében karzat áll, amelyek négy-négy pillérre támaszkodnak. A karzat a hajó hosszanti oldalain is végigfut, bár ezek a szakaszok olyan keskenyek, hogy ülőhelyet nem alakítottak ki rajtuk. A karzatok alja szintén csehsüveg boltozatos. A templom fehérre meszelt belsejében a karzat és a szószék mellvédjén, valamint a hangvetőn zöldre festett copf füzérdísz fut körbe. A padló kelheimi lapokkal burkolt, az orgona pedig 1908-ban készült az Angster-gyárban.A templomtorony már az 1740-es években állt, akkor még alacsonyabb formában, és feltehetően tűztoronyként is szolgált. Ehhez a toronyhoz épült hozzá a templomhajó 1789 és 1791 között Rabl Károly tervei alapján. A torony 1819–1820-ban kapta mai magasságát, és valószínűleg ekkor készültek a klasszicista portikuszok is. A templomban található Szőnyi Virágh Mihály (1703–1790) síremléke, aki az első itt szolgáló püspök, iskolaigazgató és a kunszentmiklósi Virágh család ősatyja volt.

Dunaszentgyörgyi Református Templom

Építés ideje: 1783

Szabadon álló, egyhajós, poligonális záródású,északnyugat-délkeleti tengelyú barokk templom, északnyugati homlokzata elé kilépő toronnyal, a toronyaljba vezető, kőkeretes, zárókődíszes kapuval, afelett timpanonnal. Délnyugati homlokzatán aediculás oldalbejárat. A torony három részre tagolt: földszintjén kőkeretes, zárókődíszes, szemöldökgyámos kapu, felette háromszögű, tagozott timpanon, a karzatszinten nyújtott arányú, szalagkeretes, váll- és zárókődíszes ablak áll. A torony fentebbi szintje falsávokkal keretezett, ovális, szalagkeretes padlásablakkal áttört. A torony legfelső része párkánnyal összekötött oszlopszékeken nyugvó toszkán pilaszterekkel keretezett, félköríves harangablakokkal áttört, melyeken széles, váll- és zárókődíszes íves szemöldök ül. Az órapárkány felett tagozott gúlasisak emelkedik. A délnyugati oldalhomlokzaton sávozott lizénákkal keretezett, háromrészes párkányú, timpanonos bejárat van.A templombelső falai toszkán jellegű pilaszterekkel tagoltak, mindkét végében díszes fejezetű vasoszlopokon nyugvó karzat áll, csillagdíszes famellvéddel. A liturgikus tere az északkeleti oldalon áll, a szószék előtt elhelyezkedő úrasztala gombdíszes, míves kovácsoltvas korláttal van elválasztva. Orgonáját 1909-ben Soukenik János készítette.A templom alapkövét 1781. május 3-án tették le. Felszentelése 1783. augusztus 10-én történt meg. A templom tornya 1786-ban készült el. 1836-ban a tetőt, 1843 a torony tetejét javították, melybe 1847/48-ban új órát szerelték. A templom átépítése 1885-ben indult, s 1889-ben fejeződött be az építkezés. 1903-ban új sisakot kapott a torony.

Dadi Református Templom

Építész: Fellner Jakab

Építés ideje: 1748, 1786

A település főútjától távolabb, többelsőben álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, déli homlokzati tornyos templom, a hajó keleti oldalához csatlakozó előcsarnokkal. Északi hajófalon befalazott római sírkő. Homlokzata elé épült négyszögletes tornyának alsó szintjén szegmensíves keretezett kórusablak. Gazdagon profilált ereszpárkánya felett hasonló, fektetett téglány alakú toronyablak, az osztópárkány fölött kosáríves könyöklőpárkényos, zárköves keretezett harangablakok. Óraíves párkánya fölött bádoggal fedett törtvonalú hagymasisak zárja le. A torony sarkai lizénákkal díszítettek, mögötte cserépfedésű nyeregtetős templomtest, homlokzatán a torony alsó szintjén kétoldalt egy-egy ablak, oldalain a harangablakokhoz hasonló három-három ablak nyílik. A templom jobb oldalához félnyeregtetős toldalék épült, oldalt nyíló, egyenes lezárású kőkeretes bejárattal. A templom jobb oldalán a sekretye mellett befalazott római kori sírkő van: fáklyát lefelé fordító kis géniuszfigurával.Síkmennyezetes hajó, U alakban faszerkezetű karzat. Berendezés: szószék és karzat, 18. század vége; úrasztala, 1885; keresztelőmedence, 1888. A belső tér téglalap alaprajzú, jobb oldalfalán a középső ablak alatt helyezkedik el a szószék, a többi három oldalon körben famellvédes négy oszlopppal alátámasztott karzat, a végfal falőli oldalon orgona. A karzat és a szószék fehérre festett szép arany rokokó ornamentikával díszítve. A szószék előtt vörösmárvány úrasztal és keresztelőmedence.A templom első része alacsonyabban és torony nélkül 1748-ban épült, Fellner Jakab tervei szerint, 1786-ban kapta mai formáját: a templomhajót meghosszabbították és ekkor épült órapárkányos tornya is. Berendezése rokokó, a szószék 18. sz-i, a karzat 1792-ben épült. Az épületet később átépítették: 1892-93-ban magasították (építész: Mikos Nándor). Az orgona a pécsi Angster József munkája szintén 1893-ból. A vörösmárvány Úrasztal 1885-ből özv. Nagy Pálné, Szíj Zsuzsanna adománya, a keresztelőmedence 1888-ból való, Kovács István és Nagy Erzsébet adományából.

Taktabáji Református Templom

Építés ideje: 1784

A főút mentén, emelt helyen álló, északkelet-délnyugati tengelyű, félköríves záródású, egyhajós templom, az északkeleti főhomlokzata elé enyhén kilépő toronnyal és nyitott árkádú bejárati előtérrel. A hajó déli oldalán nyeregtetős kriptabejárat áll. A kétszakaszos csehsüveg boltozattal fedett templombelső torony felőli végén falazott, árkádíves karzat áll, amelynek mellvédje ívesen domborodik előre. A záradék félboltozattal fedett. A hajó falait áttörő kosáríves ablakokat széles hevederívek és pillérkötegek választják el. A szószék copf stílusban készült. A falakat a templommal egyidős, rokokó falfestmények díszítik. Az egyik süvegboltozaton az építtető Patay-család kastélya látható címerükkel együtt. Orgonája valamikor a Rákóczi-családé volt, később a Patay kastély orgonája lett, innen került a templomba. A templomot Báji Patay Sámuel helybeli főbirtokos építtette fel 1782-84-ben, 1867-ben renoválták és bejárati előcsarnokot építettek eléje. A templom kriptájába temették a Patay család tagjait.

Vérteskethelyi Református Templom

A település déli oldalán, telekbelsőben szabadon álló, észak-déli tengelyű, nyeregtetős, szerény méretű templom, amelynek északi oldala előtt két pillérrel alátámasztott, sárortetővel fedett, modern torony áll. 1856-ban épült az imaház, amelyhez tornyot 2013-ban emeltek, addig fa harangláb állt az utca mellett.

Sarkadi Református Templom

A főút mentén álló, egyhajós, keletelt, nyugati tornyos barokk templom, amelynek déli oldalán bejárati oldalcsarnok található. Egy korábban itt álló, középkori templom helyén létesült 1700 körül, mely 1766-ban leégett, de két évvel később újjáépítették, s mellé fából készült tornyot emeltek. Mivel az 1866-os városi tűzvész során ez a torony megsemmisült, 1868-ra új kőtornyot építenek Veres Károly és Csaba János tervei szerint. A torony kétszintes, nyolc fiatornyos, laternás sisakja az egykori linzi templom tornyának mása, amelyet az ott katonáskodó sarkadiak dicsérete alapján vettek mintául. Tiszántúl egyik legnagyobb, 3000 fő befogadására alkalmas temploma síkmennyezetű, két végében nagyméretű fakarzatok állnak.

Izsáki Református Templom

Építés ideje: 1794, 1806, 1892

A település központi részén, tömbbelsőben álló, megközelítőleg kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyeneszáródású barokk templom, keleti homlokzata előtt hagymasisakos toronnyal. A templomteret a csehsüvegboltozatot alátámasztó széles falpilléreken osztják három részre, melyeket kosáríves hevederek kapcsolnak össze.A templombelső három oldalán öntöttvas oszlopokkal alátámasztott ácsolt karzat áll. A liturgikus tér a déli oldalon található, ahol az egyik falpillér homlokfelületéhez van a szószék építve, mellette a báboskorláttal körbevett úsztala áll.A református gyülekezet 1747-ig a falu régi körtemplomát használta, majd az ellenreformáció idején elveszítette azt, és helyette 1792-ig a jelenlegi templom helyén álló, paticsfalazatú templomban tartották az istentiszteleteket. Új, barokk stílusú templom 1792–1794 között épült jakabszállási mészkőből. Negyven méteres tornya tizennégy évvel később, 1806-ban készült el. A toronyban jelenleg három harang van, amelyeket 1839-ben, 1922-ben és 1981-ben öntöttek. A templombelső mai formáját 1892-es átépítésekor kapta. Orgonája 1869-ből való.

Jászberényi Református Templom

Építés ideje: 1784, 1863

A történeti városközpont északi részén, az utcától távol, egy hosszúkás telek belsejében álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, klasszicizáló, késő barokk templom, melynek északkeleti homlokzata előtt torony emelkedik. Főbejárata a toronyaljból nyílik, de a délkeleti hosszoldalon is van egy kapu. Hosszoldalait 3-3 félköríves ablak tagolja.A jászberényi reformátusok első templomát 1639-ben építették, amelyet az ellenreformáció során 1688-ban Eszterházy Pál leromboltatott. 1724-ben épült fel a második református templom, de ezt is, Jászberény tanácsa döntése alapján, 1760-ban romba döntötték. Végül a Türelmi Rendelet után 1782 és 1784 között emelhettek kőtemplomot maguknak a reformátusok. Ehhez 1863-ban építettek egy sátortetős tornyot, amelyet azonban csak 1870-ben kapcsoltak össze a templommal. A ma látható párnatagos, laternás toronysisak 1900-ból való. A síkfödémes hajó mindkét végében árkádíves, falazott mellvédű karzat áll, a toronyhoz közelinek az emeleti szintjén is árkádív húzódik. Liturgikus tere a délkeleti oldal közepén helyezkedik el. Sáros András: Jászberény műemlékei. Jászberény, 2006.

Rakacaszendi Református Templom

A település déli részén, kis dombon álló, keletelt, egyenes záródású, románkori templom, amelynek nyugati végét félköríves toldalék zárja, és felette kisméretű, ácsolt huszártorony emelkedik. A szentély végfalán és a déli oldalon román stílusú résablakok nyílnak. Az épület egyike hazánk rendkívüli ritkaságú ikertemplomainak: egy 12. századi íves szentélyű téglatemplom és egy 13. századi kőtemplom állt egykor egymás mellett, amelyeknek déli, illetve északi faluk volt azonos. A régebbi templomot az új megépítése után a helyi földbirtokos család kápolnaként és temetkezőhelyként használta. A 12. századi épületrészt 1820-ban elbontották, majd a 13. századi épületrészt íves toldalékkal kibővítették. A templom bejárata az északi falon lévő, geometrikus mintákkal ékesített fakapun keresztül nyílik, ahol a régészeti feltárás eredményeként a már elbontott templomrész alapfalai is láthatók. A templomhajó 1657-ben készült deszkamennyezetét tárcsákba komponált levél- és virágmotívumos festés díszíti, amelyet az épület bővítése után kiegészítettek. A szintén 17. századi Mózes-szék festése különösen is igényes munka. A dongaboltozatos szentélyben és a diadalíven 14–15. századi falfestmények töredékei apostolokat és egy püspököt ábrázolnak.

Galamboki Református Templom

Építés ideje: 18. század

A település központja mellett, egy kis dombon álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású templom, keleti homlokzata előtt toronnyal, déli oldala közepén négyzetes alaprajzú, három oldalán kosáríves záródású nyílásokkal megnyitott, bejárati előcsarnokkal. Homlokzatait falpillérek tagolják, ablakai félköríves záródásúak. A toronytest hullámvonalú vonalú féloromzatokkal csatlakozik a hajóhoz, az oromzat szélein, kis oszlopszékeken kővázák állnak. Az órapárkány felett a tornyot összetett, laternás hagymasisak koronázza.A templombelős csehsüveg boltozattal fedett, a záródás felett negyedgömb boltozat van. A keleti oldalon fa karzat emelkedik. A szószék, a Mózes-szék, az úrasztala, a padok 1861–1864-ből valók. Orgonáját 1907-ben Országh Sándor készítette. Az 1793-ban épített favázas templomot leromlott állapota miatt a 19. század közepén elbontották. Helyette új kőtemplomot 1861–1864 között emelt a gyülekezet.

Garbolci Református Templom

Építés ideje: 1888

A főút kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, egyenes záródású, nyugati tornyos templom. A templomot 1844-ben kezdték el építeni, de teljesen csak 1886-1888 között készült el. A torony vitorláján 1867-es évszám látható. A templom tornya neobarokk és neoromán stílusjegyek keverednek. Oldal homlokzatai dísztelenek, a déli és nyugati oldalon 4-4, a keleti oldal tengelyében 1 nagyméretű szegmensíves ablak áll. A síkmennyezetes templombelsőben, torony felőli, nyugati oldalon ácsolt fakarzat, a déli oldalon falazott szószék található.

Szentendrei Református Templom

Szentendre központjában, a történeti településmag keleti részén álló, keletelt, egyhajós, nyugati tornyos, barokk templom, melynek oldalait kétlépcsős támpillérek gyámolítják. Az 1620 óta létező református gyülekezet az ellenreformáció idején menekülésre kényszerült, és ekkor lelkipásztorukkal együtt Csapdira költöztek. A később újranépesülő szentendrei egyházközség 1835-ben a hívek adományából imaházat alakított ki a Szamár-hegy tetején. 1913-ban a gyülekezet az akkor már hosszú évek óta elhagyott, pusztulófélben lévő görögkeleti Opovacska-templom megvásárlása mellett döntött. Ezt még a 17. század végén Opovácból menekült szerbek építették 1746-ban, majd 1770-ben nyugati irányban kibővítették, és 1777-ben tornyot is emeltek elé. Az új tulajdonos református egyház az összes korábbi berendezést eltávolította, így az 1748-as ikonosztáz a hercegszántói görögkeleti szerb templomba került.

Vámosoroszi Református Templom

Építés ideje: 15.század

A település egykori központjában álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, késő gótikus templom, melynek nyugati oldala előtt robusztus méretű, nyolcszögletű, órapárkányos, barokk torony emelkedik, tetején hagymasisakkal. A templomot a Báthori család építtette a 15. század második felében, ezért is fedezhetjük fel sárkányos címerüket az egykori szentély hálóboltozatának zárókövén. Az épület annak ellenére megőrizte középkori értékeit, hogy 1662-ben német katonaság, 1717-ben pedig tatárhad pusztította, ezt követően 1784-ig romosan állt. A templombelső egyediségét a bordás hálóboltozat, valamint az ablakok és a csúcsíves diadalív körüli - a reformáció korából származó - színes festés adja. Szintén ebből a korszakból való a keleti karzat által már részben takart, leveles koszorúval keretezett falkép, amely a bűnbeesés történetét meséli el. A műemléki helyreállítás során sikerült még tíz latin nyelvű felirattöredéket is feltárni. 1794-ben készült a keleti karzat és a szószékkorona, amely Vasvári Ódor Gábor remeke. Az L alakú nyugati karzat 1806-ból való. A tornyot 1819-1823 között építették, egy korábbi fa harangláb helyére.

Tatabánya, Bánhidai Református Templom

Építész: Szeghalmy Bálint

A település Bánhidai településrészének központjában álló, északkelet-délnyugati tengelyű téglány alaprajzú, kétszintes épület, amelynek földszintjén iskola, emeletén templom helyezkedett el. Északi sarkához tagolt tömegű torony kapcsolódik. Az együttest Szeghalmy Bálint tervezte egy 1937-ben vásárolt telekre, amelynek kicsiny mérete miatt döntött az emeletes kialakítás mellett. 1940-ben megtörtént az iskola műszaki átadása, azonban a háború miatt leállt az építkezés. 1951-ben pénzszűke miatt az eredeti tervekhez képest alacsonyabb torony készült. Az épület a Kós Károly által megteremtett „magyar népies stílus” formajegyeit viseli magán.

Sajókeresztúr Református Templom

A település keleti oldalán elhelyezkedő, keletelt, egyeneszáródású, kora gótikus templom, melynek nyugati homlokzatánál gúlasisakos torony, déli oldalánál bejárati előcsarnok áll. A 13. században épült a Szent Keresztről nevezett román stílusú templom, amelyet a 15. században gótikus stílusban átépítették. Az épület 1576-tól van református használatban. A törökuralom alatt romossá vált templomot 1709-ben újjáépítették, majd 1725-ben fiatornyos, fagalériás sisakkal koronázott tornyot is emeltek elé. Ez azonban egy 1893-as tűzvészben leégett és ezután kapta jelenlegi formáját. A templomhajó és szentély oldalait rézsűs bélletű, illetve mérműves ablakok törik át. A templombelsőből a toronyba nyíló kapu négylépcsős bélletű, kissé szabálytalan vonalú, míg az előcsarnokban lévő déli kapu csúcsíves keretezésű. Pilléres diadalívének déli szára mellett áll a falazott szószék. A díszítőfestés az 1928-as felújításkor készült. 1760-as években kerítőfalat vették körbe a templomot, ezen nagyméretű, díszes kapuzat nyílik.

Álmosdi Református Templom

Építés ideje: 13. század, 19. század

A település központjában álló, keletelt, poligonális záródású templom, amelynek nyugati homlokzata előtt klasszicista torony áll. A templomot valószínűleg Chire Ferenc építtette a 13. században román stílusban. A község plébániáját 1536-ban említik utoljára, azután a lakosság református hitre tért át. A templomot körülvevő erőd-kőfalat Dobó István építtette az 1552-ben. A lelkészlak a 18. században épült. Átépítették 1805-ben és 1822-1824 között. A szentélyrészt 1877-ben a hajó magasságához emelték, s ekkor déli ajtaját befalazták. Tornyát 1830-ban emelték. A templomhajó alatt található a Chire család temetkezési helye. A templomhajó síkmennyezetes, két végében fakarzatok állnak.

Lónyai Református Templom

Építés ideje: 13.-14. század

A település főutcája mentén, arra merőlegesen álló, keletelt, magas hajlásszögű nyeregtetővel fedett, egyszerű megformálású, kőtorony nélküli, egyenes záródású, román stílusú templom. Téglalap alakú hajójához keskenyebb, bordás keresztboltozattal fedett, négyzetes szentély csatlakozik, csúcsíves diadalívvel. Déli oldalon keskeny, rézsűs bélletű, félköríves záródású ablakok állnak. A 13. század végén és a 14. század elején épülhetett. Közvetlenül az építés után festették ki először a templomot, ebből az időszakból való a Köpönyeges Madonna, a Sárkányölő Szent György, az apostolok, Szent István és Szent Imre herceg ábrázolása. A 15. század elején újra kifestették a teljes templomot, majd az 1630-as években elkészült a szentélyboltozat egyedülállóan szép virágmintás díszítőfestése. Az 1776-ból származó népies barokk stílusú szószékkorona Asztalos Lándor Ferenc munkája. A templom mellett, a nyugati oldalon áll az 1781-ben épült, 26 méter magas, szoknyás, galériás, fiatornyos, zsindellyel fedett fa harangtorony.

Csengersimai Református Templom

A Simai-tó íves kanyarulatában álló, keletelt, egyhajós, félköríves záródású románkori templom, melynek nyugati homlokzata előtt ácsolt előcsarnok áll, felette fa huszártorony emelkedik. A szentély homlokzatán idomtéglákból készült, félköríves motívumot mintázó párkányzat fut végig. Ugyanitt rézsűs kialakítású, csúcsíves záródású ablakok állnak. A 13. században épült templomot 1717-ben tatár seregek a településsel együtt feldúlták és felgyújtották. A romos épületet 1729–1734 között építették újjá. 1761-ből való az előcsarnok és a harangtorony. Ekkor készült a templomhajó nyugati és északi oldalán álló fakarzat, a szószék és a festett mennyezetkazetták is. Az 56 kazettát halak, négylábú szarvas, kétfejű sasmadár, Noé bárkája, szárnyas kerub, sárkánykígyó, valamint a nap, a hold és a szél szimbolikus motívumai díszítik. A szentélyfalban két csúcsíves páros ülőfülke és több kisebb (szentségtartó) fülke látható.

Fehérvárcsurgói Református Templom

Építés ideje: 1789

A Fehérvárcsurgói Református Templom a település központjában, kisebb domboldalon álló, megközelítően észak–déli tengelyű, egyhajós, egyenes záródású épület, amelynek északi homlokzata előtt torony, keleti oldalán pedig bejárati előcsarnok található. A torony sarkai lekerekítettek, architektúráját erőteljes, profilált párkányok, órapárkány és saroklizénák határozzák meg, sisakja pedig összetett hagymasisak. A homlokzatok szürke, dörzsölt vakolatot kaptak, a keretezések fehérek, az oldalhomlokzatokon füles keretezésű ablakok sorakoznak. A templom belső tere síkmennyezetes, két végében fakarzat áll; berendezése a 18. század végéről származik. Vörös márvány úrasztala 1878-ban készült, orgonája pedig 1852-ben.A templom 1789-ben épült, majd 1809-ben földrengés rongálta meg a tornyot, amelyet még ugyanabban az évben Zenna Leopold építőmester irányításával helyreállítottak. A 19. század végére a gyülekezet létszáma jelentősen megnőtt, ezért a templom környezetét is rendezni kezdték, kialakítva a ma is látható templomkertet. A torony hagymasisakos kialakítása a Dunántúl késő barokk templomépítészetének egyik jellegzetes eleme, amely Fehérvárcsurgón különösen harmonikusan illeszkedik a domboldali elhelyezéshez. A templomot 1939-ben átfogóan felújították, ekkor egységesítették a vakolatarchitektúrát és megerősítették a tetőszerkezetet. A gyülekezet a 20. század folyamán is aktív szerepet játszott a település közösségi életében, így a templom máig Fehérvárcsurgó egyik legfontosabb történeti és szakrális épülete.

Vilmányi Református Templom

A település főutcájának keleti oldalán álló, keletelt, támpilléres, poligonális záródású gótikus stílusú templom, amelynek nyugati homlokzata előtt gúlasisakos torony áll. 1333-ban már létezett a templom tornya, és annak bélletes románkori kapuzata alapján feltételezhető, hogy már maga a templom is állhatott. A 15. században épülhetett a gótikus templomhajója, tornyát 1600 körül alakították a ma is látható formára. A templomot négy, csúcsíves ablak világítja meg, egy ötödik ablak a szentély végfalán be van már falazva. A templombelső síkmennyezetes, a szentélyben még láthatók az egykori boltozat vállkövei. A hajót és a szentélyrészt záróköves diadalív választja el, amelynek északi száránál áll a falazott szószék pelikános koronával. A nyugati falon fa karzat helyezkedik el, a keleti végén emelkedő orgonakarzatot 1934-ben építették. A templomot a középkorban temető vette körül, melynek körítőfala részben ma is áll.

Tiszakécskei Református Templom

A település ókécskei településrészének déli oldalán, útkereszteződés kiteresedésében álló, egyhajós, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, keresztházat imitáló térbővületes, egyhajós templom. A templombelső ötszakaszos, fiókos dongaboltozattal fedett, két végében ácsolt fakarzatok állnak. Egy korábbi barokk templom helyére, Mátray Lajos építész tervei alapján neogótikus stílusban épült 1906-1909 között.

Aggteleki Református Templom

Építés ideje: 12-13.sz., 1785, 1864

A főút mentén álló, keletelt, oromzatos, nyeregtetős, torony nélküli románkori eredetű templom. Az épületbe az északi oldalhoz toldott előtéren át juthatunk be. A tetőteret vakolt, sík mennyezet zárja le. A templomot középkori fal veszi körül, ezen belül volt a középkorban a temető.A jelenlegi templom elődje a 12-13. században épült, melynek bejárata és két kis ablaka megmaradt a déli falban. Az előző templom padlószintje egy méterrel mélyebben volt a mainál. A templomot 1785-ben bővítették keleti irányba és alakították mai formájára, ekkor épült az északi, bejárati előcsarnok is. 1858. április 20-án nagy tűzvész támadt, amelyben a templom és a falu házai majdnem mind leégtek, ekkor pusztult el kazettás famennyezete is, amelyet Bede Pál és legényei készítettek. 1861-64 között építették újjá a templomot. 1944 végén a községet elérte a front, a templom hadikórházként működött. Berendezését szétrombolták, a szószéket, szószék-koronát, mózesszéket, padokat, karzatokat elégették. A háború után olyannyira elszegényedett a lakosság, hogy a gyülekezetnek nem volt pénze a kazettás mennyezet helyreállítására, a templom síkmennyezetet kapott, a jelenlegi berendezés pedig fokozatosan, a hívek adományaiból állt össze.

Korláti Református Templom

Építés ideje: 14.század

A település központjában, a Szerencs-patak mellett álló, kőfallal körülvett, keletelt, támpilléres, nyugati tornyos, sokszögzáródású, gótikus templom, amelynek homlokzatát a déli és a szentély felőli oldalon nagyméretű, gazdagon faragott, mérműves ablakok törik át. A 14. században épült gótikus templom jórészt máig megőrizte középkori jellegét. Egy 18. század végi felújítása során alakították ki a déli oldalon nyíló kőkeretes bejáratát, melynek zárókövére az 1816-os évszámot vésték. Korábbi fa harangtornya helyett 1925-ben építettek kőtornyot a nyugati homlokzat fölé, amelyet összetett vonalú, laternás sisak koronáz. A toronyban lakó, védett műtárgyként nyilvántartott harang a 15-16. századból való. A templomhajó mennyezete deszkával fedett, falazata a történeti templomokra jellemző kanálhátas technikával van vakolva. Karzata és orgonája a 20. század elejéből való. A szentély kétszakaszos csillagboltozatának bordázata szürke drachitkőből van kifaragva, északkeleti falán reneszánsz festéssel keretezett szentségház látható. Műegyetemi Digitális Archívum

Nemesvámosi Református Templom

A település belsejében, egy mellékutca és a Séd patak találkozásánál áll az északkelet–délnyugati tengelyű, téglány alaprajzú, egyenes záródású templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt torony emelkedik. A homlokzatokat támpillérek erősítik, valamint faltükrök tagolják a höbörcsös vakolatú felületeket simított, meszelt sávok tagolják, amelyek a nyílások körül és a széleken keretező hatást keltenek. Az északkeleti oldalon két, a délkeletin négy félköríves ablak sorakozik. A délkeleti homlokzat középtengelyében oromzatos kapuépítményen át vezet a főbejárat. A torony törtvonalú kősisakkal fedett, órapárkányos, lekerekített sarkú tömege tükrös kialakítású falfelületekkel jelenik meg; délkeleti oldalán ajtó nyílik. A torony és a templomhajó között homorú ívű féloromzatok teremtenek átmenetet. A torony alsó szintjén szegmensíves ablak, felette körablak, a harangszinten pedig félköríves, köténydíszes nyílások láthatók.A belső teret kosáríves, fiókos dongaboltozat fedi, a délnyugati oldalon négy oszlopra támaszkodó, árkádíves karzat áll. A karzat homlokzatán vakolatkeretben az 1745-ös évszám olvasható, fa mellvédje baluszteres. A falazott szószék a bejárattal szembeni hosszoldalon kapott helyet, a templom belsejét pedig újszerű vakolatornamentika díszíti. A jelenlegi épület 1745-ben épült, az 1304-ben már létező, fallal körülvett középkori templom helyén. Az 1841-es tűzvész után Pap István lelkész irányításával állították helyre, mai formáját pedig 1935-ben nyerte el.A templom különlegessége, hogy a középkori előzmény ellenére teljes egészében a 18. századi újjáépítés karakterét hordozza, miközben a torony 20. századi átalakításai is jól felismerhetők rajta. A Séd patak közelsége miatt a templom környezete mindig fontos szerepet játszott a település életében, és a gyülekezet rendszeresen gondoskodott a part menti terület rendezéséről. A karzaton látható évszám a közösség egyik legkorábbi, máig fennmaradt építési emléke, amely a gyülekezet 18. századi megerősödését idézi fel.

Hosszúpályi Református Templom

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, egyenes záródású romantikus stílusú templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő, laternás süvegű toronnyal, északi oldalán karzatos térbővítménnyel, déli oldalán bejárati előcsarnokkal, ez utóbbiból lehet a szószékre is feljutni. A templom bejáratai a nyugati és keleti oldalakon nyílik, a két karzathoz az északi oldal sarkainál elhelyezett ajtók vezetnek.A templomhajó dongaboltozattal fedett, oldalait nagyméretű, íves záródású ablakok tagolják, két végében fakarzatok állnak. A liturgikus tér a hajó déli oldalának közepén helyezkedik el. Középkori alapokon klasszicista stílusban épült 1803-1807 között, majd 1863-ban romantikus stílusban újjáépítették.

Töki Református Templom

Építés ideje: 1784

A település központjában, az utcaszinttől kissé lejjebb elhelyezkedő, körítőfallal övezett, északkelet-délnyugati tájolású, T alaprajzú, barokk templom, délnyugati homlokzata előtt álló, háromszintes toronnyal, északkeleti oldalánál előépítmény. A torony középtengelyében tagolt szemöldökívű, vörös márvány keretű kapu nyílik, fölötte záróköves, szalagkeretes, szegmensíves ablak. A főpárkány felett szalagkeretes körablak, a legfelső szinten pedig minden oldalon félköríves, vakolt szalagkeretes harangablakok állnak. A toronytestet szintenként sarokpilaszterek keretezik. Az órapárkány fölött kettős hagymasisak emelkedik. Az toronytestet a hajóval egyenes vonalú féloromzatok kapcsolják össze.A templom északnyugati homlokzatán négy szegmensíves, szalagkeretes ablak áll, a falfelület két szélén, alul, egy-egy kisebb, keretezés nélküli, álló téglány alakú ablak látható. A templom délkeleti oldalánál található az egyenes záródású, háromszögletű oromzatos, nyeregtetős, romantikus stílusú keresztház (bővítés), melynek főhomlokzatát nyolcszögű pillérek keretezik. A keresztház tengelyében félköríves, pálcával tagolt szalagkeretes kapu nyílik, fölötte körablakkal és egy íves hármasablakkal, két oldalán nagyméretű, félköríves, szalagkeretes ablakokkal. A festett fakazettás mennyezetű belsőtér két végében fa karzatok állnak, a toronyhoz közelin található az orgona. A kétszintes keresztház emeleti karzata egy középső pillérrel alátámasztott kosáríves árkádokon nyugszik. A vörösmárvány úrasztala 1852-ből való.A templom 1784-ben épült, tornya 1802-ben, 1863-ban romantikus stílusban bővítették.

Alsónyéki Református Templom

Építés ideje: 1792

A település egykori főutcája mentén álló, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, melynek nyugati homlokzata előtt torony emelkedik. 1792-ben, késő barokk stílusban épült. Az épület déli oldalánál fallal kerített kert helyezkedik el. Déli kapuja felett elhelyezett latin nyelvű kőtábla a templom építését örökíti meg. A templombelső síkfödémes, mindkét végén fakarzat áll, berendezése a 19. században készült. A templom építésének történetét Pál András az akkori prédikátor 1790-1794 között gondosan feljegyezte, a református egyház viaszpecsétjével hitelesítette.

Őcsényi Református Templom

A település központjában, szabadon álló, kelet–nyugati tengelyű, egyhajós barokk templom emelkedik, amelynek keleti homlokzata előtt enyhén előrelépő torony áll, hullámíves záródású végfallal. A főbejárat a toronyaljon keresztül közelíthető meg, záróköves, füleskeretű kőkapuzaton át. A torony két oldalán íves féloromzatok húzódnak, végükön egy-egy kővázával. A déli oldal előtt külön bejárati előtér áll, kőkeretes kapujának oromzatában latin nyelvű, kronosztikonos építési tábla látható. A templomhajó síkmennyezetes, gazdag stukkódíszítéssel, mindkét végében pilléres, csehsüveg boltozatos, famellvédes karzattal.A mai késő barokk templom 1782–1783 között épült, egy korábbi, gerendavázas, paticsfalú, különálló tornyú épület helyén. A torony 1793-ban készült el, és a berendezés nagy része is a 18. század végének munkája. Az orgona 1904-ben került a templomba, az Angster-orgonagyár készítette, a toronyóra pedig 1811-ből származik. A templom előtti térben ma is látható a világháborúk áldozatainak emlékműve.A gyülekezet több évszázados jelenléte jól tükröződik az épület rétegzett történetében: a korábbi fa- és paticsfalú templomok helyét a 18. század végére egy tartós, kőből épült, reprezentatív barokk templom vette át. A torony későbbi hozzáépítése a közösség növekvő erejét és igényét jelezte arra, hogy temploma a település egyik meghatározó épületévé váljon. A stukkódíszes belső tér és a két karzat ritka megoldásnak számít a környék református templomai között. A templom környezete a 19–20. század folyamán többször megújult, így ma is rendezett, hangsúlyos része Őcsény településképének.

Abaújvári Református Templom

A falu délkeleti oldalán, kis dombon álló, keletelt, támpilléres, poligonális záródású gótikus templom, amelynek nyugati oldala előtt nyolcszögű, gúlasisakos, neogótikus torony áll. A település egykor a vármegye központját jelentő ispánságnak adott otthont. A templom egy korábbi, a vár területén épült templom köveinek felhasználásával egy kis románkori templom helyére épült 1323-ban. A templomhajóban és a szentélyrészben látható, Szent Mártont, Szent Mihályt, Szent Bertalant, valamint a 12 éves Jézust ábrázoló freskótöredékek ebből az időszakból valók. Királyi adományként a településen földbirtokossá váló Perényi családnak köszönhető a reformáció elterjedése 1530 táján. Perényi Borbála 1580-ban alapította az abaúji egyházközséget, ebből a korszakból származik egy általa készíttetett, aranyozott ezüstből való úrvacsorai kehely. A templomot többször is átépítették a századok során, a legutolsó jelentős átalakítása 1866-ban történt, amikor kőtornyot emeltek eléje. A hajó jelenleg síkmennyezetes, de korábban boltozott volt hasonlóképpen szentélyéhez, ahol a bordaívek két, csillagos zárókőben találkoznak. A szentély falában két szentségtartó fülkét is láthatunk, végfalának tengelyében mérműves ablak áll. Faragott kőszószéke 1652-ben készült, 1806-1807-ben pedig berendezése. Jelenlegi kerítőfala 1793-ban épült, amely így a temetőkertet is övezi. Bartos György – Farbakyné Deklava Lilla: Abaújvár, református templom In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

Nemesborzovai Református Templom

A település főutcájának orsós kiteresedésében álló, megközelítően kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyterű, késő barokk templom, amelynek déli oldalán előcsarnok áll, keleti szomszédságában pedig egy fiatornyos, galériás, zsindellyel fedett harangtorony emelkedik. A középkori települést erős kerítés és árokrendszer vette körül és ennek az Ú alakú beépítésnek a szívében már korábban is templom állt. A jelenlegi épület 1810-1830 között épült. A síkmennyezetes csarnoktemplom nyugati részén fakarzat áll, berendezése 1818-ból való. Egykori, 1794-re datált harangtornya, melyet a túristvándi gyülekezettől vettek 1858-ban, 1973-ban lett a Szentendrei Szabadtéri Múzeumba áttelepítve, helyére 2001-ben készült el az eredeti pontos másolata. BÁLINT JÁNOS: A nemesborzovai harangtorony. Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (szerk.: Kecskés Péter) Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984

Velencei Refomtásu Templom

Építés ideje: 1743

A település történeti központjától északra elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati oldala felett hagymasisakos torony áll, déli oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik.A torony nyugati oldalának tengelyében áll a templom főbejárata, felette egyenes záródású ablak nyílik. A főpárkány felett körblak látható. A torony osztópárkánya felett, minden oldalon félköríves záródású harangablakok nyílnak.A templomtér mindkét végében fa karzatok állnak.A barokk stílusú templom 1743-ban a hívek közadakozásból építették fel. Felszerelési tárgyai a 17-18. századból valók.

Kazincbarcika-Felsői Református Templom

Építés ideje: Középkor, 1791, 1891

Az északi településrész, Felső-Barczika főutcájának kiteresedésében álló, keletelt, egyenes záródású, egyhajós, keleti tornyos templom, amelynek déli homlokzata előtt bejárati előcsarnok található.A toronyaljon lévő, egyenes záródású ajtón keresztül nyílik a templom bejárata, felette kisméretű félköríves ablak áll. A főpárkány felett körablak található. A harangablakok félköríves záródásúak. A toronytestet lizánák keretezik. A torony tagolt főpárkányát festett órák szakítják meg, efelett szoknyás gúlasisak áll. A templombelső kékre festett kazettás mennyezetét, szószékkosarát és a templom két végében álló karzatok mellvédjét aranyszínű, szögletes minták és csillagok ékesítik.A templom egyes falrészletei már a 12. században állhattak, de a jelenlegi templom valószínűleg 15. századból való. A hitújítás után a református gyülekezet használta. Az 1600-as évekre romos állapotba került, de az 1700-as évek első felében újjáépült. 1791-ben barokk stílusban átalakították. Ekkor egy fa tornyot is építettek mellé. 1882. július 10-én leégett az egész falu, így a templom és a harangláb is a tűz martaléka lett. 1883-ban, bár még torony nélkül ugyan, de újjáépítették a templomot. 1891-ben épült a keleti homlokzat elé az új torony. 1931-ben állították az I. világháborús emlékművet a templom elé.

Kisbéri Református Templom

Építész: Szeghalmy Bálint

Építés ideje: 1941

A település központjában, a főút északi oldalán álló, megközelítően észak-déli tengelyű, a parókiához véghomlokzatával csatlakozó templom, amelynek délnyugati sarkánál gúlasisakos torony áll. 1939-ben Szeghalmy Bálint tervei alapján kezdték építeni, majd 1941-ben szentelték fel. Az építész névjegyének számító magyaros stílusú templom, amely az erdélyi építészeti hagyományokat idézi, mind tömegformálásában, mind pedig anyaghasználatában. A téglalap alaprajzú templom oromfala főhomlokzata az utca felé fordul. Bal sarkánál, az épülettömegbe húzva áll az asszimetrikusan elhelyezett rombusztus toronytest. A főhomlokzat közepén nagyméretű körablak, alatta 3 lőrésszerű, kis ablak helyezkedik el. A templom alacsony hosszoldalain meredek nyeregtető ül, amelynek dőlészögét az oromfal emelkedése is követi. A főhomlokzatnak így kialakuló látványa - az oromfal hegyes csúcsa a toronnyal együttesen kompozícióban - az épület legjellegzetesebb sajátossága. Az oldalfalakat meredek rézsűjű támpillérek gyámolítják, köztük félköríves ablakok nyílnak. A templom bejárata a torony baloldalán nyílik. Az erdélyi erődtemplomok hangulatát sugalló toronytestet szűk résablakok tagolják, felettük téglaarchitektúrás díszítés, ívsoros galéria és gúlasisak emelkedik. A templombelsőben a gazdag faragású faberendezés teremt belsőséges hangulatot. A bejárat felett orgonakarzat áll, a templom véghomlokzatánál, dongaíves térbővületben helyezkedik el az egységes alkotásként megszerkesztett liturgikus tér.

Biai Református Templom

A település Bia településrészén főút mentén álló, északkelet-délnyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós historizáló templom, délnyugati homlokzata felett álló nyolcszögletű, gúlasisakos toronnyal.Bia nevének első írásos említésével egy III. Béla idejében, 1192-ben kelt okiratban találkozunk. Első temploma, melynek megmaradt nyugati homlokfala a református temetőben található, valamikor a 13. század elején épült. A reformáció tanai feltehetően hamar elérték Biát, melynek lakossága a többi Buda környéki településhez hasonlóan teljes egészében protestáns lett. Minden bizonnyal innen indult el az a Biai Gáspár is, aki „Gaspar pastor Hungarus” néven 1542. augusztusában iratkozott be a wittenbergi egyetemre és egy évvel később már Temesvárott, Szegedi Kis István mellett működik prédikátorként és tanítóként. Itt szerezte 1549-ben a protestáns lelkiségű „Dávid királyról és Betzabae Uriásnak feleségéről való história” című verses művét.A törökkel szemben vívott harcok súlyosan érintették a Buda környéki falvakat is. Sok falu néptelenedett el ezekben a háborús időkben, némelyik örökre. Bia azon települések közé tartozik, ahová visszatelepültek elmenekült lakói. Az újjáéledő falu lakossága református vallású. A biai református anyaegyház létezéséről szóló első igazolt adat 1626-ból való. Az emlékezés azonban tud egy Vecsei Sámuel nevű lelkészről is, aki 26 éven át, 1600-tól volt a gyülekezet lelkipásztora. A próbákkal teli 17. század utolsó harmadában szolgált a gyülekezetben a hitéért gályarabságot szenvedett Alistáli György is, míg a rabságból történt szabadulása után vissza nem térhetett eredeti szolgálati helyére, a szőnyi gyülekezetbe. A 17-18. század eseményeiről viszonylag kevés adat maradt az utókorra. Ehhez nagyban hozzájárult az a tűzvész is, melynek 32 házzal együtt áldozatul esett a lelkészlak is. Az 1811.esztendőben induló új anyakönyvnek első bejegyzése ennek a szomorú eseménynek állít emléket.A gyülekezet jelenlegi templomát, mely a későbbiek során - a 19. és 20. században is - több átalakításon és bővítésen ment át, 1710-ben építette.

Csorvási Református Templom

Építész: Csabai Wágner József

Építés ideje: 1928

A település főtere mellett álló, észak-déli tengelyű, egyhajós, poligonális záródású, klasszicizáló-eklektikus templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő toronnyal. A templomhajót kétoldalról és a két részűs végfalat hatalmas méretű ablakok tagolják. Belső tere négyszakaszos csehsüvegboltozattal fedett. Liturgikus tere a templomhajó végében, a bejárattal szamben helyezkedik el. Vele szemben, a bejárat felett, a toronyhoz közeli oldalon orgonakarzat áll. 1928-ban épült, Csabai Wágner József tervei alapján.

Miskolc-Belvárosi Református Templom

Építés ideje: 1808, 1865

A település történeti központjában álló, kelet-nyugati tengelyű, félköríves záródású, egyhajós templom, keleti főhomlokzatán lanternás sisakú toronnyal, amely enyhe kiülésű középrizalit fölött, tört ívű oromzattal kapcsolódik a főpárkányhoz. Az oromzat szélén és a tornyot koronázó mellvéd sarkain magas obeliszkek állnak. A templom főbejárata a keleti oldalon egy vállas, záróköves kőkeretű vasajtón át nyílik, amely felett nagyméretű tagolt szemöldökös, vállköves, félkörív záródású ablak áll. A hajó homlokzatait is hasonló ablakok törik át, amelyek kettős pilaszterek között állnak. Az északi homlokzat középtengelyében is vázadíszes, kőkeretes kapu nyílik. A keleti homlokzat két széle mögött lépcsőházak emelkednek, amelyeknek fekvő ovális alakú ablakait az északi, illetve a déli homlokzat toronyhoz közeli részein láthatjuk.A boltozott templombelsőt kétszint magasságú pillérkötegek és a rájuk támaszkodó hevederek szakaszolják. A keleti, északi és nyugati oldalon árkádíves karzat áll, a keleti oldalon lévő karzat kétemeletes. A nyugati karzaton álló, kétmanuálos, tizenkilenc regiszteres orgona 1901-ben készült, Angster József alkotása.A klasszicizáló, késő barokk stílusú templom 1786-1808 között épült, Rabl Károly tervei szerint. Tornya 1865-ből való.

Túronyi Református Templom

A település központjában lévő kiteresedés keleti oldalán álló, keletelt, egyhajós gótikus templom, amelynek oldalait és szentélyét kétszakaszos támpillérek gyámolítják, nyugati homlokzata előtt párnatagos sisakú barokk torony áll. A településnek már a 13. században volt temploma, amelyet még szintén a 13. század folyamán nyugat felé meghosszabbítottak és déli oldalához íves szentélyzáródású kápolnát csatoltak. Később az Árpád-kori szentélyt lebontva sokszögzáródású, támpilléres gótikus szentélyt építettek, amely hatalmas csúcsívvel nyílik a hajóba. A szentély különleges sajátossága a falaiban látható nagyméretű ülőfülke és az ereklye-, illetve szentségtartó fülkék maradványai. 1706-ban a fosztogató rácok elpusztították a falut templomával együtt. 1726-ban a visszatérő lakosok - akkor már református gyülekezetként - újra birtokukba vették és kijavították a templomot. Haranglábat állíttattak, amely a harangon lévő évszám alapján 1730-ban készülhetett. Ennek helyére aztán 1827-ben torony épült. Hajdani, 1744-ből való kazettás mennyezetét 1913-ban lebontották és helyette stukatúrnádas síkmennyezetet készítettek, de a régi mennyezet egyes részleteit a nyugati karzat aljába beépítve megőrizték. Balázsik Tamás: A túronyi református templom In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)

Faddi Református Templom

Építés ideje: 1793

A település délkeleti végében, tömbbelsőben, a lelkészlak mögött álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé félig kilépő toronnyal, ívesen záródó hajóval, kontyolt nyeregtetővel, a déli oldalán aszimmetrikus elhelyezésű, nyeregtetős előcsarnokkal. A toronyaljba nyíló nyugati kapu felett latin nyelvű építési tábla, kronosztikonnal. A síkmennyezetes hajó mindkét végén fakarzat, a keleti oldalon van az orgonakarzat. Berendezés jellemzően 18. század végéből való. 1787-1793 között épült, miután a korábbi templom egy nagy tűzvészben megsemmisült. 1852-ben keleti irányban bővítették.

Túristvándi Református Templom

A település főutcája keleti oldalán, az Öreg-Túr mellett álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres, gótikus templom, melynek nyugati kapuzata felett gúlasisakos, romantikus torony emelkedik. A templom az 1470-80-as években, a Kölcsey és a Kende családok támogatásával épült, akiknek évszázadokon keresztül temetkezési helye lett. 1770-ben tűzvész pusztított a templomban, az újjáépítés során alakították ki az 1778-ban festett kazettásmennyezetét. A hagyomány szerint ekkor adták el a gyülekezet 1595-ből származó ezüst harangját, hogy az építés költségeit fedezzék. A templom mellett egykor, egy 1794-re datált harangláb állt, melyet 1858-ban a nemesborzovaiaknak adtak. A kőtornyot 1858-1876 között építették fel. Az épület nyugati kapujának szépen faragott kőkerete, továbbá a déli oldal mérműves ablakai is mind csúcsívesek. A templombelsőben a hajót és a szentélyrészt elválasztó csúcsíves diadalív belsőoldalán egy-egy faragott lyuk látható. Ezekbe volt beillesztve egykor az a gerenda, melynek közepén a diadalkereszt, azaz a keresztfán lévő Krisztust ábrázoló szobor függött. Az északi oldalon lévő befalazott vállköves ajtó régen - a mára már elbontott - sekrestyébe nyílt.

Hajdúhadházi Református Templom

Építész: Szkalnitzky Antal

Építés ideje: 1872

A település központjában, útkereszteződés tengelyében, az utcavonaltól kissé beljebb, kis magaslaton álló, kelet-nyugati tengelyű, görögkereszt alaprajzú, historizáló-neoromán stílusú templom, amelynek nyugati főhomlokzata mellett egy toronypár emelkedik. A templom végfala és keresztszárai sokszögben záródnak, a sarkok tetején kis fiatornyok állnak.A templombelsőben, a keleti és nyugati oldal végéban egy-egy terem van leválasztva, így templom tér tengelye a földszinten keresztirányúvá vált és a bejáratok az északi és déli oldalra helyeződtek át. A liturgikus tér a templom keleti oldalán, a leválasztott terem fala előtt áll. A templomban mind a négy oldalon karzat helyezkedik el, amelyeket az északi és déli oldalon öntöttvas oszloppárok tartanak. Ugyanilyen oszloppárok támasztják alá az emeleten a keresztszárak és a központi négyezet találkozásánál húzódó ívsorokat is.Az egykor a város központjában álló 15. századi templmot a református felekezetű hajdúk vették birtokba, 1605-ben történt letelepedésüket követően. Ezt az épületet felújították, majd templomtornyot építettek hozzá. Később az északi, illetve déli oldalon is kibővítették, de a növekvő gyülekezet számára a templom így is szűknek bizonyult. Új templom felépítésére már 1847-ben is születtek tervek, de a szabadságharc, majd az azt követő elnyomás időszakában ez nem valósulhatott meg. Végül a Szkalnitzky Antal által tervezett neoromán stílusú templom épült fel1870-1872 között. Ennek három harangját Hilzer István bécsújhelyi mester, 30 regiszteres orgonáját pedig, Kiszel István készítette. A 15. századi templomból megmaradt kőtáblát az új templom bejárati csarnokfalába építették be. Az I. világháborúban a templom két nagyobb harangját elvitték, amelyeket 1922-ben pótoltak: Walser Ferenc harangöntő készített 1551 kg-os, valamint 855 kg-os harangokat. 1944. június 15-én ismét elvitték az újonnan öntött nagyharangot. A II. világháborúban leégett templomot az 1970-es évek végére sikerült helyreállítani.

Zubogyi Református Templom

Gótikus eredetű, 15. század. Festett famennyezete 1726-ban készült, festett karzata, szószéke, padjai 1758-ból. A templom szentélyétől délkeletre magasodik a 18. század közepén épített zömök, fából ácsolt harangtorony. A település északkeleti oldalán elhelyezkedő keletelt, támpilléres, poligonális záródású, kőtorony nélküli gótikus templom, melynek déli oldalán barokk portikusz áll. A szentély oldalfalait mérműves ablakok törik át. A 12-13. században épített románkori templomot 1500 körül gótikus stílusban építették át. A 16. század óta van az épület a reformátusok használatába. 1670 körül Szalóczi Mihály volt a lelkésze, akit a pozsonyi vésztörvényszék elé idéztek és gályarabságra ítéltek. A törökdúlás után rommá vált épületet 1726-ra sikerült helyreállítani. A beomlott boltozat helyére állított festett deszkamennyezetet Contra András és fia Mátyás készítette, akik a padelőlapokat, karzatmellvédet, a Mózes-széket és a szószéket is készítették. A fa mennyezet deszkáit hullámvonalban végig futó, leveles-virágos indák díszítik. 1758-62 között barokk stílusban alakították át a templomhajót, ekkor két nagy ablakot vágtak a déli falba, és a csúcsíves déli kapu megépítették a bejárati oldalcsarnokot. A templom mellé a 18. században emeltek szoknyás, galériás fa harangtornyot.

Kölcsei Református Templom és Harangláb

Építés ideje: 15. század

A Túr ágai által körbeölelt település központi útkereszteződése mellett álló, keletelt, poligonális záródású, támpilléres, kőtorony nélküli, késő-gótikus templom. Déli oldalán egy újkori előcsarnok áll. A templom a 15. században a Kölcsey család támogatásával épült, akiknek egészen 1830-ig volt birtokában a falu. Középkori jellegét ma is sok részletében őrzi, annak ellenére, hogy 1768-ban elbontották a belsőterét megosztó diadalívet, szentélyének hálóboltozatát, valamint sekrestyéjét. Ez utóbbi ajtajának kőkerete még felfedezhető az északi falon. Ugyanakkor megmaradt a gazdagon díszített pasztofóriuma, - körülötte egy figurális falképtöredék - vállköves kialakítású kettős ülőfülkéje, csúcsíves, mérműves ablakai és díszes déli kapuja. Nyugati bejárata jelenleg látható formájában rekonstrukció eredménye. A templom szószékkoronája és a karzatmellvéd Vasvári Ódor Gábor mestermunkája. A hosszanti táblákból álló, sarokpontjainál forgóval díszített famennyezete közepén mennyezetkoporsó van elhelyezve. A templom nyugati oldala előtt álló, szoknyás, fűrészelt mellvédes, galériás fatornyot 1794-ben Garda András és Farkas János ácsok készítették.

Ácsi Református Templom

Építés ideje: 1742

A település központjában, egy útkereszteződés mellett, kis magaslaton, körbekerített telken áll a keletelt, egyhajós barokk templom, melynek nyugati homlokzata előtt nyolcszögű gúlasisakos torony magasodik. A templom déli homlokzatához két, négyzetes alaprajzú előcsarnok csatlakozik, a keleti homlokzat sarkait és közepét egy-egy támpillér támasztja meg. A templom telkének délnyugati sarkán az L alaprajzú, földszintes parókia, a délkeleti, útkereszteződésre néző sarkán pedig a szintén L alakú, földszintes iskolaépület található. A templom egy korábbi, 13. századi templom felhasználásával épült 1742-ben, majd az idők folyamán többször is bővítették. Tornya 1802-ben épült, melyet 1879-ben megmagasítottak. A parókia és iskola a 19. századból származhatnak. A templomhajó két végén vasoszlopokon nyugvó fakarzatok állnak. Az 1879-ben készült Mózes-szék és szószék együttese az északi oldal közepén helyezkedik el. Előttük áll az 1900-ból származó fehérmárvány úrasztala és keresztelőkút.

Tapolcafői Református Templom

Építés ideje: 1768, 1788

A település főutcája mentén, támfallal körülvett kis dombon álló, ÉNy-DK-i tengelyű, téglány alaprajzú, hátul kontyolt nyeregtetős, cseréppel fedett épület, DK-i homlokzatához épített toronnyal és ÉNy-i véghomlokzatához kapcsolódó, bejárati előcsarnokkal.Az épület sarkai visszametszve lekerekítettek. A homlokzatokat fent félköríves, lent téglány alakú, vakolatkeretes ablakok törik át. A tornyot óraíves, óralapos párkány koronázza, és törtvonalú sisak fedi. Harangszinti ablakai kosáríves záródásúak, vakolatkeretesek és könyöklőpárkányosak. Az egyenes szélű féloromzatokkal közrefogott toronyszinten ovális ablak nyílik. A belő tér síkfödémes. A DNy-i falhoz sajátos, hasáb alakú alépítményen pilaszterekkel és füzéres betétmezőkkel díszített szószék kapcsolódik, a másik három fal előtt váz-táblázatos szerkezetű faragott rozettákkal díszített mellvédű, vasoszlopokra és "I" tartós poroszsüveg-boltozatokra támaszkodó karzat áll. Angster-orgonája 1908-ban készült. A mennyezetet három, festett rozetta és stilizált kompozíciók díszítik.A templomot az 1768-ban emelték az akkor lebontott középkori eredetű templom mellett. Tornya 1788-ban épült. 1891-ben Besenbach Károly pápai építőmester újjáépítette, magasította, és vörösrézzel fedte az addig fazsindellyel fedett tornyot. 1901-ben leégett, mai formáját a Faa Mihály pápai építőmester által végzett 1907-es felújítás során kapta.

Kalocsai Református Templom

Építés ideje: 1934

A település belvárosában, zártsorú beépítésben álló, L alaprajzú, egyemeletes, eklektikus lakóházból átalakított templom épület. Az érseki székhelyen csekélyszámú református hívőben a 19. század végén merült fel az igény, hogy állandó istentiszteleti hely létrehozására. Az 1929-30-ban jött létre az önálló anyaegyházközség számára a gyülekezet lelkes patrónusa volt Kaszai István ügyvéd lakóházának egyes helyiségeit átengedte a gyülekezeti alkalmak megtartására. Kaszai István 1934-ben halt meg, végrendeletében az egyházra hagyta Hunyadi utcai lakását, ebben működik ma is a kalocsai lelkészi hivatal, illetve itt alakították ki a kis templomot is.Az épületbelső teremszerűen kialakított, modern stílusú. Északi oldala közepén helyezkedik el a liturgikus tér. A szószék feletti felirat: "Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" /Zsid.13.8/.A templomkertben álló, kb. 8-10 m magas haranglábon egy 1904-ben öntött, 50 kg súlyú harang van, melyet felirata szerint a Zasztói Gazdaság készíttetett. Szintén a harangpaláston olvashatjuk: ""Jöjjetek, imádjuk az Urat!"". Ez a kis harang valaha Kisfoktőn, egy út menti, elhanyagolt faharanglábon függött kötél nélkül, gazdátlanul. Amikor az elnéptelenedett településről a katolikusok be akarták vinni a Főszékesegyházba, akkor derült ki, hogy a reformátusoké, ezért egy szép ökumenikus gesztusként visszaadták azt eredeti gazdájának.

Nagyszekeresi Református templom és fa harangtorony

A Gőgő-Szenke patak által közrefogott kis szigeten álló, keletelt, egyhajós, sokszögzáródású, kétlépcsős támpillérekkel megtámasztott, gótikus templom, amelynek déli és délkeleti homlokzatán osztósudaras, mérműves ablakok állnak. A templom nyugati homlokzatának tengelyében fiatornyos, zsindelyezett harangtorony áll, amelyet a templommal ácsolt előcsarnok köt össze. A templomnak két bejárata van, a nyugati oldalon faragott kőkeretű, csúcsíves kapu, a déli oldalon – egy falazott előcsarnok alatt - szemöldökgyámos kapu nyílik. A 15. században épült templom a történelem során védelmi funkciókat is ellátott, ezért is lehetett csak hídon keresztül megközelíteni a palánkkal körülvett templomszigetet. Sajnos az 1717-es tatárdúlás ellen ez sem jelentett biztonságot, mert amellett, hogy a települést felégették a betörő csapatok, a templomba menekülőket mind megölték. A síkmennyezetes templombelsőt csúcsíves diadalív választja el a szentélyrésztől, melynek falába egy kagylómotívummal díszített reneszánsz pasztofórium mélyül. 1773-ban készült szószékkoronáját és 1783-as karzatát Vasvári Ódor Gábor asztalosmester készítette. A harangtorony is feltételezhetően a 18. század végén készült.

Budapest-Pesterzsébet Klapka téri Református Templom

Építész: Szeghalmy Bálint

Az 1860-as években létrejövő Erzsébetfalván, a reformátusok 1936-ban alakították meg anyaegyházközségüket. Ezt követően rögtön templomépítésbe is fogtak, Szeghalmy Bálint építész tervei szerint. Az 1939-es alapkőletétel után 1940-ben már elkészült az épület alagsori terme. Ezután a világháború miatt leállt az építkezés, amely végül csak 2019-ben fejeződött be Nagy Béla tervei szerint, de az eredeti Szeghalmy-féle elképzeléseknek megfelelően. Az épületet az erdélyi erőd templomok robosztussága és egyben formagazdagsága jellemzi. Az összetett tömegű templom hossztengelyében, az északi főbejárat előtt áll a galériás-mellvéddeszkás torony, melyet gúlasisak koronáz. A nagyfesztávú, egy hajós, 340 ülőhelyes templombelsőben, a főbejárattal szemben helyezkedik el a liturgikus tér: középen a szószék, előtte az úrasztala, kétoldalt pedig a Mózes-székek. A szószék mögött, az azt keretező diadalíven túl egy karzat található, melynek rózsaablakszerű nyílása napkorongként világítja meg a templomot. A berendezés fafaragásait a népi díszítőművészet ihlette.

Szentgyörgyvölgyi Református Templom

Építés ideje: 1787

Kisszeg településrész közepén álló, egyhajós, kelet-nyugati tájolású, téglány alaprajzú templom, nyugati homlokzata előtt barokk hagymasisakos toronnyal, míg keleti homlokzata előtt csonkakontyolt, nyeregtetős bejárati előcsarnokkal. Az 1762-ben épített sárfalú imaház helyére 1787-ben emelt a gyülekezett téglatemplomot. Tornyát 1792-93-ban létesítették. A templom mennyezetén 88, a karzat alján 37 fakazetta, mellvédjén 20 tábla látható, melyeket Patkó András nyugalmazott tanító, a gyülekezet első iskolamestere festett ki 1829-ben. A mennyezet bárányfelhős motívumai az égboltozatot ábrázolják. A különösen is ékes királykazettán az „E Hely nem egyéb, hanem Istennek Háza, és a Mennyeknek kapuja. 1Móz.28:17” és a „Mily szerelmetesek a Te Hajlékaid, Seregeknek Ura! Zsolt. LXXXIV,2” felirat látható.

Szokolyai Református Templom

Építés ideje: 1856

A település északi részén, dombon elhelyezkedő, keletelt, egyeneszáródású, egyhajós, középkori templom, amelynek nyugati homlokzat előtt támpillérekkel gyámolított torony áll. A négyzetalakú torony két sarkán, átlós elrendezésben egy-egy támpillér áll, köztük egyenes záródású kőkeretes, vasajtós bejárat. Felette lépcsőzetes záródású ablak látható, a barokk időszakra utaló, didaktikus bemutatással. Az ezt következő szinten középkorias ablak, csonka mérművel. Ugyanilyen kialakítású ablakok állnak egymás felett a torony déli oldalán is. A középkori párkány felett félköríves záródású, barokk harangablakok nyílnak a torony mind a négy oldalán. A tornyot hagymasisak koronázza. A hajó hosszoldalain, lizénákkal elválasztott falmezőkben négy, vakolt keretelésű, félköríves záródású ablak áll. Az északi homlokzat közepén félköríves ablak nyílik. A templomhajó erőteljes falpillérekkel és hevederívekkel osztott, négyszakaszos csehsüvegboltozattal van fedve. A korábbi, gótikus templom helyén 1856-ban épült az új, késő barokk templom.

Szendrői Református Templom

Építés ideje: 1664, 1786, 1897

A település központjában álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, poligonális záródású neogótikus templom, amelynek nyugati homlokzata előtt bejárati előcsarnok áll. A templom délnyugati sarkának közelében fűrészelt mellvédes-galériás kőtorony áll, amit szoknyás gúlasisak koronáz. A település első, középkori temploma után 1663-1664-ben épült fel a város központjában, a Bebek család főúri magánvára mellett, az úgynevezett nagytemplom. Ezen épület állaga a 19. sz. végére annyira leromlott, hogy elbontása mellett döntöttek. Az egykori nagytemplom anyagából és annak helyére építették meg aztán a jóval kisebb, új templomot 1897-ben, melynek tervezője Dvorzsák Ferenc rudabányai építész volt. Orgonája a pécsi Angtser-féle műhelyben készült 1938-ban.A harangtorony építését egyes források 1520-ra datálják, és az Alsó-vár egyik őrtornyaként említik. Valószínűbb azonban, hogy az 1664-es nagytemplom idejében és annak részeként épülhetett. Alaprajza négyzet alakú, terméskőből épült. Ablakai félköríves záródásúak. Fagalériás, sisakos tetőzetét 1786-ban kapta. A toronyban 3 harang lakik, a legrégebbit (egy 250 kg-os) 1726-ban Oláhpatakon öntötték.

Karcagi Református Nagytemplom

Építés ideje: 1743-1756

A város főterén, parkban álló, egyhajós, íves záródású, klasszicizáló késő barokk templom. Északi homlokzata előtt neogótikus torony áll, melynek legfelső szintjén vasrácsos tűzkiáltó erkély fut körbe. A templom elődje valamikor a 16. században épülhetett. Ehhez 1633-ban emeltek tornyot, amelybe a harang Eperjesen készült 1636-ban. Ezen torony mellé - az ellenreformációs korlátozással szemben a karcagiak saját kegyúri jogukra hivatkozva - 1743-ban rakták le egy új, impozáns templom alapjait. A Helytartótanács felfüggesztette a munkálatokat, és csak jelentős anyagi áldozatvállalással sikerült elérni a folytatás engedélyezését. Így az épület csak 1756-ban készült el, amelyet azonban 1793-97 között szerkezet-megerősítés érdekében újjáépítették. A 2500 fő befogadására alkalmas templombelső kéthajós, csehsüvegboltozatos, minden oldalán árkádíves karzatok állnak, amelyek közül a keleti oldalon lévő keskeny, a nyugati hajó felett széles, boltozott aljú. A boltozatokat, s pilléreket, de a karzatok mellvédtükreit is rozetták, fehér-sárga füzéres virág- és drapériadíszek ékesítik.

Debreceni Református Nagytemplom

Építész: Péchy Mihály

Debrecen történelmi belvárosának szívében, a Piac utca látványtengelyében álló, keresztirányú, egyhajós, klasszicista templom, amelynek északi és déli végét íves apszisok zárják le. Főhomlokzatának két tornya között ion féloszlopok tartják a timpanonos főpárkányt, amely felett baluszteres oromzat fut végig. A Nagytemplom helyén már az Árpád-korban is állt templom, amelynek pusztulása után 1297 és 1311 között gótikus csarnoktemplom épült. Ez 1564-ben leégett és újjáépítésére sok évtizedig nem volt lehetőség. Végül Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György támogatásával 1628-ban valósulhatott meg az új András-templom. E mellé 1642-ben épült fel a vakolatlan téglafalazatú Verestorony, amelyben 1636-ban helyezték el azt az 56 mázsás harangot, amelyet I. Rákóczi György a harmincéves háborúban zsákmányolt ágyúkból öntetett. A templomot 1707-ben a császári csapatok vandál módon megrongálták, majd az 1802-es nagy tűzvészben leégett. Az újjáépítés szinte azonnal megindult Péchy Mihály tervei alapján, de a később pénzügyi okokból módosuló terveket már Thallherr József építész készítette. Péchy eredeti terveiben a tornyok között kupola magasodott volna, végül a belső teret csehboltozattal fedték le, és a homlokzaton díszes frontgalériát építettek Rabl Károly tervei alapján. Az építkezést 1823-ra fejezték be. Legnagyobb református templomunk egyben nemzeti emlékhelyünk is, ahol 1849. április 14-én kimondatott a Habsburg-ház trónfosztása, és kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot. Magyar Nemzeti Digitális Archívum Hungaricana Közgyűjteményi portál

Balatonszőlősi Református templom

A település főutcája mellett, egy kőkerítéssel körülvett telek belsejében áll a keletelt, téglány alaprajzú, nyeregtetős templom, melynek déli homlokzata nyugati harmadához törtvonalú sisakkal fedett, támpillérekkel gyámolított tornyot építettek. A templom telkén található a paróka is. A középkori oklevelek tanúsága szerint egy 1313-ból származó, fából épített Mária-kápolna helyére 1343-ban kőből épített plébániatemplomot létesítettek. Ez az épület a 16. században elpusztult, de a török kiűzése után a református gyülekezet helyreállította, majd 1796-ban késő barokk stílusban átépítette, külseje azonban mind e mai napig őriz középkori stílusjegyeket. Ezek egyike a dongaboltozatos toronyalj, amely kőtokos, gótikus kapun keresztül vezet a templombelsőbe. A hajót fiókos dongaboltozat fedi, két végében csehsüveg-boltozatú karzatok állnak. László Csaba: A balatonszőlősi református templom kutatása (In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Mezőlaki Református Templom

A település központjában, az út melletti kiteresedésben álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt falazott, nyolcoldalú gúlával fedett torony áll. A templomot 14. század második felében Mezőlaki Miklós, a királyné óbudai várnagya építtette, és a 16. század óta áll a református gyülekezet használatában. 1623-ban állították először helyre, erre utal a templom kapuján olvasható évszám. Ezt követően 1742 és 1748 között barokk stílusban átépítették, majd 1790 körül Esterházy Kázmér gróf felesége kibővíttette. A templom mai formáját az 1838-as, majd az 1911-es átépítés során kapta. Az 1911-ben nagyrészt elpusztult famennyezetének töredékeit a Néprajzi Múzeum őrzi. A toronyhoz nyugat felől egy, a toronnyal azonos szélességű, boltozott előcsarnok épült, melynek homlokfala falazott félnyereggel fut rá a torony homlokfalára. Az előcsarnokon keresztül juthatunk a csúcsíves, pálcatagos, bélletes kapuzathoz. A síkmennyezetű templombelső keleti és nyugati végében két-két vasoszlopra támaszkodó karzat áll, a szószék az északi falon található. Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Gyomai Református Templom

Építés ideje: 1791, 1813

Az egykori gyomai Vásártér mellett álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti tornyos, copf-klasszicista stílusú templom. A négyszintes torony legfelső szintjén tűzőrszoba van kialakítva, körülötte vasrácsos tűzkiáltó erkély. A templombelsőt hét szakaszos csehsüveg boltozat fedi, három oldalán pillérekre támaszkodó, kosáríves, árkádos, keresztboltozatos karzatok állnak. A jelenlegi templom elődjének számító vályogból készült épülethez 1791-ben tornyot emeltek. Később ehhez építették hozzá 1805-1813 között az új templomhajót Fischer Ágost tervei alapján. Az 1848-as tűzvészben leégett a torony teteje. A helyreállítás Gyoma nevezetes irodalmár papjának, Garzó Gyulának nevéhez fűződik, akinek köszönhető a templom körüli gyönyörű park létrejötte is. Az 1936-38 közötti külső-belső felújítás során alakult ki a templom jelenlegi állapota, amelyhez a gyomai születésű polihisztor, Papp Zsigmond presbiter egy évi munkájával járult hozzá.

Hódmezővásárhelyi Református Újtemplom

Építész: Fischer Boldizsár

Építés ideje: 1793-1799

Hódmezővásárhely belvárosának északkeleti szélén, a Székkutasra vezető út mentén elhelyezkedő, egyhajós, egyenes záródású, északi homlokzati tornyos, copf stílusú templom, melynek déli végfala, illetve keleti és nyugati oldala mellett bejárati csarnokok állnak. Hosszoldalait árkádsor tagolja. A párnatagos, laternás sisakkal fedett tornyán tűzkiáltó erkély fut körbe. A templom főbejárata az északi oldalon nyílik egy gazdagon keretezett barokk kőkapuzaton keresztül.A templomhajó mennyezetét négyszakaszos csehsüveg boltozat fedi, a boltszakaszokat füzérdíszes falpillérek támasztják alá. A belső két végében kétemeletes karzatok állnak. A liturgikus tér a gyönyörűen díszített, copf stílusú szószékkel, Mózes-székkel és kerített úrasztalával a templom tér keleti oldalának közepén helyezkedik el. A türelmi rendelet után vált lehetővé, hogy Fischer Boldizsár tervei alapján megépülhessen a város második református temploma. Alapkövét 1792-ben Szőnyi Benjámin lelkész-költő tette le, akinek emlékversét a torony gombjában el is helyezték. A templomot 1799-ben szentelték fel. Orognáját 1840-ben Kováts István készítette. Az egyházközség különösen értékes klenódiuma az 1761-ben készült barokk lomb- és szalagdíszes ezüstkehely, valamint két 1756-ból való virágdíszes úrasztali kendő.

Budapest-Hold utcai Református Templom

A Hold utca Kálmán Imre utca és Alkotmány utca közé eső szakaszán, a nyugati oldalon, két L alakú, háromszintes, historizáló épület között, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós neogót stílusú templom, amelynek keleti főhomlokzata előtt bélletes kapuépítmény, oromzata felett pedig huszártorony áll. Nyugati végét a hajónál keskenyebb, poligonális kialakítású liturgikus térbővület zárja le. Az egyházközséget Németországból, Svájcból és Hollandiából Pestre települő, német ajkú protestáns családok alapították 1859-ben, akik 1878-ban építették a budapesti Hold utcai kórház és árvaház épületei közé templomukat. 1945 után a gyülekezet jelentős része elhagyni kényszerült az országot. A megmaradt hívők számára az Alkotmány utca 15. számú háznak egy 60m2-es lakásában tarthattak csak istentiszteleteket, míg magát a templomépület az állam vette birtokba. Megszüntetve az épület szakrális jellegét, és megfosztva a templombelsőt minden építészeti értékétől, itt rendezték be a Magyar Televízió varrodáját és jelmezraktárát. Csak 1996 után nyílt lehetőség a gyülekezet számára, hogy visszakaphassa templomát és visszaállíthassa annak eredeti funkcióját. Az ezt követő átalakítás során megújult az egész épület, az alagsorban gyülekezeti termet alakítottak ki, a kétszintes templomkarzaton pedig tárgyaló, gyermekfoglalkoztató és iroda is helyt kapott. Az újjászületett épületet 2002-ben szentelték fel ismét.

Zsurki Református Templom

Építés ideje: 1891

A település egykori főutcájának kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, keleti oldalán sokszögzáródású, nyugati oldalán lépcsőzetes oromzatú, kőtorony nélküli, historizáló épület, amelynek déli oldalán előcsarnok áll. A településről a szárdi apátság 1067-ből való alapítólevele tesz először említést, azzal, hogy határában áll egy Szent Márton tiszteletére emelt kápolna. Zsurkon igen korán, már 1540-ben megalakult a református egyház, de temploma csak később épülhetett, 1794-1795 között létesült egy fatemplom. Ezt elbontva 1891-ben létesítettek új kőtemplomot, és ide helyezték át a régi épületből a szószékkoronát, a keleti karzatot és a festett kazettásmennyezetet. A mennyezet kazettáinak zöme 1795-ben készült, azonban a figurális díszítésűek csak 1841-ben. A templomtól nyugatra 35 méter magas, szoknyás, galériás, zsindellyel borított, négy fiatornyos fa harangtorony áll, amely egyes adatok szerint 1560-ból való.

Gacsályi Református Templom

A település főútjának tengelyében álló, keletelt, egyhajós, poligonális záródású, támpillérekkel megtámasztott, gótikus templom. Nyugati tornya hatszintes, első három szintje négyzet alaprajzú, feljebb nyolcszög alakú. A tornyot szintenként változó számú és megformálású, keskeny, csúcsíves ablakok törik át. Nyugati falában csúcsíves, vimpergával díszített, bélletes kapuzat nyílik. Egy 14. század eleji egyhajós, egyenes záródású templom helyére a 16. században szélesebb hajójú, hosszabb, boltozott szentélyű, gótikus templom épült úgy, hogy a románkori templom tornyát megtartották. Ekkor a szentély északi oldalához egy nagyobb sekrestyét is építettek. Az 1717-es tatárdúlás miatt súlyosan megsérült templomot 1734-1759 között építették újjá. Rómer Flóris 1864-ben készült jegyzetei és vázlatai, illetve Schulcz Ferenc 1868-as rajzai ezt az állapotot dokumentálják. 1902-1911 között a Műemlékek Országos Bizottsága által végeztetett felújítási munkák eredményeként nyerte el most is látható formáját. A templom mennyezetét eredetileg 172 darab 1759-ben készült festett fakazetta díszítette, ebből a 20. századi rekonstrukció idején már csak 46 táblát sikerült megmenteni. Az egységes szín-, és formavilágú, ugyanakkor egyedi kazetták ornamentális motívumai a reneszánsz hagyományú díszítőművészet rendkívüli értékei.

Szamostatárfalvai Református Templom

A főutca mentén, azzal párhuzamosan álló, szerény méretű, keletelt, torony nélküli, sokszögzáródású, nyerstégla falú, késő román-kora gótikus templom, amely feltehetően a 13. század második felében épült. A szentélyrészt támpillérek támasztják meg, déli oldalán két befalazott kapu helye látható, ezek közül a szentély falában lévő az egykori, faszerkezetű sekrestyébe nyílott. Jelenlegi bejárata a nyugati fal tengelyében van.A templombelső a hajóban síkmennyezetes, szentélye boltozott. A templom külső falfelületén a sötétszínű, rövid oldalukkal kifelé forduló és a világosabb, hosszoldalú téglák váltakozása szép, dekoratív mintázatot teremt. A különálló szoknyás, zsindelyes harangláb 1888-ban készült. A benne függő harangot 1650-ben Wierdt György öntötte Eperjesen, így egy korábbi harangláb létezése is feltételezhető.

Megyaszói Református Templom

Építés ideje: 15.sz., 1902

A település központjában, kis emelkedőn elhelyezkedő, sarokbástyás fallal erődített helyen álló, egyhajós, keresztházas, poligonális szentélyzáródású, keletelt templom, a nyugati homlokzat előtt álló toronnyal. Az épület sarkait támpillérek erősítik. A keresztszárnyak nyugati oldalához nyeregtetővel fedett kis előterek kapcsolódnak.A templombelső toronyhoz közeli részén U alakú, faoszlopokkal alátámasztott karzat áll, amely a keresztház nyugati, déli és északi oldalain is folytatódik. Az hossz- és keresztház találkozásának északkeleti sarkánál áll a carrarai márványból készült, nyolcszögletű, neogótikus stílusú szószék. Az egykori szentélyrész falain lehet látni a korábbi kazettás mennyezet elemeinek másolata.Valószínűleg 1352 után a földbirtokos Czudar-család építette a gótikus templomot, amely 1534-ben került protestáns használatba. Az 1599-ben törökök által elpusztított faluban, kicsit később, 1606-ban hajdúk telepedtek le, akik újjáépítették a templomot és négy sarokbástyás lőréses erődfallal vették körbe. 1645-ben császári csapatok akarták a templomot visszafoglalni a katolikus egyház számára, de a gyülekezet asszonyainak hősies ellenállásával sikerült ezt megakadályozni. 1704-ben épült a nyugati homlokzat előtt álló torony. 1713-ban földrengés rongálta meg a templomot. Az 1734-es újjáépítés során 100 táblából álló kazettás famennyezetet készítettek, melyet Asztalos Imre és István festett. 1856-ban másfél öllel emelték meg a torony falát, és új sisakot készítettek négy fiatoronnyal. 1902-ben neogótikus stílusban felújították az épületet, ekkor épült az észak-déli kereszthajó is. Az építkezés során eltávolították el a kazettás mennyezetet (megmaradt darabjait a miskolci múzeumnak ajándékozták) és templomhajót rabitz-boltozattal fedték le, ugyanakkor a szentély gótikus boltozatát meghagyták. A templomban keresztelték Mészáros Lőrincet, a későbbi ceglédi főpapot, aki Dózsa György hadainak fővezére lett.

Lábatlani Református Templom

Építés ideje: 14.-15.század

A település déli végében, a főút északi oldalán, egy kis domb tetején helyezkedik el a szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom. Nyugati homlokzata előtt, támpillérekkel megerősített, nyolcszögletű sisakos torony magasodik. Árpád-kori eredetű templom helyén épült a 14-15. században. A támpilléres tornyot 1788-ban építették a homlokzathoz, 1894-ben neogótizálták, a középkori részek jelentős elbontásával, ekkor épült a torony északkeleti oldalán található toldaléképítmény is. A templom gazdag a középkori maradványokban, így nemcsak falazata középkori keletkezésű, de a szentély és a déli oldal támpillérei, egyes ablaknyílásai, vagy a szentély oldalán lévő sekrestyeajtó is gótikus eredetű. A templombelső síkmennyezetes, a toronyalja és a szentély csillagos festéssel van díszítve. Karzatát két vasoszlop tartja, famellvédje kétoldalt csúcsíves motívumokkal díszített táblákból áll. Zsembery Ákos: Középkori templomaink és kolostoraink helyzete Komárom-Esztergom Megyében in Architectura Hungariae VI. évf. 4. sz. Gerecsi Zsolt: A lábatlani református egyház és templom rövid története In.: Limes – Tudományos szemle, 14. évfolyam (Tatabánya, 2001)

Őriszentpéteri Református Templom

Építés ideje: 1790

A település központjában, főút mentén álló, északnyugat-délkeleti tengelyű, egyenes záródású, egyhajós barokk templom, amelynek délkeleti oldala előtt hagymasisakos torony áll. Északnyugati végéhez gyülekezeti terem kapcsolódik. A torony földszintje nyitott, három oldalról félköríves záródású, kváderköves vakolatdíszítésű árkádok vezetnek a templom főbejáratához. A torony falait a kórus szintjén egy, a padlás szintjén három, a harangok szintjén négy, félkörívben záródó, kváderköves vakolatdíszítésű ablak töri át. Az órapárkány felett a tornyot hagymasisak koronázza. A templomfalait falsávokkal keretezett faltükrök tagolják, amelyekben félköríves záródású ablakok állnak, ezek közül a délkeleti oldalon többet befalaztak.A templomhajó 5 szakaszos, csehsüvegboltozattal fedett, két végében ácsolt fakarzat áll. Az orgonaház és a szószék népies copf alkotás. 1790-ben épült a templom. Az orgonaházat és a szószéket pár évvel a templom felépülte után készítették helyi mesterek.

Pápai Református Ótemplom - Pannonia Reformata

Építés ideje: 1783-84

A történelmi belváros központjában, egy 18. századi egykori lakóház udvarának oldalhatárán álló, északkelet-délnyugati tengelyű, téglány alaprajzú templomépület. A már idejekorán, 1531-ben református hitre tért gyülekezettől 1660-ban Eszterházy Miklós földbirtokos császári katonák segítségével vette el addig használt templomukat, amelyet többször sikertelenül próbáltak visszafoglalni. Ezt követően csak kicsiny imaházat építhettek maguknak. Azonban 1752-ben ezt a templomot is elvették a reformátusoktól, és ettől kezdve 31 éven át csak Adásztevelen gyakorolhatták vallásukat. A türelmi rendelet után már felépülhetett ugyan az új kálvinista templom Pápán, de csak torony, harang és utcára nyíló kapu nélkül. Ez az Eőry-Szabó család telkén helyet kapó épület a soproni Neumayer Lőrinc tervei alapján készült 1783-84 között. A templom terét síkmennyezet fedi és két pillérsor haránt irányban három hajóra osztja, karzatait erőteljes, négyzetes pillérek hordják. A délkeleti fal közepén, a bejárat mellett, későbarokk szószék áll vázadíszes hangvetővel, előtte pedig a frigyláda alakú úrasztala és keresztelőkút található. Ma a Pápai Református Gyűjtemény múzeuma.

Szabadbattyáni Református Templom

Építés ideje: 1984

A település nyugati oldalán, a főút kiteresedésében álló, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós, keleti tornyos, barokk templom, déli oldala előtt bővítménnyel.A toronytestet faltükrök tagolják, keleti homlokzatának tengelyében nyílik a templom kőkeretes bejárata. A főpárkány felett egy kisméretű, téglány formájú ablak, legfelül, mind a négy oldalon félköríves záródású harangablakok vannak. Az órapárkány felett a tornyot törtvonalú, cserepes tetőzet fedi. A mai templom 1784-ben épült a hívek kitartó gyűjtésének és fáradságos munkájának köszönhetően. A bejárattól jobbra a falban II. József császár türelmi rendeletének egy példányát helyezték el.

Hajdúnánási Református Templom

A település központjában álló, kelet-nyugati tengelyű, nyugati tornyos klasszicizáló, késő barokk templom, amelynek déli homlokzata előtt kettő, északi és keleti homlokzata előtt 1-1 bejárati előcsarnok áll. A templombelső síkmennyezetes, fakazettával burkolt. Három oldalán faragott fa oszlopokkal alátámasztott ácsolt karzat áll. A törökdúlás során nagyrészt elpusztított településbe 1605-ben Bocskai István fejedelem telepített hajdúkat. Ekkor állhatott már itt egy kisebb templom, melyet a hajdúk felújítottak, megnagyobbítottak. A 17. és 18. században a templom részben vagy egészben ötször is leégett le, de a hajdúk mindannyiszor helyreállították. A népesség gyarapodásával 1697-ben kibővítették a torony felőli részt. 1791-ben a város új templom építését határozta el, amely 1792-re fel is épült. A templom építőmestere Rachbauer Pál volt. A templom akkori alaprajza már megfelelt a jelenleginek, de akkor az épület még alacsonyabb és náddal fedett volt. 1793. június 14-én egy villámcsapás következtében a templom leégett, még a harangok is összeolvadtak. Az újraépítés során a megmaradt padokat eladták a városi családoknak, akik így 3, 10 és 15 forintért vehették meg azokat. Ezen családok nevei máig olvashatóak a padok elejére vésve. 1794-ben "mennykőfolytót", azaz villámhárítót szereltek fel a templomra, valamint egy szobát alakítottak ki "strázsa háznak". A gyülekezet egy új, 956 kg-os harangot is öntetett, ezt a harangot nevezik ma „öreg harangnak”. 1809-re fejeződött be teljesen a templom újjáépítése, melynek alapja már terméskőből, a falai pedig téglából készültek. 1831-ben, majd 1867-ben is megmagasították a falakat, és ez utóbbi alkalommal készült a templom kazettás mennyezete. A templom orgonája a nyugati oldali karzaton áll, az első változatot 1870-ben építették, melyet 1941-ben vitéz Makláry Lajos kántor-karnagy tervei alapján megnagyobbítottak.

Szentmártonkátai Református Templom

A település történeti központjában, az utcavonalon álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyenes záródású copf templom, északkeleti homlokzata elé enyhén kilépő, párnatagos sisakú, klasszicizáló toronnyal. A templom telkét az utcától magas falazat választja el. A templom hosszoldalait négy-négy nagyméretű, köríves záródású tagolja, a szélsők alatt körablakokkal.A síkmennyezetes templombelső két végén záróköves árkádívekkel alátámasztott karzat áll. Az ablakok körül tagolt párkányzatú falpillérekkel gyámolított, széles hevederek futnak.A templom a 1785-ben, tornya 1822-1823-ban épült.

Hajdúböszörményi Kálvin Téri Református Templom

Építész: Gerster Kálmán

Építés ideje: 1897-1898

Hajdúböszörmény történelmi belvárosának délkeleti részén, parkban álló, észak-déli tengelyű, historizáló templom, melynek északi oldalához összetett tömegű, törtvonalú kupolával koronázott torony csatlakozik. A 19. században a református hívek számának növekedése miatt új templom építése vált szükségessé, amely 1897-1898-ban épült fel Gerster Kálmán budapesti építész tervei alapján, Röszler Richárd kivitelezésében. Az épület egyedisége palotára emlékeztető homlokzati megformálásában rejlik. Igaz ez az oldalhomlokzatok középtengelyében álló, négy ión fejezetű pilaszter által hordozott timpanonra, vagy a piano nobilére emlékeztető emeleti sávra, amelyet felül díszes attika zár le. A templom belső kialakítása viszont inkább a zsinagógák térszervezését idézi. A hajó négy oldalán körbefutó karzatokat karcsú öntöttvas oszlopok tartják. A bejárattal szemben, a diadalív alatt található a falazott, hangvetős szószék, felette az orgonaszekrény magasodik. A templombelsőt boltíves rabitz mennyezet fedi, melyet festett motívumok díszítenek.

Császári Református Templom

A település központjától kissé beljebb, parkosított környezetben áll a Császári Református Templom, amely a késő barokk és klasszicizáló vidéki protestáns építészet egyik jellegzetes példája. Az épület szabadon álló, egyhajós, téglalap alaprajzú, délnyugati homlokzatához illesztett toronnyal és a délkeleti oldalon kialakított, téglalap alaprajzú előcsarnokkal. A templom eredeti magja 1748-ban épült, majd a gyülekezet növekedésével összhangban 1785-ben és 1798-ban is bővítették, utóbbi évben a torony is elkészült.A főhomlokzat középtengelyében található a kőkeretes, egyenes záródású, emelt záradékú kapu, amelyet zárókő hangsúlyoz. A bejárat két oldalán egyszerű szalagkeretes, téglalap alakú ablakok nyílnak, bújtatott vasráccsal. A hajófalakon az előcsarnok két oldalán egy-egy szegmensíves záródású, szalagkeretes ablak található, mellettük pedig egy fekvő téglalap alakú, rácsozott nyílás. Az északnyugati homlokzat ablakrendje megegyezik ezzel, azzal a különbséggel, hogy az előcsarnok helyén is ablak kapott helyet. Az északkeleti oldalon egy földszinti és egy karzatszinti ablak biztosítja a megvilágítást.A délnyugati homlokzat hármas tagolású, fölötte két toronyszint emelkedik. Az alsó toronyszint oldalain háromszögű oromzatok jelennek meg, a szinteket osztópárkány választja el. A felső toronyszintet háromrészes órapárkány zárja le, minden oldalán órával. A lizénákkal tagolt faltükrök középtengelyében különböző nyílástípusok sorakoznak: az alsó szinten a templomhajó ablakaihoz hasonló nyílás, az első emeleten fekvő ovális, szalagkeretes ablak, a felső szinten pedig kosáríves záródású, könyöklős, szalagkeretes ablakok. A torony földszintjén, délkeleti oldalon kosáríves záródású, tagolt szalagkeretes, talpköves–záróköves kapu található.A templom belső tere síkmennyezetes, a padló téglaburkolatú. A bejárat két oldalán falépcsők vezetnek a hajó három oldalán végigfutó ácsolt karzatra, amely mélyen benyúlik a gyülekezeti térbe. A karzatot kihasasodó fapillérek tartják, mellvédje táblás kialakítású, a táblák közepén négyzetes rozettákkal, közöttük karcsú pillérekkel. A mennyezet közepén négykaréjos gipszdísz látható.A templom berendezése – a karzat, a padok, a Mózes-székek és a hangvetős szószék – 1800 körül készült, egységes késő barokk–klasszicizáló stílusban. A vörösmárvány úrasztala és keresztelőmedencéje 1807-ben készült, felirata szerint Paksi Pálné, szül. Lődi Zsuzsanna adományaként. A szószék két oldalán több emléktábla található, köztük Szilvási István gályarab emléke (1675), Tóth Sándor lelkész (1928–1969), valamint Pálóczi Horváth Ádám, a magyar felvilágosodás kiemelkedő alakja, aki 1760–1782 között szolgált Császárban. A gyülekezet énekkarának 125 éves jubileumát (1873–1988) szintén emléktábla őrzi.A templom orgonáját Szalay Gyula orgonaépítő készítette 1901-ben; a hangszer később elektromos működtetésűvé alakult. A templomot a 20. század végén, 1989-ben átfogóan felújították.A Császári Református Templom nemcsak építészeti értékei miatt jelentős, hanem azért is, mert a 18. század második felében a térség egyik legnépesebb református közösségének adott otthont. A templom története szorosan összefonódik a település újratelepítésével és a protestáns lakosság megerősödésével, amelyet az Esterházy-birtok sajátos valláspolitikája is alakított

Nyíracsádi Református Templom

Építés ideje: 13.század

Nyíracsád központjában, útkereszteződés kiteresedésében álló, szerényméretű, keletelt, késő román, kora gót stílusú, torony nélküli templom. A templomhajó és a dongaboltozatos szentély falait támpillérek gyámolítják, a falakat kicsiny résablakok törik át. Délről bejárati előcsarnok, északról sekrestye kapcsolódik hozzá. Nyugati homlokzata közelében harangláb áll, melyet fedett átjáróval kapcsoltak a templomhoz. A 13. században épült templom 1567 óta van a reformátusok használatában. A templombelső 14. századi, háromrétegű falképei 1702-ig voltak láthatók, ezután takarták el őket vakolattal. A 18. században épült a déli bejárat elé oromzatos portikusz, ekkor készülhetett a ma is látható faragott tölgyfa ajtó. 1779-ben a templom mellé fatornyot építettek, melyet később elbontottak. A ma látható harangtorony az 1995-ös felújítás során készült, amikor restaurálták többek között a falképeket, valamint a reneszánsz díszítésű szószéket és Mózes-padot is. H. Nándori Klára – Deák Zoltán: A nyiracsádi református templom helyreállítása In.: Magyar Építőipar, 1994 (44. évfolyam, 1-12. szám)

Pomázi Református Templom

Építés ideje: 1828

A település főútjának kiszélesedő terében, a tér hangsúlyos tengelyében áll egy kelet–nyugati irányú, egyhajós, poligonális záródású, keleti tornyos klasszicista templom, amely 1814 és 1828 között épült. Keleti homlokzatának középtengelyében két széles falpillér hordozza a timpanont, közöttük egyenes záródású, kőkeretes kapu nyílik, eredeti empire ajtószárnyakkal és bronzveretekkel. A kapu fölött félköríves világítóablak jelenik meg, az oromfal enyhén ívelt háromszögeinek sarkait kővázák díszítik. A toronytestet sarokpilaszterek fogják közre; az osztópárkány alatt ovális ablak, felette pedig mind a négy oldalon félköríves, zsalus harangablakok sorakoznak. A torony csúcsát párnatagos sisak zárja le. Az oldalfalakon mélyített falsávokban három-három szegmensíves, kőkeretes ablak áll.A templom építése a 19. század eleji klasszicizmus egyik jellegzetes vidéki példája, amely a korszak letisztult formavilágát és arányérzékét tükrözi. A homlokzat empire részletei különösen értékesek, hiszen kevés templom őriz ilyen korai, eredeti ajtószárnyakat és bronz szerelvényeket. A templom elhelyezkedése tudatos városképi döntés eredménye: a főút táguló terében állva a település egyik vizuális fókuszpontját alkotja. A torony arányos, visszafogott díszítése és a kővázákkal ékesített oromfal a klasszicista templomépítészet elegáns, ünnepélyes karakterét erősíti. A gyülekezet a 19. század folyamán több alkalommal végzett kisebb javításokat, de az épület máig megőrizte eredeti, harmonikus megjelenését.

Laskodi Református Templom

Építés ideje: 14. század

A falu főutcája mentén álló, keletelt, nyugati tornyos, eredetileg gótikus templom, amelynek déli oldalához cinterem kapcsolódik. A templom valószínűleg a 13. század végén, ill. a 14. század elején épülhetett, de első említése 1483-ból való, amely egy torony nélküli, hajóval, szentéllyel, sekrestyével és déli előcsarnokkal rendelkező épületről szól. A 16. században került a reformátusok birtokába. 1830-ban elbontották a félköríves záródású szentélyét és kelet felé bővítették, majd eléje 1863-ban klasszicista tornyot emeltek. Az 1999-ben folyt műemléki kutatás során a templombelsőben 14. századi falképek kerültek elő, amelyek Szent György és Szent Pál alakja mellett egy különleges szépségű Szent László-ciklust is ábrázolnak. Középkori templomok a Tiszától a Kárpátokig. Szerk.: Kollár Tibor, Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft., 2013, 229-232.

Körösszakáli Református Templom

Építés ideje: 1891

A település központjában, saroktelken álló, észak-déli tengelyű, egyhajós historizáló templom, déli oldalán gúlasisakos toronnyal. A templom főbejárata egy, a toronyaljon keresztül nyíló egyenes záródású, timpanonnal koronázott kapuzat, de a keleti oldalon is van bejárata. A templom falait minden oldalról nagyméretű, íves záródású ablakok tagolják, a hajó hosszoldalain három-három ablak, északi fala tengelyében egy ablak áll.A templombelső déli végében falazott, árkádíves karzat található, amelynek emeleti szintjén a középső szakasz szintén árkádíves. A liturgikus tér - a fa szószékkel, Mózes-székkel és úrasztalával - a templom nyugati oldalánál helyezkedik el 1742-ben a hívek két kezükkel építették a templomot, fából harangtornyot is állítottak a templom mellé. 1819-ben leégett, a mai épület 1891-ben készült el. Érdekessége, hogy egy máig működő bécsi pianínó található a templomban.

Dunaföldvári Református Templom

Építés ideje: 1863

A Református Templom téglány alaprajzú, megközelítően keletelt épület, amely az utcavonaltól kissé visszahúzva, a Kossuth Lajos utcára néző főhomlokzattal áll. Az 1863-ban, Koczka Nándor tervei alapján épült templomot a 19. század végén neoromán stílusban alakították át, amely a homlokzat tagolásában és a torony formálásában is jól érzékelhető. A nyugati főhomlokzat tengelyében széles vakolatkeretbe foglalt, magas tölcsérbélletben nyílik az egyenes záródású kapu, felette kör alakú ablak látható. A homlokzatot pilaszterek keretezik, az oszlopoktól vakíves párkány fut rézsútosan a torony felé, amely alatt szintén vakívekkel kísért párkány húzódik. A templom hajója síkmennyezetes, egyenes záródású; mennyezetén a 19. század utolsó évtizedéből származó grisaille festés látható, közepén stukkórozetta-imitációval. A nyugati oldalon karcsú oszlopok által alátámasztott karzat áll, famellvédjének kazettáiban apró rozetták díszlenek. A keleti fal tengelyében magas, fából készült szószék emelkedik, egyszerű, volutákkal díszített koronával, alatta törtvonalú oromzattal ellátott papi szék, előtte pedig alacsony bábkorláttal övezett ovális úrasztala. A keresztelőmedence 1917-ben készült.A templom építése idején Dunaföldvár református közössége gyorsan növekedett, és a 19. század közepére már jelentős szerepet töltött be a város vallási életében. A neoromán átalakítás a korszak modernizációs törekvéseit tükrözi, és a templomot a település egyik legkarakteresebb épületévé tette. A templom környezete a 19–20. század folyamán több gyülekezeti funkciót is ellátott, és a mai napig meghatározó része Dunaföldvár történeti városképének. A belső berendezés egységes megjelenése jól őrzi a 19. század végi református templomépítészet hangulatát.

Soltvadkerti Református Templom

Építés ideje: 1794

A település központjában, a főút mentén áll egy északkelet–délnyugati tengelyű, egyhajós, félköríves záródású barokk templom, amelynek záródása fölött nyeregtető húzódik, és amelyhez az északkeleti homlokzat síkjából homorú falszakasszal előrelépő torony kapcsolódik. A főbejárat a toronyaljon át közelíthető meg, szegmensíves záródású kapun keresztül, felette 1794-es évszámot viselő építési tábla található. A toronytest osztópárkánya alatt szegmensíves ablak, felette álló ovális nyílás, majd újabb párkány látható. A torony mind a négy oldalán félköríves, zsalus harangablakok nyílnak, egyszerű szalagkerettel, vállkővel és zárókővel. A főhomlokzat oromzatának szélein kővázák állnak. A templomhajó falait lizénákkal tagolt tükrök osztják, bennük szegmensíves ablakok sorakoznak; a délkeleti oldalon szintén szegmensíves záródású bejárat található.A toronyalj csehsüveg boltozattal fedett, míg a templomhajót dongaboltozat zárja le. A belső tér déli és nyugati oldalán faoszlopokra támaszkodó karzat húzódik. A templom 1794-ben épült, 1806-ban pedig orgonát vásároltak bele, amelyet Märtz Ádám készített. A karzatot 1825-ben bővítették a déli oldalon, a tornyot pedig 1851-ben magasították meg.A templom építéstörténete jól mutatja a soltvadkerti református közösség folyamatos gyarapodását: a 19. század első felében végzett bővítések és toronymagasítások a gyülekezet növekvő erejét tükrözik. A homorú falszakasszal csatlakozó torony ritka megoldás a környék templomai között, és különleges térhatást ad az épületnek. A templom a főút mentén állva ma is meghatározó eleme Soltvadkert településképének, és a barokk tömegformálás egyik legszebb helyi példája.

Telkibányai Református Templom

A község felett magasodó hegyen, egy középkor óta használt temető egyedi módon faragott fejfái között álló, keletelt, egyeneszáródású, kéthajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt neogótikus stílusú, gúlasisakos torony emelkedik. Déli oldalán négy, nagyméretű csúcsíves ablak áll, és ugyanitt látható még egy befalazott csúcsíves kapuzat maradványa is. Az aranybányászatról híres Telkibányai a felső-magyarországi bányavárosok egyike volt. 1395-ben már állt a fallal és bástyákkal övezett gótikus temploma, mely a 15. századi huszita támadások idején jelenthetett védelmet a lakosságnak. A harcokban ugyanakkor komoly károkat szenvedett az épület. 1570 körül vette birtokba a templomot a református gyülekezet, amely azt 1624-ben teljesen át is alakította: szentélyét lebontották, a hajdani boltozat helyére sík famennyezetet építettek. A templomteret három, mestergerendát tartó pillér osztja meg, keleti oldalán falazott karzat emelkedik. Tornya 1892-ben épült az addigi különálló fa harangláb helyett. Tóth Judit: A telkibányai református temető In.: Viga Gyula szerk.: Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből: válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 12. Miskolc, 1965)

Nagyari Református Templom

A település középpontjában, a kiszélesedő főutca tengelyében álló, egyhajós, íves záródású, keletelt barokk templom, nyugati homlokzata felett toronnyal, déli oldala előtt előcsarnokkal. A 15. században a Báthory-család építette az eredetileg gótikus stílusú templomot. 1748-as felújítása során bonthatták el a középkori jellegét adó stílusjegyeit. A korábban a templom mellett álló fatornyot elbontva 1800-1802 között építették a ma is álló tornyot. 1836-ban további átalakításokat végeztek, ekkor készült a templom copf stílusú szószéke és hangvetője, a hasonló korú berendezéssel együtt, valamint a portikusz is. Mennyezetet 1882-ben újították fel, amikor romantikus stílusban ki is festették azt. 1936-ban Váradi Miklós rákospalotai mester készítette el a ma is működő orgonát. A templombelső két végében korinthoszi fejezetes faoszlopokra állított fakarzat áll. A templom épületének kutatását Szekér György építész végezte 1990-ben. Ekkor kerültek elő – más középkori részletekkel együtt – az északi hajófal falképei. A freskótöredékek két sávba rendezett, 10 jelenetből álló ciklusa a Passió történetét meséli el.

Kisújszállási Református Templom

Építész: Rabl Károly

A település központjában emelkedik egy észak–déli tengelyű, háromhajós, késő barokk templom, amelynek északi oldalát íves záródás, déli homlokzatát pedig támpillérekkel megerősített torony határozza meg; keleti és nyugati oldalán előcsarnokok kapcsolódnak hozzá, a torony legfelső szintjén pedig tűzkiáltó erkély található. A belső tér háromhajós elrendezésű, csehboltozatokkal fedett, mind a négy oldalán négyzet alaprajzú pilléreken és kosáríves árkádokon nyugvó karzatokkal. A karzatok falazott mellvédjét fűzérdíszek ékesítik. A keleti előcsarnok síkfödémes, a nyugati csehboltozatos, a torony alatt dongaboltozat húzódik. A templom padlózatát kelheimi kő és tégla burkolja, a nyílászárók eklektikus ajtók és öntöttvas ablakok.A keleti oldalon áll a díszes kialakítású, klasszicista falazott szószék és szószékkorona, amelyek a 19. század első felében készültek, és az egyik karzatpillér mellett kaptak helyet. A szószéket bábos korlát övezi, ezen belül található az 1896-ból való vörös mészkő keresztelőmedence. A festett padok a 18. század végén készültek, és a templom egyik legértékesebb berendezési csoportját alkotják.A gyülekezet első, még provizórikus temploma a 18. század elején épült, amelyhez 1741–1743 között tornyot emeltek. A következő templom 1748 és 1755 között készült, majd 1788-ban épült fel a ma is álló épület Rabl Károly tervei szerint. 1828-ban villámcsapás következtében leégett, de még ugyanabban az évben helyreállították. Az előcsarnokok 1888-ban épültek. A templom első orgonáját 1874-ben Jónás István nagyváradi orgonaépítő készítette, amely 1913-ig szolgált, ekkor vásárolt a gyülekezet új hangszert Rieger Ottótól. Az I. világháború rekvirálásai során 1918-ban 58 darab, összesen 117 kg fémsípot kellett kiszerelni az orgonából, amelyeket az Országos Fémközpont vett át; a hangszer végül csak 1966-ban esett át teljes felújításon.A templom építéstörténete jól mutatja Kisújszállás református közösségének kitartását és folyamatos megújulását: a többszöri átépítés, a villámcsapás utáni gyors helyreállítás és az orgona többszöri cseréje mind azt jelzik, hogy a gyülekezet mindig fontosnak tartotta temploma méltó fenntartását. A háromhajós elrendezés és a négyoldali karzatrendszer ritkaságnak számít az alföldi református templomok között, így az épület nemcsak helyi, hanem regionális szempontból is kiemelkedő érték.

Gáborjáni Református Templom

A főút mentén álló, keletelt, egyhajós, íves záródású templom, amelynek nyugati oldalán kétlépcsős támpillérekkel gyámolított, laternás sisakú torony emelkedik, déli oldalán pedig nagyméretű bejárati csarnok helyezkedik el. A már 1023-ban létező templomot 1552-ben vették birtokba a reformátusok. Nagyobb felújításokat 1651-ben, 1730-ban, 1818-ban és 1860-ban végeztek az épületen. 1734-ben leégett a torony, utána a templom 126 évig torony nélkül állt. A templom jelenlegi formáját az 1860-as években nyerte el, amikor romantikus stílusban átépítették. A templombelső síkmennyezetes, két végében és az előcsarnok emeleti részén karzat áll. A nyugati orgonakarzat födémét 27 festett kazetta díszíti, amelyből 15 tábla a 18. század közepéből való.

Kiskunlacházai Református Templom

Építés ideje: 1772

Az utcasorban szabadon álló, megközelítően kelet-nyugati tenglyű, egyhajós, homlokzati síkban tartott, keleti tornyú templom. Déli oldala előtt félnyeregtető, szerény kialakítású bejárati építmény áll.Keleti főhomlokzatát négy ión falpillér tagolja, egyenes záródású, timpanonnal koronázott kapuja felett félköríves ablak nyílik. Tagolt, erőteljesen előreugró főpárkánya felett a torony a homlokzathoz voluta-íves oromzattal kapcsolódik. A torony legfelső szintjén az egyenes záródású ablakokat két-két pár palmettás fejezetű falpillér fogja közre. A torony felett laternás gúlasisak emelkedik.A főhomlokzat párkánya folytatódik az egyszerű oldalhomlokzatokon, amelyeket félköríves ablakok tagolnak. A csehsüveg boltozattal fedett templomhajót széles falpillérek és hevederek tagolják, két végében kosáríves árkádokkal és pillérekkel alátámasztott karzatok állnak. Az úrasztala és az azt kerítő mellvéd vörösmárványból készült. A déli oldalon álló szószék mellvédjét triglifek és plasztikus vakolatdíszítés ékesíti.A barokk templom 1771-1772 között épült, építőmestere Peithmüller József volt. A templom főbejárata elé 18. századi szégyenkő van helyezve.

Tiszacsécsei Református Templom

Építés ideje: 1655

A település főutcája mentén, azzal párhuzamosan álló, egyszerű megformálású, kőtorony nélküli, íves záródású, egyterű, népi barokk stílusú templom. Nincsenek adataink középkori templom létezéséről, de annyi bizonyos, hogy a Kölcsey család egykori birtokát jelentő településen korán elterjedt a reformáció és sokáig a milotai eklézsia leányegyházaként működött. Önálló egyházközséggé 1673-ban szerveződött. Egy későbbi egyházkerületi összeírás szerint Csécsén „…nagy avult Fa Templom a falu közt Fa Tornyával együtt” állt, s a templomot 1655-re datálja. Ugyanekkor egy 1771-es, sőt egy 1619-es harang is fel lett jegyezve, azaz az eredeti fatorony volt az épületegyüttes legrégebbi része. 1820-ban az elavult régi fatemplom helyére építettek új, szintén favázas istenházát. Régi úrasztali tárgyai között találhatunk egy 1695-ből való domborított díszítésű ezüstpoharat, és egy 1694-ből származó ón keresztelői kupát, melyek jelenleg a debreceni Református Kollégium múzeumában találhatóak. A templomtól keletre 24 méter magas, szoknyás, fűrészelt mellvédű galériás, zsindellyel borított, fiatornyos fatorony áll, amely 1822-ben készült.

Fehérgyarmati Református Templom

A település központjában, az egykor piacként, jelenleg közparkként használt kiteresedésben álló, keletelt, sokszögzáródású, támpilléres templom, amelynek nyugati tornyát galériás, fiatornyos, zsindelyezett gúlasisak fedi. Déli oldalához előcsarnok csatlakozik. A nyugati oldalon csúcsíves, bélletes kapuzat nyílik. A templom építésével kapcsolatban annyi bizonyos, hogy az 1334-es pápai tizedjegyzékben már megemlítik és egy 1436-os okirat szerint is kőtemplom áll itt. A helyi hagyomány szerint a jelenlegi templomot Báthori István erdélyi vajda a kenyérmezei csata után építtette, csakúgy, mint a nyírbátori templomot. A fehérgyarmati gyülekezet az 1545-ös erdődi zsinat után térhetett át református hitre. A templomot 1794-ben építették újjá, amikor a mennyezetét festett fakazettákkal borították, de ezekből egy 20. századi tetőfelújítás után csak két dedikációs kazetta maradt. Klenódiumai között megtalálhatók azok az úrasztali edények, amelyeket az 1742-es pestisjárványt követően Jeremiás István esperes - gyógyulásáért Isten iránt érzett hálaadása gyanánt - adományozott az egyháznak. Legrégibb úrasztali terítője 1640-ből való.

Szennai Református Templom

Építés ideje: 1785

A település központjában, a főúttól délre fekvő, észak-déli tengelyű, szabadon álló, egyhajós, íves záródású, késő barokk stílusú templom 1785-ben épült. Napjainkban a templomot a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény építményei veszik körbe, amelynek fogadóépülete az egykori paplak épülete. A templom északi homlokzata előtt torony emelkedik, nyugati oldalán pedig nyeregtetős cintérium áll. A háromszintes toronytestet párnatagos sisak fedi. A torony alján nyíló, kosáríves záródású, szalagkeretes kapun keresztül juthatunk a templomba, ahol elénk tárul az a pompás virágmintás dekoráció, mely ezt az épületet hazánk egyik legszebb műemlékévé teszi. A fakarzat, a padok és azok előlapjai, a Mózes-szék, a gazdagon faragott koronájú szószék, az úrasztala, valamint a mennyezeti kazetták mind Nagyváti János asztalos 1787-ből származó munkái, melyek Soós István restaurátor által 1948-ban lettek helyreállítva, illetve részben rekonstruálva. A templom gyönyörű, reneszánsz díszítőművészeti hagyományokat őrző motívumai közül külön is megemlítendő egy sellőt ábrázoló kazetta.

Kőröshegyi Református Templom

Építés ideje: 1818

A település főutcájától beljebb álló, kelet–nyugati tengelyű, poligonális záródású templom keleti homlokzata fölött emelkedik a torony, amelyet lizénák, faltükrök és gazdag vakolatarchitektúra tagol. A keleti és déli homlokzaton félköríves záródású, szalagkeretes kapuk nyílnak, eredeti szárnyakkal és vasalatkőkokkal; a keleti kapu zárókövén az 1818-as építési évszám, lunettájában pedig emberarcú, faragott napmotívum látható. A torony karzatszintjén félköríves, a főpárkány és az osztópárkány között szegmensíves ablak áll, legfelül pedig minden oldalon félköríves harangablakok nyílnak, amelyeket ión pilaszterek kereteznek. Az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak emelkedik, rajta 1926-os évszámmal. A templomhajót és a tornyot homorú ívű féloromzat kapcsolja össze, szélén kővázákkal. A csehboltozatos belsőtér mindkét végében falazott karzat található: a keleti orgonakarzat ívesen előredomborodó, kosáríves nyílású mellvéddel, a nyugati karzat pedig kétpilléres, alul három kosáríves nyílással.A templom 1813 és 1818 között épült, a helyi földesúr, Széchenyi Ferenc jelentős támogatásával, aki 35 000 téglát és további 350 000 tégla kiégetéséhez szükséges tűzifát biztosított. 1862-ben tűzvész pusztította el a templom tornyát, a toronyórát, az orgonát és a harangokat, de 1870-re mindent újjáépítettek, 1877-ben pedig új orgona is került a karzatra. A gyülekezet története azonban jóval korábbra nyúlik vissza: már 1619-ben volt református lelkésze és rektora, és a török hódoltság idején is állt itt református templom. A 17–18. században többször építettek ideiglenes fatemplomot, amelyek rendre elpusztultak, így a hívek 35 éven át a prédikátor házának udvarán, „leveles ágakból csinált épület alatt” tartották az istentiszteleteket. A templomépítés jogát II. József 1783-ban engedélyezte, és az első kőtemplom 1784–1786 között készült el, amelyet később a mai, nagyobb méretű templom váltott fel.A templom berendezései között népies faragású szószék, ón úrasztali edények (1710, 1788, 1863), valamint 1725-ből való kenyérosztó tál található. Az úrasztali terítők 1700 és 1900 között készültek, közülük az 1898-as bordó posztó, arany rojttal, különösen értékes. A harangok története is gazdag: a 18. század közepétől több generáció harangjai szolgálták a gyülekezetet, a tűzvész utáni új harangokat pedig 1870-ben öntötték, majd az I. világháború rekvirálásai miatt 1916-ban kettőt elvittek, amelyeket 1922-ben pótoltak. A templomot az 1970-es években tatarozták, 1984-ben emléktáblát helyeztek el a kufsteini rabként szenvedett Gaál György lelkész tiszteletére, 2007-ben pedig parkosították a templomkertet.

Debreceni Református Kistemplom (Csonkatemplom)

Építész: Szkalnitzky Antal

Debrecen belvárosában, a Piac utca és a Kossuth utca kereszteződésének délnyugati sarkában álló, kelet-nyugati tengelyű, háromhajós, neoromán templom, melynek keleti főhomlokzata előtt pártázatos attikafallal záródó torony áll. A 17. században már állt istentiszteleti hely a Kistemplom helyén, amelyet a feljegyzések „színnek”, illetve „kistemplomnak” neveznek, s valószínűleg eredetileg nem is szakrális célból épült. Ezt az épületet is, csak úgy, mint a Nagytemplomot, az 1705-1706-ban Debrecent dúló császári katonák durván profanizálták, majd az 1719-es tűzvészben megsemmisült. Ezután épült egy háromhajós, oszlopos barokk templom, előtte álló hagymasisakos toronnyal, amely alig lett kész, amikor 1727-ben tűzvész pusztította el. Azonban a hívek áldozatkészségéből csakhamar megtörtént a helyreállítás, sőt a tornyot is megmagasították. A 19. század közepére leromlott állagú templomot Szkalnitzky Antal tervei szerint újították fel romantikus-neoromán stílusban. Az 1907-es szélvihar pusztítása után készült a torony lapostetős kialakítása a csipkés attikafalazattal. A templombelső máig őrzi barokk jellegét a déli oldalon lévő, 1791-ből származó szószékkel és az északi oldalon álló, 1758-ban emelt karzattal.

Méhteleki Református Templom

A település főutcájának tengelyében, egy villás útkereszteződésben álló, kelet-nyugati tengelyű, támpilléres, mindkét végén poligonális záródású templom, amelynek északi oldalához – egy rövid keresztházzal - alul négyszög, felül nyolcszög alaprajzú, gúlasisakos torony csatlakozik. A templom feltehetően a 15. században épült, amelyet 1653 körül átépítettek, majd 1777-ben felújítottak. Ekkor az eredetileg egyhajós, támpilléres szentélyű, gótikus templomnak festett fakazettás mennyezete és különálló fatornya volt. Amikor 1929-ben kibővítve átalakították a templomot, északi homlokzata elé egy új, neogótikus tornyot emeltek. A templombelső síkmennyezetes, a bejárattal szemben áll a szószék, a nyugati végében pedig egy támaszték nélküli fakarzat. Az északi falon pillérekkel alátámasztott hármasnyílással kapcsolódik össze a keresztház két szintje a templomtérrel.

Szalaszend-Alsószendi Református Templom

Építés ideje: 15.sz., 18.sz

A település déli oldalán, útkereszteződésben álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek nyugati oldala előtt laternás sisakú torony áll. A templom bejárata a torony alatti félköríves, záróköves kapun keresztül nyílik. A síkmennyezetes templombelső mindkét végében fakarzat áll. A koronás szószék az egykori diadalív baloldali szára mellett áll.A templom a 15. században épült gótikus stílusban. 1630-35 között újjáépítették, hajóját nyugat felé meghosszabbították, majd 18. században barokk stílusban átépítették. Tornya 1804-ből való. A szószék 1817-ben készült.

Sólyi Református Templom

A település központjában álló, keletelt templom, a hajónál keskenyebb, egyenesen záródó szentéllyel, a nyugati homlokzata előtt utólagosan épített toronnyal. A hagyomány szerint I. (Szent) István király kápolnát építtetett és nevezett el saját védőszentjéről, a Koppány felett aratott döntő győzelme helyszínén. A jelenleg álló barokk templom minden bizonnyal magába foglalja ezt az ősi kápolnát. A reformátusok bizonyítottan már a 17. század eleje óta használják a templomot, az egyházközség napjainkig őrzi az 1718-ban megkezdett keresztelési anyakönyvet. A 18. században a templomot barokk stílusban átépítették. Amikor 1893-ban villám csapott a templom nyugati oromzatán lévő kis fatoronyba, a gyülekezet új torony építését és a templom bővítését határozta el. Így került sor arra, hogy az Iparművészeti Múzeum Koós Károly közreműködésével megvásárolja az 1724-ben festett mennyezetet és faragott balusztrádot. A 2022-es felújítás eredményeként ez utóbbi visszakerült a templomba, a kazettás mennyezetet pedig rekonstruálták. Megújultak a templom 18. századi ornamentális díszítő festései és feltárásra került egy románkori freskórészlet is a hajó északi falán. RÁCZ Miklós: A sólyi református templom régészeti kutatásának eredményei (2004, 2008-2009) In.: Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

Nyírbátori Református Templom

A történelmi településközponttól északkeletre, a Báthori-kastély közelében található, keletelt, támpilléres, késő gótikus csarnoktemplom, melynek északkeleti sarkán emeletes sekrestye, nyugati homlokzatának déli sarkán alacsony torony, déli oldalán pedig barokk előcsarnok áll. 1484-ben kezdte építeni a kenyérmezei csata hőse, Báthori István erdélyi vajda, egy minden főúri reprezentációs igényt kielégítő kegyúri templomként. Valószínűleg több funkciójú épület volt, a Szent György lovagrend gyűléseinek is otthont adhatott, erre utal a szentélyt és a hajót egyesítő térstruktúrában a diadalív hiánya. Az épület hazánk egyik legmagasabb színvonalú késő gótikus emléke, amelynek hálóboltozatos tere, hatalmas mérműves ablakai, csúcsíves nyugati kapuja vagy korabeli ácsszerkezete mind kiemelkedő értéket képviselnek. Ugyanakkor a templom 16. századi átépítésének köszönhetően sok reneszánsz részlet is van benne, mint például a szentélyben található pasztofórium, a papi ülőfülke, a kegyúri oratórium baluszteres mellvédje és keresztosztós karzatablaka, továbbá Báthori István vörös márványlapú síremléke vagy a déli oldalon található kettős kapu. Szintén a templomhoz tartozó reneszánsz berendezés volt az a két 50 fős stallum, melyek a magyar bútorművesség kiemelkedő alkotásai. (Jelenleg a kisebb, csonka stallum a Nyírbátori Báthori Múzeumban, a nagyobb stallum pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.) A templom mellett monumentális fa harangtorony emelkedik, amely az 1640-es években épült. Az építmény készítőinek rendkívüli arányérzékéről és térlátásáról tesz tanúbizonyságot, amellett, hogy díszítményei a magyar népi fafaragás legszebb emlékei közé tartoznak. B. Gyürky Margit: A Báthoryak nyírbátori templomai. Hungária Nyomda. Budapest, 1943.

Életrajzi lexikon

Angster József

(Kácsfalu (ma: Jagodnak, Horvátország), 1834 - Pécs, 1918)

Európa egyik legkeresettebb orgonaépítője, dinasztiaalapító mester. Párizsban tanult és dolgozott, részt vett a Notre-Dame orgonájának felállításában. Pécsett nyitott műhelyt 1866-ban. Számos orgonát épített, többek között a Budapest-Kálvin téri Templomba és Budapest-Fasori Református Templomoba, a Debrecen-Kossuth utcai Református Templomba, valamint a kalocsai székesegyházba (1876) és a szegedi dómba. Fiaival készítette a Szent István Bazilika orgonáját (1905). Családi gyára 1949-ig működött.

Csányi Károly

(Győr, 1873 - Budapest, 1955)

Építész, grafikus, művészettörténész, műegyetemi tanár. A Műegyetemen szerzett oklevelet (1896), tanárai Steindl Imre, Hauszmann Alajos és Czigler Győző voltak. Az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. Steindl Imre mellett részt vett több műemlék restaurálási munkájában. Czigler Győzővel közösen tervezte a Győri Református Templomot (1905-1906).

Baumgarten Sándor

(Dunaföldvár, 1864 - Budapest, 1928)

Építész, a szecesszió mestere. A Műegyetemen végzett (1888), majd Herczegh Zsigmonddal közös irodát tartott fenn. Főleg iskolaépületeiről ismert, ezek között található a nagykőrösi református gimnázium (1901), és a marosvásárhelyi református kollégium (1908). Legismertebb műve a Vakok Intézete (Budapest, 1899-1904).

Czigler Győző

(Arad, 1850 - Budapest, 1905)

Építész, műegyetemi tanár. Bécsben tanult Teophil Hansen tanítványaként. Historizáló stílusban tervezett, de újszerű építési technológiákat használt alkotásaiban. 1880-ban tervezte a Hajdúböszörmény-Bocskai téri Református Templomot. Főbb művei: Saxlehner-palota (Andrássy út 3.), Hunyadi téri és Hold utcai vásárcsarnokok, Központi Statisztikai Hivatal főépülete, a Gozsdu-udvar modernizálása, Széchenyi-gyógyfürdő (Dvorák Edével közösen).

Hild József

(Pest, 1789 - Pest, 1867)

Építőmester, Hild János fia. A hazai klasszicista építészet egyik legjelentősebb alakja, a reformkori Pest arculatának meghatározó építésze. Főbb egyházi épületei: az esztergomi és egri székesegyházak mellett a Ceglédi Református Nagytemplom és a Kunhegyesi Református Templomok. Ez utóbbit méretei miatt az Alföld katedrálisának is nevezik. A Budapest-Kálvin téri Református Templom oszlopos timpanonnal zárt előcsarnoka is az ő alkotása. Tervei szerint kezdték építeni a Szent István-bazilikát is, melyet végül Ybl József fejezett be.

Árkay Aladár

(Temesvár, 1868 - Budapest, 1932)

Építész, festő, iparművész. A népi díszítőművészet jellegzetességeit hordozó magyar szecesszió európai hírű mestere. Műegyetemen szerzett diplomát, majd apósával, Kallina Mórral közös irodában dolgozott. Legmeghatározóbb alkotása a Budapest-Fasori Református Templom (1913). Csaba Rezsővel együtt tervezte a Budapest-Rákosszentmihály-Sashalmi Református Templomot és lelkészlakot. Főbb művei továbbá: a Honvéd Főparancsnokság, a Budai Vigadó, a Babocsay-villa , Kis-Sváb-hegyi villanegyed. (1911-1913), győr-gyárvárosi római katolikus templom (1929), valamint a fiával, Árkay Bertalannal közösen alkotott Városmajori Jézus Szíve templom (1931-1933).

Dudás Kálmán

(Budapest, 1873 - , 1949)

Építész, a késői historizmus képviselője. A Műegyetemen szerzett építőmesteri oklevelet. Főbb művei: a Pápai Református Templom (Dunántúl legnagyobb református temploma, 1941), a Celldömölki Református Templom (1937), a Budapest-Nagyvárad téri Református Templom (Emlékezet Temploma, 1935), a Komáromi Református Templom (1928).

Adler Károly Ignác

(Pest, 1849 - Miskolc, 1905)

Építész, Miskolc város főmérnöke. A Műegyetemen végzett 1872-ben. Főbb munkái Miskolcon: Búza téri Vásárcsarnok (1885), református gimnázium (1898), Erzsébet Kórház (1900), Erzsébet Fürdő (1893), Korona Szálló (1894), Népkerti Vigadó (1903), Rudolf laktanya (1896). Laktanyákat tervezett Fehérvár, Losonc, Marosvásárhely és Munkács számára is. Lippai Bélával közösen készítette el Miskolc árvíz utáni városrendezési tervét (1894). (1903-tól Adorján Károly)

Alpár Ignác József

(Pest, 1855 - Zürich, 1928)

Építész, a késői historizmus mestere. Berlinben tanult, majd rövid ideig a Műegyetemen tanított, ezt követően saját irodát nyitott. Erdélyben több református templomot is tervezett 1888 és 1901 között (pl. Segesvár, Dicsőszentmárton, Marosludas, Szászrégen, Piskitelep, Abafája, Brassó, Abrudbánya, Kékes, Igazfalva) Főbb művei: vármegyeházák (pl. Déva, Kolozsvár, Nyíregyháza), a városligeti Vajdahunyadvára (1902-1908), banképületek (pl. Tőzsdepalota, a mai Magyar Nemzeti Bank és Pénzügyminisztérium épülete), Petőfi Gimnázium, Eötvös Kollégium (1910), számos iskola (pl. református főgimnázium Miskolcon és Kisújszálláson). (Született: Schöckl Ignác József)

Szeghalmy Bálint

(Nagyvárad, 1889 - Deggendorf (Németország), 1963)

A két világháború közötti református templomépítészet kiemelkedő alakja, aki késő szecessziós, magyaros stílusban alkotott. Kanizsa, majd később Miskolc város főmérnöke volt. Jelentős munkái a Miskolc-Martin-kertvárosi Református Templom és a Miskolc-Tetemvári Református Templom. Rendkívül gazdag élete során számos további Református Templomot tervezett még országszerte, többek között Tapolcán (1936), Bánhidán (1939), Kisbéren (1941), Sümegen (1937), Keszthelyen (1932) és Mosonmagyaróvárott (1940).

Csanak József

(Debrecen, 1887 - Debrecen, 1946)

Építész, a Királyi József-Műegyetemen szerzett diplomát (1911). Leginkább Debrecenben és környékén dolgozott art deco majd népi szecessziós stílusban, terveiben szívesen használta a klinkertéglát. Főbb művei: berettyóújfalusi tisztviselőtelep, közkórház és Levente Ház (1927), derecskei református elemi népiskola (1930), a Debrecen - Mester utcai Református Templom (1938).

Foerk Ernő

(Temesvár, 1868 - Budapest, 1934)

Építész, iparművész, a historizáló templomépítészet képviselője. Steindl Imre irodájában dolgozott, részt vett az Országház belsőépítészeti kialakításában. Restaurálta a kalocsai székesegyházat és az Ócsai Református Templomot, valamint Sándy Gyulával közösen újjáépítette a Nagykőrösi Református Templomot, amelynek során megmagasították annak tornyait. A szegedi Fogadalmi Templom tervezője.

Csete György

(Szentes, 1937 - Budapest, 2016)

Építész, akadémikus (MMA), Lechner Ödön és Kós Károly örökségének képviselője, a magyar organikus építészet iskolateremtő alkotója. Főbb alkotásai: a Kőszegi Református Csillagtemplom (1998) és a Debrecen-Tégláskerti Református Templom (2005), Forrásház (Orfű,1974), Világmagyarság Háza-hajléka (Ópusztaszer,1996), Erdők temploma és múzeuma (Ópusztaszer,1998).

Péchy Mihály

(Álmosd, 1755 - Fejérszék, 1819)

Építész, mérnökkari főhadnagy, majd tábornok. A debreceni református kollégiumban, majd bécsi katonai és képzőművészeti akadémiákon tanult. A klasszcizmus stílusában alkotott fő művei: a Debreceni Református Nagytemplom (1805-1821) és a Debreceni Református Kollégium (1804-1818).

Medgyaszay István

(Budapest, 1877 - Budapest, 1959)

Építész, szakíró, műegyetemi magántanár. A magyar szecesszió, a népies stílus korszakalkotó mestesre, aki ugyanakkor anyaghasználatában nagyon úttörő megoldásokat használt. Fő alkotásai: a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet és Internátus (1928-1929), A Kelenföldi református templom (1930), a veszprémi Petőfi Színház és Laczkó Dezső Múzeum. (Eredeti Neve: Benkó István)

Szkalnitzky Antal

(Geresdlak, 1836 - Lipótmező, 1878)

A dualizmus kori Budapest meghatározó, neoreneszánsz stílusban tervező építésze volt. 1851–1854 között a prágai főreáltanodában, 1854–1857 között a bécsi Polytechnikumban, végül 1857–1859 között a berlini Építészeti Akadémián végezte tanulmányait. 1859. július 22-én megkapta a berlini építészeti Akadémia ezüstérmét. 1861-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatóválasztmányának tagjává választották. 1873-ban a bécsi Világkiállításon kapott művészeti érem az Oktogonon létesült épületeiért. Főbb művei között szerepel a Hajdúhadházi Református Templom (1872) és Debreceni Református Kistemplom terve.

Makovecz Imre

(Budapest, 1935 - Budapest, 2011)

Ybl- és Kossuth-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia megalapítója. A magyar organikus építészeti iskola létrehozója. Jelentős templomépítő, szakrális alkotási között van a Pesterzsébeti Összetartozás Temploma, a Budapest-Rákoskerti Mennybemenetel Temploma, a Vargyasi Reforátus Temploma, a tesemvári Új Ezredév Központ. Főbb művei: a sevillai világkiállítás magyar pavilonja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem épületegyüttese (Piliscsaba).

Pollack Mihály

(Bécs, 1773 - Pest, 1855)

Építész, a magyar klasszicista építészet meghatározó alakja. A Szépészeti Bizottság elnöke, Pest vezető építőmestere Hild János halála után. Fő művei: Magyar Nemzeti Múzeum (1837-1847), Ludovika Akadémia (1829-1835), Sándor-palota (1806). Ő tervezte a Sárospataki Református Kollégium nagykönyvtárát is (1827-1834).

Feszty Gyula

(Ógyalla, 1854 - Budapest, 1912)

Építész, az aacheni műegyetemen tanult. Főbb művei: eperjesi színház (1880), Zuglói Református Templom (1894), kolozsvári református teológiai főiskola (1894-1895), városháza és színház Nyitrán (1880). Ő alapította a Feszty-körkép megvalósítását támogató társulatot.

Wieser Ferenc

(Pest, 1812 - Lébény, 1869)

Építész, Hild József alkalmazásában állt, a magyar romantikus építészet kiemelkedő alakja. Nevéhez fűződik a Budapest-Kálvin téri református paplak és iskola bővítése, és a Miskolc-Belvárosi Református Templom tornya. Jelentős műve a velencei gótikát idéző Pichler-ház (Budapest, Szent István tér 12.).

Pártos Gyula

(Apatin, 1845 - Budapest, 1916)

Építész, a magyar szecesszió képviselője. 1970-ben Berlinben szerzett oklevelet, majd Lechner Ödönnel közös irodát hozott létre. Közös főbb műveik: szegedi Városháza (1881-1884), kecskeméti Városháza (1893-1897) , Iparművészeti Múzeum (1893-1896). Önállóan tervezte a Kecskeméti Református Templomhoz kapcsolódó bazárépületet (1877) és a szekszárdi főgimnáziumot (1896). (Született: Puntzman Gyula)

Mooser Lajos (Ludwig Mooser)

(Bécs, 1807 - Eger, 1881)

Orgona- és zongoraépítő mester. A salzburgi származású mester a 19. században Egerben telepedett le. Nagyjából 140, romantikus hangzású orgonát állított fel, köztük több 3 manuálost, olykor 50 regiszterest is. Az 1856-ban készült esztergomi orgonába a kor újdonságait is beleépítette. Orgonái: Sárospataki Református Templom (1871), Tiszafüredi Református Templom (1869), Karcagi Református Templom (1866), Szabadszállási Református Templom (1857).

Sándy Gyula

(Eperjes, 1868 - Budapest, 1953)

Építész, műegyetemi tanár, Steindl Imre és Pecz Samu tanítványaként a historizmus elkötelezett híve. A Magyarországi Evangélikus Egyház főépítésze volt. Számtalan evangélikus templomterve mellett, református templomok újjáépítésében is részt vett. Foerk Ernővel közösen tervezte a Nagykőrösi Református Templom tornyát (1907), amely a városképet azóta is meghatározza. Kiemelkedő tervei között szerepel a Széll Kálmán téren található Postapalota (ma: Pénzmúzeum).

Almási Balogh Loránd

(Arad, 1869 - Budapest, 1945)

Építész, munkáiban a magyaros szecesszió és historizmus stílusjegyei ötvöződnek. A Műegyetemen végzett 1897-ben, majd Lechner Ödönnél és Alpár Ignácnál is dolgozott. Főbb művei: Községi Pedagógia Szeminárium (ma Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, 1911-1912), Óbudai Gázgyár munkás- és tisztviselőtelepe (1911-1914), Marcali Járásbíróság (1928) , Tüdőbeteggondozó Intézet (Budapest, 1931), Budapest-Salétrom utcai Református Templom (Magyar Reménység Temploma, 1927), Diósgyőr-Vasgyári Református Templom (1926-1928).

Kós Károly

(Temesvár, 1883 - Kolozsvár, 1977)

Építész, író, polihisztor, az Erdélyi Szépmíves Céh alapítója. Tiszteletére december 16-a, születése napja lett „a magyar építészet napja”. A Műegyetemen szerzett diplomát 1907-ben, majd budapesti tervező irodákban dolgozott. A trianoni békediktátum után visszaköltözött Erdélybe. Főbb művei között több református templomot is találunk (például a Kolozsvár-Monostor úti Református Templom, Kolozsvár-Írisztelepi Református Templom, Egeres-Ferencbányai Református Templom), illetve több parókiát (például az óbudai református parókia). További művei: a Fővárosi Állat- és Növénykert több épülete , Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy, 1911-12), a sztánai Varjúvár, a Wekerle-telep több épülete (1909-1912). (Eredeti neve: Kósch Károly)

Petz Samu

(Pest, 1854 - Budapest, 1922)

Magyar építész, műegyetemi tanár, a historizmus építészetének meghatározó alakja. Legfontosabb, neogótikus stílusban alkotott munkái: Országos Levéltár, a Budapest-Szilágyi Dezső téren álló Budai Református Templom, a Debrecen-Kossuth utcai Református Templom, Fasori Evangélikus Gimnázium és Templom, Központi Vásárcsarnok, a Műegyetem könyvtárépülete. (Születési neve: Pecz János Sámuel)

Dobovszky József István

(Szentes, 1882 - Szentes, 1930)

Szentes város tistviselője, építész. Jellegzetes tégla architektúrás, historizáló, illetve szecessziós stílusú épületei közül megemlítendő Tiszakécske (1909), Déva (1910), Ráckeve (1913), Szentes-Felsőpárt (1914) református templomai. Egyéb művei: a túrkevei polgári fiú- és leányiskola, a kunszentmártoni zsinagóga, a hajdúhadházi városháza, és a szentesi Járásbíróság és Fogház.

Borsos József

(Hódmezővásárhely, 1875 - Debrecen, 1952)

A 20. századi magyar építészet kiemelkedő alkotója, Debrecen főépítésze (1923-1935). Elkészítette a város szabályozási tervét, és ő alakíttatta ki a Nagyerdő parkját is. Munkásságában a népi kultúra hagyományain alapuló nemzeti építészet megteremtésére törekedett. Alkotásaiban előszeretettel használta a klinkertéglát. Rendkívül gazdag életművének református vonatkozású emlékei: Szeged-Honvéd téri Református Templom (1941), Hódmezővásárhely-Susáni Református Templom (1909), Hódmezővásárhely-Tabáni Református Templom(1900), Debreceni Egyetemi Templom (1938).

Schulek Frigyes

(Pest, 1841 - Balatonlelle, 1919)

Építész, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Műemlékek Országos Bizottságának alapítótagja (1872). Kiemelkedő alkotása a Szeged-Kálvin téri Református Templom ("Kakasos templom"), amely a nagy szegedi árvíz után létesült 1884-ben. Az északnémet neogótika stílusában, új térszervezési kísérletként centrális elrendezést megvalósítva épült. Számos műemlékünk helyreállítása fűződik nevéhez, így a Mátyás-templom (1873 – 1896), a jáki templom, a csütörtökhelyi kápolna, a kisszebeni templom, a lőcsei városháza, az eperjesi Szent Miklós-kegytemplom tornyának átépítése.

Sztehlo Otto

(Dobsina, 1851 - Budapest, 1923)

Magyar építész, a Műemlékek Országos Bizottsága másodépítésze. Pályája elején a kassai dóm helyreállításán dolgozott Steindl Imre mellett. Önálló tervei közül kiemelkedik a neogótikus, vöröstéglás Szolnoki Református Templom. Ő tervezte a ceglédi evangélikus templomot és a székelyudvarhelyi vármegyeházát is. Ő restaurálta a Palágykomoróci Református Templomot (1895), Kárpátalja egyik legjelentősebb műemlékét. Helyreállítási munkái voltak még többek között a kassai Szt Mihály-kápolna (1901 és 1904 között), az okolicsnói katolikus templom, csütörtökhelyi Zápolya-kápolna (1899 és 1901 között), a keszthelyi (1896), a szepesszombati, a kőröshegyi (1906 és 1907 között), a szigetvári római katolikus templomok, az egri minaret, valamint a Tordai Református Templom.

Galéria

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Sonkádi Református Templom

Vérteskethelyi Református Templom

Vérteskethelyi Református Templom

Fehérvárcsurgói Református Templom

Fehérvárcsurgói Református Templom

Kunszentmiklósi Református Templom

Kunszentmiklósi Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Mezőlaki Református Templom

Nagyrábéi Református Templom

Nagyrábéi Református Templom

Nagyrábéi Református Templom

Nagyrábéi Református Templom

Nagyrábéi Református Templom

Nagyrábéi Református Templom

Szentgáli Református Templom

Szentgáli Református Templom

Balatonszárszói Református Templom

Balatonszárszói Református Templom

Abaújalpár Református Templom

48.30655, 21.23136

Szilvásváradi Református Templom

48.10692, 20.38985

Noszvaji Református Templom

47.93483, 20.47601

Tornyosnémeti Református Templom

48.52107, 21.25399

Taktabáji Református Templom

48.05991, 21.31362

Szinpetri Református Templom

48.48392, 20.62317

Szendrői Református Templom

48.40694, 20.7279

Szalaszend-Alsószendi Református Templom

48.37566, 21.12329

Sajóecsegi Református Templom

48.19255, 20.77581

Radostyáni Református Templom

48.17813, 20.65614

Tatai Református Templom

47.64183, 18.31178

Tapolcafői Református Templom

47.28141, 17.521158

Szentgáli Református Templom

47.11342, 17.73261

Szabadbattyáni Református Templom

47.11807, 18.35958

Soponyai Református Templom

47.02371, 18.44903

Sárszentmihályi Református Templom

47.15412, 18.33671

Pápai Református Újtemplom

47.32802, 17.46915

Nyárádi Református Templom

47.28822, 17.3613

Nagykinizsi Református Templom

48.2347, 21.02831

Miskolc-Belvárosi Református Templom

48.10501, 20.78241

Megyaszói Református Templom

48.18941, 21.053477

Kiskinizsi Református Templom

48.25199, 21.03609

Kázsmárki Református Templom

48.276837, 20.976761

Sajókazinci Református Templom

48.25432, 20.63646

Kazincbarcika-Felsői Református Templom

48.26529, 20.61846

Kánói Református Templom

48.42748, 20.59558

Hernádszentandrási Református Templom

48.28908, 21.09726

Balajti Református Templom

48.32037, 20.78983

Alsózsolcai Református Templom

48.06984, 20.87963

Alsóvadászi Református Templom

48.23912, 20.9054

Alsószuhai Református Templom

48.37517, 20.50799

Aggteleki Református Templom

48.46778, 20.50754

Abaújkéri Református Templom

48.30223, 21.19952

Nagyacsádi Református Templom

47.364791, 17.372013

Kőröshegyi Református Templom

46.831001, 17.900475

Iszkaszentgyörgyi Református Templom

47.242603, 18.296055

Galamboki Református Templom

46.519603, 17.122374

Felsőmocsoládi Református Templom

46.576302, 17.825379

Fehérvárcsurgói Református Templom

47.289214, 18.263214

Dadi Református Templom

47.519115, 18.228835

Csákberényi Református Templom

47.349824, 18.331293

Böhönyei Református Templom

46.406018, 17.390742

Bodajki Református Templom

47.32565, 18.233107

Balatonszárszói Református Templom

46.827024, 17.833924

Balatonszabadi Református Templom

46.891458, 18.132446

Adászteveli Református Templom

47.302091, 17.542939

Velencei Refomtásu Templom

47.240129, 18.644183

Vajszlói Református Templom

45.85919, 17.984482

Töki Református Templom

47.567905, 18.730279

Terehegyi Református Templom

45.859159, 18.209961

Szolnoki Református Templom

47.171765, 20.194283

Szokolyai Református Templom

47.869452984747, 19.007356879336

Szabadszállási Református Templom

46.875377, 19.222403

Pomázi Református Templom

47.647465, 19.025457

Peterdi Református Templom

45.97252, 18.360436

Pátyi Református Templom

47.511234, 18.825215

Patapoklosi Református Templom

46.071949, 17.751462

Pákozdi Református Templom

47.214239, 18.543221

Lovasberényi Református Templom

47.305872, 18.552008

Kosdi Református Templom

47.805043, 19.178448

Kiskunlacházai Református Templom

47.19214742991, 19.004956392498

Kalocsai Református Templom

46.528639, 18.976344

Fót-Központi Református Templom

47.606862, 19.19608

Faddi Református Templom

46.461243, 18.831633

Dunaszentgyörgyi Református Templom

46.527308, 18.825842

Drávaiványi Református Templom

45.846566, 17.817059

Dömsödi Református Templom

47.095436, 19.003793

Dabasi Református Templom

47.186353, 19.316346

Budapest-Pesterzsébeti Református Templom

47.433032, 19.132892

Budapest-Óbudai Református Templom

47.539411, 19.041962

Budapest-Nagyvárad Téri Templom

47.4778641, 19.093526

Biai Református Templom

47.462982, 18.8108376

Tiszafüredi Református Templom

47.615821, 20.761985

Tiszakécskei Református Templom

46.927516, 20.113915

Tiszaújváros-Tiszaszederkényi Református Templom

47.934, 21.0729

Újszilvási Református Templom

47.263, 19.91296

Uszódi Református Templom

46.57041, 18.901238

Vác-Felsővárosi Református Templom

47.787341, 19.116714

Verebi Református Templom

47.318, 18.62195

Vérteskethelyi Református Templom

47.484515, 18.08134

Vésztői Református Templom

46.928, 21.26437

Zámolyi Református Templom

47.319, 18.41405

Budapest-Hold utcai Református Templom

47.507, 19.05175

Szekszárdi Református Templom

46.35, 18.6899

Szeghalomi Református Templom

47.015, 21.17475

Sukorói Református Templom

47.242576, 18.600281

Soltvadkerti Református Templom

46.57985, 19.3943

Simontornyai Református Templom

46.749, 18.55132

Sátoraljaújhelyi Református Templom

48.396776, 21.654134

Szentkirályi Református Templom

46.92, 19.92883

Szentkirályszabadjai Református Templom

47.057528, 17.970283

Tiszacsegei Református Templom

47.698, 20.98694

Téglási Református Templom

47.714, 21.67702

Tázlári Református Templom

46.55, 19.51264

Tatabánya, Bánhidai Református Templom

47.569, 18.3911

Tassi Református Templom

47.019795, 19.032163

Szentmártonkátai Református Templom

47.454, 19.7009

Mocsai Református Templom

47.672, 18.18397

Nagyari Református Templom

48.057524, 22.556388

Nagyrábéi Református Templom

47.205656, 21.319693

Nagyszékelyi Református Templom

46.649, 18.52714

Naszályi Református Templom

47.699, 18.26242

Nemesvámosi Református Templom

47.055688, 17.871913

Nyírmártonfalvai Református Templom

47.583457, 21.901359

Őcsényi Református Templom

46.314041, 18.757823

Őriszentpéteri Református Templom

46.841, 16.41831

Paksi Református Templom

46.62785, 18.865669

Sárpilisi Református Templom

46.248639, 18.743639

Sándorfalvi Református Templom

46.362694, 20.09707

Sárrétudvari Református Templom

47.240584, 21.186769

Kisújszállási Református Templom

47.217877, 20.758615

Kisbéri Református Templom

47.501251, 18.02409

Kerekegyházi Református Templom

46.937519, 19.478213

Kunpusztai Református Templom

46.932756, 19.419505

Kercaszomori Református Templom

46.789715, 16.351015

Kecskeméti Református Templom

46.907, 19.69273

Izsáki Református Templom

46.799, 19.35895

Kisvárdai Református Templom

48.226764, 22.077384

Kölesdi Református Templom

46.509412, 18.584976

Medinai Református Templom

46.475, 18.64218

Lakiteleki Református Templom

46.873844, 20.000735

Lajosmizsei Református Templom

47.032741, 19.549003

Kunszentmiklósi Református Templom

47.027091, 19.123207

Körösszakáli Református Templom

47.02, 21.59302

Köröstarcsai Református Templom

46.884, 21.02742

Kömlődi Református Templom

47.546667, 18.260472

Hosszúpályi Református Templom

47.390674, 21.735178

Helvéciai Református Templom

46.851116, 19.610961

Hajdúnánási Református Templom

47.844812, 21.429157

Hajdúhadházi Református Templom

47.681864, 21.668587

Gyönki Református Templom

46.556805, 18.479226

Garbolci Református Templom

47.944677, 22.862971

Fülöpszállási Református Templom

46.819643, 19.239095

Dunavecsei Református Templom

46.918, 18.97062

Etei Református Templom

47.534745, 18.073264

Fegyverneki Református Templom

47.260138, 20.522878

Felsőnyéki Református Temlpom

46.788, 18.28872

Földesi Református Templom

47.288134, 21.366346

Furtai Református Templom

47.128548, 21.454707

Berettyóújfalui Református Templom

47.223, 21.53554

Bátai Református Templom

46.12896, 18.79102

Ballószögi Református Templom

46.86422, 19.575738

Bakonszegi Református Templom

47.18582, 21.43833

Alsónyéki Református Templom

46.203, 18.73755

Álmosdi Református Templom

47.416309, 21.980882

Biharnagybajomi Református Templom

47.213183, 21.2364

Bogyiszlói Református Templom

46.38471, 18.823451

Dunaföldvári Református Templom

46.80859, 18.92351

Decsi Református Templom

46.282299, 18.7689

Csorvási Református Templom

46.634501, 20.828156

Császári Református Templom

47.504, 18.13651

Váraljai Református Templom

46.269, 18.4299

Bonyhádi Református Templom

46.30472, 18.528613

Vámosatyai Református Templom

48.19953, 22.4077

Vámosoroszi Református Templom

47.99237, 22.685

Vilmányi Református Templom

48.41599, 21.23169

Vizsolyi Református Templom

48.38391, 21.2159

Vörösberényi Református Templom

47.04685, 18.0081

Zubogyi Református Templom

48.38106, 20.57561

Zsujtai Református Templom

48.500249, 21.278616

Zsurki Református Templom

48.413033, 22.220133

Tiszacsécsei Református Templom

48.110217, 22.744533

Telkibányai Református Templom

48.48412, 21.36113

Tákosi Református Templom

48.150833, 22.4335

Szerencsi Református Templom

48.164233, 21.200117

Szentgyörgyvölgyi Református Templom

46.725133, 16.4149

Szentesi Református Nagytemplom

46.6531, 20.25665

Tiszakóródi Református Templom

48.10489, 22.70981

Tomori Református Templom

48.3289, 20.88279

Vajai Református Templom

47.99853, 22.16883

Túrricsei Református Templom

47.96988, 22.76303

Túronyi Református Templom

45.903399, 18.23382

Tunyogi Református Templom

47.971567, 22.4544

Túristvándi Református Templom

48.051533, 22.649583

Tornyospálcai Református Templom

48.265933, 22.172117

Sarkadi Református Templom

46.74368, 21.3832

Sajószentpéteri Református Nagytemplom

48.218033, 20.722733

Sajókeresztúr Református Templom

48.173098, 20.778108

Sajókaza Református Templom

48.285014, 20.579553

Rudabányai Református Templom

48.38174, 20.62114

Rásonysápberencsi Reformtus Templom

48.30048, 20.98694

Rakacaszendi Református Templom

48.45815, 20.83805

Ragályi Református Templom

48.404517, 20.519

Piricsei Református Templom és Harangtorony

47.77016, 22.14832

Sényői Református Templom

48.002483, 21.87795

Sólyi Református Templom

47.129217, 18.033118

Szentendrei Református Templom

47.66866, 19.07383

Szennai Református Templom

46.30745, 17.73197

Székelyi Református Templom

48.058467, 21.935067

Szamosújlaki Református Templom

47.9128, 22.5889

Szamostatárfalvai Református Templom

47.8742, 22.6654

Szamosbecsi Református Templom

47.8614, 22.686633

Szalonnai Református Templom

48.4491, 20.736567

Szalkszentmártoni Református Templom

46.9757, 19.01083

Sonkádi Református Templom

48.051433, 22.745033

Mikepércsi Református Templom

47.44068, 21.63335

Mezőtúri Belvárosi Református Templom

47.00075, 20.62905

Méhteleki Református Templom

47.932879, 22.851981

Mátészalka-Kossuth téri Református Templom

47.9512, 22.3287

Márokpapi Református Templom

48.14755, 22.511767

Nyírbátori Református Templom

47.83785, 22.13525

Miskolc-Avas Református Templom és Harangtorony

48.10126, 20.77886

Miskolc-Tetemvár Református Templom (Deszkatemplom)

48.1088, 20.78572

Nagyszekeresi Református templom és fa harangtorony

47.96351, 22.60798

Nyírturai Református Templom

48.015567, 21.833367

Pápai Református Ótemplom - Pannonia Reformata

47.33074, 17.4672

Nyíracsádi Református Templom

47.60201, 21.97269

Neszmélyi Református Templom

47.736237, 18.360171

Nemesborzovai Református Templom

47.992217, 22.630383

Karcagi Református Nagytemplom

47.31759, 20.92241

Karcsai Református Templom

48.315333, 21.794933

Kisszekeresi Református Templom

47.970917, 22.630967

Korláti Református Templom

48.3778, 21.24329

Kölcsei Református Templom és Harangláb

48.05084, 22.7174

Lábatlani Református Templom

47.73988, 18.50908

Ládbesenyői Református Templom

48.34256, 20.78178

Laskodi Református Templom

48.056367, 22.0436

Litéri Református Templom

47.09705, 18.00921

Lónyai Református Templom

48.31795, 22.27091

Fehérgyarmati Református Templom

47.992683, 22.5117

Gáborjáni Református Templom

47.23279, 21.66737

Gacsályi Református Templom

47.9297, 22.7611

Göncruszkai Református Templom

48.45324, 21.23628

Gyügyei Református Templom

47.92155, 22.566733

Hajdúböszörményi Kálvin Téri Református Templom

47.6698, 21.5125

Hernádcécei Református Templom

48.358627, 21.197722

Jászberényi Református Templom

47.4997, 19.908267

Jósvafői Református Templom és Harangtorony

48.483747, 20.54937

Budapest Budai Református Templom

47.50389, 19.03906

Bőcsi Református Templom

48.04436, 20.95694

Boldvai Református Templom

48.220053, 20.782589

Csengersimai Református Templom

47.86377, 22.72583

Biharkeresztesi Református Templom

47.12875, 21.7138

Berzéki Református Templom

48.02642, 20.95207

Beregsurányi Református Templom

48.16184, 22.553

Budapest-Kálvin téri Református Templom

47.48858, 19.0613

Budapest-Kelenföldi Református Templom (Magyar Advent Temploma)

47.473812, 19.047204

Budapest-Városligeti Fasori Református Templom

47.507533, 19.07375

Csarodai Református Templom és Harangláb

48.156967, 22.457717

Csengeri Református Templom

47.836117, 22.682983

Debreceni Református Kistemplom (Csonkatemplom)

47.52867, 21.62509

Debreceni Református Nagytemplom

47.53205, 21.62431

Edelény-Belvárosi Református Templom (Öregtemplom)

48.29227, 20.73687

Abaújvári Református Templom

48.52444, 21.31794

Abodi Református Templom

48.39182, 20.79019

Bánhorváti Református Templom

48.23284, 20.504953

Beregdaróci Református Templom

48.19945, 22.52455

Hódmezővásárhelyi Református Újtemplom

46.41747, 20.32911

Budapest-Pesterzsébet Klapka téri Református Templom

47.4297, 19.11384

Gyomai Református Templom

46.939103, 20.832481

Nagykőrösi Református Templom

47.033404, 19.784701

Ócsai Református Templom

47.289728, 19.227088

Ceglédi Református Nagytemplom

47.1697, 19.7975

Nagyharsányi Református Templom

45.847639, 18.399991

Kórósi Református Templom

45.866603, 18.081543

Kiskunhalasi Református Templom

46.43119, 19.477808

Balatonfüredi Református Templom

46.96075, 17.8685

Balatonszőlősi Református templom

46.96546, 17.82415

Dunapataji Református Templom

46.644908, 18.99563

Alsóörsi Református Templom

46.99514, 17.96932

Mezőlaki Református Templom

47.33121, 17.37016

Ácsi Református Templom

47.70565, 18.01005

Kéttornyúlaki Református Templom

47.30103, 17.44859

Székesfehérvári Református Templom

47.184938, 18.414932

Együttműködők

Támogatók